Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-01-19 / 3. szám

1919. január 19. K é M « a Följegyzések. Országunkat (majdnem azt írtam, hogy hazánkat, pedig ez ma már minden karámba- szorult szabad ember előtt erősen meghaladott álláspont) egyre-másra nyirbálják, forgácsolják a jó szomszédaink. Nono 1 Magunk is rugunk rajta egyet-egyet. Ha nappal nem, hát éjszaka a jó négyszáz koronás csizmánk papiros sarká­val. Ma egy megyét, holnap kettőt okkupáinak, megszállnak, konfiskálnak Ádámról és Éváról való rokonaink s mi azalatt mig talpunk alól igy szép lassacskán (nem is oly lassan 1) ki­rángatják az utolsó hantot, mely ápolt eddig bennünket s el is takart volna, addig mi ökölbe­szorított kezekkel egymás orra alatt hadonászva azon vitatkozunk, hogy ugyan hát ugyan, melyikünknek van igaza? Nekem-e, aki cionista vagyok, neked-e, aki cincinnátista, a sógornak e, aki bebelista, a kenyeres pajtásnak, szenvedő társnak, aki kommunista? A haza, akarom mon­dani az ország Hekuba. Nagy havai. Tagadhatatlan, eddig is a politika miazmás levegője volt a fő elemünk (a bor mellett.) Acsuda, hogy eleddig bele nem fuladtunk ! (No, majd most 1) Olyan jól éreztük magunkat benne, mint a hal a vízben. Most is. Most azonban el­elhomályosul a két szemünk s minden atyánk fiában, felebarátunkban vörös posztot látunk s forog tőle a szemünk. Pedig a vörös . . . Hm, a vörös . . . Valamikor, nem is olyan régen a magyarnak is színe volt a vörös. Egyik legszebb szine Az erőt, az életet jelentő színe. Igaz, hogy akkor mellette volt még a zöld is, a reménység szin, a szebb jövő reményéé, aztán a fehér is, a tiszta szép fehér szin. a becsület szine. így tartják. De hát ez a kettő lemaradozott rólunk, Nem úgy vettek el, hanem csak úgy lemarado­zott Jobban mondva letéptük, eldobtuk. Mi ma­gunk. Ki hitte volna ? Senki. Letéptük, eldobtuk. Pász. Ne bánytorgassuk. Volt, nincs, (Nem sa­jog a szived? Nem rezzen meg legalább a gyö­kere ? Milyen is volt csak, amikor a bársonyos határból belopakodó reggeli szellő lengette . . . ?) Eh, -ami a múlté, az a múlté. Ne bántsuk a halottakat! Itt a jelen 1 A ma ! Hogy is állunk ma ? Állunk ? Leginkább is fekszünk . . . Fek­szünk. De azért igy fekve is munkálkodunk. Igen, nagy munkában vagyunk. Ütjük egymást. Ököllel, bottal, puskatussal. Régi jó magyar szokás. (Kár volna, ha kimenne a divatból!) Aztán sárral is dolgozunk. Gyönyör az, feketí­teni egymást ? Igaz, hogy a sár olyan, hogy aki hányja, annak is piszkos lesz a tenyere. De az nem baj. Van otthon lavór is, viz is. Még szappanért sem megyünk a szomszédba! Aztán ez a legkiadósabb elementum. A száj. Ki mondja, hogy nem ? Nagyra tátva, tele bombaszt- tal, nesze semmi fogd meg jóval, olyan cakum- pakkal, ami után azt mondja a hallgatóság: „Olyan rémisztő szépen beszélt ez az izé ur ő. m. a. f., hogy egy szót se értettem belőle!“ Ez a dicséretek dicsérete. A született szónok — — született ? No ná, nem született. Mikepercsen, Mucsán vagy Bice- rén, az mindegy, fő az, hogy nagyokat mondjon. (Még azt se ?) Olyan nagyokat, hogyha történe­tesen egy 42-es hallaná valami zugból, vagy hátmögül, hát elpiruljon szégyenletükben. Nono 1 Most vétek volna a munkáról, dologról, (az is huncut volt, aki kitalálta 1) az éhenhalunk- ról, a hazáról, egymás megértéséről, a ránk jövő nehéz időkről, favágásról, szénhordásról, isten álld meg a magyarról, a hazádnak rendületlen­ről, az itt élned-halnodról beszélni, mikor sokkal kiadósabb