Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-12-25 / 76. szám
4 1919. december 25 táros az egész társadalomra is ezen, a jövendő munkásosztály egészségét és életét veszélyeztető visszaélés. De a legnagyobb tévedés volna azt gondolni, mintha a tuldolgoztatás nagy haszonnal járna a munkaadónak. Brassey angol vállalkozó, aki igen mélyreható kísérletet tett ebben az irányban, arra az eredményre jutott, hogy a munkaidő meghosszabbítása a munka értékének csaknem felényíre való csökkenésével jár, amennyiben a munkás az utolsó órákban a legkevésbé szorgalmas, szórakozott, kimerült és türelmetlen s mindig a munkaidő végét várja. De még a nap-nap utáni túlmunka folytán lassanként általános kimerülés vesz rajta erőt, ami a gyakoribb betegeskedéssel jár, úgy hogy végül is a munkaadó kénytelen lesz a régi, kimerült munkaerőket frissekkel felváltani, akiknek pedig az uj helyzettel és munkával való megismerkedése több-kevesebb időt vesz igénybe, már pedig ezen idő alatt munkájának értéke a legminimálisabb. De nemcsak a munkaadókra kedvezőtlen ez a visszaélés, hanem az államnak és a társadalomnak is tetemes kára van belőle. Az állam a munkaadók kapzsisága folytán idő előtt keresetképtelenné vált munkást úgyis mint adóalanyt, úgyis mint védköteles egyént elvesztette s ezek számával apad az állam dolgozó tagjainak száma. A társadalom viszont az idő előtt keresetképtelenné vált munkást eltartani kénytelen s mentül jobban terjed ez a visszaélés, mentül általánosabb jellegűvé válik, annál nagyobb lesz oz a teher. És mégis vannak olyan Írók, akik tagadják az állami beavatkozás jogosultságát a munka- szerződésbe, Szerintük a munkaszerződés épp oly magánjogi jellegű, mint pl. az adásvétel. S ahogyan az adásvételnél is az állam csak az alaki kellékeket határozza meg, míg az anyagi részben a feleknek korlátlan rendelkezési szabadságot biztosit, ugyanúgy korlátlan szabadságot kell biztosítani a munkásnak és munkaadónak is a munka- szerződés anyagi része tekintetében. Hogy ez a felfogás helytelen, az nyilvánvaló ; helytelen pedig maga az alap, amire épít. Tévedés az, mintha ez állam nem avatkozhatna bele még a legmagánjogibb jellegű ügyletbe is, mihelyt állami érdekekről van szó, mint a jelen esetben is. Hiszen a háború alatt eléggé tapasztalhattuk, hogy az állam mindenütt, ahol érdekei úgy kívánták, közbelépett. Az ingatlan forgalom korlátozása, a forgalmi árak maximálása, a lakás rendeletek stb. mind tisztán magánjogi viszonyokra vonatkoznak, de egyszersmind a háborús állapottal bekövetkezett konjunktúrák folytán ezek rendezése állami érdek lévén, bizony sok tekintetben nagyon is korlátozta az egyéni akaratot. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, amit a tudományos elmélet megállapított s az örökös gyakorlat szentesített, hogy az állam cálja önmagának fenntartása, tehát orcái és igy minden állami cselekedetnek rugója első sorban az önérdek. Amióta az .emberek államban élnek, azóta ez ha nem is mindig tudatos, de a gyakorlatban követett és alkalmazott elv volt s az ettől való eltérés — melyet azonban csak a legritkább esetekben tapasztalhatunk — mindenkor csak a körülmények hibás felfogásából eredt. Lehetetlen követelés volna az állammal szemben tehát az, hogy éppen az állami érdekeket oly súlyosan sertő visszaéléseket tétlenül nézze s az egyes társadalmi osztályok érdekében a többi az államban élő társadalmi osztályok kárával, sőt veszélyeztetésével lemondjon a beavatkozási jogáról, amit különben minden más téren és irányban gyakorol. Az való lény és nem is kívánjuk tagadni’ hogy az e ponton történő állami beavatkozás az egész közgazdaságot a legérzékenyebben érinti, épp ezért kellő óvatossággal kezelendő az egész kérdés. De ez amellett bizonyít, hogy ha a közgazdaságnak ez tényleg a legérzékenyebb pontja és tényleg súlyos visszaélések történnek ezen a téren, akkor az államnak nemcsak joga, de kötess é k é s lessége is beavatkozni állami és társadalmi érdekekből. , Csak az lébet kérdés és vita tárgya, hogy mily szempontok és elvek vezéreljék az államot beavatkozási jogának gyakorlásában. Erről majd legközelebbi cikkünkben fogunk egy pár ismertető szót Írni. . ifj. Kazay László. (Folytatása következik.) Karácsonyi ének. > i. Jertek, menjünk Betlehembe Szent kardcsoni/ éjjelén ! Égi Gyermek vár reánk ott Máriának szűz ölén. Földeriilt a váltság hajnal, Int a csillag, hiv a fény, Alvó szivek ébredjelek: Üdvözít a hit, remény ! II. Üdvözlégy te csöndes éj, szent karácsony éjszakája! Várva-várt a bus világ, fátyolod terítsd le rája. Égi hónak tiszta leple, fönn a fényes csillagok, Kék égen a fehér felhők, minden, minden mosolyog, Minden fénylik és ragyog Jertek, menjünk Betlehembe Szent karácsony éjjelén ! Nagy ajándék vár reánk ott Máriának szűz ölén Félre bu, gond, gyöl/ő kétség Ijedt arca sejtelem ! Földre szállt a népek vágya : Jézus, Békefejdelem. T. D. Hírek a nagy világból. Bécsen át érkezik annak a szomorú tárgyalásnak hire, msly a bolsevista kormány alatt elkövetett gyilkosságok bűntettesei fölött Ítélkezett. Minduntalan írtak a lapok erről a gyalázatos és ocsmány gaztettektől hemzsegő korszakról. Megvártuk az egyik eljárásnak lefolyását, hogy egyszerre számolhassunk be azoknak a hóhé.' nak vadállatias munkájáról, amit elkövettek. Csernyi és II terrorista társát a budapesti törvényszék kötgláltali halálra ítélte, a többit 12 évi börtönre. Ez volt az efrö csoport tárgyalása a Lsnin-fiuk közül. A borzalmak és hajmeresztő kegyetlenségek egész tárháza került felszínre a tárgyalás folyamán. Arra is vetemedtek pl., hogy haldokló akasztott embereket arcul vertek; az áldozatok hozzátartozóit az akasztófa alá kényszer: tették. E-jyik faluban arra kényszeritettók a fiút, hogy a bitófán hörgő apja előtt meghajoljon és ezt mondja : alászolgája ! Csernyi és társait kötél által ki is végezték, a fegyház udvarán valamennyit felakasztották. Még egy érthetetlen és sajnálatos dologról kell megemlékeznünk és ez az, hogy az Ítéletek meghozatalának birére a budapesti szocialisták tüntetni akartak ! A tüntetést a katonaság hamarosan elfojtotta. Hihetetlennek gondoltuk volna, hogy még most is akadjanak, akik pártjukat fogják ezeknek a gyilkos, embertelen hóhéroknak. Hisz épp a szocialistáknak kellene leginkább azon lenni, hogy példás szigorral pusztítsák ki maguk közül azt az elemet, mely ilyen kegyetlen módon tiporta le az emberi jogokat. Bizony ezek után nagyon is indokolt az az állítás, hogy sokan a szocialisták közül legnagyobb szégyent és gyalázatot hoznak a munkások jól felfogott ügyére ! Az első büüpar letáigyalása után sor kerül a következő csoportra. Ezután előveszik azokat az úri ruháb bujtatott gazembereket, akik újságok és véresszáju szónokiások által izgatták és felbiztatták a tömegeket a gaztettek elkövetésére. Az ilyeneknek azonban egy kötél kevés lesz! A magyarországi viszonyokról nem sokat tudunk