Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-06-07 / 19. szám
2 Békés 1919. junius 7. kilencedik század második felének emberisége a materialismus, az anyagelvüség súlya alatt. Ez volt az eredendő bűn, mely korunk embereit a kegyelem állapotától megfosztotta. Aranyborjút készített az emberiség és imádta. Az egyének a meggazdagodás vágyától, a nemzetek a hódítás vágyától égtek. Hatalmat akartak, mert az gazdagságot jelentett, a gazdagságot pedig akarták önmagáért. A munka elvesztette önmagáért való értékét, keserves robotnak minősíttetett, melyet gazdag és szegény egyaránt örömmel és kéjjel rázott le magáról. Az élvezet lett az élet egyetlen célja. Az állam feladatául elsősorban az tűzetett ki, hogy a polgárok anyagi jólétét biztosítsa és szolgálja. A kormányzás jóságát vagy rosszaságát az állampolgárok anyagi jóléte szerint állapították meg. Minden politika, minden törekvés helyeseltetett, szentesittetett, mely az anyagi jólét előmozdítását célozta, ha az erkölcsi értékek feláldozásával járt is. Barátság, testvériség egyesek és népek között csak az anyagi érdekek által vont korlátokon belül volt lehetséges. Az anyagiasság, a bűn rabjai voltak az egyesek, nemzetek, az egész civilizált emberiség. A gondolkodók megdöbbenve látták ezt az állapotot, félve, borzalmas sejtelmekkel eltelve figyelték a fejlődést, a világnak az anyagiasságban való mindmályebb sülye- dését. Ha keressük komolyan és igazán meg is akarjuk találni a nagy világkatasztrófa okát, itt kell keresnünk. De ez a világkatasztrófa volt a megváltás. A megváltás munkája mindig szenvedésekből áll. Testi és lelki gyötrelmek tisztítják meg a lelkeket, tűz az, ami megtisztít és megvilágít. Ennek a hatalmas tűzvésznek fényénél kell az emberiségnek meglátnia bűneit, ennek égető forróságánál kell megizzania és megtisztulnia az emberiség lelkének. Megtörtént. Kiállottuk. Most kell jönnie a megvilágositásnak, mely tudatára juttat a nagy sötétségnek, melyben botorkáltunk az elmúlt évtizedekben. Most kell belátnunk annak a világfelfogásnak végzetes tévességét, katasztrofális hamisságát, melynek a XIX. század végén hódolt az emberiség. Most kell meglátnunk azokat a nagyszerű eszményeket, melyek már nem egyszer, boldogabb korszakokban, hevitették az emberiséget. Egy uj veszélyt, egy uj örvényt fedezett fel az emberiség a fejlődés tengerén, az anyagiasság feneketlen örvényét, mely megsemmisüléssel fenyegetett minden civilizációt, minden haladást, magát az emberiséget. A szélén álltunk emez örvénynek, pusztító forgatagába kerültünk, de megmentettük belőle, ami menthető volt. Megmentettük a létet. Most látjuk, hol az a veszedelmes örvény, tudjuk, mit kell elkerülnünk, tudjuk mily irányt kell szabnunk az emberiség hányt-vetett hajójának, hogy a boldogság, a tökéletesedés országa felé evezzünk vele. Hogy mindnyájan, akiknek szükséges, egyesek és népek, szegények és hatalmasok, kormányosok és hajóslegények az emberiség viharverte nagy gályáján, felismerjük és belássuk ezt : óh, jöjj el Szentlélek! . . . M. A. Pünkösti lelkek, elő veletek ! Mikor a háború sebeiről és a háború hatásáról gondolkozunk, a rettentő emberáldozat, a sok szerencsétlen család, a rokkantak nagy száma, a gazdasági élet súlyos állapota, a mérhetetlen drágaság stb. fölött siránkozunk. Oh valóban lehet is, nagyon lehet. Még sokáig nem fognak elapadni a hitvesi könnyek, még sokáig lesz könnyes a párnája a fiát vagy fiait sirató szülőnek ! Még sokáig fogja nézni az árvagyermekek nagy száma, hogy odaveszett az édes apa! Sebek és fájdalmak ezek, melyekkel sok felebarátunk sirba száll! Az a rokkant katona még sokáig lesz néma szemrehányás köztünk! Még soká tart, mig a gazdasági egyensúly helyreáll és igen sok nagyeszű és