Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-11-22 / 67. szám
2 Békés 1919. november 22. Hem válunk meg egy könnyen a munka fölött való gondolat fűzéstől, mert a jövő társadalmi élete ehhez az egy varázsszóhoz van odakötve: munka. Ha valakinek itt ellenmondási kedve volna, vegye figyelembe azt a legmélyebb okot, a mi a mai társadalmi élet szociális bajait kiinduló pontjában felszínre dobta. A mit szeretnek hangoztatni, t. i. a vagyonoknak egyesek kezében való fölhalmozódását, az mind már későbbi fejleménye annak az egy alaptényezőnek, mely valóságban a munkára van felépítve. A munka teher. Ezt minden szépítés és mentegetés nélkül szépen megmondjuk. És ha valaki azt szeretné elhitetni, hogy a munka neki nem teher, az valószínűleg tévedésben van. Némely munkát szívesen végez, de minden munkát nem. Bizony mindnyájan elmennének az embe* rek a munka temetésére! Mert a munka igazában az ember nyakába szakadt teher, melytől igyekszik kibújni és annak könnyebb végét fogni. Hogy mégis az emberek egy része szívesen dolgozik, annak a magyarázatát belső érzésében kell megkeresni. A jó családapa szívesen dolgozik, hogy családjának ellátását, kenyerét és ruháját megszerezhesse. Szívesen küzdi le azt az ellenszenvet, a mely benne megvan a munka kényelmetlensége és terhe iránt. De teszi ezt nem a munka iránt való szeretetböl, hanem azért, mert a munka által megszerzi a szükséges dolgokat. A munka iránt való ellenszenv mélyen bent van az emberi természetben. És ha azt mondjátok, hogy nem ismerünk sok embert, a kik nem tudnak munka nélkül meglenni. Betegek, ha nincs munkájuk. Elismerjük! Mi magunkról is ezt szeretjük hinni, hogy nem tudunk és nem is akarunk munka nélkül meglenni. Sőt azt is hozzátesszük, bár dolgozhatnánk többet és jobban és tökéletesebben, mint a hogyan szoktunk dolgozni, De ez semmit sem bizonyít! Bennünk, a kik szeretjük vagy beszéljünk helyesebben, a kik megszoktuk a munkát, már a komolyabb életfelfogás, a vérünkké vált kötelességérzet, a hivatás betöltésének lelkiismeretes átérzése működik, mely évtizedeken át szokásunkká tette a munkát'.Nem tudunk nélküle meglenni, mert úgy töltjük ki életünk napjait. És mikor már életviszonyaink megengednék a nyugodalmas, semmittevő életbe beletörődni, mert egy hosszú életen át mást szoktunk meg, mást gyakoroltunk és most már nem tudnak más életbeosztást megszokni. De mikor az emberi átlagról beszélünk, sőt ha úgy alapjában önmagunkba tekintünk, bizony a munkaterhéről kell beszélnünk. Ettől a rája szakadt nagy tehertől akart mindig kérdezősködnek : mily irányba megyünk, hol vagyuuk most, mikor érünk ide, lesz-e holnap eső — ezt naponta százszor is megkérdték a szegény angol tisztektől Nem csoda, hogy néha megfeledkeztek arról, hogy ők kiszolgálói a fizető amerikaiaknak s fáradtan lejövet a hídról azokra csak igy válaszoltak : call me anything- yon like but dönt steal my tea — szidj' ahogy akarsz, de ne lopd el a teámat és ezzel szaladtak az étkezőjük felé Az átlag amerikai kétségtelenül jóval tudatlanabb az átlag európainál. Sokkal egyoldalubb a saját szakmáján kívül más iránt nem érdeklődik s újság műveltsége is kisebb. A villamoson, ahogy haza megy munka után a nagy betűs címeket futja át s ez elég neki. Valójában azonban másért nem szereti az angol az amerikait. A most sokat emlegetett „cant“ (álszenteskedés — talán ez a legmegfelelőbb szó rá) az amit az amerikaiban megvet. A kontinensen ezt angol, specialitásnak tartják Angliában amerikainak. A nyilvánosság előtt való jótékonykodást, a színpadias részvét nyilvánítást, a hangos jóságot, amely mögött üzleti érdek van — ezt hívták a Cunard tisztek Yankee tulajdonságnak. Mindegyik tudott erről jellemző történetet mesélni. Én is tudtam egyet. Az első osztályú amerikaiak szép időben gyakran megálltak fedélzetük végén s nézték a 111-ik osztályú kivándorlókat. Az úszó hotel az úszó magyar falut. A faluban akadt mindig egy- kettő, aki már járt Amerikában s tudott valamit angolul s az amerikaiak mindig tudták, mi újság odaát Mikor akarták megverni a chief-stewardot (íőpincér), mert rossz volt az ennivaló, mikor öntötték be egyhangúlag az angol gulyást a tengerbe. Tudták, mikor született egy uj angolmagyar, tudták, mikor halt meg valaki Gáli Géza dr. (Folyt köv.) szabadulni az az évtizedekkel ezelőtt elnyomott munkás osztály, mely a sokra nyúló napi munkaórák számát leszállította és terhén könnyebbülést keresett! Sőt mikor a kommunizmus az általános munkakényszert törvénybe iktatta rövid uralkodása alatt voltaképen nem akart egyebet, mint a munkaterhét lehetőleg egyenletesen elosztani és mindenkinek kijuttatni a maga részét. Ha jól megnéztük azt a rendeletet, mely a munka általános és mindenkire kiterjedő kényszerét törvény erőre kötelező erővel emelni akarta, arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem a munka iránt való szeretet sugallta, hanem a »lustasághoz való jog«, $ mint azt a neves francia szocialista, Lafarque már régebben megírta. Az az irigység és gyűlölet, mely a munkás és szegényebb néposztályban a vagyonos és anyagiakban bővelkedő osztályok iránt felsarjadozott, csak abból a tapasztalatból nőtt nagyra, hogy miért olyan terhes neki a munka és miért él meg olyan könnyedén, szerinte gond nélkül más! — Ez a gyűlölet vagy legalább is ellenszenv azután kiterjedt mindenkire, a ki nem két kezének, hanem eszének munkájával keresi a mindennapi kenyeret I Messze kilendítene a fölvetett kérdéstől, ha azt kellene fejtegetnünk, hogy mennyire jogosult vagy nem jogosult a gyűlölet. Talán túl keményen birálnók el és érzékenyen megbántanék egyes társadalmi osztályok életberendezését. Most azt tagadni nem lehet, igen sok azok száma, a kik sokkal kevésbbé veszik ki a részüket azokból a munkákból, a mely a köznek ügyét illetik. Nagyon jó módú emberek is azt kérdik, hogy mit fizetnek a munkáért ?! Sok tehetség elreked a haszontalanságok között, sok erő a léha, semmitérő szórakozásokban előrlődik, sok idő üres, szellemtelen haszontalanságok között ütődik agyon! Érezzük azonbaD, hogy a jövő társadalmi életének sorsa igenis ahhoz a varázsszóhoz lesz kötve: munka. Hová tovább közeledünk ahhoz a felfogáshoz, hogy a tárgyaknak és dolgoknak igazi értéket csak a munka ad. Közeledünk ahhoz a meggyőződéshez, hogy a társadalmi egyenlőség alapelve nem a fölérendeltség eltörlésében áll, hanem a munka kötelességének egyenlőségében. Mert nem tudunk más megoldást a társadalmi tartós és megalapozott békeségnek megteremtésére. Oly régi elv és oly mostoha, béna az alkalmazása, hogy legmodernebb elvévé lett ! Annyira husba-vérbe vágó kérdésnek tértjük ezt, hogy egyenesen azt a sarktételt szeretnök kimondani, hogy pusztulnia kell mindenkinek, ki ezt megérteni és megtenni nem akarja. Annyi önlegyőzést, önuralmat a társadalom minden tagjának el kell sajátítani, amennyi legalább ahhoz kell, hogy a munka általános terhéből a reá eső terhet elvállalja és véghez is vigye. És ha azt mondaná valaki, hogy ez nagyon természetes és fölösleges erről írni, ugyan figyelje meg, hogy ezt a nagyon természetes dolgot hány ember érti komolyan ? ! Hány ember munkája — világámitás, hány ember munkája alapjában nem egyéb, mint szabadalmazott naplopás ! És ha ez nem lett volna mindeddig olyan nagyon általános divat, ha ez nem lett volna oly szomorú valóság, — a kommunizmus soha nem jött volna létre ! (—) Siessen adományával a ruhátlan árváknak. Ordin. In sensul ord. Nr. 2829—1919. a Sigurantei de Stat comunie, ca pe teritorul administrat de Constliul Dirigent este strict interzis a se aduce gazete maghiare őri germane din strainatate. Fac atenti calatorii ca sa abstee dela adu- cerea astorfal de gazete, cat si vanzatorii sa se fereasci a le puné in vanzare, pentruca atat adHcerea, cat si vanzarea acestora va fi cat mai strict pedepsita. Pentru séfül biroului de censura : Dr. Muntcan Rendelet. Az állami sigurar.ta 2829—1919. számú rendeleté értelmében közlöm, hogy a Consiliul Dirigent közigazgatása alatt álló területre magyar és német újságok behozatala tilos. Figyelmeztetem az utazó közönséget, hogy ilyen lapok becsempészésétől tartózkodjék, úgyszintén az ujságelárusi- tókat, hogy ilyen lapok terjesztésétől és elárusi- tásától óvakodjanak, mert úgy a csempészés, mint az árusítás a legszigorúbban fog megbüntettetni. Cenzúra főnök helyett : Dr. Mnnteau Cselekedjétek a jót minél előbb ; jutalmatok nagy lészen. HÍREK. Gyűjtésünk a fázó gyermekeknek. Nem akarjuk azt hinni, hogy a legszebb célra is csak síppal-dobbal és ügyesen reklámozott mulatságokkal lehet jószivü adományokat összegyűjteni. Hiszen megcáfol bennünket az az újabb díszes névsor, mely az elmúlt egy hét óta gyűjtő- ivünkre került. A jó szivüeknek, a könyörületes telkeknek nincsen szükségük sok buzdításra, az első szó, az egyetlen könny feltárja előttük a mások nyomorát és nincs nyugta lelkűknek, mig le nem róják a könyörületesség adóját. Gyűjtésünk múlt heti összege melyhez a hét folyamán adakoztak : 6315 kor., Braun és Czinczár 1500 kor. Reisner Emánuel gyufagyára 1500 » Békés szerkesztősége 500 » Dobay János 500 > Schillinger Lipót 300 > Fodor Testvérek 200 Goldberger Ignáczné 150 Lakos Jenő 100 > Dr. Kun Pál 50 2> Leopold Béla 50 » Leopold Sándor 50 > Góg István 30 Sch. A. 20 Tarjáni Árpád Mazurek Ferencné ruhanemű 20 összesen 11285 kor. Az idő már előrehaladott, a tél itt a küszöbön és ez kényszerit bennünket, hogy e hó végével lezárjuk gyűjtésünket, idejekorán gondos- kodandók a beszerzésről. Siessen mindenki jótékony adományával, ne mulassza el az alkalmat, midőn jót tehet, mert nem tudhatja senki mikor lehet szüksége arra a lelki megnyugvásra, mely a jócselekedetnek nagyszerű jutalma. Személyi hir. Dr. iáró Apor Vilmos gyulai plébános pénteken délben Gyuláról Erdélybe és onnan Romániába utazott s mintegy 10 napig távol marad.Utazása összefüggésben van az internált aktiv tisztek hazabocsátási kérelmi üggyel, mely ügyben a plébános kihallgatás végett jelenik meg Ferdinánd király Őfelsége előtt. Óhajtandó, hogy ez ügyben kihallgatása sikerrel járjon, mivel a tényleges tisztek itthonhagyott családjai a leg válságosabb anyagi helyzetbe jutottak a családapák ily hosszú időre terjedő internálása miatt. Szokatlauul korai és erős léi köszöntött ránk november 17-én, amikor is éles nyugati szél mellett reggel havas csapadék és 4 R fok hidegre ébredtünk. A hideg 18-án fokozódott és szent Erzsébet napján, november 19-én reggelre 10 centiméteres hó és 7 R fok hidegre emelkedett, november 20-án azotíban 2 R minusra sülyedt. A sáros ut 3—4 centiméter vastagságban megfagyott ; a gazos szántóföldeken a fagy vékonyabb rétegű ugyan, de a mezei munkák folytatását mégis megakadályozta. A korai tél, ha állandó lenne, végzetes csapás a mezőgazdaságra, mert különösen nagyobb uradalmakban a kukoricával még mindig lekötött táblák búzával bevetése húzódik, sőt az őszi búza nagyobb tömegű vetése esetleg lehetetlenné is válhatik, ami nagy nemzetgazdasági csapás volna. A most uralkodó keleti szél északira vagy délire változása fogja eldönteni, vájjon lesz-e több őszi vetésünk, mint amit a kisgazdák sietve földbe tettek, avagy csak a tavaszi búzával kell majd megelégednünk ? A városi tanács ismételten felhívja a lakosságot, hogy a katonaság beszállásolását saját érdekében könnyítse meg és a beszállásolás elé akadályokat ne gördítsen, minden háztulajdonos és bérlő készítsen elő beszállásolásra alkalmas helyiséget. Felhívja a lakosságot, hogy a beszállásolásra szánt helyiség tiszta, világos és füthető legyen, mert máskülönben a célnak nem felel meg. A szoba tisztességes bútorzattal látandó el. Ismételten figyelmezteti a városi tanács a lakosságot arra is, hogy a beszállásolást előzékenyen fogadja, mert ha a lakosság a városi tanácsot nem támogatja, a beszállásolást egyeáül a katonaság fogja teljesíteni és pedig minden kímélet nélkül és a lakosság érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával. Halálozás. Bornhauzer Ferenc széles körben ismert gyulai polgár, ifjú korában betanult sütőiparos, később önként beállott és több hadjáratot végigküzdött érdemdijas katona, közel 90 éves korában november 21-én Gyulán elhunyt. Eljegyzés. Toltál Elükét folyó hó 18-án eljegyezte Kazay Gyula. 142$ i_i
