Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-05-24 / 15. szám
LI. évfolyam. Ojnla, 1919. május 34 15. szám, Előfizetési árak: Egész évre . 20 K — f Fél évre . 10 K — f Évnegyedre . 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOHAIT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A vallást oktatása az iskola falai között. Erről a tárgyról már egyizben szó volt a »Békés« február 23-iki számában. Az akkor megjelent cikk nem maradt nyom nélkül, mert kissé gondolkodóba ejtette az akkor érdekelt soeiál- demokrata párt tagjait, úgy hogy válasz is kilátásba volt helyezve. A jóhiszemű párttagok és szervezett munkások egy része megdöbbent, mert talán akkor látták be először, hogy nálunk a mostani időkben mit eredményezne a vallás- oktatásnak az iskola falai közül való kirekesztése. A tanácskormány első rendeletéi között megjelent a vallástanitás kiutasítása az iskolából. Az indokolást, hogy miért kellett ez a rendelet sokszor halottuk. Fel van jogosítva az ifjúság a hitetlenségre is, továbbá felekezeti gyülölséget szít az iskolai vallástanitás stb. A vastagabb és otrombább indokolások felsorolását elhagyom, mert a kézzel fogható tudatlanságnak és rosszakaratnak kicsavart agyrémei. A rendelet érvénybe lépett, meg kellett valósítani. Elnémult az iskolás gyermekek imád- ság08 ajaka, a zsoltárok és dicséretek énekléséhez szokott iskolafalak némán meredeztek ... Az ősi, évszázados iskolák szellemét kikergették, ki- söprüzték az újabb, hamar megnőtt szellemek ! A vallás tankönyve otthon maradt a polcon, néhol a tűzbe vándorolt. A többi tankönyv is remeget már, hogy rájuk is hasonló sors vár, mert itt-ott akadt belőlük valami, a mit a vallásból vagy a bibliából kölcsön kértek vagy legalább némi barátságban voltak a bibliával . . . Erre nem került a sor, mert az első rendeletek között, melyek a román csapatok megérkezése után megjelentek, megjött a vallástanitásnak régi állapotába való visszahelyezése. Tolt alkalmunk gondolkozni a kommunista rendelet felett. Láthattuk a hatást is, a mit az a szivekben kiváltott. Láthattuk a megdöbbenést, az elkeseredést és aggodalmat — először is a szülőkön! De olyan embereken is, a kikről azt véltük vagy tudtuk előzőleg, hogy a vallás ügyei iránt közönyösek ! Éles és eliiéiő szavakat hallottunk minden oldalról, mert mindenki érezte, hogy ez a rendelet nem vagyonokat, házakat, gyárakat, földeket, üzemeket kommunizál, de el- kommunizálja — mondjuk itt — elrabolja a szülőknek Istentől megadott azon jogát, hogy gyermekeik vallásos neveltetésének megkivánásá- hoz sőt megköveteléséhez joguk van. De ugyanakkor elrabolta az a rendelet a gyermekek leikéből azt a kellő tiszteletet, megbecsültetést is a vallás iránt, mely elvégre is alapja minden emberi érzésnek — az egész életnek. Ennek a gyermeki szívből való elrablása, mondjuk a vallásnak hivatalos alakban való hátraszoritása a gyermeki lélekre olyan romboló hatással van, melyet jóvá tenni alig-alig, vagy épen nem lehet! Mindenki érezte, hogy a rendelet igen mélyen életbe vágó. Mert nem arról volt szó, hogy egy évszázados hagyományoktól megszentelt szokás lett eltörölve. Bármennyire nehezen tudtunk volna ebbe beletörődni, ettől azonban még tovább haladhatott volna az élet zökkenés nélkül. De nemcsak arról van szó, hogy ne az iskola falain belül tanittassék