Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-08-16 / 39. szám
Censurat: Dr. MUNTEAN. Gynla, 1919. augusztus 16 39. szám Ll. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára SO fillér. „V hmá nyokí4. Az egyik levitózlett nópvezér azt mondta, biztos távolságban az országtól, hogy a magyarországi helyzet mostani alakulásában nem látja biztosítva október 31-ének vívmányait. Valóban nem tudja a magyar ember, hogy mit bámuljon jobban, az e fajta kijelentések vakmerőségét, vagy azt a hihetetlen albizottságot, mely azt hiszi, hogy Magyarországon még ma is mindent lehet mondani, okvetlenül akad egy pár ember, aki igazságot is keres a merész szavak mögött. Az csak nálunk, a türelmében határt nem ismerő Magyarországon eshetik meg, hogy egy teljesen csődöt mondott politikai hitvallás buzgó apostolai világraszóló erkölcsi bukásuk után oda mernek állani azok elé, akik az ő általuk okozott szomorú romok eltakarításához fogtak és azt merészük mondogatni, hogy azok a romok, egy ezeréves nemzet minden alkotásának romjai, nem romok, hanem vívmányok és ők ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek a romok úgy maradjanak, azok felépítéséhez senki se merjen fogni. Egy Deák Ferenc, egy Eötvös József báró, mikor a 48-iki események az ő politikájukkal ellentétes fordulatot vettek, félreállot- tak az útból, elnémultak, szavukat se hallatták, egy Kossuth Lajos 1849. után, midőn törekvései oly gyászosan meghiúsultak, örökre eltávozott az országból és az ő elveitől egészen eltérő eszmék szerint alakuló hazájába soha vissza nem tért. Amit megtudtak tenni ezek a jelesek, azt nem tudják megtenni ezek az urak; nem tudják megtenni, hogy ügyesen megtakarított milliócskáikra hajtva fejüket ott künn a külföldön elfelejtsék Magyarországot, melyet sohasem éreztek hazájuknak. Hát foglalkozzunk egy kissé azzal a merész, de teljességgel tartalmatlan frázissal. Hol vannak, miben állanak azok a »vívmányok“, melyek október 31-óhez fűződnek ? Abban, hogy ma az egész ország idegen megszállás alatt van ? Abban, hogy az ország területe a réginek egy csekély hányadára fog redukáltatni ? Abban, hogy milliárdnyi értékek tönkretótettek ? Abban, hogy erkölcsi hitelünk, a világháborúban megszerzett presztízsünk 8 hónap alatt tönkretétetett és olyan mélyre sülyedtünk, aminőre ezer év óta soha? Az október 31-iki forradalomnak egyetlen vívmánya lett volna a világháború megszüntetése és a béke létrehozása. Ezt nem hozta meg, mert ime, ismét háborúban vagyunk. Ezért a békéért is, mely talán most fog reánk virradni, olyan árat fizettünk, pedig az igazi fizetés még csak most jön, hogy még tiz évi háború sem került volna annyi áldozatba. Fizettünk vagyonban, emberéletben, erkölcsi javakban annyit, hogy koldusokká lettünk. Hát ez október 31-ónek a vívmánya ! Az Ausztriával való reális közösség felbontása már jóval október 31-ike előtt biztoFELELÖS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC sitva volt. Teljes függetlenségünk elérése biztosítva volt, belső reformjaink útja elő volt készítve. Ezeket félti, ezeket akarja biztosítva, állandósítva látni az illő távolságba szaladt „nópvezér“ ur! Egy másik, egy derekabb vezér, aki a zászlaját becsületes magyar elvhüséggel és kitartással sokkal tovább, az utolsó percig lobogtatta, azt mondotta néhány héttel ezelőtt, hogy az ő pártja annyira kompromittálta azokat az eszméket, melyeket évtizedeken át világmegváltóknak hirdetett, annyira ellenkező helyzetet teremtettek ebben a szerencsétlen országban, mint aminőket ígértek, hogy le kell vonniok a következményeket, félre kell államok, el kell vonulniok és át kell engedniük a teret azoknak, akik még képesek megmenteni a megmenthetőt. Ugyanez a vezér a végső összeomláskor fegyvert ragadott maga ellen, melyet erőszakkal vettek el tőle. Látta tévedéseiket, látta az összeomlásban az ő munkájuk gyümölcsét és ezt nem akarta túlélni. A másik ellenben egészséges és vívmányokról, féltett