Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-11-26 / 68. szám
Censurat: Or. MUNTEAN. Egyes szám ára 30 fillér. LI. évfolyam. ftynla, 1019. november 39. 98. $/im. Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. Előfizetési árak: POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők, Kézirat nem adatik vissza. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Egyes szám ára 110 fillér. A felszabadító hadsereg, mely éppen hót hónappal ezelőtt — csodás és szokatlan eset a történelemben — kelet felöl vitte az állami rendet és a katonai fegyelmet nyugat felé, ma dolgavóge- zetten tér vissza hazájába. Ha akkor lehetett még kétségünk, ma már bizonyosan tudjuk, hogy egy közönséges rablóbandától szabadított meg bennünket. Magyarország akkori urai nem voltak sem szocialisták, sem kommunisták, még csak igazi bolsevisták sem, hanem közönséges világcsalók és rablók, akik megrabolták a vagyonosokat, megrabolták a közvagyont, anélkül, hogy csak egyetlenegy szegény és elnyomott embert valódi és tisztességes jóléthez tudtak volna juttatni Épen mint a legelvadultabb imperialisták, a lövőárokba küldték a polgárok, a magyarok tiz ezreit, hogy azalatt ők Budapesten nyugodtan harácsolhassanak és előkószithessók uralmuk megszűntével biztos menekülésüket. Ezzel az elvetemült bandával számolt le az a fegyelmezett hadsereg, moly ma országutainkon hazafelé menetel — Nem szent István birodalma ellen viseltek ők hadat, hanem haza és istentagadó, világcsaló rablók ellen. Elismerésre méltó teljesítményük eredménye nem érintheti a jövő miként való alakulását, nem befolyásolhatja a népek viszonyainak a jövőben való elrendezését, melyet minden érdekelt fél az isteni és emberi igazságosság elvei alapján akar megoldani. Kisebb-nagyobb sikerekre, ideig-óráig tartó eredményekre, avagy mások segítségére támaszkodva nem várhatjuk a helyzetnek tartós rendezését. Vannak a népek, társadalmak és államok fejlődésében erők, melyek akárcsak a természetiek, tartós akadályokat meg nem tűrnek. Kitörnek és eget kérnek. Nem szabad kételkednünk, hogy a döntő szó mindenütt azokó lesz, akik ezeket az erőket ismerik és kellőképen értékelik Mi e vidék lakói, akiket a négy esztendős háború közvetlen rombolásai és pusztításai, Istennek hála, messzire elkerültek, nem tudhatunk elfogulatlan megállapitói lenni egy harcoló hadsereg átvonulása szükségképp következményeinek. De gondoljunk Észak- Franeiaországra, Galíciára, északkeleti Magyarországra és gondoljunk ez óv márciusának és áprilisának rettegéseire és terrorjára. Az a mondás, hogy a háborúkat a hadseregek viselik egymás ellen, a haderők nem viselnek háborút a békés lakosság ellen, nem jelenti azt, mint minden háború mutatja, hogy a polgári lakosság nem terheltetik olyan kötelezettségekkel, melyeket azok rendkivülisége igazán terhesekké és igazán háborúsakká tesz. Ezeket panaszolni igen, de jogtalanoknak és igazságtalanoknak állítani nem lehet. A türelmes megnyugvás csak könnyebbé teheti az elviselendőket. Siessen adományával a ruhátlan árváknak. Fescült a figyelem, és az is marad még sokáig, mely a nemzetek elhelyezkedését nyomon kiséri. Nincs a mai kornak oly Kolumbus Kristófja, aki úgy élére tudná állítani, mint ő azt a bizonyos történelmi nevezetességű tojást. Nincs olyan fóltétlen tekintély, aki nem annyira hatalmával, mint inkább szavának erejével, világtörténelmi előrelátásának élességével és mélyreható bölcseségével úgy rá tudna mutatni az egészséges elhelyezkedésre, melyben mindnyájan megnyugodhatnának. Mert mi azt véljük, ezen nagy világfelfordulás után csak akkor érjük el az igazi eredményt, ha minden nemzet meg tudott nyugodni. Nemcsak beleFELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC törődni, mert ez még nem rejti magában a békesség szilárd alapját, hanem megnyugodni. Úgy gondoljuk, túl vannak ma már a világ uj földrajzi határának megkészitői azon, hogy különösebben büntetni vagy sújtani akarnának egyes nemzeteket. Megalázni és letörni nemzeteket nem lehet céljuk, ezt szilárdan hinnünk kell mindnyájunknak. Nem annyira az emberies érzésekre gondolunk, hogy sajnálattal volnának vagy szánakozásból kímélnének egyes nemzeteket a végromlástól vagy kétségbeeséstói. Hiszen diplomáciában és politikában emberies érzéseken sokszor túlteszik magukat és rideg önzésre helyezkednek. Itt ilyen emberi érzelmek kelyett a hideg számítás, óvatos előrelátás, saját érdekek megvédése diktálják az eljárásoknak indító okait. Mikor tehát ama reménységünknek adunk kifejezést, hogy a megboss-zulás vagy büntetés a népek és nemzetek földrajzi határainak megalapításánál már nem főszereplő indító okok, hisszük ezt azért, mert a rideg és józan belátásra, á hideg számításra gondolunk, Elég csak a rideg és józan belátásra hivatkozni, mert ez magában is azt parancsolja, hogy nem szabad nemzetek szivében nagy töviseket hagyni! Nem szabad, mért senki nem tudja előre megmondani, hogy a jövendő világ kialakulásában milyen érdekcsoportok, milyen uj hatalmi erőpontok alakulnak ki. Nem tudhatjuk, hogy a ma még ellenszenves érzéssel levő nemzetek érdekei nem találkoznak-e annyira, hogy a legteljesebb rokonszenv fűzi őket egykor össze! Nem tudhatjuk, hogy egykori éles ellenségek nem lesznek-e nagyon jó baráti viszonyban, mert közös érdekük azt kívánja, hogy egy közös, uj ellenség ellen megvédjék magukat ! Nem szabad ugyanis soha szem elől tévesztenünk azt, bogy a nemzetek nem sokat alapítanak a rokonérzésekre és hajlamokra, hanem úgy csoportosulnak, amint azt nemzeti, sőt egyenes gazdasági érdekeik kívánják. Idővel eltűnnek a kellemetlen emlékek, mert elnyomja azokat a jövő más irányú feladata ! Nem volt pl. a magyar népnek rokonszenvesebb népe a lengyel népnél. A háború alatt sokat emlegettük a lengyelek sorsát, sokat énekelték a lengyel himnuszt, sokat kürtölték világgá a lengyel légionáriusok vitézségét és hadi tetteit! Es a valóság mi volt ? ! Émelygős, érzelgős érzés volt ez csupán a magyarok szivében, mely a múltból hagyományozódott át, amelyről a lengyelek nem is igen vettek tudomást. Mikor a galíciai lengyelek között jártunk, a mi lengyelbaratságunkról semmit sem tudtak! Általános kiábrándulás és csalódás ért bennünket. És ez caak fokozódott az oroszországi lengyelek között. Majdnem azt kellett megállapítanunk, hogy hidegebben és ridegebben egy nép sem bánt velünk, mint a mi soksor megénekelc lengyeleink Mikor a cseb-szlovák hadak előnyomultak, nem maradtak otthon a lengyel katonák sem, ők is részt követeltek maguknak az egykori Magyar- ország testéből. És mikor mi a bolsevizmus átka alatt nyögtünk, egyetlen egy lengyel hírességnek sem jutott eszébe, hogy rajtunk segítsen! Nemzetek elhelyezkedésében nem számítanak rokonszenvek, hanem rideg érdekek ! Ezt nekünk tudnunk kell. És az uj elhelyezkedésben nem indulhatunk érzelmek után, nem Űzhetünk tehát érzelmi politikát, de a jövő fejlődésünk, gazdasági és szociális érdekeink azok az elsőrendű tényezők, melyeket szem előtt kell tartanunk. A nemzetek életében és fejlődésében mindenek előtt ez számit, hogy mennyire tudja saját maga belső ügyeit rendbehozni és itt is, hogy a szociális bajokat mennyire tudja meggyógyítani! Már pedig ehhez anyagi eszközök, munkaalkalmak, nyersanyag, szóval kedvező megélhetési viszonyok kellenek. Mi