Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-04-10 / 30. szám
ILII. évfolyam. Egye» »rám ára 1 korona. %nla, 1930. április tO 30 sxám Hirdetési dij elére fizetendő. Nyiittér sora 5 korona. Előfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Féi évre . 25 K — f POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér DOBAT JÁNOS könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és oyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik visszaEgyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán ős szombaton A magyar békeküldöttség a húsvéti ünnepekre hazaérkezett Budapestre. Apponyi Albertet nagy ünneplésekkel fogadták mindenütt utján és megérkezésekor Budapesten. Az ünneplés pedig nem az elért eredményeknek szólt, mert ilyenekről — sajnos — még nem beszélhetünk, hanem szólt annak az emberfeletti munkának, melyet béke küldöttségünk és ennek élén Apponyi Albert kifejtett. A győző államok hadvezérei és mámoros politikusai azt hitték a diadal első örömóráiban, hogy egy kardcsapással és egy tollvonással eltörölhetnek Európa térképéről egy ezeréves államot, mely az ő érdekeik ellen szerintük súlyosan vétkezett és azt hitték, hogy sehol a világon egy ellenmondás sem fog hallatszani eme határo atuk ellen. Hiszen úgy látták ők messziről és győzelmi mámorukban; hogy ime bennünket köröskörül nagyrahivatoít, érdemes ifjú államok környeznek, melyek népeinek itt lakó fajrokonait mi magyarok egy idegen dinasztia világhatalmának maradványaival szövetségben századokon át kulturát- lanságban és rabszolgaságban tartottuk és' a mely elnyomott népek alig várják felszabadulásukat és a fajrokonaik államához való csatoltatásukat. Azt hitték, hogy az ő számukra, a győző nagyhatalmak számára, tökéletesen mindegy, hogy ezen a területen, melyet ezer óv óta Magyarországnak neveztek, hol húzódnak az országhatárok, hány négyzetkilométerrel és hány milló- val szaporodnak az egyes újonnan alakított államok. És ime, mily hamar könnyű és könnyelmű ábrándnak, a leg csekélyebb politikai megfontolás nélkül készült számvetésnek bizonyult a diadal mámorában elképzelt büntető és jutalmazó Ítéletük. Most már ott tartunk Isten segedelmével és bókeküldöttsógünk gigászi munkájának segélyével, hogy egész világ látja, hogy Magyarország ezeréves területén nincsen nép, mely komolyan el akarna szakadni az ezeresztendős egységtől; nincsen olyan sérelme egyetlen nem magyar fajnak sem, mely az egységes magyar nemzeti állam keretében ne volna orvosolható ; ma már látja az antant minden komoly államférfin, hogy a harc és diadal fülsiketítő lármájában félreértették Magyar- ország nemzetiségeinek szavát, mikor azt értették ki belőle, hogy örökre el akarnak szakadni Magyarországtól és a magyarságtól. — Most már odajutottak az antant komoly politikusai, hogy alig győzik eléggé hangoztatni, hogy a magyar béke, úgy, amint első felhevülósükben megszerkesztették, örökös veszedelme lenne Európa békéjének, hogy a népek elégedetlenségét a képzelhető legmagasabb határokig fokozná, hogy életképtelen, robbanó anyagokkal telitett uj államokat alkottak, melyekből az összetartó és az életet fentartó erőt elvonták. Hangosan szól immár az egész világ elégedetlensége, mely nem akarja ötesztendős világfelforgató háború eredményeként újabb háborúinak magvait elvetni, futótűzként terjed el a meggyőződés, hogy Kelet-Európa legértékesebb nemzete a magyar, melyet sem háborúban legyőzni nem lehetett, sem a békével tönkretenni nem lehet és nem szabad. Az igazság tehát már előtört a homályból, melyet a világpolitika intrikusai reáboritani akartak. A hajnalodás meg kezdődött és tudjuk, hogy a napkelte akkor már nem lehet messze. Ha győz a történelem és a természet igazsága, ne bizakodjunk el abban a hitben, hogy azt kizárólag a magunk munkája eredményének lássuk. bölcsen megalapozott monarkia, egy féltékenyen őrzött királyság népeinek ötesztendős nagyszerű áldozatkészségének gyümölcse lesz csak az igazság, ha elkövetkezik és nem lesz az jutalom és győzelem, hanem csupán egy gondviselésadta alap a további épitósre, egy erőteljes fundamentum az erkölcsi és anyagi újjászületés munkájára. Nem eredmény lesz, hanem kezdet nem siker, hanem biztatás, nem győzelmi ének, hanem harci .induló. Akkor kell majd elindulnunk az igazi harcba, a munka és az alkotás fegyvereivel vívandó harcba, melyet meg kell vivnunk, hogy ismét boldog legyen a magyarral együtt ezen ezeresztendős országnak minden lakosa. Minden öntudatos magyar tömörüljön a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártkötelékébe. II. Rákóczi Ferenc-u. 16 szám. Királyság és jogfolytonosság. A „Béké9u számára irta: Dr. Ésekey István, budapesti egyetemi magántanár, kecskeméti ny. r. professzor. Amint kedden este Zilahi Kiss Jenő kormánybiztos-főispán barátommal az első személyszállító vonaton Békéscsabára, onnan pedig kocsival Gyulára érkeztem: a város felszabadulását hirdető háromszinü lobogókon kívül a »Békés* lap kezembe került első két példánya tükrözte vissza előttem az oláh rabigát levetett város lelki hangulata.* Mintha a rügyeket pattantó tavasz meghozta volna a lelkek felszabadulását is A falankszerüen elzárt városba uj hireket hoz az ország szivéből az újság; a jogtipró önkényes parancsaival szemben jogot hirdetnek a magyar állam alkotmányos szervei ; mindenült uj élet, bizakodás. Sőt mi több : >Fü kizöldül ősi hanton, Bajnok ébred hősi lanton.« A lelki szenvedés alatt testben megfogyott, de bitében erős öreg kálvinista pap Gyula uj korszakának legifjabb lantosa! A városban jólét, bőség ; mindenütt kerek, mosolygó arcok. Nekünk, akik a bolse- vizmus ötödfélbavi rettenetes terrorét átszenvedtük, m íjd a nélkülözések telét át- sinylődtük s most az uzsorának és lánckereskedelemnek paroxizmusig feltáncolt áraival harcolunk: mindez feltűnő látvány és egész különös benyomást tevő jelenség. Gyulán még a felülbélyegzés nélküli, meg az oláh stempli8 pénz járja. Megbámulják a postapénzt, nem is' hisznek a kék pénz felülbélyegzésében. Alig vannak a megcsonkított, megsanyargatott, összezsugorodott ország kőhajitásnyira fekvő belsejéről tájékozódva. Azt sem tudják, hogy milyen államforma alá kerültek. Köztársaságba vagy királyságba jutottak-e ? A »Békés* hírei óvatosan a »magyar államkormány* rendeletéiről és intézkedéseiről szólnak. Pedig a történelmi, alkotmányos királyság a nemzetgyűlés alkotta 1920 : I. t.-c. rendelkezései értelmében változatlanul fennmaradt. A nemzetgyűlés szuverén akaratként kinyilatkoztatta, hogy az alkotmányosságot helyreállítottuk, tehát történelmi királyság vagyunk, nem pedig köztársaság. Igaz, hogy az 1920: I. t.-c. habozott nyíltan kimondani az államformaságot, de amikor meg- állapitottta, hogy »a királyi hatalom gyakorlása az 1918. évi november 13. napja óta szünetel* és »az államfői teendők ideiglenes ellátására* kormányzót rendelt: ezzel burkoltan azt fejezte ki, hogy királyság voltunk és az is maradtunk. Hogy az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről alkotott törvénycikk nem érintette határozottan az államforma kérdését, annak egyik főoka a külpolitikai helyzetben, másik pedig ama körülményben keresendő hogy az államfő személyének kérdését ki akarta kapcsolni a vitából s későbbi időre tartotta fenn, hogy majd annak idején ennek a nemzet jövőjére döntő súlyú feladatnak megoldásához az ellenséges megszállás alatt levő országrészek képviselői is hozzászólhassanak. Amikor azonban a bosszú idő óta első alkotmányos kormány az esküt a kormányzó kezébe letette, mindjárt az első miniszter- tanácson elhatározta, hogy az 1920: I. t.-c.- ben lefektetett elvek alapján, minthogy az alkotmányosságot helyreállítottuk s a forradalmak. rendelkezéseit érvénytelenítettük: Magyarország államformája továbbra is a királyság maradt. A királyság mint intézmény s a királyi méltóság és hatalom nem szűnt meg, mindössze a királyi jogok tény- leges gyakorlása szünetel, aminek ellátására választotta a nemzetgyűlés mint király- helyettest a kormányzót. Ennek alapján a kormány március 18-án rendeletet adott ki, amelynek értelmében felveszi cimébe a »királyi* jelzőt, úgy hogy a miniszterek, valamint az alájuk rendelt állami közigazgatási hatóságok, hivatalok és intézmények, a bíróságok, a csend- őrség, az államrendőrség stb. ezentúl épp úgy, mint 1918. október 31-ike előtt a »királyi«, illetve »magyar királyi* jelzőt kötelesek használni. Egyúttal afelől is intézkedett ez a rendelet, hogy a. magyar állam egységének, a keresztény Magyarországnak a királyi hatalomkor gyakorlásának szünetelése alatt is változatlan szimbóluma: a magyar szent korona régi jogaiba visszahelyeztessék s régi helyét az ország címerében újból elfoglalja. A kormánynak ez a rendelkezése újabb lépés volt a kibontakozás, a jogfolytonosság felvétele felé, amely nélkül nincs jog, nincs jogrend, nincs békés és nyugodt fejlődés. Már pedig erre szerencsétlen, sir szélére juttatott hazánknak mindenekelőtt van szüksége. Magyar hazánkat csak feltétlen egyesült erővel állíthatjuk ismét talpra. A széthúzás bizonyos halálunkat okozza. Egyesüljünk a Keresztény Nemzeti Pártban. Üres palackokért (boros, sörös, cognacos, >i körös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk WEISZ MÓR és TÁRSA, Gyula. e79 á_io Lapunk mai néma 4 oldal.
