Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-06-05 / 46. szám

L(II. évfolyam Egyes saám ára 1 korona 40, szám. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K — f Oryula, 1990. junius 5. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek iptézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FEREYC Megjelenik szerdán és szombaton Szomorú pénteki nap volt a tegnapi. Nem azért, mintha azt hin- nők, hogy azok a bókefeltételek, melyeket aláirtunk, tartósan érvényesülni fognak. Ezt senki se hiszi sem Magyarországon, sem az egész világon. De azért szomorú, hogy a pillanatnyi helyzetünk olyan, hogy nem lök­hetjük el azt a tollat, melyet odanyujtanak, hogy Írjuk alá a világtörténelem legerőszako­sabb és legnevetségesebb békeszerződését, nem téphetjük millió darabra azt a bután türelmes papirost, melyre ellenségeink okta­lan és erőszakos képtelenségeiket felírták. Az fáj, az ver le, hogy meg kell fognunk a tol­lat, oda kell vetnünk a papírra' ezeresztendős, világhíres, becsületes nevünket, meg kell vár­nunk, mig megszárad a tónta ezen a kierő­szakolt aláíráson, hallanunk kell megrablóink diadalüvöltóseit és nem fojthatjuk torkukra olcsó sryőzelemorditásaikat. Prédára és zsákmányra éhes ellensé­geink három oldalról fognak körül bennün­ket, de még a szabad rablás ígéretével sem fogják tudni megmételyezett hadseregüket reánk zúdítani ; anyagias, haszonleső uralmuk alattvalóit nem fogják tudni feltüzelni a rab­lás Ígéretével. Bennünket szent érzelmek he­vítenek, a honszeretet, véreink szeretetónek tüze lobog minden emberünkben és minden katonánkban és ezzel az elkeseredett és el­szánt táborral hiába állítják szembe az egész világ haderejét, a zsákmányra indulók hada egy percig sem tud előttünk megállani. De nekünk kockáztatnunk még sem szabad sem­mit. Nekünk biztosra kell mennünk, mert ha most elbukunk, sok nemzedék munkája nem tud feltámasztani. Ha a biztos siker nem ke­csegtet, akkor nem szabad semmi kockázatos vállalkozásba fognunk. Ez a komoly, józan megfontolás vezethette bizonyára a kormányt, midőn a békeszerződés aláírását határozta el. A mi igazságunk a napnál fényesebben tündököl. Nekünk ezt az igazságot fegyverrel diadalra juttatnunk csak a legvégső esetben szabad. ^Ii bizunk ideig-óráig megtévesztett nemzetiségeink józan belátásában, mi bizunk abban a politikai érettségben, melyre évszá­zadok óta nevelni igyekeztünk őket, mi bizunk a mi szabadságszeretetünk, szabadelvüségünk, jogtiszteletünk elpusztíthatatlan vonzó erejé­ben, mely abban a pillanatban visszahozza elszakított testvéreinket, ezeréves küzdelmeink osztályosait a szent magyar haza kebelére, amint elpárolog a bóditó mámor, amint meg­szűnik uralkodni az erőszak. Mi az elcsábított és megtóvedett gyermekkel állunk szemben, akit türelemmel és szeretettel kell a csábítás karjaiból megmenteni, a dómon varázslatából kiszabadítani. Mi szentül hisszük, hogy azt az ezeréves köteléket, mely ennek a hazának népeit jó és balsorsban összefűzte, nagyzási hóbortba esett kalandor politikusok uralmi vágya nem fogja tudni összetépni; szentül tudjuk hogy a magyar haza szerető kebléről nem szakíthatják le éhes vámpírok azokat a gyermekeinket, akiket évszázadok alatt befo­gadtunk, tápláltunk, gyámolítottunk és nevel­tünk. Azt az erkölcsi, szellemi és lelki kap­csot, mely hazánk különféle nemzetiségeit egymáshoz és a magyarsághoz fűzte, nem tépheti el a fajiságnak, a származásnak, a vórségnek fólig-meddig mesterségesen terem­tett kapcsolata. A történelmi és érzelmi kö­zösség, a természet és gazdaság törvénye erő­sebb lesz minden imperialista hóditásvágynál, minden kieirkalmazott békeszerződésnél. Ez a mi bizodalmunk, ez a mi fegyverünk. De ha mégis megcsalódnánk igazságos és jogos reményeinkben, ha a méreg, melyet nemzetiségeink testébe oltottak, halálossá válhatnék, ha az erőszak, melyet véreink ellen alkalmaznak, nem tér idejekorán észre, hát akkor, akkor igen, ismét ott leszünk, ott le­szünk mindnyájan, mint egy ember, ott le­szünk igazságunk mellett az ultima ratioval, ott leszünk őseink ezeresztendős fegyverével és akkor meg fogják látni szomszédaik, meg fogja látni még egyszer az egész világ, hogy ki a magyar, hogy a magyar