Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-08-23 / 41. szám
Censurat; Dr. NIUNTEAN. LI. évfolyam. Gyula, 1919. augusztus 33. 41. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 50 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: »OBA1 FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Töröli Ítélet. Megborzadtunk volna, ha azt olvastuk volna az újságokban, hogy Budapesten a vörösek felkutattak 12 papirbakancsost, posztó csalót, árurejtegetőt, megtöviskoronázták, megfeszítették, megölték és megcsonkították őket. Megborzadtunk, de megértettük volna. Megértettük volna, ha a hatalmat magukhoz ragadott proletárok felkutatták volna a háborús nyomorúság lelketlen fokozóit és megszámlálhatatlan tömegükből kiválasztottak volna tizenkettőt, akikkel elrettentő példaadással végeztek volna. Megértettük volna, ha a háború elkeseredett nyomorékjai felkeresték volna Budapest zugkávéházait és zugutcáinak pincéit, előhúzták volna onnan az elrejtett milliós árukkal együtt a rejtegetőket és statáriálisan elbántak volna velük. Ne borzongjon meg senki, mindez nem történt meg. Miként lehetne ilyen rettenetes dolgokat feltételezni a világmegváltó eszmék közvitézeiről! ? Ehelyett azt olvassuk, hogy a külső Ferencváros egy zárdájában megöltek és megcsonkítottak tizenkét apácát, szeges töviskoronát nyomtak a fejükbe és meggyilkoltak, keresztre feszítettek egy papot. íme tehát, nem azokat kutatták és üldözték, akik a háború nyomorúságait gáládul és elvetemülten a maguk javára aknázták ki, hanem azokat, akik nem ismertek más feladatot, mint a háború nyomorainak enyhítését a legtökéletesebb eszközzel, a hit vigaszával, felkeresték azokat, akik az ő gyermekeiket, a proletár-gyermekeket a tudásra, a hitre, az erkölcsre oktatták és megölték őket ártatlanul. Ők, a kommunisták legyilkolták a szegénységnek, a világ javai megvetésének bajnokait, a legtökéletesebb kommunistákat, akiknek még a rajtuk való ruha sem a sajátjuk. Megkímélték azokat, akiknek egész ekzisztenciája a mások kizsákmányolására volt alapítva, de megölték azokat, akik koldusságuk dacára senkitől elvenni, mindenkinek csak adni tudnak. Megkímélték a lelketlen kapzsiságot, a nemzelromboló önzést, de megölték a világot fentartó szerete- tet, a másokat boldogító lemondást. Megkímélték azokat, akik okozói voltak, hogy a szegények garaséért semmit, a gazdagnak aranyáért mindent lehetett kapni, de megölték azokat, akiknek szemében hitványság volt az arany és a garas egyaránt. Megkímélték azokat, akik kezüket dörzsölték a háború hosszú tartama és a drágaság fokozódása feletti örömükben, de megölték azokat, akik összetett kézzel imádkoztak a háború borzalmainak megszüntetéséért. Ez volt a vörös igazságszolgáltatás, ez volt a vörös ítélkezés. Mit akartak mondani ezzel a borzalmas Ítéletükkel ? Minő tanulságot akartak reánk hagyni ezzel a vértanú-avatással ? Talán azt rótták fel bünül azoknak az ártatlan apácáknak, hogy szeretetet hirdettek a bűnösökkel, az ellenségekkel szemben is ? Talán azt vették bünükül, hogy nem álltak ők is a rombolók, a mások vagyonát, anyagi, szellemi és erkölcsi javait rombolók táborába? Talán az volt a halálos bűne a vértanú papnak, hogy gazdaggal, szegénnyel, bűnössel, ártatlannal, kizsákmányolóval és kizsákmá- nyolttal szemben egyforma szeretetet és megbocsátást hirdetett ? A krisztusi szeretet templomait romba- döntő ezen borzalmas tettükkel talán azt akarták hirdetni, hogy nincs szükségünk szeretetre a vadállatokkal szemben és akik még azoknál is rosszabbak, a mások nyomorának, a mások szenvedéseinek kizsákmányolóival szemben. Talán azt akarták mondani, hogy nem kérnek abból a szeretetből, mely pusztulni engedi az ártatlanok millióit, hogy ne kelljen Ítélkeznie, szigorúan Ítélkeznie néhány száz elvetemült bűnös felett. Mintha azt akarták volna mondani: meg ne próbáljatok szeretetet, bocsánatot hirdetni, mikor az emberiség legnagyobb bűnösei felett akarunk Ítéletet mondani. Mintha először azt a kezet akarták volna lesújtani, mely a szeretet nevében megfoghatta, megfogta volna az ő ítéletre emelt fegyverüket 1 Borzalmas Ítélet volt, de gondolkodásra és okulásra késztethet. Lehet, hogy őrültség volt, de volt benne rendszer. Nem mártom vérbe toliamat... (—) Nem mártom vérbe toliamat, nem ostorozom lángostorral a gazokat, nem okádok tüzesöt a vérengző gyilkosokra ! Mindezt nem teszem ! Megteszik azt a tények maguk ! A száraz tények vérbe markolók, az emberi gazságnak lángcsapásai, az elaljasodott, gonoszságában elvetemedett emberállatnak őrjöngése. Nem keresek, mert nem találok elég kifejező, elég találó szavakat a megbélyegzésre ! Az emberi ész megáll, megtorpan erre a megveszettségre. A sok és legocsmányabb kínzásokat sehogyan sem tudja elhelyezni a történelmi események közé ! Az emberi szív — melyet a kommunista korszak főlegényei a vallásfelekezetek papjaival mindenkép