Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-07-03 / 54. szám

LII. évfolyam. 4 Egyes sy,ám ára 1 korona 51 Kxánt Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K — f Gynla, 1939. Julius 3. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szánt ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FEREYC Megjelenik szerdán és szombaton §. o. s. Ez a három betű három angol szónak a kezdőbetűje és ez a három angol szó ma­gyarra fordítva annyit jelent: mentsétek meg lelkeinket. A végveszélybe jutott tengeri hajó parancsnoka adatja le ezt a három be­tűt a Marconi-féle dróttalan távírón, mióta a tengerjáró hajók ilyen távirda-készülékkel fel vannak szerelve. Az egész emberiség van ma nagyobb végveszedelemben, mint bármely sülyedő ha­jónak utasai. De kinek adja le az emberiség ezt a végveszélyt jelentő és a leggyorsabb segítséget kérő táviratjelt. Kinek kiáltsa oda az emberiség, hogy »mentsétek meg lel­keinket« ? Az angol miniszterelnök, Lloyd G-eorge, a világnak ez idő szerint leghatalmasabb államférfia, bátran odaállott a nyilvánosság elé a maga véleményével és kimondta, amit hisz és gondol: csak az egyház segítheti ki az emberiséget mai rettenetes erkölcsi és anyagi nyomorából. Egyházat mondott és nem vallást, ki akarva fejezni ezzel azt, hogy nem egyedül a vallásos belső hit, az egyén vallásos lelkiélete segíthet az emberi­ség bajain, hanem az egyház, a lelkek szer­vezett hatalma, mely egyedül bírja azokat az eszközöket, melyekkel az emberek egyen­ként is, összesen is a jó útra téríthetők. Mit szól az angol miniszterelnök eme kije­lentéséhez a háborút reánk idézett, egyház­üldöző szabadkőmivesek világszövetsége ? íme, mikor igazi bajban van az emberiség, akkor a lenézett, megvetett, elpusztításra ítélt egy­házhoz menekül segedelemért. De ez nem minden, ami meglephet ben­nünket és ami reámutat az emberiség bajai­nak forrásaira. A francia kormány szigorúan megtiltja az állam tisztviselőinek, hogy szak- szervezetekbe tömörüljenek és hivatala el­vesztésével büntet minden közalkalmazottat, aki ilyen egyesületet szervez, avagy olyanba belép. Mit jelent ez ? Vájjon azt jelenti-e, hogy a szakszervezetekben tanították és kép­viselték az államfenntartó, nemzetnevelő és világot megváltó eszméket ? Talán inkább az ellenkezőjét jelenti. Az okos franciák, miután a nemzetköziség és önrendelkezés elveinek buzgó hirdetésével legyőzték ellen­ségeiket, most ők sietnek ellökni maguktól a mérget, nehogy őket is úgy tönkretegye, mint bennünket és Németországot. Ugyanígy cselekednek az angol munkások. Hárommillió szavazattal kétszázezer ellen kimondják, hogy nem csatlakoznak a III. Internacionáléhoz, melyet Lenin buzdításainak hatása alatt ala­kítottak meg a nemzetközi szocialisták a há­ború alatt. Mindezeknek tetejébe pedig Lenin, a nagy apostol, aki azt hitte, hogy Oroszor­szágból kiindulva megvalósíthatja az egész világon a marxismus végső ideálját: a leg­teljesebb kommunizmust, kénytelen beismerni, hogy Oroszország tönkrement és jó ideig sem a legtökéletesebb kommunizmus, sem a leg­ridegebb kapitalizmus nem képes talpra állí­tani. Arra inti tehát Oroszország munkásait, hogy dolgozzanak és gyűjtsenek, mint ahogy azt a kapitalizmus korszakában tanították. íme, igy állunk ma mindazokkal az eszmékkel, melyek a múlt század dereka óta a régi világrendet felforgatni akarták és egy rettenetes világháborút, ha nem is éppen felidéztek, de mindenesetre könyörtelenül kihasználni igyekeztek, hogy annak véres és könnyes segítségével céljaikat elérhessék. Nekünk is meg kell értenünk a világ­szellem, vagy amint nemrégiben nagy han­gon nevezték, a »világáramlat« változását és amiképen tisztába kell jönnünk azzal, hogy a nemzetköziség utjain a züllés, a pusztulás utjain haladnánk, azonképen nem szabad fáz­nunk azoktól a mélyreható politikai, társa­dalmi é* gazdasági reformoktól, melyekre országunk regenerációja érdekében szüksé­günk van. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a szociáldemokrácia nálunk is a nemzetközi­ség jelszava alatt harcolt olyan reformokért, melyekre a legkizárólagosabb nemzeti eszme szempontjából is elkerülhetetlen szüksé­günk van. Zrínyi Gárda. Folyó hó 22-én Budapesten a Szt. István Társulat zsúfolásig megtelt dísztermében hatvan lelkes fiatalember becsületszóra fogadalmat téve megalapította a Zrínyi Gárdát. Becsületszavukat adták arra, hogy minden nyilvános erkölcstelenséget, nyilatkozzék meg az akár a színházban és moziban, akár a sajtóban és reklámban, akár utcán vagy társaságban, egy­szóval bárhol nyilvánoson, az okosság szabályai szerint üldözni és meggátolni igyekeznek. Nem haladhatunk el szótlanul e hatalmas elhatározás mellett, mely nemzetünk újjászületé­sének egyik pozitív ígéreteként és szebb jövőnk megteremtésének reménysugarával ötlik