Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-06-28 / 25. szám

3 Békés 1919. junius 28. mas délutánokon át statisztikázik ! Minden oldalú és tárgyú jelentéseket Írnak nagy ivü papírra! Eóluk szól és rájuk vonatkozik mindez. Elő-elő- kerülnek a nevek, mikor azok viselői már vala­hol a bohó ifjúság mozgékonyságával és nagyra- látó érzésével szórakoznak. Azok a statisztikai rovatok, melyek rend­szerint az értesítő végén vannak, arra volnának hivatva, hogy némi képet vessenek az iskolai ifjúságról. Az a kép mindig csak külső volt, a belső képet, az ifjúság lelki világát, jelleme fejlődésének irányát, erkölcsi értékét és biztató ígéreteit nem nyújtotta és nem is nyújthatta. Ha a lelki jelenségekről nehéz szavak segítségé­vel képet festeni, sokszorosan nehéz ez a fejlődő, kavarodó és forrongó lelkű ifjúságról. Pedig semmi sem érint minket annyira közelről, semmi sem hat a jövő hovafejlődésére annyira döntőleg, mint azok a lelki jelenségek, talán olykor lelki válságok is, melyek az ifjúság szivében gyökeret fognak és onnan sarjadoznak. Nincs a világon érzékenyebb mérleg, mint az ifjúság lelki jelen­ségeinek mérlege, mert ez a mérleg minden leg­kisebb ráhatást megérez és egyensúlyi helyzeté­ből kileng. Ha a mérlegre súlyt teszek, tudom, hogy milyen megterheltetéssel tart egyensúlyt, de nem agy vagyunk az emberi szív érzéseivel. Az ifjúságnál meg egyszerűen lehetetlen a hatá­sokat kiszámítani és a lelki kilendülés eshetősé­geit megállapítani. Ha ezen szempontból vesszük megfigyelés alá a lefolyt tanévet és az ez alatt végbement eseményeket, megállapíthatjuk, hogy olyanok voltak ezek, melyek ugyancsak hullámzásba hoz­ták, szinte a végletekig fokozták az ifjúság lelki életét. Ez idő alatt oly sok, egymást rohamos iramban követő események viharzottak át mi rajtunk és fiaink lelkén, melyeket nem minden században ér meg egy-egy ifjú nemzedék. Az októberi forradalom uj vágányokra terelte a történelmet, de annak megelőző eseményei, kivált a fegyverletétel két olyan jelenség, melyet az ifjú nemzedék sokkal máskép mérlegel, mint mi. Az ifjúság nemzeti öntndata és becsülése saját nem­zete és annak értéke felett gyorsabban ingadozik, a földrengést, mely az életben végbemegy, hamarább érzik. A fősuly itt azon van, hogy érzik, mert nincs megfontolás és higgadt át­gondolása az eseményeknek sem a tömegek, sem az ifjúság szivében. Minden egyéb, a mit e tárgy­ban mondani akarok, ép erre a főtételre, mond­juk alap kiinduló pontra van felépítve, hogy as ifjúság nem a megértés, hanem a megérsés kora. De ez a megérzés olyan, mely komoly és kemény barázdákat és nyomokat hagy hátra az ifjúi lélekben! Az események rohamos fejlődése belekavarta az ifjúságot is mélyebb örvénybe és piszkosabb áradatba. Gyors menetben haladtunk a tömeg zsarnokság, a félrevezetett és fékevesztett, elámí­tott tömegek lelketlen és minden józan megfon­tolást nélkülöző proletárdiktatúra felé. Hogy azok a népgyülések, melyek sürü számban lefolytak, másik, százszorta szebb és többet érő bizonyít­ványt, melyet semmiféle iskolában nem adhat­nak, melynek kiállítója a legnagyobb művészi tekintély : a tetszés, a siker. Mit mondunk : ki­adná ? Hiszen ki is adta önként, lelkesen fenn­tartás nélkül, nem előlegezve, hanem végleg, visszavonhatatlanul. Aki ilyen sikereket arat két teli nézőtér előtt, annak más bizonyítványra már nincsen szüksége. Bízvást mondhatjuk, hogy a közönség nem tévedett, ez a bizonyít­vány mindenütt érvényes lesz. Weischitzky Lulu a legszigorúbb kivánalmak­nak is megfelelt úgyis mint színésznő, úgyis mint énekesnő. Énekművészeiéről csak a legnagyobb elragadtatás hangján lehet Írnunk. Az ő ének és előadó művészetét a nemes stilus, a tiszta és biztos hanganyag és légzési technika jellemzi. Mély átérzés, megkapó közvetlenség a saját­ságai. Hangja drámai erejű, gyönyörű szoprán, az alsó regiszterekben sötét színezetű, a felsők­ben brilliáns, hatalmas, a finálékban heroikus, pianói fölségesek, szövegkiejtése tökéletes. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk csodás pia- nóit, meglepő bársonyos hangszinezését. Min­denkit elragadott énekével. A közönség nem tu­dott betelni hangjának szépségével, „de szép“, „gyönyörű“, „isteni“ lehetett a közönség sorai­ban folyton hallani. Mint alakitó művésznőnek játéka szép volt, természetes és szerény. A nagy tetszés nem vakította meg, magának játszott, magának éne­kelt, belelelielte szerepébe egész művészetét, lelkét. Egy pillanatra sem esett ki szerepéből, mindvégig az volt, akit játszott: naiv, bohó leányzó, aki első tudatos lépését teszi az élet minő hatással voltak az ifjú lelkére, az majd csak később tűnik ki. De hogy a tüzet okádó sárká­nyok gyűlöletet, a legvadabb féktelenséget, esze- vesztett őrültségeket és szemenszedett hazugsá­gokat hirdető kifakadásai, vallást, hazát, tudást, érdemet és egyéni értéket gyalázó izgatásai mi­csoda hatással lehettek az ifjúságra, azt elgon­dolhatjuk ! Sajnos, láttuk is, hallottuk is! Volt példa, elég sok és elég szomorú 1 Nem térek ki ez esetben az ifjúság vallási érzésének letiprására. Annyit csak erről, hogy semmi sem könnyebb és gyorsabb eredményű, mint az ifjúság lelkében a vallásos hitet meg­ingatni. Hiszen már ott állottunk, hogy Dtrvin- nak félremagyarázott és agyoncáfolt tanait akarták »prédikálni« az ifjúsági istentiszteletek alkal­mával. Azt óhajtom itt csak még megvilágítani, hogy micsoda rombolás ment végbe az ifjúság lelkében, mikor hazát és társadalmi osztályokat gyalázó beszédeket hallott! Ugyan micsoda lé­lekkel és figyelemmal hallgatta az iskolában a magyar történelmet ? Mikor pedig azt látta az ifjúság, hogy a müveit és tanult embereket, érdemes és kiváló társadalmi állásokat betöltő egyéneket egyszerűen kitessékelték a hivatalokból és oda többnyire ta­nulatlan és kézmives embereket állítottak, mikor továbbá azt látta, hogy a nagy kínnal és sok fáradsággal megszerzett tudományt teljesen lebe­csülik, naplopónak és dologtalan herének tekintik azt, aki nem kezének fizikai munkájával keresi kenyerét, — ugyan mikép nézett akkor a köny­vére ? Mikor az a napszámba járó gyerek többst keres és többnek tekintik, mint a tanult és mü­veit embert ? Mikor a kubikos napszámos és a mérnök egysorba kerül, sőt a kubikos előbbre való! Ugyan micsoda kedve lehetett akkor a tanulásra, mikor jól tudja, hogy minél többet tanul, annál kevesebbre becsülik! De általában az élet rendjének az a tökéle­tes megfordulása, mely a proletárdiktatúra alatt lábrakapott, micsoda óriási lelki mozgalmakat idézhetett elő az ifjúságban! Nincs elég helyem, hogy folytathassam azt a vizsgálódást, mely pon- tonkint rámutathatna a lelki kilengéseket elő­idéző sok eseményre. És ha mindennek maradna nyoma, és ha e nyomok az ifjúság lelkében rombolásokat mutat­nak, ha fiaink nemes és sok veszedelemtől meg- ostromolt lelki világának torz kinövései lennének, és a lelki mérgezés hatásai erősen mutatkoznak, ki lesz mindezért a felelős ?! Kit lehet és kit kell számon kérni ? rögös ösvényén. A zugó taps, a virágerdő nem konvencionális, nem baráti elismerés volt, az az érzésekből fakadt és a tiszta, ideális művészet­nek szólt. Az illusztris szerzők zsenialitása, a közön­ség által ritkán tanúsított meleg érdeklődés és a vendégmüvésznő odaadó művészete felemelték, fellelkesitették az összes szereplőket. Legjobban átérezte mindeme körülmények nagyszerűségét a társulat fáradhatatlan, lelkes igazgatója, az előadás rendezője és a vendégmüvésznő méltó partnere, Szabadkai József. Szerényen, a vendég iránt érzett tisztelettel játszott, mesteri alakítást produkálva. Meglátszott, hogy legfőbb törekvése a vendégmüvésznő sikere és a közönség minden irányú megelégedése és mintegy ráadásul a maga részéről a sok élvezetre kimagasló, nem minden­napi művészetet tárt elénk fáradságos szerepé­ben. őszintén sajnáljuk, hogy ritkán láthatjuk hasonló, elsőrendű tehetségének megfelelő sze­repekben. Nem kell külön említenünk, mindenki ta­pasztalta, hogy Marosi különös ihlettel, fokozott amibicióval játszott. Sok meleg taps szólott neki is. Nagy mértékben hozzájárult az est sikeré­hez a társulat tehetséges karmestere, Lamberth Ferencz. Mindnyájunk elismerését fejezte ki a vendégmüvésznő, midőn legszebb csokrai egyikét nyílt színen a lelkiismeretes dirigensnek nyúj­totta át. Mindent összefoglalva, sok hasonló szép estét kívánunk a társulatnak, az ifjú művésznő­nek és a gyulai közönségnek. Valóban, a lefolyt tanévben leviharzott ese­mények évtizedek múlva érlelik meg gyümölcsü­ket. Igaz, hogy akkor a felelősségrevonás már- csak mint a legsúlyosabb ítélet valósulhat meg ! Mig az ifjúság boldogan vakációzik, mi készítsük el ezt a nagyon életbe vágó rovatolást és siessünk a tanítói testületeknek eredményes munkájukat elősegítő támogatására! Dr. Pallmann Péter. Hírek a nagy világból. Kormánybukások és kormányváltozások hire is érkezik. A német miniszterelnök Scheidemann lemondott. Az olasz parlament zárt ülésben bizalmatlanságot szavazott Orlandónak, tehát Or­lando is bukott. Már arról is érkeznek hírek, hogy a Clemenceau is útban van a bukás felé, helyét egy kifelé békülékenyebb, befelé demokratikusabb kormány veszi át. A béke ügyét intéző legfőbb u. n. négyes bizottság feloszlott. Mélyreható ellentéteket és elégedetlenséget bizonyít ez, különösen olasz részről. A helyzetet érdekesen megvilágitja a „Chemerea‘1 román lap, melyből az alábbiakat közöljük : Az, ami előre látható volt — bekövet­kezett. Nem azért, mert az egyes országok rovására állapították meg, — nem azért, mert Fiúmét a szerbeknek és nem az ola­szoknak adták, sem pedig ama négyzetkilométe­rek miatt, melyeket tőlünk elvettek a magyarok javára, A szerződések elvégre nem halhatatlanok, amint nem halhatatlanok azok se, akik a szerző­déseket csinálják. A hónapok hosszú során nagy nehézségekkel elkészült tákolmány, ime a döntő pillanatban minden izében ropog, lazul. A veszedelmet valamivel előbb megérző olasz béke­delegáció ezért keresett okokat arra, hogy Páris- ból elmehessen, Es ez az oka Orlando lemondásának is . . . Kivonat a 21. és 25. szitum (kibővített) rendeietekből. Bűnösöknek tekintendők: 1. Mindazok, akik nyilvános helyeken, pályaudvarokon, vonatokban, utcákon stb. ha nem is rosszakarattal valótlan, vagy kép­zelt híreket hirdet, terjeszt, megvitat, mely hírek hadműveletekre, csapatok elhelyezésére és azok mozdulataira, valamint katonai ható­ságok intézkedéseire és általában véve a román hadsereg ügyeivel kapcsolatban levő eseményekre vonatkoznak. 2. Ezen bűncselekmények első és utolsó fórumon Ítélve és büntetve lesznek a Pre- torok által egy évig terjedő fogházzal és 2000 Lei-ig terjedő pénzbírsággal. Midőn fenti cselekmények a végből kö­vetetnek el, hogy ezáltal a kémkedést vagy árulást elősegítse, a hadiállapot büntető törvényei — melyek érvényben vannak — lesznek alkalmazva. Hóiban, tábornok.

Next

/
Thumbnails
Contents