ól és Buda áll még és ha újból lángba borul is az egész világ, az igazságnak, a mi igazságunknak diadalmaskodnia kell. Meneküli véreink gyermekeinek elhelyezése. Országunk szerencsétlen helyzetének leg- szánalomraméltóbb áldozatai azok, akiket a rettentő események az otthonuktól fosztottak meg. Ezek között is a legnagyobb részvéttel kell gondolnunk a családi fészek melegétől megfosztott gyerme­kekre, akik életük legszebb örömétől, a családi otthonra való boldog visszaemlékezéstől rabol- tattak meg. Az Országos Menekültügyi Hivatal, melynek élén gróf Bethlen István áll a mene­kültek gyermekei közül a 6—14 éves koruakat a vidéken óhajtja elhelyezni 3 hónapi nyári tartóz­kodásra. A hivatal titkára, dr. Bochkor Elek, a héten Gyulára érkezett, hogy ezt az ügyet városunk és a környék társadalmának figyelmébe ajánlja. Az itteni akció vezetését gróf Almásy Dénesné vette kezébe, aki maga is 12 gyerme­ket vállal el nyári ellátásra, hogy az országos hivatal, valamint nemeslelkü grófnőnk nevében felkérjük városunk lakosságát, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek, akik menekült gyerme­keket három hónapra elfogadni készek, hogy bizonyságot tegyünk a megszállott területről el­üldözött véreinkkel való együttérzésünkről és minden segítésre való készségünkről. Jelentkezni lehet báró Apor plébános urnái, dr. Pallmann tiszteletes urnái, a polgármesteri hivatalban, a Szociális Misszió Társulat ideiglenes helyiségében (Rákóczi-utca 14,) és az olvasókörökben kitett iveken. A gyermekekkel néhány menekült tanítónő és óvónő is jön, kik szintén elhelyezést keresnek. Aki csak teheti, adjon otthont földönfutóvá lett gyermekeknek. M I B£ K. Junius 4 a magyar történelem egy újabb szomorú és mély fájdalommal telitett gyásznapja. Méltán sorakozik Mohi, Mohács, Világos és ok­tóber 6-a mellé. A béke aláírásának örökké bána­tos napja Gyulán külsőleg is lehangoló, ködös borulatos volt. A templomokban délelőtt 10 óra­kor egybegyült a nép minden osztálya, megható mély levertséggel, a harangok szomorúan kongat­ták a napot elfogó hirt, hogy ma van az ország- temető bélié aláírásának ítéletnapja. De Mohács után jött Budavár visszafoglalása, a végvárak fel- szabadulása, — 1849-re és október 6-ra jött 1868, — és most is fog jönni egy uj dátum, egy uj napfényes nap, mert az ezeréves nemzetet örökre eltemetni nem lehet, a koporsóból kitör és eget kér. Urnap. A katholikus egyház az oltáriszent- ség szerzésének, a kenyér és bor színe alatti áldozatnak, az utolsó vacsorának emlékünnepét szokásos fénnyel tartotta Űrnapján. Nagy és díszes közönség volt jelen/ Részt vett a darutollas magyar katonák, csendőrök egy szakasza, a ma­gyar szívnek és szemnek kellemes, felemelő lát­ványt nyújtottak daliás tisztjeikkel. A mintaszerű pontossággal adott sortüzek, a szép menetelés, átváltás, felvonulás pedáns fegyelmet árult el, jól esett a fülnek a Hajdn-féle rég nem hallott katonai kürtszó, mely most először hangzott a nyilvánosság előtt a román csimpolyázó erőltetett kürtölés helyett. A templomi fentartott helyeken a vezető polgári hivatalosak köréből senkit sem láttunk jelen lenni, de annál többet a polgárság­ból, kik közül a földész társulatok, építők, csizma­diák, cipészek, asztalosok életjelét adták össze­tartásuk és szervezettségüknek szép ősi testületi zászlóik elővitelével. Gyászoló Budapest. Junius 4-én Budapesten szomorú ünnepi hangulat uralkodott. Az eső sza­kadt, hivatalok, iskolák, üzletek zárva voltak, u villamosok 10 percre megállották. 9 órakor az Árpád szobor előtt nagy tömeg hullámzott, tul- nyomólag az elszakított részek menekültjei, kik innen nagy menetben jöttek az Andrássy-uton a Bazilika elé. Közben szakadatlanul kiáltották: Le az ántánttal. Nem béke ez, hanem hadüzenet! A Bazilika előtt Zadravecz ferencrendi barát, az uj magyar tábori püspök tartott remek szónoklatot, mérsékletre intette a néptömeget. A vármegyei közigazgatási bizottság junius 14-én délelőtt 9 órakor a vármegyei székház kis­termében ülést tart. Üres palackokért (boros, sörös, cognacos, iikörös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk WEISZ MÓR és TARSA, Gyula. 958 3-10 Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents