Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-07-05 / 27. szám
LI. évfolyam Gyula, 1919. julius 5 37. szám Előfizetési árak: Egész évre . 20 K — f Fél évre . 10 K — f Évnegyedre . 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. politikai, társadalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Mull; és Jövő. Meghalt a múlt, de a jövő nem tud megszületni. De nem is egy mult halt meg, hanem egy világitólethez méltóan a hünős múltaknak egész sorozata. Meghalt az a múlt, mely magát döly- fösen liberálisnak nevezte és azzal kérkedett, hogy nem tesz különbséget ember és ember között és mialatt elbizakodottan tetszelgett magának a szabadság palástjában, azalatt a gyengéknek, a szerényeknek, az istenfélőknek nyakára ültette a vakmerőket, az arcátlanokat, a mindenre kaphatókat. Meghalt az a másik múlt is, mely népszerű köntösbe burkolózva akarta érvényesíteni a maga saját külön érdekeit, mely soha semmiféle ország- és világégést nem félt felidézni, ha annál a maga kis pecsenyéjét is megsütni remélhette. Meghalt az a múlt, mely a kaszinókból és a pártklubokból akarta kormányozni az országot és mindent a maga saját szűk érdekköréből nézett és bírált. Meghalt az a következő múlt is, mely csak világpolgárokat akart ismerni, mely dölyfösségében még határtalanabb volt és egyenesen világot megváltónak merte magát hirdetni; meghalt, mert nem akart ismerni vallást, hazát, kötelességet, érdemet és jutalmat, csak jogokat, előnyöket és élvezeteket. Haldoklik és egészen bizonyosan meg fog halni az a félmult is, mely, mint az előbbieknek természetes és törvényes leszár- mazója, az álmodozó világtalanoknak és elkeseredett, önmagukkal leszámolt lelkeknek volt az uralma. Melyek voltak bünösebbek ? A terhelten született ifjabbak-e, melyek bűnös múltaknak terheit örökölték és eme szörnyű örökség súlya alatt kínlódva zúztak tőnkre oly sok mindent vergődő testükkel, avagy az a régibb mult-e, melynek látnia kellett már a maga szörnyszülötteit, de mégis folytatta a maga istentelen, önző kedvteléseit. XIV. és XV. Lajos korának könnyelmű viveurjei és istentagadó filozófusai, avagy a konvent vérszomjas rajongói és számitó akarnokjai voltak-e a nagyobb bűnösök, soha sem fogja a világ- történelem megállapítani. Ne is vizsgáljuk ezt, hanem nézzük, mi fog jönni, minek kell jönnie. Hol légyen az eszmék ama Zeusa, aki megmenekült a nagy világégésből, a saját gyermekeit felfaló Chronos rettenetes étvágyától ? Mi sem kétségtelenebb, mint hogy el kell kerülnünk a meghalt múltaknak minden bűnét, minden hibáját, ha egészséges, nyugodt jövőt akarunk biztosítani a megviselt emberiségnek. El kell kerülnünk legelsősorban azt a képmutató hiedelmet, mintha bármelyik eszme, melyet a letűnt korszakokban a világ uralt, vagy uralni vélt, csakugyan alkalmas és képes volna boldogságot, tartós boldogságot szerezni az emberiségnek. Liberalizmus, nacionalizmus, szocializmus, kommunizmus mind nem azok az ideálok, melyek az emberek lelkét betölteni képesek. Mindezek úgy viszonylanak az emberiséget igazán boldogító nagyszerű eszmékhez, mint az orvosság a mindennapi táplálékhoz. A beteg szervezetnek szüksége lehet ezekre az orvosságokra, melyek nélkül esetleg el is pusztulna, a betegség leküzdésére alkalmasak lehetnek ezek a sokszor keserű orvosságok, de egészséges és beteg szervezetnek egyaránt a létét, egészségét és fejlődését az a táplálék tartja fenn és biztosítja, melyet mindennap magához vesz. Jaj annak a szervezetnek, mely elhagyva a mindennapi táplálékot, orvosságokkal, kivonatokkal akarná magát fenntartani. Jaj volna az emberiségnek, jaj volna bármely nemzetnek, ha elvetve az örök ideálokat, korszakonként változó eszméket tűzne ki küzdelmei és törekvései célpontjául. A korszakonként változó jelszavak alá foglalt törekvések, alkalmi eszmék nem lehetnek egy nemzet létének, küzdelmének céljai. Egy nemzetnek sem lehet feladata, hogy egyesek, vagy egyes osztályok által propagált eszmék szolgálatába álljon, azoknak igazságáért tegye kockára létét, azokra tegye fel existentiáját. A nemzetek létének céljai örökösek és változatlanok, törekvéseik