a vallás, hanem akárhol más helyen, ezt is mindenki érezte. Itt egy óriási szellemi áramlatról volt szó, egy hatalmas fordulatról. Mikor a vallást kidobták a tantárgyak soraiból, kitörölték az órarendből és a bizonyítványból, mikor a vallástanitó-lelkészt kizárták a a tanítói v. tanári karból, elbocsátották az iskolaigazgató némileges igazgatási köréből, — ugyanakkor kisétált az iskolai tanitásból mindaz, ami vallással bibliával legtávolabb is összefüggésben van. De talán még mindig nem ez volt a legnagyobb baj, mert ha a tankönyvirók elfogulatlanul és igazat imák, még mindig marad annyi oktató és léleknemesitő rész, a mennyivel be lehet érni. Célzok itt a történelemre és a magyar, általában a klasszikus irodalom termékeire. Elvégre az igazság mindig igazság marad, csak nemesitő lehet a hatása, ha helyesen és elfogulatlanul állítjuk be. A legfőbb baj az volt, hogy amint kint volt a vallás, rögtön bevonult helyébe a vallás- talanság intézményes hirdetése és terjesztése. A biblia és minden, amit előad, a minekünk szent és megdönthetetlen, földi életünk világitó, eligazító tudománya, — mindez egyszerre mese és rege lett, mindez egyszerre butitó lett, és bevonult helyette Man mint aj Krisztus, Darvin mint feltámadott próféta ! — Minden intézmény, minden nagy és századokra szóló alkotás, minden önfeláldozás, lelki nagyság, minden remekmű, ami a vallásnak köszönhette létezését, mindez egyszerre semmi>é isit, sőt gúnyolódásnak oda dobott tárgya. A papság, akármilyen munkával, önfeláldozással, jótéteménnyel és igazi lelkesedéssel töltötte be hivatását, népbutitó és az utolsó útonálló bitangnál is alábbvaló szerepben lett kipellengérezve ! Uj és megtisztított vallásról beszéltek, mert eddig az eddigi elnyomatásnak eszköze volt. Vane szükség arra, hogy kérdezzem, hová fejlődött volna az ifjúság nevelése ilyen eszmék mellett ?! Van-e emberi Dyelv olyan kifejező, emberi értelem olyan mély. hogy ennek rohamos romboló hatását kellőleg elénk állíthatná és méltókép ecsetelhetné ? Mert akadtak sokan, akik eleddig is panaszkodtak a vallási élet pangásáról és ezzel kapcsolatban az erkölcsi élet sülyedé- séről. Nem vitatom itt, hogy alapjában igazuk van-e vagy sem. Csak azt mondom, hogyha némileg is jogosult a panasz a mai nemzedék szivének vallási beszáradásáról, a mely nemzedéket mégis még mindig vallásos szellemben neveltek, mi várható akkor, ha vallásos nevelésben nem részesülnek gyermekeink, sőt ha egyenesen vallás- ellenes irányban neveltetnek ! Megengedem, hogy az élet, annak keserűsége, csalódása, a szomorú példák a lélekről sokat lekoptatott és lesurolt az egykori hitéletbői. Megengedem azt is, hogy az életnek keserves küzdelmei talán kevés időt is engednek egyes-egyes embernek a vallásos élet fejlesztésére, talán el is hidegül és épen nem törődik vele! De megvolt. A vallás hatalmas szerepet játszott náluk az erkölcsi érzék fejlesztésében, jellemük kialakulásában, az életnézet fejlődésében, az ifjúi lelkek megkeményedésében jelentékeny részt vett. És mi lenne, ha a mi gyermekeink fejlődésében, erkölcsi érzékének kialakulásában ezt a hatalmas segítséget kilöknék ?! Mi lenne ő belőlük? Mi lenne az ő értékül?! Mitől fél az, aki Istentől nem fél? Kit és mit imád, aki Istent legbensőbb szive rejtekén nem tiszteli ?! Mi lesz a társadalmi rend alapja ? A