Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-10-02 / 80. szám

1920. október 2.

Békés

S

kulturális képzettsége kisebb is, ha e mellett becsületes magyar érzéstől van áthatva, részt ne vehessen a közügyek intézésében.

A mai nehéz idők nem engedik meg, hogy olyan szelekciót csináljunk, mely egész .demokratikus felfogásommal, de a keresztény irányzattal is merőben ellenkezik. Alkalmat kell adni mindenkinek, hogy legjobb tehetségét ott érvényesítse, ahol arra alkalma nyílik. Nem a csizma és a nadrág legyen ezentúl fokmérője az egyes emberek értékének, hanem egyes-egyedül hazafias érzésük.

Kétségtelen, hogy uj erőket kell belevigyünk a közigazgatás vérkeringésébe is. A vármegye ódon kapuit ki kell nyissuk. Az uj kornak, az uj eszméknek friss szelleme kell betóduljon a kissé nagyobbra vágandó ablakokon. De nincs mitől félni. Erős vasrácscsal látjuk majd el az igy megnagyobbodott nyílásokat, hogy rajtuk keresztül csak az alföldi róna balzsamos levegője tódulhasson be, de a por, piszok kint maradjon és senki ide be ne férkőzhessék, aki a vármegye évszázados, hazafias küzdelmekben kipróbált ősi ereje ellen törni merészkednék.

Minden téren magyar, nemzeti és főleg keresztény uralmat akarunk. Ettől az irányzattól el nem térhetünk. Ez utóbbi tekintetben hosszabb pro grammot nekem adnom felesleges, hiszen a nevem, amelynek bizonyos antiszemita hangzása van és családi tradícióim itt is pontosan előírják utamat.

En testestől-lelkestől hive vagyok mindennek, ami azzal a fogalommal kapcsolatos, hogy »keresztény«. És nem vagyok a megalkuvás embere. De csak olyan célok felé törekszem, amelyek elérhetők és bárkivel szemben csak az igazság fegyverével küzdők. így ebben a kérdésben az a tisztult felfogásom, hogy a zsidókérdést nem lehet megoldani zsidóüldözéssel, hanem tisztán és egyedül céltudatos, mindenre kiterjedő szívós és szervezett munkával. Nem szabad furkósbottal dolgoznunk az igazság fegyvere helyett és nem szabad általánosítani ott, ahol az általánosítás csak sért, de nem visz előbbre bennünket.

Kétségtelen, hogy vannak tisztességes, becsületes zsjdók is. Nincsenek tulsokan, de mégis vannak. És ezen keveseket — ha nem akarunk Don Quijote módjára szélmalom harcot folytatni és egy veszedelmes irredentát teremteni, mellyel megbirkózni majd nem leszünk képesek — nem szabad kirekesztenünk az állami és nemzeti élet közösségének reménységéből legalább.

Mert ha nem nyújtunk alkalmat, lehetőséget a zsidóságnak arra, hogy ha megjavul, ha * faja átkos tulajdonságait leveti, ha otthagyja fajtársait és megszüntet azokkal minden közösséget, 8 igy megtisztult egy szóval minden salaktól, esetleg generációkon át, a. náluk megszokott szívós kitartással, hogy akkor elfelejtjük nekik őseik bűneit és felvesszük magunk közé, — ha ezt a lehetőséget, ezt a reményt legalább nem nyújtjuk nekik, akkor szerény véleményem szerint nemcsak hogy nem csinálunk keresztény politikát, de eredménye sem lesz ezen politikánknak, hanem szánalmas kudarcba fog az fulladni.

Ezzel szemben azonban az is kétségtelen, hogy a zsidó fajnak, annak minden egyes, egyénileg bármily érdemes tagjának ma még bűnhődnie kell a még oly frissen vérző múlt bűneiért. Amig teljesen be nem hegedtek a vörös zsidó uralom ütötte sebek, amig eleven emlékezetben él még az apáinkon és testvéreinken, a férjeken, feleségeken és gyermekeinken elkövetett sok gaz bűntett s amig mi kiuzsorázott, kiéhezett, kizsarolt szegény keresztények annyira erőre nem kapunk, hogy legalább is egyenlő esélyekkel vehessük fel a küzdelmet velük, addig nekik minden vezető pozitiótól félre kell állniok. Kötelességük ez velünk, de önmagukkal szemben is.

Meg kell járják Canossájukat a múltak bűneiért és azért is, hogy hihessünk nekik és meg- bocsájthassunk.

De azon tulmenőleg csak azt üldözzük — azt azonban kérlelhetetlenül — egészen ki az ország határán túl ha lehet, aki még ma is bűnös, aki még ma is azt hiszi és arra törekszik, hogy ez az ország az ő országuk legyen s abban ők az urak s mi a páriák.

Ez az én keresztény politikám, melyet ezen felelős helyről ezen ünnepi alkalommal még csak azon kijelentéssel kívánok megtoldani, hogy bármit érezzék is, — hivatalom betöltésénél soha el nem fogom feledni, hogy annak a közületnek, melynek kormányzatára rendeltettem, vannak zsidó tagjai is s hogy előttem legszentebb kötelesség mindennél az igazság parancsoló szara.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság !

Elmondtam röviden programmomat. Megmondtam azt is, hogy én ezen célkitűzésemet becsületes eszközökkel, békés utakon óhajtom követni. Kérem, hogy bízzanak meg bennem, bízzanak meg különösen azok, akik — úgymint Jásznagy- kunszolnok megyében volt — itt is talán azt hiszik, hogy szemben állok az ő törekvéseikkel és az ő életérdekeikkel. Kérem ne hallgassanak a rágalmazókra. Hisz magam is, bár őseim bölcsője nem itt ringott e buzakalászos alföldi rónákon, hanem a távoli szigetországban, az ir tengerpartokon, — a régi, a történelmi középosztályhoz tartozom. Elképzelhetetlen tehát, hogy saját véreim ellen törni merészkedjem. Da e mellett mélységes demokratikus felfogástól vagyok áthatva és mivel úgy érzem, hogy Magyarország ma csak ez utón menthető meg, ezen irányzatot követni tartom legfőbb kötelességemnek és ebből nem engedek.

Azok közül az írek közül származom, akiknél most legutóbb a corki polgármester a maga szenvedéseivel bizonyította, hogy ez a faj tud szenvedni, tud tűrni és ha kell meghalni is a hazájáért. ír és lengyel vér csörgedez ereimben, a szabadságért és függetlenségért a magyarral egy sorban küzdött két nemzetnek vére, amely egy, a Magyar haza szolgálatában egy életen át dolgozott és a magyar földet rajongva szerető, annak népét imádó atyának gondolkozása tett magyarrá.

ígérem, hogy őseim példáját követni fogom mindenben.

ígérem, hogy a mig e helyen állok, minden gondolatomat, minden szavamat, minden cselekedetemet tisztán és egyedül hazámnak és e vármegyének érdekei fogják irányítani.

Nehéz együttes munkánkban Önöknek szükségük van reám és nekem Önökre.

Újólag kérem támogatásukat a haza javára törekvő nehéz munkámban. Ezt most már nem kérem többé, ezt megkövetelem.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Amidőn e terembe léptem, lecsatoltam kardomat és azt jó messzire tettem le magam előtt. Adja az Isten, hogy sohase kelljen azt kicsinyes támadások ellen kezembe fogni, hanem csak a haza nagy céljainak védelmében.

E vármegye címerében az oroszlán baljában kardot, jobbjában buzakalászt tart. Ez fogja jelképezni működésemet. A magyar föld, a magyar falu, a magyar nép érdekeiért akarok küzdeni.

Az Ur Isten áldása legyen munkánkon!

*

Lelkes éljenzés kisérte a főispán tartalmas, eszmékben gazdag székfoglaló beszédét, melynek lecsillapultával Kolozsi Endre nemzetgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági tag üdvözölte még a főispánt a vármegye közönsége nevében.

Örömének adott kifejezést, hogy az agrárirányzat megerősödött a kormányzatban.

Arra kéri a főispánt, hogy aki igazságért fordul hozzá, annak szolgáltasson igazságot, aki védelemért kérelmez, azt részesítse védelemben, de irgalmatlanul sújtson le a konjunktúra lovagokra.

Bizik abban, hogy az uj főispán működése és vezetése alatt egyetértő szorgalmas és békés munkában fog a megye közönsége találkozni. (Lelkes éljenzés és taps.)

Ezzel az ünnepélyes közgyűlés véget ért s utána az egyes' tisztelgő küldöttségek fogadása következett.

*

A vármegye főispánját szombati beiktatása alkalmával az üdvözlő táviratok egész özöne halmozta el az ország minden részéből: miniszterek és politikusok, a főispán régi tisztviselőtár- sai és barátai fogtak össze a Békés-, Jásznagy- kunszolnok- és Vasmegyei községek kisgazdáival, hogy uj főispánunknak beiktatási ünnepét meg- emiékezésükkel kedvessé tegyék.

A beérkezett számos távirat is igazolja uj főispánunknak nagy népszerűségét és ebben örömmel látjuk egy további biztosítékát annak, hogy működése vármegyénk részére hasznos és eredményes leend.

Az üdvözlések sorából a következőket emeljük ki:

Beiktatásod alkalmából őszinte ürömmel üdvözöllek uj méltóságodban azzal, hogy támogatásomra mindenkor bizton számíthatsz.

Rnbinek, kereskedelemügyi miniszter.

Eőispáni beiktatásod alkalmával melegen üdvözöllek azon bizalomteljes reményben, hogy kipróbált erőidet továbbra is a magyar föld népe érdekében fogod gyümölcsőztetni. nagyatádi Szabó, földmivelésügyí miniszter.

Munkálkodásodat kísérjék eredmények, melyek méltók nemes igyekezetedhez és hivatott- ságodhoz.

Meskó, belügyi államtitkár.

Meg nem alkuvó nemzeti érzését és eré- lyét ismerve, bizalommal tekintünk Békésvármegyében kifejtendő működése elé.

Kováts, államtitkár.

Főispáni beiktatása alkalmával Méltóságodra váró feladatokhoz Isten áldását kérem s üdvözlöm szívből.

Prohásska Ottokár.

Főispáni beiktatásod alkalmából fogadd legmelegebb szerencsekivánataimat. Adja az Isten, hogy jószándékaid, becsületes törekvésed és az a hazafias nagy odaadás, amellyel Te minden jó ügyet felkarolni szoktál, meghozza azokat a sikereket, amelyeket odaadó fáradozásodért joggal elvárhatsz !

Kaán Károly, államtitkár.

A vagonlakóknak.

A Szociális Misszió Társulat gyűjtő akciója a ragonlakók érdekében az ügyhöz méltó sikerrel járt. Városunk lakossága különbség nélkül sietett pénz és élelmiszeradományával, hogy a legszomorubb sorsra jutott honfitársaink Ínségén segítsen. A két héttel ezelőtt rendezett gyűjtéshez nagyobb adományokkal járultak: gróf Almásy Déneanó rőzsével, ruhaneművel, cipővel, özv. gróf Woracziczky Jánosné ruhaneművel, özv. gróf Wecckheim Frigyesné 30 kg. zsirral. Kocsikat adtak a gyűjtéshez: Kir. törvényszéki fogház, Békésmegyei Takarékpénztár, Földesgazdák gőzmalma, Soltész Béla, Szabó József. A gyűjtött áruk részére raktárt engedett át báró Drechsel Béla állomáafőnök.

Pénzt adományoztak: Fodor^Testvérek, dr. Scbriffert Ferenc, Gyulavidéki Takarékpénztár 100—100 K, Wertheim Béla, dr. Bíró Béla, Hevesi Adolfné 50—50 K, Fábián Lajos, Lakos Jenőné, Winkler Lajosné, Bálint Imre 40—40 K, Bekker Antal, Spielmann Gyuláné, N. N. 30—30 K, dr. Follmann Jánosné, Nuszbek Sándornó, Hillier Sándorné, özv. Novák Arpádné, Károlyi Gáborné, Schröder Kornélné, Gróh József, Stojanovits Szilárdné, Vlagyovits és Hihálik, Leopold nyomda, Dobos József, Sál Gyula, M. M., özv. Eszenyi Sándorné, Szabó Hona, Márky Barnáné, Kiss Károlyné, özv. Rimler Lajosné, dr. Zöldy Jánosné, Szilvási Béla 20—20 K, M. M., Tarnay Testvérek 15—15 K, Hoffmann Istvánná, Olvashatlan név, dr. Friedmann, Schriffert Erzsébet, Olvashatlan név, Palasov8zky Sándorné, Farkas Testvérek, Bicska Ica, Schmidt Mariska, Papp Gyula, idsb Balogh József, Verbőczy István, Misley Elemérné, Dundler Károlyné, Szilágyi Mihály, Papp Imréné, Tisch Rezső, Gyulai Gáborné, Csatáry Lászlóné, Gáspár Józsefné 10—10 K, N. N., Tóth Mártonná, Szilágyi Mária, Nagy Andrásné 5—5 K, N. N. 2 K, N N. 1 K.

Elelmicikkeket adtak: Góg N., Seres Mihályné, Szilágyi N., Góg N., Herceg J., Dermencsin M., Góg Mihály, Góg IstváD, Aggod Györgyné, Cionkáné, Enyediné, Hegyi N., Gyöngyösi N„ Pfaff Ferencné, Schneider Józsefné, Payer Béláné, Viszt Mihályné, Róth Jánosné, Terényi Péterné, Hack Mártonné, Prág Istvánná, M. Schriffert Józsefné, K. Schriffert Józsefné, Haász Mátyásné, Viszt Józsefné, Gróh Ferencné, Gróh Mátyásné, Berndt Józsefné, Mich János, Dobos Józsefné, Pfaff Istvánná, Szikes Istvánná, Einer Józsefné, Nagy Ferencné, Ludvig Annueka, Schriffert Mihályné, Prattinger Ferencné, ifj. Puskás Andrásné, Matuska Ágostonná, Horti Béláné, Ruff Ferencné, Lad'cs Lászlóné, Kliment Márta, özv. Lindl