szeretetre akartak taníttatni — igen az az emberi szív elhül és rákésztet arra a kérdésre, hogy vájjon szeretett-e valaha csak egy lényt is az az elvetemült hóhéri tömeg, mely igy megcsnfolt mindent, amit még a pogány vadak is tisztelettel illetnek! Nem mártom vérbe toliamat, Ítéljen a törvény, Ítéljen a bíróság saját legbensőbb lelkiismerete szerint a még mindig fennálló és még mindig tisztelettel övezett törvénye szelleme szerint. Költözzék most a törvény hatalmával rendelkezők szivébe István első magyar király szelleme, ki minden keresztyéni lelkülete mellett is példás szigorral büntetett — mert országa, népe javát akarta, mert csak igy tudta kiirtani a veszedelmes mételyt! Nem mártom vérbe toliamat, de azt a gondolatot, hogy mindennek a nyomorult gazságnak nyoma lesz a magyar történelemben, hogy egy ezeréves múlt dicső hagyományai ilyen égbekiáltó alávalósággal gyaláztatnak meg, ezt a gondolatot és tudatot elviselni rettenetes! Lehettek tévedéseink, lehettek és voltak bűneink, pártos- kodtunk az öngyilkosságig, voltunk rövidlátók, meg is szenvedtük mindennek reánk zudult büntetését, de ilyen elvetemültek, ilyen erkölcsileg a kínzásokban és emberpusztitásban kéjelgő aljasok még a legsötétebb korban sem akadtak ! Joggal és önmagunk védelme szempontjából fel kell tennünk a kérdést, hogy a főcinkosok, a főhóhérok magyarok voltak ? ! A magyar hazának magyar fájához tartoztak ? ! Igenis, ezt a kérdést a vesztes háború sebeiben annyira elvérzett magyar nép nevében fel kell tennünk, mert ha minden elveszne, ha koldus szegényen maradnánk is, ha büntetésünk kemény lenne is, de azt a kincset, amit becsületnek, jó hírnévnek nevezünk, azt az egyet nem engedhetjük és nem engedjük oda soha ! Háborút veszteni nem szégyen, de becsületet veszteni több mint szégyen! A vesztes háború után ellenségeink jóbarátainkká lehetnek, tisztelnek és talán magukban meg is csodálnak minket, ameddig magyar becsületünk tisztán áll! önálló állami életet akart a magyar haza kezdeni, Ausztriától különvált, független Magyar- országról álmodoztak, mely becsületes békességben akart élni szomszédjaival, akár barát, akár ellenség volt — és mi lett a független köztársaságból ? Gyilkos hóhérok és rablóbanda garázdálkodásának szabad zsákmánya ! Most üssük a mellünket, most csak mossuk a kezünket apró és törpe Pilátusokként! Most csak susogjuk szemforgató feljajdulással. hogy hát . . . hát mi erről nem tehetünk! Nem mártom vérbe toliamat! Nem hurcol senki a vádlottak padjára titeket sem, szociáldemokraták ! De azt az egyet nem mossa le senki rólatok, hogy a ti családotokból nőttek ki ezek a farkaskölykök! A ti tanitástokhan sok és szép, emberi élethez méltó igazság van, a ti józan és becsületes vezéreitek sokat áldoztak, fáradoztak és tanulva tanítottak! De hol maradt a ti erőtök, a ti fegyelmezettségtek, a ti testvéri együttérzéstek ?! Aki titeket ismer, az tudja, hogy ti igazságtalanságra, becstelenségre, embertelenségre nem vetemedtek! A komoly szocialistának mindebben nem volt és nincs része. De hát akkor miért nem volt elég fegyelem, elég bátorság bennetek megragadni a gyeplőt és kiverni ezeket a vérengző vadállatokat ?! Vagy talán igaz az, amit sokan mondtak, hogy Gyulán is volt fekete lista és az ezen szereplők sorsa is meg volt pecsételve! Itt is az lett volna kicsiben, ami Pesten volt nagyban, hacsak közbe nem lépett volna a ? ! Mindezen túl vagyunk, de lehetett volna másképp is ! Nem mártom vérbe toliamat, de oda kell kiálltanom, hogy ilyen volt a proletárdiktatúra ! Ne mondjatok, hogy ti ezt nem igy gondoltátok ! Elhisszük, de mégis ez következett be és sajnos, mi ezt előre láttuk, megmondtuk, megírtuk ! Hallottátok, olvastátok, de gúnyoltatok bennünket ! Most szerezzétek vissza az elveszett becsületet ! Ma az a felfogás, a mit nektek kösz önünk és senkinek másnak, hogy a szociálista fiókkommunista, farkaskölyök, a minek méregfogait ki kell törni! Nem mi tehetünk erről, ezt írjátok a magatok számlájára! Kezdhetitek a küzdelmet előlől, de egy szégyenfolt van rajtatok! So k derék és értelmes embernek küzdelmére lesz szükség, hogy azt a helyet foglalják el, ami titeket megilletne, de a honnan önmagatok hibája folytán leestetek! Aki ti veletek együtt érez, aki titeket becsül és veletek küzd jogaitokért, az is hallgatásra van késztetve, mert hitelt vesztet ügyet nagyon nehéz pártfogolni! Köszönjétek mindezt annak a bőtorku, rakoncátlan, munkakerülő, léhütő, a ti keservesen megkeresett garasaitokból felhizott egyéneknek, akiket félistenekként hallgattatok ! Ti híztatok, hizelgett a ti hiuságtoknak, mikor a „kizsarolt proletárok“ bizalmára hivatkoztak ők! Nem vettétek észre, hogy ők a legkomiszabb zsarnokok, akik titeket orrotoknál fogva ráncigáltak! Vezéreitek a legA gyulai középiskolákban használt tankönyveket méltányos árban megvásárolja Dobay János könyvárus. Lapunk mai száma 4 oldal.
