Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-12-25 / 76. szám

zus körében, ki szegénysorsbau jött e világra s legnagyobb kincs birto­kába juttatta az emberiséget. Ha egykor a különböző sorsú egyének megfértek szépen együtt Jézus lábainál, ma is csatoljon össze mindnyájunkat a krisztusi szeretet s hangozzék minekünk Jézus eme szava: „Békesség tinéktek !“ / Ily elhatározással sziveinkben zengjen ajkainkon a karácsonyi öröm ének: „Oh örök Isten! Dicső Szent- háromság ! Szálljon mennyei vigas­ság. Távozzék tőlünk minden szo­morúság! Legyen vidámság.“ E boldogságra vezéreljen el ben­nünket Istenünknek kifogyhatatlan kegyelme, hozzánk való atyai sze- retete ! . • . Dombi Lajos. a________________________________ A reménykedés, a várakozás és vágyakozás ideje betelt, az Ige testté lön. Betelt mindazok számára, akik valóban hitték, várták áz Ige, az Eszme eljö­vetelét. Betelt azok számára, akik hittek és hisznek az emberiség magasabb rendeltetésé­ben, akik tudják, hogy „nem e sárestbe Van szorítva az ember egyénisége.“ De nem telt be és soha sem fog betelni azok számára, akik az ember célját itt a földön keresik, akik az anyag imádatába sülyedtek és akik az em­beriség üdvét, boldogságát az anyagi jóiét tö­kéletesedésében vélik megtalálni. Ezek szá­mára örökös Advent van, de olyan Advent, melyben a bizalom, a reménykedés napról- nápra fogy, a kétkedés, a kétségbeesés pedig mind nagyobb és nagyobb tért hódit. Ha békét és boldogságot akarunk az emberiség földi életében, akkor mindnyájunk­nak a bizakodók és reménykedők ama tábo­rába kell sietnünk, mely nem a test ösztöné­ből fakadó világnézet követésében keresi a jelenlegi belváros is látható, de templomnak még hire sincs. A törökök kiverésének országos hírére az­tán kezdettek vissza szállingózni a régi őslakók unokái is, habár ez a visszatelepülés eleinte nehezen ment. A nép nem bízott abban, hogy a török hatalma végképen megtör, és félt azok visszatérésétől. Ez a magyarázata annak, hogy a visszafoglalástól számítva majd két évtizedig gyéren szaporodott a lakosság. De a lassankint beköltözők között már is előfordulnak oly nevek, melyek a törökök előtti idők összeírásaiban is szerepelnek. Nagyobb mérvet öltött az uj betelepülés 1711 —1718. évek között, mely, idő alatt a ma itt lakó katholikus és református vallásu magya­rok elei visszatértek. Ezek első lakhelyüket a jelenlegi Belvárosban foglalták el. Különben az egész város akkor még csak a mai belső város­ból telt ki. A vármegyeháza előbb a várban, majd a mai gróf Károlyi S -utcában a jelenlegi Künzl-féle ház helyén állott. Vert falból épült, náddal fedett becsületes készületü ház volt, mint abban az időben a legtöbb, és nem is olyan régen lett lebontva, hogy a mai modern pagodá­nak helyet engedjen. A római katholikus és református vallásu visszatelepülő magyarok gyulai földben nyugvó őséi természetesen még mindnyájan katholikusok voltak a török idők előtt, de unokáik most már, mint kétféle vallásuak tértek vissza. Ugyanazon mai református ősi nevek a katholikusok kozott vannak sorolva, hogy századokkal előbb pápai tizedet, — ennyi és ennyi fillért — fizettek,mig most Békés világ megváltását, hanem az örök Ige, az örök Eszme eljövételébén és diadalában, nem anyagiakért való örökös harcban akarja kime­ríteni az ember összes szellemi és erkölcsi energiáit, hanem az emberiség tekintetét a magasabb szellemi rendeltetésre akarja szün­telenül irányítani. % Két évezred tapasztalása, az egymást le­rontó filozófiai világnézetek szakadatlan ku­darca, a földi boldogság hajszolásának örökös meddősége a huszadik század emberének aj­káról levették már azt a kérdést: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk ?“ Gondolkodó ember, akinek elméje előtt a világi bölcsek sokszázados törekvései és eredménytelen kí­sérletezései nem vonulnak el hatástalanul, az többé nem teszi fel ezt a kérdést. Nőm lehet már kétség, hogy Ő az, akit a „nemzetek vár­nak“, nem lehet tagadni, hogy Nála van az örök Ige, az örök Eszme, mely „megvilágosit minden e világra jövő embert“. Ha arra a számtalan kérdésre, amelyet az emberiség több ezredéves története fel­vetett, megnyugtató feleletet akarunk, ha azt a számtalan feladatot, melyet az utolsó két évszázad anyagi életének bámulatos fejlődése megoldatlanul reánk hagyqü, helyesen meg­oldani akarjuk, csak egy forráshoz fordulha­tunk reménnyel és bizalommal: az Evan­géliumhoz. Kimeríthetetlen kincsesbánya az Evangelium, melybep minden idők minden problémájára megtaláljuk a megnyugtató meg­oldást, a kielégítő feleletet. Nem elvont filozófiai mü az Evangélium, mely a sötétben, a bizonytalanságban tapoga­tózik, hanem a világ leggyakorlatibb könyve, az élet leghasznosabb útmutatója, az emberi élet kétségeinek legbiztosabb eloszlatója, minden emberi okoskodásnak és tanításnak lényege és kvintesszenciája. Csak olvasni kell tudni benne, látni kell tudni a betűi között azzal a várakozó, reménykedő és bizó lélek­kel, mellyel az Adventben vártuk az örök Ige eljövetelét, az igaz Esetne diadalát. Aki sejti azt a sötétséget, érzi azt a bizonytalan­ságot, jnely az emberiség igazi boldogságának ezek dédunokái már mint reformátusok lettek Gyula nagyobb többségű visszatelepülői. Az újon visszatelepülök egyikének sem volt azonban temploma, sem plébániája. Ilyet először a katholikusok részére gróf Csáky Imre váradi püspök állított 1715.ben, de ez is csak névleg volt, mivel hivek oly kevesen voltak, hogy lelkészük nem volt, pedig ez alá a plébánia alá tartozott egész Békésvármegye, Biharnak és Zarándmegyének nagy része is A tulajdonképeni tömeges letelepülés kor­szaka 1718. évvel kezdődik. Megnyitja ezt Ko­vács Pál nevű gyulai katholikus plébános. Ez a lelkes és buzgó férfi már 1718 május 5. kezdő- dőleg vezeti a gyulai szülöttek, házasultak és elhaltak kimutatását, mely kimutatás a váradi püspökség levéltárában található s melyből ki­tűnik. hogy 1719. évben született 26 egyén, eskü­dött 8 pár, meghalt 7 egyén. Ezen számok ala­pul s. összehasonlításul szolgálnak az ősi lakosság létszámának megállapítására. Milyen kicsiny le­hetett a város, és milyen gyér a lakosság, mikor egész Gyulán, egész Békésmegyében, fél Bihar és Zarándban egy év alatt összesen csak 26 gyermek született ? Kár, hogy a reformátusokról ez időből nincs hasonló kimutatás. Az 1719. évtől fogva azonban rohamosan szaporodni kezd a betelepülők száma, ami abból látszik, hogy két év múltával a plébános kimutatása már 69 újszülöttről, 16 házasultról és 60 elhaltról registrál. Ugyanis 1719. évben kezd­tek jönni az uj lakosokba