irni a hiányos és úgyszólván csak nagy kerülő utón érkezett töredékes értesülések folytán. Készülődnek a békekonferenciára, hogy minél előbb átvegyék a legfelsőbb tanács határozatát. Kértek képviselőt a Bánát számára is, aki Bánát ügyében szólaljon fel. A válasz azonban annyi volt, hogy a legsürgősebben induljanak Párisba. Azt is közük a lapok Prága híradása nyomán, hogy a magyar békedelegáció Parisban mindent el fog követni, hogy szavaztassák meg a Felvidéken a lakosságot, hogy a nép akarata szerint történjék -meg a területek feletti határozás. Hír szerint az angolok is támogatják ezt a kívánságot. Ez a hir összefüggésben van a felvidéki 8 vármegye kiürítésével. Vajda Sándor, a uj miniszterelnök a bukaresti kamara ülésén terjedelmes programmot terjesztett elő. A kormány, mely 5 parlamenti párt blokkjából alakult meg, elsősorban az ország alkotmányának átalakításáról tesz előterjesztést a parlamentnek, mert a parlamentet alkotmányozó gyűlésnek is tartja. Részletesen kiterjeszkedett az agrárreformra, közigazgatási és pénzügyi reformra. Terjedelmesen szól a kisebbségben levő nemzetek jogairól, nyelv és vallásszabadságáról. A külügyi kérdésnél hosszasabban időzött, indokolásul, hogy miért volt tanácsos a békét aláírni. Fájlalja, hogy Románia minden jogos igénye nem nyert kielégítést, de ez nem mult a szövetségesek jóakaratán, akik iparkodtak a kölcsönös ellentéteket kiegyenlíteni. Bratianu, volt miniszterelnök különösebben hosezan polemizált Vajdával. Magyarországon 5 fogolytábort vett át a magyar belügy- és hadügyminiszter által kirendelt vegyes bizottság: Csepel, Tápiósüly, Czeg- léd, Ujszász és Szolnok táborait. Az internáltak igazolását kezdte meg nyomban a bizottság, akit- eddigi magatartásukból és ténykedésükből kifolyóan nem közveszélyes kommunisták, azonnal szabadságoltattak. 4. Az olasz kormány diplomáciai ügyvivője hivatalos látogatást tett Huszár Károly miniszterelnöknél. Ez a látogatás azt jelenti, hogy Olaszország és Magyarország között helyreállott a diplomáciai viszony, továbbá, hogy a budapesti ántánt missziók elismerték az uj magyar kormányt. A londoni konferencián szóba hozták Anglia kelc-ti politikáját. A jelentés szerint Franciaország akar tisztán látni a kérdésben, hogy valóban Anglia Magyarországon és a Balkánon a szövetségesektől eltérő politikát akar-e foiytatni. Állítólag a csehek és a jugoszlávok panaszkodnak arról, hogy Anglia politikája nem felel meg a békekonferencia jóakaratu célzatának. Mindig világosabb lesz a tényleges szakítás Amerika és Európa között, mert úgy kell az egész ügyet felfognunk, hogy Amerika nem akar Európa belügyeibe beleavatkozni, Kivált az angolok nem jó néven vették azt a gyámkodást, melyet Amerika Európával szemben tanúsított. Az ezután elintézés alá kerülő kérdéseket Amerika beleszólása nélkül intézik el. Amerika ennek külső bizonyítékát is adja, mert bir szerint azt az utasítást kapta a tengerészet titkára, hogy a haditengerészetet 6 éven belül fejlessze olyan erősre, hogy az a világ legerősebb tengerészete legyen. így távol van a világ a népek szövetségének ama alapgondolatától, mely az általános leszerelést kívánja. De Amerika kiválása mást is eredményezett. Létesült ugyanis egy uj antant Amerika részvétele nélkül, mert Amerika a német békeszerződés ügyében elfoglalt álláspontjánál fogva vált ki. Ebbe az uj antantba belépett Olaszország és hir szerint Belgium, Románia és Görögország is csat-
