Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-11-12 / 64. szám
Censurat; Dr. MUNTEAN." Egyes szám ára 30 fillér. LI. évfolyam. Fél évre . 20 K — f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f %aia, 191D. november 12. politikai, társadalmi és közgazdászati lap. 64. szám. Szerkesztősé»;, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobat’ János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemépyek, hirdetések és nyiltterek intézendő!?. . Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 110 fillér. A geszti sírbolt körű? halottak napján felhangzott sóhaj : „Ha Tisza most élne“, mintha azt a megállapítást foglalná magában, hogy ma nincsen Magyar- országnak Tiszához mérhető államférfié, aki ki tudná vezetni a mai káoszból. Ilyen gondolatnak, ilyen felfogásnak nem adhatja át magát egy élni akaró és életrevaló nemzet. Igaz, a látszat az, hogy a Tiszáéhoz hasonló rendületlen meggyőződéssel és rendíthetetlen politikai energiával és bátorsággal rendelkező államférfira ma nem találtatik Magyarországon. Ámde nem szabad elfelejteni, hogy az idők és a helyzetek teremtik meg a nagy embereket, a mindig található lappangó tehetségeket és energiákat a viszonyek ereje emeli ki az ismeretlenségből a küzdőtérre. Tisza István sem lett volna az, aki lett, ha Magyarország dolgai úgy folytak volna napjainkig, mint a nyolcvanas években, mikor ő alig huszonötesztendős korában a parlamentbe került. Azon a harminchárom esztendőn keresztül, melyet szakadatlanul a parlamentben töltött, egész lénye, egész egyénisége összeforrott a parlamenttel, melynek régebben magas színvonalú vitáit a hetvenes évek végén és a nyolcvanasok elején mint serdülő ifjú áhítattal hallgatta a karzatról. Ez az összeforradás a parlamenttel, a parlamentarizmus eszméjének ez az imádata lett politikai pályájának, életének tragédiája. Ő haláláig azt hitte, hogy a parlamentben van az ország, a nemzet, azonkívül nincs semmi és ha megvan a szükséges többsége a kormányzó pártnak, akkor nyugodtan hajthatja fejét nyugalomra az . országban mindenki, kormányzók és kormányzottak egyaránt. — Ez a felfogás hitette el vele, hogy az obstrukció negyven ötven ember okvetetlenkedóse, a Károlyiék izgatása, húsz hatalomvágyé ember dühöngése és semmi egyéb Ha szavazásra kerül a sor, ott az imponáló többség az ő háta mögött. Nos hát, láttuk, mivé lett ez az imponáló többség, mely először engedelmesen szolgálta a vezére fólretolásával kinevezett kormányt, majd kivégezte önmagát és önmagával együtt a parlamentet és a nemzetet kiszolgáltatta a felforgatóknak. Hogy mennyire hitt Tisza a többség és a parlament mindenhatóságában, legjobban mutatja, hogy halála előtt néhány órával azt üzente pártjának, hogy támogassa Károlyi kormányát. O azt hitte, hogy ez a támogatás élteti a Károlyi-kormányt, ennek megtagadása buktatja meg. Hitte ezt akkor, mikor már ő is, pártja is, az egész parlament halálra volt Ítélve és az Ítélkezőknek hatalmuk volt halálos Ítéletüket végre is hajtani. A parlament pedig már hosszú idő, vagy két évtized óta, csak alakilag volt Magyar- ország lakosainak képviselete. Nem azért, mert nem az általános választójog .alapján választották, oh nem, hanem azért, mert nem az a szellem ólt és uralkodott benne, mely Magyar- országot ezer esztendőn keresztül fentartotta, nem a megértésnek, a türelemnek, az egymás nézetei tiszteletének szelleme, hanem a türelmetlenség, a terror, az ellenkező nézetet üldöző indulatosság szelleme. A parlament, melynek példát kellett volna adnia, hogy miként tisztelje a polgár polgártársa más meggyőződését, vallását, nemzetiségét, az izgatásnak, a kíméletlen letipró harcoknak tanyája lett, melytől idegenkedve fordult el a jobb érzésű polgár és amely a parlamenten kivül is egyre szaporodó fóktelenkedők, rombolók munkáját segítette elő. Való, hogy Tiszának minden törekvése ennek az állapotnak megszüntetésére irányult, FELELŐS SZERKESZTŐ : DÓBA Y FERENC de végzetes tévedése volt, hogy az orvosságot magában a parlamentben és nem azonkívül a nemzetben kereste. A könnynek, melyet szomorú sorsa a szemekbe, sajtol, nem szabad akadályoznia Magyarország politikusait a tisztán látásban, tragikus tanulságainak felismerésében és tévedései elkerülésében. Ha nem ér rá személyesen jönni, küldje el adományát a fázó gyermekeknek. Rongyos Sett a pénzünk, annyira rongyos, hogy alig győzzük már ragasztani, összeilleszteni és valamiféle pénzformába hozni. Minden mesterkedéssel kísérletezünk, hogy megtaláljuk a ragasztó-anyagot, mely igazán összefogja és együtt is tartja a szétvált papírdarabokat. I)e nem kisebb mesterkedéssel simogatjuk, vasalgatjuk szét a begyürödzött széleket és keressük hozzá az átlátszó papirt, hogy messziről fel ne ismerjék a ragasztás nyomat, mert akkor megkezdődik a külön alku, megsür- getés és még sok más, hogy fogadják hát el a pénzünket, nem tehetünk mi róla, hogy nincs jobb. Mi is igy kaptuk, mi tehát tovább adjuk, nem dobhatjuk a tűzre, pedig a fa nem lesz sokkal olcsóbb, mint ha papírpénzünket raknék a tűzre! El-elmélkedsnk ezen a rongyos papírpénzen! Végig megyünk a piacon, ott kezdünk egyet-mást megérteni. Nem látott ez a piac soha annyi pénzt közkézen forogni, mint most. Soha. annyi pénz- forgalom nem volt még. Es sajátságos az a piac! Ha kissé szakadozott vagy kisegítő papírdarabbal összeragasztott a pénzed, nem akarják elfogadni. Rongyos bankóitól mindenki igyekszik szabadulni, jót akar hazavinni! És ha nyugodtan akarsz vásárolni, ha nagy .nehezen kiszorítod a még valamennyire egészséges külalaku papírpénzedet, — elszörnyülködve látod, hogy a kendőbe kötik, a kendőnek azon bizonyos sarkába, mely ma a legdivatosabb pénztárca. Persze, hogy aztán hasado- zik és szakadozik és rongyolódik a pénz ! Es csodálatos 1 A kendő sarkába vándorolt pénz, amit úgy fitymálva szoktak hitvány rongyoknak lecsufolni, olyan szépen elvándorolt ám a kendőnek és sok másnak a sarkából a szívnek egy jól bekötött sarkába! Csodálatos, a pénzért való rajongás micsoda rettentő szenvedéllyé nőtte ki magát 1 A pénznek dédelgetett gyűjtése milyen divatos — járvány lett 1 Szidjuk, becsméreljük, mégis féltékenyen szeretjük. Drága rongyunk lett, a szivünkhöz odatapadt elkopott papírdarabokat megelégedésünk, melegítő takarójául használjuk ! És ezek a szivünkbe befészkelt papírdarabok, a rongyos pénzek nem nyugosznak. Nem úgy, mint a kendő sarkában ! Rongyokká tépnek azok maguk körül mindent, ami szép, jó és nemes lakik abban a szívben ! Rongyokká tépik azt az érzést, hogy a rongyokban járó, didergő, ci- pőtlen, atyjuk és öregatyjuk évtizedeken át használt lyukas csizmáiban jaró gyermekeken ezzel a rongyos papírpénzzel segíteni is kellene ! Igen, a rongyos felhalmozott papírpénzek mily szívtelenné teszik az embereket mások baja és bánata iránt! Es rongyokra tépik nem is egyszer a becsület és tisztességérzést, rongyokra tépik a felebaráti megértést, a meggyőződést, az elvet, a közügyek iránti érzéket. Soha annyi pénzbőség nem volt és soha annyi igazi szűkmarkúság nem dívott. Meghízott pénztárcák és megsoványodott szivek. Ezek a papirrongyos pénzek felkusznak a szembe és ott eltakarják a látást, bedugaszolják a hallást és görcsösen beszorítják a tiz körmöt. Há nyomorról szólunk, nem hallják meg, ha odavezeted őket, nem látják meg 1 Nem telik kedvünk a sötétlátásban, sem a savanyu panaszolkodásban. De aki a mai önzésbe Megjelenik szerdán és szombaton elmerült világot nézi, a hol túlnyomó többségben mérhetetlen haszonhajszolásban látja az embereket loholni, az nem mondhat egyebet, nem ítélhet máskép, mint az a régi-régi pogány költő, aki nehány szóval csak annyit mondott a pogány világ végső hanyatlásáról: »Romáé omnta venalia!« hogy pénzért mindent el lehet érni a rómaiaknál! Ez a rideg kornak legfájóbb sebe ! Pedig ezzel a rongyos pénzzel mennyi sebet lehetne gyógyítani, mennyi nyomorgó Ínségét enyhíteni, mennyi életreményt újra feilobban- tani 1 Csak engedjük szóhoz jutni magunkban a jobb érzést, engedjük a nemesebb gondolkozást felszínre! Talán hamar arra a belátásra jutnánk, hogy kár olyan féltékenyen őrizni a papirrongyo- kat, kár olyan önző szenvedéllyel azokat gyűjteni, msrt a pénz értéke ma-holnap csak azon fordul meg, hogy egy országban mennyi a dolgozó, termelő, egészséges munkás ész és kéz! Ez a pénz igazi értékének alapja, legalább is gyorsan közeledünk oda, hogy akkor np a papírpénz értéke, ha sok szorgalmas, becsületes, jól nevelt és müveit ember dolgozik. Ezeknek munkája az igazi érték és alap az értékelésre! Rongyos pénzünkkel segítsük a rongyokban élő nemzedék testi Ínségének enyhítését, önmagunkon segítünk akkor — igy talán rongyos bankóink is hamarább javulnak ! (—) Ember, oszd meg keresményed egy részét a sziikölködökkel! 18Írek a nagy világból.. Mindinkább nyilvánvalóvá lesz, hogy Magyarországon a Friedrich-kormány ellen liberális programmal azok sorakoztak, akik azt a letűnt, régi liberális uralmat akarják sértetlenül visszaállítani, amely az ötesztendős világháborút, a forradalmat, majd a bolsevizmust zúdította Magyarország nyakára. Azok akarnak ismét nyeregbe jutni, akik több mint negyven esztendőn keresztül ülve abban a vyégsőig lecsigázták, kifullasztották a magyar nemzetet. Az Országos Nemzeti Pártnak elnevezett liberális alakulat mögött ott settenkednek az intrikus mágnások, élükön a fekete gróffii és ott settenkednek a milliomos bankbárók és mögöttük van az az egész sötét had, mely mindig csak a saját külön önző érdekére nézett és sohasem nemzete javára. Ott vannak abban a liberális táborban képtnutató és szemfényvesztő, százféle kacsintó programtanukkal mindazok, akiknek borzózott a hátuk, hogy Magyarország miniszterelnöki székéhe egy derék, gerinces iparos ember ülhetett, ői ismét a kaszinók teremtményeit és engedelmes szolgáit szeretnék a miniszteri székekben látni. Da bizonyos felnyílott már Magyarországon mindenkinek a szeme és a szabadelvüséget cégérül használó cselszövök nem soká űzhetik kisded játékaikat. Horthy Miklós, a Dunán túl szervezett magyar hadseregnek fővezére, Budapestre érkezett. Horthyt fővezérré a Friedrich kormány nevezte ki, de hatalmát és befolyását az újonnan megszervezett magyar hadsereg adja. Ebben a hadseregben helyre van állítva a régi fegyelem, rend és a régi magyar szellem. A mint igy messziről módunkban van a helyzetet megfigyelni és megérteni, nagyobb hatalom ma Horthy, mint egy fővezér szokott lenni Erős szervezőképessége, rátermettsége és fővezéri tehetsége mintegy lebilincselte a magyar hadsereget és igy föltétlenül rendelkezik seregével. Horthy fővezér Budapesten tárgyal. Sokfelé és sokakkal tárgyalt, elsősorban Clark diplomatád val is. E tárgyalásokat megelőzte a magyar hadsereg megszemlélése az antant misszió részéről. Horthy tárgyalt az összes pártokkal, köztük a liberális-demokrata pártokkal. Fontos most: minden pártra, hogy megnyerje Horthy rokontápunk mai száma 2 oldal.
