Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-05-08 / 38. szám

LII. évfolyam. Egyes szám ára 1 korona 38. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Crynla, 1330. május 8. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERE.YC Megjelenik szerdán és szombaton. A békefeltételeket átadták. Az antant elutasította összes követeléseinket. Budapest, május 7. Csütörtökön adták át Párisban maradt békeküldötteinknek a legfőbb tanácsnak a békeszerződésre tett ellenvetéseinkre adott válaszát. A válasz teljesen elutasitó. Az átadott kisérő levél ezeket mondja: „A legfőbb tanács lelkiismeretesen megvizsgálta azokat az ellenvetéseket, melyeket a magyar béke­delegáció eléje terjesztett. A felelet eme vizsgálat eredménye. A tanács nem feledhette el a felelősség ama részét, mely Magyarországot a volt osztrák-magyar monarkia elhatározásainak létrejöttében terheli. Teljes lehetetlenség olyan határokat megállapítani, melyek pontosan a nemzetiségi határoknak megfelelnének. A végleg meg­állapított határok az uj államok szükségleteinek felelnek meg, ezért nem lehet népszavazást sem tartani- Megállapítja a tanács, hogy az ezeréves birtoklás sem ad jogot, ha ez a birtoklás igazságtalanságon alapszik. Különben az elvett területek lakossága már 1918. évi október és november havában kijelentette akaratát és azt mindeddig nem másította meg. Lehetséges, hogy a határok megállapításában igazságtalanságok is vannak, de a helyreigazító tanulmányozások igen sok időt vettek volna igénybe. A népek szövetsége lesz hivatva a módosí­tások felett dönteni. Rnténiáról megállapittatik, hogy szabadon határozhat jövője felől. A magyar és szász kisebb­ségek pedig, melyek cseh, jugoszláv, illetve román uralom alá kerülnek, a békeszerződésben találják meg jogaik biztosítását.“ A kormány tagjai ma délelőtt 10 órakor a Párisból jött távirati közlés után azonnal tanácskozásra ültek össze. A békeszerződést Práznovszky Iván meghatalmazott miniszter vasárnap hozza Budapestre. Hétfőn bizal­mas értekezlet lesz a miniszterelnöknél, melyen a pártvezérek és a magyar békedelegáció elnöksége vesz részt. Kedden a nemzetgyűlés külügyi bizottsága foglalkozik a legfőbb tanács válaszával. Szerdán pedig a béke­delegáció plénuma vitatja meg a békefeltételeket. A kormány felhívja a lakosságot, hogy gyászt senki se öltsön, mert a történelmi Magyarország nem halhat meg. Lobogó reményünk jeléül zöld gombot viseljünk. A Területvédő Liga ma reggel hatalmas plakátokat ragasztott ki Budapest utcáin, melyek a megcsonkított Magyarországot ábrázolják és ezt a felírást viselik: „Atkozott az a kéz, mely ezt a békeszerződést aláírja.“ A ma reggeli bécsi lapok a legmelegebb részvét hangján írnak a magyar békefeltételeket kisérő levélről. A budapesti egyetemi ifjúság ma délelőtt autókon bejárta a várost és röpcédulákat szórva hívták össze a lakosságot a délután tartandó tiltakozó népgyülésre. Aem! Nem! ioha! A január elején nekünk átadott békefel- tételeket lényegükben változatlanul kaptuk meg újból az antanttól. A válasz a mi észre­vételeinkre ridegen elutasitó, népszavazást az antant sehol sem enged. Nos hát, amint nem irtuk volna alá a januári feltételeket sem, úgy nem fogjuk aláirni a májusiakat sem. A mi álláspontunk egyszerű, világos, mint minden igazságos álláspont. Magyarország olyan területekről, melyek ezer óven át Magyarországhoz tartoztak, me­lyeken ugyanennyi esztendőn át magyarok laktak és laknak ma, nem mondhat le soha. Erőszakkal elvehetik tőle ideig-óráig, hiszen már el is vették, de azt a szégyent nem en­gedjük megérni, hogy bármelyik utánunk jövő nemzedéknek odamulathassa a történe­lem apáik Írását, hogy lemondtunk csak egy talpalatnyi, vérrel szerzett és vérrel megtar­tott hazai földről. Ilyanfóle Írást őseink sem hagytak reánk, mi sem akarunk utódainkra hagyni. Sok mindenre lehet bennünket mai helyzetünkben kényszeríteni, de arra az egyre nem, hogy aláírásunkkal pecsételjük meg ezeresztendős szent hazánk területének meg­csonkítását. Mit szólna több millió magyar vérünk, akik szivszorongva várják felszabadí­tásukat, mit szólnának, ha elnyomó ellensé­geink szennyes lapjaiból azt a diadalorditást kellene olvasniok, hogy becstelenül cserben hagytuk, eladtuk őket, lemondtunk őseik és őseink ezeréves földjéről. Mit szólnának a magyar hazához most is hü nemzetiségeink, akik ép oly keservesen viselik a reájuk kóny- szeritett igát és talán aggodalmasabb szívvel le­sik a megváltás órájának ütését, szorongóbb lé­lekkel várják Horthy darutollas vitézeinek meg­jelenését, ha lelketlenül, közönyösen eltaszi- tanók őket és hűségűkért árulással fizetnénk ? Nemzetünket bármikor ért minden megaláz­tatásnál elviselhetetlenebb, soha le nem mos­ható szégyen volna, ha a mi akaratunk, bár csak egy tollvonással is, hozzájárulna a békeszer­ződésnek életbelépéséhez, melyet félrevezetett és tájékozatlan ellenfeleink reánk kényszerí­teni akarnak. Minden magyar embernek, min­den jövő magyar nemzedéknek örökre pirulnia kellene a velünk együtt élni akaró más nem­zetiségek előtt, ha írást adnánk arról, hogy beleegyeztünk elszakadásukba. Aláírásunkkal egyszersmindenkorra el­veszítenék erkölcsi jogosultságunkat arra, hogy valaha is követelhessük elszakított terü­leteink egyesítését és ha erővel és hatalom­mal vissza tudnék is régi határainkat szerezni, azt hatalmi ténynek, jogtah.nságnak, szerző­désszegésnek és erőszaknak minősítenék ellen­ségeink. A természeti törvények, a gazdasági szükség is egyesítheti esetleg a szerződés elle­nére idővel területeinket, de az többé nem volna az a szent egység, melyet a mi akara­tunk vívott ki és tartott fenn, az többé nem volna képes biztosítani a szellemi és érzelmi egységet ennek a szent hazának minden nem­zetiségű lakosai között. Nincs helye fontol­gatásnak, nincs helye óvások emelésének, a magyar szív, a magyar lélek csak egyet pa­rancsol elutasithatatlanul, elszakitott magyar véreink, hozzánk hű nemzetiségeink, az egész elfogulatlan és a magyar nevet ismerő világ, talán még az ellenség is, csak egyet vár ma tőlünk, azt, hogy a megingathatatlan elhatá­rozás hangján kiáltsuk oda az öncsonkítást kívánó bókét kínálóknak : nem ! nem ! soha! Gfula város lakossága va­sárnap délután 4 órakor a Göndöcs- népkertben népgyülést tart, melyen tiltakozni fogunk az ország területé­nek megcsonkítása és a békeszerző­dés aláírása ellen. Minden igaz hazafi ott legyen! Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents