Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-07-23 / 32. szám
Egyest szám ára 30 fillér, LI. évfolyam. Ctyula, 1919. Julius 33. 33. szám» Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. JD jOj JRl jOj politikai, társadalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 30 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: ÜOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Tanuljunk ! Nem lehet zokon venni tőlünk, ha nem agyán türelmetlenül, de mégis vágyódó nyugtalansággal várjuk, hogy sorsunk merre fog eldőlni, mi lesz a mi jövőnk. Hasztalanul erőlködünk, hogy kiüssük ezt a gondolatot fejünkből, hogy elnyomjuk a kérdést ajkunkról. A gondolat velünk alszik el, velünk ébred, nem tudjuk este ruháinkkal levetni és szögre akasztani. Azt, amit nem emberi kéz, de az isteni Gondviselés emberi intézkedések által reánk és számunkra kimért, el kell viselnünk, bele is fogunk törődni. Barát és ellenség egyaránt érezheti, hogy egy ezredéves múlt hagyományain fölnevelt népnek van érző és fájó szive, van tapasztalata és sok kínálkozó tanulsága. Erőszakot is veszünk magunkon, hogy igazán visszatereljük a magunk erejével is a dúló háborús zivatartól felforgatott életet a maga rendes medrébe. Hiszen érezzük azt mi mindnyájan jól és látjuk világosan, hogy ez most elsőrendű feladatunk is, mellyel önmagunknak mindenek előtt tartozunk. Mondanunk felesleges, hogy az most a legparancsolóbb kötelességünk, hogy mindenki térjen vissza és folytassa újra a maga hivatása munkáját. Ha egyszer mindenütt megindult a rendszeres munka, ha elhelyezkedtünk mindnyájan a magunk műhelyében, mert a munka lefoglalja gondo latkörünk egy tetemes részét, és lecsapolja a meggondolatlanságnak szennyes hullámait. Ez tehát elsőrendű feladatunk ! De kezdjük meg a jövő számára azokat az üdvös tanulságokat is levonni, amelyeket a nagy háború számunkra nyújt. Mert nem halaszthatjuk azokat messzire. Némely tanulságot nem tudunk még most levonni, mert az idő még nem érett meg arra. De van olyan, amit már a háború folytán is észrevettünk. Rendszerint ugyanis hiányt, múltban elkövetett hibát, mulasztást és hamarjában jóvá nem tehető rövidlátó, elhibázott eljárást vettünk észre, ami meg is termette a maga hibás, sőt sokszor rossz és átkos gyümölcsét. Nem világot rengető diplomáciai hibákat, nem politikai ballépéseket, nem gazdasági hiányokat és nem rövidlátó hadviselés baklövéseket akarok felhántorgatni! Itt arra a háborúban szerzett tapasztalatra akarok rámutatni, hogy a mi magyar népünkre műveltség, tanultság és önmaga értékes belső képességeinek kifejlesztése dolgában sok férne még 1 Ne fájjon neked, édes magyarom, hogy ezt itt és ilyen egyszerű nyíltsággal megmondom ! Ne is mentegessed a mi fajunk esetleges hátramaradását, hiszen nem vádolni akarok! Jól tudom a műveltség elhanyagolásának sok okát is ! Az iránt nincs kétségem, hogy aki a háború folyása alatt megfigyelte az egyszerű katonától kezdve fel a kegyelmes urakig az uniformisban járó embereket, aki jól figyelte itthon is az életet hurcoló vagy száguldva repítő egyéneket, az velem egyetért, hogy nekünk magyaroknak a jövőben többet kell törődnünk, nagyobb gondot kell fordítanunk a művelődésre, a szellemi és lelki művelődésre, és pedig az élet minden ágában ! Lehet, hogy mosolyogsz talán, kedves olvasóm ! Azt mondod, hogy hiszen ezt minden nemzet és minden