hisszük tehát, hogy a magyar nép szivében sem marad meg nagyobb tövis, sem a boldogulása, sem a megélhetése körül. De ugyanakkor azt is hisszük, hogy a jövő iránya a magyar Megjelenik szerdán és szombaton nép sorsának intézésében, a magyar nép fiainak szivében nem érzelmi benyomások, nem áthagyományozott ellenszenvek szerint igazodik, hanem azon bölcsen felfogott érdekében alkalmazkodik, mely elsősorban a komoly létfeltételeket gazdasági és kulturális szempontokat tartja szem előtt. Ma már nem annyira győző és legyőzött, nem hódító és meghódított, hanem ember és ember állanak egymás mellett, kik nem a múlt hibáin rágódnak, hanem egy komolyabb és szebb jövőt, békés együttélést, jó szomszédságot és mindkettő fejlődésének lehetőségét elősegítik. Soha sem egészséges az a felfogás, mely az embereket fajilag méricskéli, hanem lássa benne az egyenrangú, egyenjogú embertársat. (—) Ki a szükölködökön segít, a Krisztusi tanokat istápolja ! Hírek a nagy világból. Magyarország egész meg nem szállott területén elrendelte a magyar kormány a rögtönbirás- kodást. Újabban az egri, kecskeméti, szolnoki, szegedi, kassai, sátoraljaújhelyi, miskolci és rima- szombati törvényszékek területén hirdették ki a statáriumot, mely minden főbenjáró bűntettre kiterjed. Koch, német miniszter a Berliner Tageblatt tudósítója előtt nyilatkozott Magyarországnak Németországhoz való ez idő szerinti viszonyáról és annak a reményének adott kifejezést, hogy az a barátságos kapcsolat, mely a két országot összefűzte, nem fog meglazulni a jövőben sem és a jövő kiépítésében a magyar és német nép még találkozni fog, A bolsevizmus letörésével a magyarok abba a helyzetbe jutottak, hogy a békekötés után hozzáfoghatnak az újjáépítés munkájához. Magyarországnak is, miként Németországnak is legelsősorban arra kell ma törekednie, hogy a gazdasági élet egységes bázisát megferemtse. — Minden legyőzött ország népének egy kötelessége van ma: teljesíteni önmaga iránti kötelességét. A L’Humarité, a francia mérsékelt szocialisták lapja, szomorú mérlegét állítja fel a négyesztendős világháborunak,.és az egyesztendős béketárgyalásoknak. A békekonferencia, Írja, összehívta a diplomatákat és igy szólt hozzájuk : »Készítsétek el gyorsan Európa uj térképét«. És a diplomaták hozzáfogtak a munkához. Megjelölték a határokat, itt a történelmi szükségességre, amott a stratégiai követelményekre, ismét másutt az entografiai szempontokra való tekintettel, de legtöbbször anélkül, hogy magukat a uépeket megkérdezték volna. Elkeserítették a nemzetiségeket ; felállítottak Európában ezernyi uj határkövet, katonai és vám-állomásokat. Ahelyett, hogy igyekezetüket a nemzetközi forgalom helyreállítására, a vasutak, utak és csatornák rendbebozására, a világ iparának és kereskedelmének ujjáteremtésére fordították volna, a titkos szerződések és hitvány mesterkedések játékát űzték. A békekonferencia munkájának egy évi eredménye bizonytalan béke Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával; Magyarországgal még nincs béke; két hatalmas problémának megoldásához, a cári birodalomnak és Törökországnak likvidálásához még hozzá sem fogtak. Eközben mindnyájunknak, nagy ellensége, az Éhség, azzal fenyeget, hogy közös nyomorúságban egyformává teszi a győzőket és a legyőzőiteket. Yajjon ki merné állítani, hogy a L’Humanité túloz ? Mialatt az emberiség nagy igyekezettel törekszik egy békés jövő alapjait megvetni, Porta Albert kaliforniai tudós igen furcsa csillagászati jövendöléssel lep meg bennünket. Nem kisebb dolgot jósol, minthogy ez évi december 17-ike és 20-ika között igen könnyen bekövetkezhetik a Lapunk mai száma 2 oldal.