mai katholikus ma­gyarok elei, kik ugyancsak lassankint szállingóz­tak és ezek megjelenése nem volt olyan feltűnő, hogy azt mint valami rendkívüli eseményt az 1919. december 25. várakozóit körülveszi és eltölti és aki el van telye a hittel és a reménnyel, hogy van Eszme, mely ennek a sötétségnek és ennek a bizonytalanságnak véget fog vetni, az tud olvasni az Evangélium magasztos soraiban, isteni bölcsesógü példázataiban. Aki hisz az emberiség megújhodásában, lélekben és igaz­ságban való újjászületésében, az meg is találja ennek a megújhodásnak az útját, annak az Evangélium tanításai fényes szövótnekek az emberiség minden problémájában, kiáltó igaz­ságok az élet rejtelmesnek, megoldhatatlan­nak látszó minden kérdésében. Eljött az óra és most van itt, midőn az anyagiak .'elé űzött emberiségnek egy rettene­tes megpróbáltatás után reá kell jönnie az élet igazi boldogságának titkára, meg kell ismernie a valóban boldogító, a valóban vilá­got megváltó igazságokat, be kell fogadni^ magába az örök Igét, hogy hatalma legyen az embernek úrrá lenni minden felett, ami gonosz és ami a világnak és az emberiségnek megrontására teremtetett. így múlt el légyen felettünk a remény­kedés és vágyakozás Adventje és igy szüle­tett légyen nekünk a Megváltó. Gyermeki öröm. Ismét egy karácsonyi ünnep virrad reánk. Az az ünnep, mely legközelebb férkőzik szi­vünkhöz, mert betér a családi otthon körébe és ott a gyermeki lelkeket öleli át. Az ártat­lan arcok mosolyával mindegyikünk arcáról eiüzi az életnek gondoktól terhes borúját, mintha újra gyermekéveink zavartalan örö­meit varázsolná vissza! Karácsony és gyer­meki öröm, ti elválaszthatlanul egybe vagya­tok kötve! Karácsony és gyermeki öröm, ti bájos vonásokkal hordozzátok a keresztényi tiszta jelleget, azt a jelleget, melynek alap- szinezetét áz a betlehemi angyali fényességgel beragyogott éjszaka hozta. Kereszténység és gyermeki öröm! Az embert örülni, tiszta és igaz szívből örülni a kereszténység tanította! Nem ismeri a keresz­ténységet, aki nem ismeri a gyermeki örömet, akkori krónikások külön méltatták volna. Ezért van, hogy a helyről és vidékről semmi bizonyo­sat nem tudunk. A hagyomány szerint Kecske­mét, Csongrád, Szilágysomlyő, Jászberény lett volna bölcsőjük, de csak annyi bizonyos, hogy ezen helyekről is" tényleg jöttek, de a népviselet, népszokások, népmondák, dalok és egyéb nép­rajzi megfigyelések azt gyanittatják, hogy na­gyobb tömegük Pestmegye északi részéről szár­mazott Az anyakönyvek adatai szerint a ma itt élő családok elei 1720 közül már mind itt vol­tak, mert előfordulnak a Balogh, Csomós, Gazsó, Géczi, Gácsy, Góg, Gergely, Galbács, Horváth, Hajdú, Illés, Kocsis, Kiss, Kecskés, Kukla, Ko­vács, László, Molnár, Márton, Névery, Oláh, Pintér, Szabó, Szőke. Szilágyi, Szabados,^Sebes­tyén, Somogyi, Török, Tóth. Ezek egy része azonban több oklevélben már a török hódoltság előtt és alatt is előfordul. Ezen neveknek szét­ágazó viselői most 200 év múlva is a gyulai katholikus magyarság zömét képviselik. A református magyarok közül kétségtelen bizonyossággal itt voltak a 200 év előtti újon üléskor a Bojtörő, Cseke, Csete, Fábián, Puskás, Sánta, Szatmáry családok, de valószinüleg még igen sokan, kiknek nevei feljegyezve nincsenek.

Next

/
Thumbnails
Contents