korban mondogatták és cifrázott körzővel kikerekitett mondatokban elszónokolták ! Azonban lásd, nem azon fordult meg a dolog, hogy mit szónokoltak, de azon, hogy mit értek el és mit tettek 1 Ami meg minket illet, nekünk van okunk, sok és nagy okunk bünbánólag mellünket vernünk, mert háború előtt már a kis gimnazista diák is tudta, hogy a közoktatás ügye nálunk olyan közismert rossz elbánásban részesült, hogy szégyenelnünk kell magunkat. Akik ezt a dolgot közelebbről ismerik, bizonyára sok példával igazolni tudnák, hogy semmiben nem túlzók. Különben kár volna sok szót vesztegetni, a kommunista hónapos korszak megmutatta, hogy a műveltség értéke nálunk mennyi a valóságban. Sajátságos, hogy épp ez a korszak mutatott rá legjobban a műveltség azon lappangó sebeire, melyeket a háború még nem tárt ki eléggé kíméletlenül ! Bármi legyen jövő sorsunk, az az egy bizonyos, hogy minden viszonyok között égetően sürgős feladatnak kell ismernünk a művelődés erőteljes és mindeu áldozatra kész felkarolását! A magyar nemzetnek sem értelmi osztálya, sem köznépe nincs a műveltség azon a fokán, ahol minden viszonyok mellett is lehetne, ahol lennie kellene ! Csak mondjuk ki saját magunk ezt, mondjuk ki most, mások úgyis elmondták már rólunk elégszer! Ne hasonlitgassuk össze magunkat más nemzetekkel, akik még jobban elmaradtak, mint mi! Lehet, hogy a ma még elmaradt nemzetek holnap túlszárnyalnak minket. Erre példát nyújt az egész világnak a japán nemzet, ahol egymásután teremnek a legmodernebb nagy alkotások. Kérdezzük csak meg őszintén magunktól, szeret-e egyáltalában a magyar modern ember tanulni ?! Kérdezzük, mit olvas a mi intelligens osztályunk ? Nézzük meg, mit imák Íróink, mi a könyvpiacunk és akkor gondolkozzunk tovább! Vájjon a mi magyar őstermő, legjobb talajunk művelése, a mi egykor olyan nevezetes iparunk hol van ? Amerikába vándorolt ? Kérdezzük meg csak, hogy kezdve az egyszerű osztálytól, ahol mág mindig egy kis irni-olvasni-számolni tudással megelégszenek, fel a legfelsőbb osztályokig (ha ilyenek léteznek ma, mert a pénzarisztokrata nem legfelsőbb osztály) mennyi az értékelése, az igazi megbecmltetése a tudományos műveltségnek ! Én nem egyes egyéneket értek, de értem itt a közfelfogást?! Legyen elég egy összehsson- litó példa! A háború itt is jó tükröt tartott a közfelfogás elé és azt mutatta, hogy Eémet-cseh és lengyel könyvekből annyi volt a front mögötti könyvkereskedésekben, hogy sok könyvkereskedés nálunk kicsi volna azok elhelyezésére. Kapkodták a könyveket és igen sok könyv, komoly, tanulságos, szakmunka volt a fedezékekben is! Volt ott magyar is, de csaknem biztosra vehetted, hogy értéktelen fércregény volt. Arra akarok rámutatni, hogy a magyar nép kicsinyeiben és nagyjaiban a tudományos műveltséget nem sokra becsüli. Valahogy szükséges rossznak, tehernek tartja. Eljutunk addig a művelődésig, amit apáink bírtak, de tovább alig-alig kapaszkodunk ! Arra akarok rámutatni, hogy a magyar nép fiai azt a szellemi és lelki kincset, amivel a Teremtő őket megáldotta, nem fejlesztik ki úgy, mint lehetne és kellene. Valahogy nem érzi ennek szükségét, nem értékeli. A magyar nép sem földmivelésében, sem állattenyésztésében, sem gazdasági berendezkedéseiben, sem iparában, se a tudományos és szakirodalom terén nincs azon a fokon, ahol lehetne ! Ha járt valaki külországban, pl. c<ak a volt Orosz-Lengyelor3zág- ban is (Varsó—Lodzs vidékén), akkor bizonyára igazat ad nekem ! Minderre csak nagyon változatosan lehetett rámutatnom, ezt jól érzem! De ez nem maradhat igy, nem lehet az- ősapák nyomán haladni, mert más rohamosan haladó nemzetek elsöpörnek minket! A háború tanítson meg minket arra, hogy ezentúl már, az eddiginél sokkal jobban értékeljük a tanulást, művelődést és haladást. Dr. Pallmann Péter. Kivonat a 21. és 25. számú (kibővített) rendeletekbői. Bűnösöknek tekintendők: 1. Mindazok, akik nyilvános helyeken, pályaudvarokon, vonatokban, utcákon stb. ha nem is rosszakarattal valótlan, vagy képzelt híreket hirdet, terjeszt, megvitat, mely hírek hadműveletekre, csapatok elhelyezésére és azok mozdulataira, valamint katonai hatóságok intézkedéseire és általában véve a román hadsereg ügyeivel kapcsolatban levő eseményekre vonatkoznak. 2. Ezen bűncselekmények első és utolsó fórumon Ítélve és büntetve lesznek a Pre- torok által egy évig terjedő fogházzal és 2000 Lei-ig terjedő pénzbírsággal. Midőn fenti cselekmények a végből követetnek el, hogy ezáltal a kémkedést vagy árulást elősegítse, a hadiállapot büntető törvényei — melyek érvényben vannak — lesznek alkalmazva. Hóiban, tábornok. Hírek a nagy világból. A világ sajtója, főiépen az angol lapok mindsürübben foglalkoznak a magyar kérdéssel. Ha a sajtót a diplomaták felfogása tükrének lehet tekinteni, akkor azt lehet tudomásul vennünk, hogy Kun Béla kormányát az ántánt hatalmak nem ismerik el, vele nem tárgyalnak, hanem valami más megoldáson törik a fejüket. Ez a másik megoldás mindenesetre magában foglalja Kun Béláék eltávozását. Jó alkalmat nyújt erre a Duna kajózásának kérdése, mely most szintén rendezés alá kerül. A dunai forgalom, a szállítás és a kereskedelem elsőrendű érdeke, de a jelenlegi viszonyok között holt tőke, mely kihasználatlanul hever. Ezen akarnak most segíteni. A blokád még mindig meg van Magyarország ellen, de továbbra is a legerélyesebb rendszabályokat tervezik Kun és kormánya ellen Nemzetközi csendőrség van tervbe véve a többiek között, mely biztosítaná a forgalmat. A többi tervről majd csak később értesülünk, Most folyik Apáthy István ellen indított per főtárgyalása, a hol sok tanú szerepel. Ez a nagy- tehetségű, nagytudásu ember rendkívül sok oldalról tudta maga iránt a közfelfogást lekötni. Heves és mély érzelmekkel előadott szónoklatai őt tették az erdélyi magyarság vezetőjőaek. Békében is már igen éles harcot vívott a kormány tllen. Most van felelőségre vonva azon eljárásá- , ért, amit az erdélyi románság ellen tett a háború alatt és a megszállás idején. Barát és ellenfél egyaránt érthetőleg figyelemmel kiséri a tárgyalást, mely az ő sorsa felett dönt. Ágoston Péter dr. a szovjet kormány népbiztosa elutazott Bécsbe és elintézte azt a feszült viszonyt, mely Ausztria és Kun Béláék között kitört. Ágoston megígérte, hogy Bécsben nem agitálnak többé magyar pénzzel a bolsevista diktatúra kikiáltásáért, hazaparancsolják az agitátorokat, viszont a magyarországi osztrákok nyugodtan lehetnek ezután is, nem lesz bántódásuk. Bécsben ugyanis egész kis magyar gyarmat keletkezett. Ide menekültek a szorongatott és agyongyötört burzsoák családjaikkal, de ugyancsak itt kerestek biztos födelet a sarokba szorított főproletárok családjai is. Csak Kun Béla családja nyaral a gödöllői, hajdani királyi kastélyban. Lapunk mai száma 2 oldal.