vívmányokról beszól! Honnan e különbség ugyanazon eszmék katonái között ? Az egyik nem tudja elfojtani azt a szent érzést, melyet az anyatejjel szívott magába, nem tudja megtagadni azt a nagyszerű közösséget, mely őt azokhoz fűzi, akikkel egy nyelvet beszól, nem tudja elszakítani azokat a kötelékeket, melyek őseink vérrel áztatott földjéhez kötik, a másiknak mindez ismeretlen, idegen, nevetséges. Vájjon melyik őszintébb, igazabb harcosa a vívmányoknak ? Ki a felelős? (—) Gyors lépésekben közeledünk a megoldás felé, legalább azt hisszük. A bolsevista vezérek és agitátorok a megérdemelt büntetés felé sietnek, az elszéditett és erőszakosan elkényszeri- tett fiatalságunk lassan-lassan vissza szállingózik és a keserű kiábráudulás érzetével munkája után lát. Bár a jelen idő nagy eseményei között nem érünk rá, hogy sokat kérdezzünk, mi lesz azoknak sorsa, a kiket főcinkosoknak, főbünösöknek kell tekintenünk. A dolgok és események fontosságának megörökítésében és megállapításában még sem hngyhatjuk teljesen figyelmen kívül a dolgok ez irányú erkölcsi mérlegelését sem! Kezdenünk kellene annak megállapításával, hogy mindazon szóval és írásban ki nem fejezhető gazságokért, melyek a bolsevista jelszó alatt végbe mentek, ki az igazi felelős ? Tudom, hogy itt egy keserű mosoly vonul végig arcodon, mint sokszor mosolyogtak a bolsevista uralom egy hónapos idejében — keserűn ! Lehet-e a felelősséget felvetni azokkal szemben, a kik csupán felelőtlen elemekkel szövetkezve a leggonoszabb Megjelenik szerdán és szombaton módon gázoltak keresztül mindenen ? Lehet-e a felelőség kérdését komolyan tárgyalni olyan egyénekkel szemben, akik minden erkölcsi, megállapodott tényezőt kigunyoltak és joggá emelték a jogtalan erőszakot, törvénynyé a felelőtlen elemek felszított szenvedélyét, erkölccsé emelték az elvetemültséget ! Lehet-e felelősségről beszélni olyan emberekről, kik minden emberi mivoltukból kivetkőzve a sokat emlegetett uj embert, a kulturbestiát valósították meg ? És mégis felelősségről beszélnünk kell! Késztet minket a saját legközelebb eső érdekünk, önmagnnk becsülete és tisztessége. Ne mondja senki, hogy nekem semmi közöm az egész bolsevista áramlathoz, én egy ujjal sem mozdítottam elő, sőt én szenvedtem alatta sokat-. Az októberi forradalomra utalnak sokan vissza és gyökerében ott keresik a felelős egyéneket az események azutáni kialakulásáért. Hogy mennyiben terheli őket felelősség, azt majdfcsak később lehet megállapítanunk. Azonban ismételjük azt az alapgondolatot, melynek az események megértésében mindig vezetni kell a gondolkodás rendjét, hogy egy háborútól idegeiben elcsigázott, anyagában kifosztott és várakozásában teljesen csalódott népnek érzelmi kirobbanását kiszámítani nem lehet! Az októberi forradalmárok bizonyára nem akarták oda juttatni az országot, a hová eljutott. De már ott kezdődik a komoly felelősség, a hol a pártegyenetlenkedés és gyűlölködő átkos hatalmaskodás kezdődött. Ott folytatódik az igazi felelősség, a hol és a mikor észrevették, hogy a pesti helyőrség és vele a magyar katonaságot egy párt szolgálatába hajtották, illetve annak betömöritését lehetővé tették. Hiszen elgondolni is nevetséges dolog, hogy a magyar katonaság egy párt szolgálatában állott és nem az ország szolgálatában! Tehát bűnös volt nem annyira a kezdet, mint inkább a kezdetet követő lépések. Le nem mossa a forradalmi kormányról semmi sem ezt a felelősséget. A legnagyobb megbotránkozást érezte a vidék akkor, mikor a vezető párt ketté szakadt — nyomorult féltékenységből és hitvány hatalmi vágyból. így tárt kaput nyitott a törpének mutatkozó és az ország kormányzására, a rend megteremtésére képtelen kormány a felelőtlen elemek betörésének, kik után nem kitessékelték, hanem egyenesen kiverték a régi gazdákat, Kevés szavunk van arra, hogy megbélyegezzük a bolsevista erőszakoskodások szerzőit. Nálunk méltányos árban megvásárolja Dobay János könyvárus. Lapunk mai száma 4 oldal.