és küzdelmeik végcélja azok az örök ideálok, melyek emberek, korszakok, jelszavak változásai között mindig állandóak maradnak és melyek egy követelményben foglalhatók össze: az emberiség szellemi tökéletesbülésének postulatumában. Óvakodjunk attól, hogy a különböző izmusok harcát tegyük egy nemzet életének tartalmává. Keressük fel ismét azokat az örök emberi ideálokat, melyek minden embert egyesíteni képesek, tüzzük magunk elé, tűzzük a nemzet elé azokat a nagyszerű, mindnyájunk törekvését kormányzó célokat, melyek nem verhetnek válaszfalat emberek és osztályok közé, melyekre egyaránt törekednie kell szegénynek és gazdagnak, gyengének és hatalmasnak. Ha ezek az eszmények lesznek úgy az egyes ember, mint a nemzet törekvéseinek céljai, akkor el fog következni és soha sem fog tőlünk elpártolni a régen óhajtott és várt rend és békesség. A német béke és a német nemzet. Még javában folyt a nagy világháború, mikor egy hires német egyetemi tanár, az újkor kiváló pedagógusa, Eoerster égy berlini kongre- szuson szemébe vágta az egész németségnek, fő- kép a poroszoknak, hogy vonják le most már a háború mélyreható tanulságait és törjék le magukban a hírhedt porosz gőgöt. Őmaga, aki szintén porosz, kimondta az egyszerű, de a németekre nagy jelentőségű szavakat : »Wir müssen den Stolz abbrcchen, wir müssen umlernen /« Ez a szó : »umlernen« ezentúl a németek egy tekintélyes részének jelszavává lett. Belátták ugyanis, hogy az a szomorú valóság, hogy az egész világ ellenük fordult, arra kell tanítsa őket, hogy változtassanak önmaguk betegesen elbizakodott nemzeti öntudatán, változtassanak fölényes, kihívó és gőgös modorukon. Ez a tény jutott eszembe, mikor olvastam, hogy a németek aláírták az entent hatalmak által elébük szabott békefeltételeket. A vereség érzése keserű és kínos érzés, de mindenesetre egy nemzetre sem hat olyan kínos érzéssel, mint a németekre ! A béke kemény és rendkívül súlyos feltételeket szab ! Az eddig folytatott német politikai irányt is, vele kapcsolatban a nemzet gazdasági életét is igen erélyes parancs-szóval más irányba löki. A politikai és diplomáciai irányok kifelé egészen megtépázva kérőitek haza a némethonba, a gazdasági élet gyarmatok elvesztésével, a bányaüzemek leszorításával, az ipari, mezőgazdasági és közlekedési eszközök megfogyatkozásával erősen megbénult. A keleti, bagdadi vonal füstbe ment, annak kapcsán a kis ázsiai nyers termények, továbbá a gyarmati cikkek behozatala igen megcsökkeD, tehát a német gyáripar fellendülése, tovább lendülése nagy nehézségekkel küzd. így a német tőke is elvesztette azt a jelentőségét, melyet eddig betöltött. És ha még hozzávesszük, hogy hajóterének lényeges részét is elvesztette, könnyen meggondolhatjuk, hogy a német kereskedelem is kemény küzdelemnek néz elébe a jövőben. Németországra ez a béke rendkívül nehéz feladatot ró ! Nem voltunk ott, nem is láttuk, de könnyen felérthetjük, hogy remegett a megbízottak kezében a toll, nyomasztó és fojtó érzés szorította torkukat, fájdalmas és sötét lehetett a tekintetük, mikor a békeszerződés elébük terjesztett példányait aláírták ! A világhatalomról álmodozó német dicsőség halálos döfése, a hatalmi mámorban tobzódó, mindenkit lenéző porosz gőgnek kemény arcul csapása ! Valljuk meg most már nyíltan, hogy egykori szövetségeseinket tisztelni és bámulni tudtuk, de megszeretni soha sem. Akinek pedig alkalma volt a háború alatt velük huzamosabb együttműködésre, az még inkább megerősítheti ezen szavak igazságát. Valljuk meg, hogy ezt a kemény békét a németek igazán csak önmaguknak köszönhetik, a saját gyűlöletes, gőgös bánásmódjuknak. Kihívták önmaguk ellen az egész világot, ime most elmélkedhetnek az eredményen. Isten, a szivek és vesék vizsgálója lát az emberi lélek rejtekébe, Hogy mit hoz ez a békeszerződés a jövőben, nem tudom és senki nem tudja. Azt sem tudom, meg lesz-e az a kívánt eredménye, amit az entente hatalmak célul maguk elé kitűztek. Hiszen emberek ők is, minden számításba csuszhatik be ^ iskolákban használt tankönyveket méltányos árban megvásárolja Dobay János könyvárus. Lapunk mai száma 4 oldal.