szemünkbe. Junius negyedikén eltemették nemzetünket abba a sírba, melyből hisszük s reméljük a dicső­séges feltámadást, s melyet sok minden mellett főként az erkölcsi lerongyolódás és leromlás ásott meg számunkra már évek és évtizedek óta. Ma már mindenki tisztán látja, hogyha a háborút el is vesztettük, a nemzet belső össze­omlásának nem kellett volna szükségképen be­következnie, ha belső erejét tönkre nem teszik, ha vérét nem rontják, ha erkölcsi érzékét meg nem gyöngítik gyalázatos lélekkufárok bámulatos raffinériával s ördögi gonoszsággal kieszelt tervszerű mételyezéssel. Mert színpadi slágereink, mozi darabjaink s irodalmi újdonságaink mi másnak nevezhetők ? Nagyon jól tudták azt külső és belső ellen­ségeink, hogy akié az ifjúság, azé a jövő s az ifjúságot úgy nyerik meg maguknak, ha elveszik erkölcsét. S elvették! «■ És ma az állítólagos keresztény kurzus alatt mit látunk ? Azt, hogy a lélekrontás ép _ oly orcátlansággal folyik ma is mindenütt, behálózva s letörve ártatlan lelkeket, kik a nyilvános csá­bítás nélkül sohasem jutottak volna az elzüllés útjaira. Ép úgy történik ez ma is, mint amikor a keresztény kurzus csak utópisztikuson élt néhányak lelkében. Hatvan, fővárosunkban élő ifjú megrendülve a társadalomnak a keresztény erkölcs útjáról való eltévelyedésétől, mely a fővárosban még fokozot­tabb mértékben észlelhető, mint a vidék városai­ban, fogadalmat tett, hogy letör, elsöpör minden piszkot, mely a lélek ártatlanságát veszélyezteti. Isten, Egyház s haza iránt való szeretetből tették ezt, mint fogadalmukban mondották, nem törődve a gunykacajjal s kishitűséggel, mellyel sokszor fogunk találkozni, hiszen bőven fizetnek ilyenek­kel azok, kik nem rendelkeznek más argumen­tummal és akik mindennek inkább örülnek, mint a Zrínyi Gárda akciójának. Ma, midőn még sokan akik, látják a magyar­ság megrontásának tervszerűségét, mely a társa­dalom minden osztályát az egész országgal együtt még tovább gyöngíti s az erkölcsi züllöttség út­jait e gyászos napokban is oly sokan koplalják, s fejvesztetten szaladnak azok után, kik erkölcsi nihilizmust hirdetve utat mutatnak a pusztulás, az elerőtlenedés felé, örömmel üdvözöljük a Zrínyi Gárdát, mely a keresztény nemzeti újjá­születés zászlóvivőjéül alakult, zászlójára Írván Zrínyi Miklós jelszavát: „Ne rontsd a magyart.“ Nem szabad összetéveszteni a Zrínyi Gárdát más célú s más eszközökkel dolgozó egyesületek­kel. Biztosítékot nyújt számunkra kifogástalan­ságáról az, hogy vallásos alapon épül fel, s hogy elnöke a magyar kereszténység lápglelkü apostola és büszkesége: Prohászka Ottokár. Sokat várunk a jelen s jövő generáció újjá s jobbá teremtésében az ifjú gárdistáktól, kik a még ma is ocsúdó ország süket fülébe harsány hangon merik kiáltani: gyermeki, sértetlen lelkü- letet s keresztény erkölcsi életet követelünk e blazirt világ helyébe s az erkölcsi szemét gyöke­restől való kiirtását. Kérjük a társadalom széles rétegét: apákat, kik szeretik gyermekük fehér lelkét, tanítókat, tanárokat, kik keresztény s nemzeti szellemben oktatják az ifjúságot; hazafiakat, kik óhajtják az édes magyar hazát ismét nagynak, boldognak látni, támogassák a Zrínyi Gárda tagjait ideális céljuk elérésében: a keresztény erkölcs felvirágoz­tatásában, kívánjuk, hogy működésüket sok siker koronázza s a vidékre is kiterjeszkedve városunk­ban is megalapítsák e céljaiban népeket regene­ráló, országunkat újjá s ismét naggyá teremtő gárdát. Mihalik László. II I K JE K. Az Ébredő Magyarok Egyesülete folyó hó 4-én (vasárnap) délután 6 órakor a városháza nagytermében gyűlést tart. Mind­azok, kik ezideig tagok, szíveskedjenek megjelenni és taggyüjtők az iveket is hoz­zák magokkal. Városi képviseleti közgyűlés lesz Gyulán, julius 3-án, szombaton délután 3 órakor kezdő- dőleg a városház nagytermében, mely közel két évi szünetelés után az első alkotmányos és tör­vényes gyűlés lesz. A tárgysorozat a következő: A közigazgatási bizottság rendelete dr. Lovich Ödön polgármester fegyelmi ügyének megszünte­tése tárgyában. Dr. Bucskó Koriolán volt városi főjegyző lemondása. Tisztviselők és egyéb alkal­mazottak kérelme fizetésemelés iránt. Főjegyzői és adóügyi tanácsnoki állások helyettesítés utján való betöltése. 5. Kispéli legelő haszonbérbe adá­sa. Domokos György ápoldai élelmező kérvénye az élelmezési dijak felemelése iránt. Városi földek haszonbérbe adásának eredménye. A benedeki legelők árverésen történt eladásának eredménye. A városi nyugdíjasok kérvénye illetményeik ren­dezése tárgyában. A kerületi biztosok kérelme fizetési osztályba való sorozásuk iránt. Szegődmé- nvesek kérvénye drágasági segély megállapítása iránt. Móritz István műszaki tiszt kérvénye mű­ködési pótlék megállapítása iránt. Óvónők kérvé­Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents