Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-01-21 / 7. szám
3 Békés 1920. január 21. József BeleDies, 1000 lei pénzbüntetést, mert engedély nélkül utazott. Poliak Serem Belenies, 1000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Singer Maier Kabó, 1200 lei pénzbüntetést mert spekulált engedély nélkül. Svartz Jenő Dabretin, 1000 lei pénzbüntetés mert engedély nélkül utazott. Erzn Adolf Hajdúszoboszló, 1000 lei pénzbüntetést, mert nem akarta a fehézpénzt elfogadni. Zoltán Béla Nyíregyháza, 1000 lei pénzbüntetést, mert engedély nélkül utazott. Zocs Imre Békés, 42 napi elzárás ugyanazért. Sabó Juliána Tiszaroff, 42 napi elzárás ugyanazért. Nyíri Ferenc Turkeve 42 napi elzárás ugyanazért. Negru Péter Batta, 42 napi elzárás ugyanazért. Gongur Gheorghe Gerurs, 30 napi elzárás ugyanazért. Klanta Mi- hai Gernes 30 napi elzárás ugyanazért. Szabó Juliska Kenderes 42 napi elzárás ugyanazért. Jakob Imre Oradia-Mare 30 napi elzárás ugyanazért, Flancsuk Klemp Oraiad-Mare, 30 napi elzárás ugyanazért.'Solmeszi Mihai Alsóglo, 42 napi elzárás ugyanazért. Brushner Gyula Alsóglo, 42 napi elzárás ugyanazért. Finta Zsigmond Turkeve, 42 napi elzárás ugyanazért. Borbély Erzsébet, Tisapolgar, 30 napi elzárás ugyanazért. Áron Erzsébnt Tisapolgar 30 napi elzárás ugyanazért. Schwartz Samu Oradea-Mare 200 lei pénzbüntetés cukor lánckereskedésért. A »Div. 18. Inf.< (18. gy. li. o ) PjiP.orsága 1919 évi szept. 15-től okt. 31-ig terjedő időközben a következő egyéneket ítélte el különböző kihágásokért: Szabó Józsefné Gyoma, 1 hónapi elzárás mert okmányok nélkül utazott.. Faragó István Brests, 2 kónap kémkedésért. Sezinszky Bertalan Kondoros, 5 hónapi elzárás és 5000 lei pénzbüntetés, mert nem szolgáltatta be fegyverét. A »Div. 18. Inf.« (18. gy. h. o.) Pjatorsága az 1919. aug. 15-től okt. 31-ig terjedő időközben a következő egyéneket ítélte el különböző kihágásokért : Tar László Mezőtúr, 3 hónapi elzárás és 2500 lei pénzbüntetés, mert fegyverzetét nem szolgáltatta be. Győri József Salgótarján, 2 évi elzárás kémkedésért. Szejínszki Bert Kenderes,. 5 hónapi elzárás és 5000 lei pénzbüntetés, mert nem szolgáltatta be fegyverzetét. Beis Rudolf Caransebes, 2 évi elzárás és 5000 lei pénzbüntetés hamis hírek terjesztéséért. Tuth Gheorghe Orosháza, 3 évi elzárás és 7000 lei pénzbüntetés fegyverzet be nem szolgáltatásért. A »Div. 20. I f.« (20. gy. h. o.) Prátorsága 1919. évi aug. 15 tői okt. 31-ig terjedő időközben a következő egyéneket ítélte el különböző kihágásokért: Dalt Lajos Jozsapáti, 1 hónap hamis hírek terjesztéséért. Bete János Jászapáti, 45 napi elzárás ugyanazért. Kohn Jenő Karczag, 2 hónapi elzárás ugyanazért. Holla Manykerte Jász- kerene, 6 hónapi elzárás ugyanazért. Gongéi Béla Oradea-Mare, 45 napi elzárás ugyanazért. Ugyanez a h. o. 1919. szept. 1-től okt. 15-ig: Nagy Petru Karczag, 3 évi elzárás fegyverzet be nem szolgáltatásért. Nagy István Karczag, 3 évi elzárás ugyanazért. F. Kemény Anna Szolnok, 1 hónapi elzárás hamis hírek terjesztéséért, Bendra Zsigmond Szolnok, 1 hónapi elzárás ugyanazért, Gyener József Szolnok, 4 hónapi elzárás és 1000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Kálmán István Bpest, 1000 lei pénzbüntetés fegyverzet be nem szolgáltatásért. Ichor Sándor Szolnok, 1 évi elzárás és 1000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Ungerleider Jenő Karcag, 1 évi elzárás és 1000 lei pénzbüntetés fegyverzet be nem szoláltatásért. Cadar István Szolnok, 1 évi elzárás és 1000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Szatobek Karolina Szolnok, 3 évi elzárás és 5000 lei pénz- büntetés ugyanazért. A »Div. 21. Inf.« (21. gy. h, o) P;ä torsága 1919. julius hó 15-től október 31-ig terjedő időközben a következő egyéneket ítélte el különböző kihágásokért: Becses Géza Aranyos-Várad, 1 hónapi elzárás hamis hírek terjesztéséért. Nichifor Puroleanu Ottlaka, 2 hónapi elzárás ugyanazért. Varga József Nagy-St.-Palp sta, 3 hónapi elzárás ugyanazért. Debretea Petre 2 hónapi elzárás ugyanazért. Saal Miklós Caransebes, 15 napi elzárás és 1000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Friedmann Márton Arad, 6 hónapi elzárás és 1000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Solejan Dimitru Juku, 1 hónapi elzárás ugyanazért. Lakatos Mihály Arad, 6 hónapi elzárás ugyanazért. Stern Abra- hám Arad, 5 hónapi elzárás ugyanazért. Zvirn Móric Timisoara, 14 napi elzárás és 2000 lei pénzbüntetés ugyanazért. Müller Péter Timisoara, ugyanannyival, ugyanazért. Hoos Francisc Timisoara, 1 hónapi elzárás ugyanazért. Dudák József Famu-Mare, 2 hónapi elzárás, mert utazási engedély nélkül utazott. Zorin Andrei Tobol, Siberia 1 hónapi elzárás, mert nem jelentkezett megérkezésekor a hatóságoknál. «föl Jegyezzük meg és soha el ne feledjük, hogy mindannak, amit október 31-ón és március 31 ón Budapesten csináltak, semmi, de semmi köze pem volt azokhoz a vágyakhoz, melyek a milliók szivében égtek, azokhoz a kívánságokhoz és követelésekhez, melyek milliók ajkáról szüntelenül hangzottak. Az ellenkezőt csak naiv, hiszékeny ábrándozók gondolták Egészséges, korszerű reformokat csak a tájékozatlanok várhattak, gyökeres újításokat csak a könnyen hívők remélhettek. Akik ismerték a forradalmak sorozatát megindító személyiségek egyéniségét, múltját, azok semmi jót nem várhattak. Huszonöt-harminc érvényesülni akaró, miniszteri tárcákra és egyéb jókra vágyó politikus — ha szabad őket e névvel illetni — vakmerőén baisse-re kezdett spekulálni ; spekulált a bukásra, a háború elvesztésére, a katasztrófára. Sejtették ők, hogy a háború e’vesztése oly fenekestől való felfordulást fog előidézni az országban, hogy még az ő rég letűnt reményeik is uj életre kelhetnek ; a katasztrófa annyira le fogja járatni az összes számbavehető politikusokat, hogy egyedül, versenytárs nélkül maradnak a porondon. A fődolog, hogy idejekorán jelentsék be a maguk különvéleményét, hogy e háborús nyomorúságoktól sújtott tömegeket elkápráztassák az ő békéjük mindent meggyógyító hatásával és akkor ők lesznek a helyzet urai. így is történt. De hát hol szerepelt az ő terveikben komolyan csak egy pillanatig is az a száz és ezer reform, amelyre a népnek évtizedek óta szüksége volt. Sehol. Azután jött egy még gyökeresebb felfordulás, melynek eredetével, mibenlétével, jellegével még ma sem vagyunk tisztában. Legkevósbbó voltak tisztában ezzel azok, akik könyelmüen avagy kényszerítve odadobták nekik a hatalmat. Ők még csak nem is sejtették, amit mi már körülbelül tisztán tóttá. A fent északon való támadás és annak egyenes nyugati iránya ugyanis a dél felé nyomuló német oszlopokkal való összetalálkozáskor kellemetlen torlódást okozhatott, mely napokkal késleltethette az előnyomulást és a szerb főhaderő elmenekülését lehetővé tehette. Falkenhayn és Gancs«v nem akartak már a terven változtatni. Megkezdődött hát az offenziva, melyet Mackensen a legkisebb részletig Dáni tervei szerint hajtott végre. A siker elmaradhatatlan volt. Amit azonban Conrad előre látott, bekövetkezett. Az előnyomuló bolgár és német csapatok Paracin és Sokonbanja között egymásba torlódtak. Az összes utak el voltak torlaszolva. Ha ellenben a bolgárok mélyebben dél felől támadnak és támadásuk délnyugati irányú, mint Conrad akarta, ez esetben csak egyetlenegy nagy szerb kapituláció lett volna és nem sikerült volna 50 ezer szerbet Korfuba áthajózni. Ezt az 50 ezer embert a szövetségesek Korfuban néhány hónapi pihenő alatt teljesen helyreállítottak és Szalon i- kínál ismét harcba vethették. A konstantinápolyi ut azonban felszabadult és a német hadvezetőség megint nem akart messzebbfekvö célokért küzdeni. Conradot azonban zavarta SarraiL had - seregének jelenléte Szaloniki előtt. Mi lesz, ha az antant Szalonikiban nagy erővel támad, ha a bolgároknak esetleg majd két fronton kell harcolniok és a szalonikii frontjuk összeomlik ! ? Ha ellenben Szaloniki is a központi hatalmak birtokában van, az onnan való betörés a központiak területére egyszersmindenkorra ki van zárva; ha a bolgárok Szalonikiban vannak, a szövetségből való kiválásuk szintén ki van zárva- Conrad nyngtalan volt, mig az antantnak egyetlen katonáját látta Szalonikiban. Tiszta, nyugodt helyzetet akart a Balkánon. A tengerig való elő nyomulást követelte. Falkenhayn azonban nem értette meg Conrad aggodalmait; csak a további előnyomulás nehézségeit látta, a szalonikii antant-sereg őt nem izgatta. Kivonta tehát a német csapatokat Ha három esztendővel előre látott volna 1 Az osztrák-magyar hadsereg azonban még harcképes volt, Montenegro pedig még nem volt leverve. Conrad tehát ennek meghódítását vehette célba. Falkenhayn Mackensent ajánlotta e terv végrehajtására is, de Conrad határozottan ellene volt. Szerinte Mackensen nem vette kellő figyelembe az ő tanácsait és a szerbiai offenzivát nem a legkifcgástalanabbul hajtotta végre. A montenegrói hadműveletet Kövessre kellett bízni. Az osztrák-magyar hadseregnek ez a legkiválóbb tábornoka a montenegrói hadjáratot hibátlan számítással és oly péidás operáló művészettel hajtotta végre, hogy a veszteségi számok nagyon csekélyek voltak Montenegro is el volt intézve. A monarchia frontjaiból még csak az olasz volt hátra. A császár és vele együtt igen sokan már 1815. őszén szívesen látták volna a leszámolást a volt szövetségessel. ekkor még nem lehetett. Conrad ezt a császárnak is megmondta nyíltan és a bölcs uralkoeó bízott kiváló hadvezérében. Volt ugyan Conradnak egy terve, melyet mindjárt az olasz beavatkozáskor meg kellett volna valósítani. Az olaszokat be akarta engedni Krajnába, azután Tirol és Isztria felől körülfogta volna őket és az olasz hadsereg hosszú időre akcióképtelen lett volna. E terv kivitelében azonban tiz német hadosztály kellett volna, amit Falkenhayntól nem tudott megkapni. így hát e terv elmaradt. Az olaszok felette óvatos előnyomulása folytán csapataink meg tudták tartani az Isonzo-vonalat. Négyszer támadott itt Caáorna, több mint egy milliónyi kipihent csapattal, mérhetetlenül erősebb, teljesen modern tüzérséggel és egy esztendő elmúltával is ugyanazon a helyen állott. 1916 tavaszán Conrad is elérkezettnek látta az időt az olasz harctér elintézésére. Egy teljes siker az olaszokkal szemben káprázatos eredményekkel és következményekkel kecsegtetett. Nemcsak Olaszország volt békére, a harcból való kiválásra kényszeríthető, hanem ut nyílhatott Franciaországnak dél felől való megtámadására is, aminek katonai és politikai következményei beláthatatlanoknak tűntek fel. Falkenhaynt azonban ez a programm is hidegen hagyta és elhárította az Olaszország elleni offenzivában való részvételt. Az ábrándokat szövő német diplomáciának is része volt e vonakodásban, Németország és Olaszország között még nem volt hadiállapot és e különös helyzettől Isten tudja minő sorsfordulatot várt b német diplomácia. (Folytatása következik.)