szurony, géppuska, börtön vagy bitófa ?! Végtelen fontos ez a kérdés egy-egy nemzet életében ! Papiron le lehet Írni, szónokolni is lehet arról, hogy a vallás magánügy, de a valóságban ugyan hol volt magánügy ? ! Papiron le lehet írni, rendeletben is kiadni, hogy kifelé az iskolából a vallással! A vallás eltávozik az iskolából, de nem megy el magában. Elviszi magával az ifjúság szivének nemesebb részét és erőinek, megszilárdulásának forrását is. Elviszi magával a lelkiismeretnek támaszoszlopát, mert vallás nélkül megbénult a lelkiismeret. Elviszi magával a komoly erkölcsi fejlődés magjait is, mert erkölcsi fejlődést nem lehet a vallás igéi, mint magvak nélkül elképzelni. Elviszi magával az ifjúságnak aicáról a nemes lelkesedés rózsáit, elviszi a becsületes, törekvő élet gyökérszálait is. Mindezek a gyermekek lelkében a vallással együtt, ennek ápolásával, segítségével fejlődnek. De elviszi a szülők iránti tiszteletnek egy részét is, mert épp a vallás oltja ezt legszebben a gyermeki lélekbe. A vallást elkergették a templomba! Jól van, ott a helye, de csak azért, hogy onnan megerősödve térjen vissza az életbe! A gyermeki sziveket azonban erre előbb rá kellett tanítani, hogy lásson és értsen. Elkergették a vallást a családi otthonba, hadd tanítsák a szülők gyermekeiket a vallásra. A vallás kimegy, elhúzódik a családi otthonba. De itt panaszkodnak a szülők, hogy még az imádságra sem taníthatják meg gyermekeiket. Hiszen annyira leköti az élet még a jobbmódu szülőt is ! Elhúzódik a esendes paróchiák irodahelyiségeibe ? ! Oh igen, a papság talál arra módot, hogy minden viszonyok között is eleget tegyen feladatának, hogy a mostoha viszonyok között is tanítsa a vallást. Más országokban is találtak. Lesznek mindig áldozatkész lelkek is, akik az anyagi áldozatot is nyújtják. Az idők zivatarai mindig lefújják a lélekről a rárakodott port és előáll a vallásáért minden áldozatra kész emberek sorozata. íme, volt tehát alkalmunk gondolkodni az iskolai vallástanitás fontosságáról. Jól jegyezzük meg magunknak azt a tanulságot, amiben a kommunista kormány rendelet8 minket részesített. Mert ennyi haszna mégis volt, hogy újból ráterelődött a figyelmünk a vallástanitásra ! Nem tudom, megérjük-e az időt, hogy újra felszínre kerüljön ez a kérdés ! Az elfogulatlan igazság kedvéért leszögezzük a tényt, hogy van állam, nem is egy, ahol az állam iskoláinak falai között tényleg nincs vallástanitás és mégis — virágzik a hitélet. Ez tény, de ennek egy szerű magyarázata az, hogy ott az állam nem helyezkedik a vallással ellenséges álláspontra és nagyon is értékeli a vallásnak óriási fontosságát. Tehát nem maga a törvény a baj, hanem a törvény felfogása, annak keresztülvitele, szelleme és magyarázata. Tudjuk az alig másfél évtized előtt lezajlott franciaországi szétválasztási törvény főszereplőiről, hogy az apa lehetett esetleg szélsőséges szabadkőműves, gyermekeit mégis hitfelekezeti iskolákba járatta. De nálunk oly alakban magyaráztak a törvényt, hogy a vallás tanítását meg is nehezítsék, elnyomják és elfojtsák ! A vallástanitás kérdésével kapcsolatban rájutottunk arra a régi tapasztalatra, hogy a vallás pusztulásával elpusztul a hazának az az izzó, áldozatos szeretető is, mely nem dobja prédául oda, de nemzetét, faját mint drága kincsét félti Lapunk mai száma 4 oldal.