az . . . addig nem dolgozunk (Éljen) a pantalló rudalásról, taposásról, fundamentum kiforgatásáról dörögni ilyenforma mellbeverőm magam aláágyazással: „Én vagyok az tisztelt polgártár .... hahó ! elvtársaim, akit a tanárok már második gimnazista koromban kicsaptak az iskolából azért, mert én már akkor is bolsevista voltam ! (Éljen) Hát csak szép dolog az, ha valaki jól érzi a feje alját. Irigylésreméltó. Még egyes em­bernek is. Hát még egy egész ország?! Mi pedig igen jól érezzük ! Csodálatosan jól 1 Va­lami az ! Politizálunk. Szünetlenül. Uccasarko- kon, uccasarkok nélkül. — Marjuk egymást ősi szokás szerint; lehurrogjak, belevájkálunk egy­más gyenge veséjébe, markolásszuk a májakat, lépeket, facsargatjuk a bárzsingokat . . . Hogy azalatt az országgal mi lesz ? Ki törődik ma az ilyen kicsinységekkel ? A fő az, hogy minél áthághatlanabb gát válasszon el egymástól bennünket s ahányan vagyunk, anyifelé huzzunk . . . Pedig-pedig ha valamikor, most volna itt a legfőbb ideje, hogy ebben a nehéz időkben, nagy napokban együtt dobogjon a szivünk, egyet gondoljon a lelkünk, hogy valamennyien egyek legyünk, egy anya, a drága magyar haza egymást megértő és szerető gyermekei. ely. Munkásközvetités! 9,1-1 Gyulán 85 kőműves, 10 asztalos, 18 vas­munkás, 5 kötőgyári szakmunkás, 78 földmun­kás, 2 malommunkás, 1 női kalapos keres munkát. Közvetítés a Munkás Otthonban, Kossuth-téribarakban történik. Meghívó. A „Békésvármegyei Casinó“ saját helyi­ségében 1919. évi febrnárghó 2-án délután fél 6 érakor évi rendes közgyűlést tart, amelyre a kaszinó t- tagjait meghívja. Gyula, 1919. évi január hó 18-án. Dr. Ladies László, elnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki és tisztviselői jelentések és javaslatok. 2. Tisztujitás. 3. Esetleges indítványok. Nyílt-tér. E rovatban közöltökért nem vállal felelősséget a szerkesztő Papp László vizmester leányát Mariskát eljegyezte Dermencsin Mihály. Minden külön értesítés nélkül. 68 1—1 Morár Miklós (Arad) és Makray Dusi jegyesek. 7* 1—l Elveszett a gyula—csabai utón egy izraelita imakönyv és bőr-imádság. A becsü­letes megtaláló 30 kor. jutalomban részesül Liebt Abrahámnál, Gyula, Kossuth Lajos- tór 10. szám. 7S l—1 Másolat. A magyar népköztársaság pénzügymi­nisztériuma. 158969. szám. Pónzügyigazgató- ságnak Gyula. Az 1918. évi december hó 12-én kelt 40486. sz. jelentése 1 drb. mellék­letének visszaküldése mellett értesítem a pónz- ügyigazgatóságot, hogy a magyar hadügymi­nisztériumnak 1918. évi december hó 16-án 735028 szám alatt velem egyetórtőleg a vár­megyék alispánjának, valamint a thj. város polgármesterének az illetékes hatóságokkal leendő közlés végett kiadott körrendeleté sze­rint a hadifogság miatt vissza nem érkezhe­tett katonák családjainak már megállapított hadisególye további intézkedésig változatlanul kifizetendő. Ez a rendelkezés önként érthető- leg kiterjed az olyan eltűntek családjainak hadisegélyére is, akiknek eltűnéséről hivata­los értesítés még nincsen. Egyben értesítem a pónzügyigazgatóságot arról, hogy a katonai szolgálatban továbbra is visszatartott (1896— 1900. évi születésű) legfiatalabb korosztályú katonák tényleges katonai szolgálata nem te­kinthető véget értnek s igy azok hozzátarto­zóinak hadisególye feltéve, hogy a család ré­szére a hadisególy már korábban meg volt állapítva, az idézett hadügyminiszteri körren­delet értelmében az 1919. évi január és feb­ruár hónapokra is kifizetendő, március hónap­tól kezdve azonban már nem. Budapest, 1919. január 2-án. A miniszter rendeletéből: min. osztálytanácsos 81 1—1 Eladó ház Csatorna utca 23- szám alatt s ugyanott 3, hold föld, mely a Szeretet- bázig nyúlik ki. Értekezni lehet Szlányidüllő 1-ső szám alatt a kótegyházi utón. 71 l—l Egy ni állapotban levő, modern sötét­kék bársonykabát eladó. Ára 450 korona. Gyulán, Damjanich-utca31. szám alatt Steiger­wald András házában. 87 1—1 Egy jókarban levő harmonika eladó. Értekezni lehet Kisváros, Csatorna-utca 27. szám alatt. 75 1—1 Másolat. Magyar Hadügyminisztérium 735018/24/b. osztály sz. Valamennyi magyarországi vár­megye alispánjának és valamennyi törvény­hatósági joggal felruházott város polgármes­terének és Budapest székesfőváros polgár­iyi pafprptnplr Utalással a folyó évi 706986-24-b. sz. alatt kelt s a magyar pénzügyminiszter úrral egyetórtőleg kiadott távirati körrendeletemre ugyancsak a pénzügyminiszter úrral egyet­órtőleg elrendelem, hogy a hadbaronnlí, haza­tért és leszerelt katonák hozzátartozóinak már megállapított hadisegélyei 1919 febrnár végéig kifizettessenek. Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy a még haza nem tért, vagy hadifogságuk miatt vissza nem érkezhetett katonák hozzátartozói­nak hadisegélyei változatlanul, — tehát eset­leg 1919. évi február hó eltelte után is — to­vábbi újabb intézkedésemig fizetendő. Ezzel kapcsolatban már most felhívom a Cimet, hogy az ottani szokásos módon té­tesse azonnal közhírré, hogy az itthon levők hadisególyei minden körülmények között a fentebb jelzett időpontban véglegesen be fog szüntettetni. A beszüntetés időpontjában a mezőgaz­daságban a népség már foglalkozást és kere­setet talál, a városok lakossága ügyében kü­lön fogok intézkedni. A pénzügyminiszter ur felkérésére figyel­meztetem a címet, hogy azok a családok, amelyek bármely oknál fogva nem részesül­tek hadisególyben, abban már most utólag nem részesíthetők. ­Jelen rendeletemről az illetékes hatósá­gok a Óim utján telefonon vagy táviratilag haladéktalanul órtesitendők. Budapest, 1918 december hó 16-án. A minister helyett: 80 l—l Bohns s. k , államtitkár. Felhívás ! Tisztelettel tudatjuk a közönséggel, hogy a szentbenedeki szik-legelőt megvásárló rész­vénytársaság megalakult. A legelőre 300 rész­vény bocsáttatik ki. Egy részvény érték« 5QO korona, melynek ellenértéké 1 kataszteri hold föld, azaz 1 számos marha folytonos legelóse. Még néhány részvény jegyezhető legkésőbb folyó hó 19-én reggel 8-tól délután 4 óráig. A venni szándékozók jelentkezzenek a „Magyar Királyiba. Tisztelettel: 86 í-i Gyulai Tanyai Földmivelők Köre. Bútorozott kétszobás lakás külön be­járattal és villanyvilágítással kerestetik. Cim a kiadóban. 93 l—l Özv. Papp Zsigmondnó hagyatékát ké­pező Zöldág-utca 4. számú ház és az Oláhréten levő négy járandó eladó. — Értekezni lehet a fent nevezett tulajdonosnál. 87 1-S Teljeseit réz belsővel levő zongora elsülő. Értekezni lehet Munkácsy Mihály-utca 15. sz.; alatt délután 2—3 óráig. 91 l—l Gyulán, Nagyrománváros, Kapa-utca 14. számú ház szabad kézből azonnal eladó. Értekezni lehet a házban lakó tulajdonossal. 85 1- 1 Bejárónő felvétetik fél vagy egész napra Köröspart- utca 43. szám alatt. 88 1—1 Gyulán, Kisrománváros Első-utca 16. számú ház szabadkézből eladó» Értekezni lehet Csatorna-utca 3. szám alatt a tulajdo­nossal. 63 3—1 Hegedű órákat ad Baczó Á. László zeneakadémikus. Cim : Nagyrománváros, Rövid u. 10. sz. 65 1—2

Next

/
Thumbnails
Contents