még nagyobb szivü ember kell, ki Isten leikétől megihletve életének javát szenteli a megingott társadalmi, gazdasági és szociális élet bajainak okos és igazságos megoldására. És mégis gondoltok-e arra, hogy vannak a háborúnak rendkívüli nagy hatásai az emberi bsn8Ő életben is ?! Nem látjátok-e, hogy ott mennyire megingott az egyensúly ? Nem gondoljátok-e, hogy a háborúnak ezen belső, lelki sebei is olyan nagyok és mélyrehatók, mint a külső megnyilvánulások ? ! Ezeknek begyógyulása talán sokkal tovább tart, mint a külsőké! Nemcsak belső átalakulást, de belső felfordulást is hozott a háború. Olyan volt ez, mint a vizet teljességében felkorbácsoló zivatar, felszínre dobott minden piszkot, minden üledéket és zavarossá .tett mindent. Felszínre dobta az emberi szívben rejtőző legalacsonyabb és legalávalóbb érzelmeket, minden olyan üledéket, melyről a jóhiszemű ember azt hitte, hogy a művelődés haladása, a neveltség már régen legyűrte és végérvényesen eltemette ! Mindnyájunknak azonban zavarossá tette a vizet! Nem tudtunk tisztán látni, Dem tudtunk nyugodtan gondolkozni, nem tudtuk kiszámítani az események valószínű lehetőségét sem. Mikor a trónvesztett Károly király Debrecenben járt, óriási diadallal és nagy pompával fogadták- Alig pihenhette ki látogatási fáradalmait, már menekülnie kellett — gyorsan, a leggyorsabban ! Március közepén még átkozta mindenki a bolsevista vezéreket, másutt is, nálunk is börtönbe dobták és össze is verték őket! — Alig egy hét múlva már külügyminiszterkednek; nem is egy, de minden miniszteri székben legalább is háromnégy népbiztoskodik ! Es a mi aztán következik ? ... Igen, a háború óriási felkavarodást okozott az emberi gondolkodásban és még sokkal jobban kifejlesztette az önzést az emberben, mint valaha! Kivált igy volt ez a tömegekben! A proletárdiktatúra a tömegekre épített, a szegénysorsu embereknek ígért és adott is olyan összegeket, melyekről senki 3em álmodott. ígért még sokkal többet ! De nem itt volt a baj főoka. Mert abbau látom a legnagyobb veszélyét, hogy felkeltette a mi u. n. proletárainkban a gyűlöletet, a vértszomjazó, mindent kiirtó gyűlöletet, mely olyan rendkívüli veszedelmes szenvedély, hogy azt visszaparanesolni nem lehet. Nem volt sem ideje, de meg nem is volt már talán sem akarata, sem képessége arra még a józanabb elemnek sem, hogy meggondolja mire vezet mindez, mi lesz ennek a tűzvésznek a vége, hol fog megállni ?! A felkeltett mérhetetlen önzés, a felkorbácsolt gyűlölet olyan dudvája az emberi szív talajának, a mit nem lehet egy könnyen kiirtani! Különösen nehéz kiirtani akkor, mikor az emberekben olyan kevés a belátás, mint ma ! És ha sok emberi törekvés és igazán Isten lelkének munkás szeretetétől ihletett munkájába kerül a külső megbomlott társadalmi egyensúlynak helyre állítása, merem állítani, hogy bizonyára sokkal több és akadályoktól vissza nem riadó törekvés, sokkal több és igazán nagylelkű embernek fáradozása kell ahhoz, hogy némileg is helyre álljon a belső lelki egyensúly az emberi tömegekben. Mikor én akadályoktól vissza nem riadó törekvés szükségességéről tettem az imént említést, rá is akarok mindjárt mutatni az akadályra. A mai emberről azt látom, hogy fáradt és kimerült, ennélfogva vagy érzéktelen vagy túlságosan, betegesen, idegesen érzékeny. Az egyik is, a másik is olyan, hogy bezárja szivét-lelkót az okos szó és belátás elől, hozzáférni az ilyen emberhez nagyon bajos! Egyik embert annyi bánat, lelki megrázkódtatás érte, annyi kínzó és keserves gond gyötörte, hogy idegei roncsokban hevernek. A másik embert annyi csalódás, reményelborulás és felkeltett vágyainak letörése érte, hogy nem is akar másról tudni és duzzogva jár! És mégis! ügy érzem, az erős lelkű, akadályoktól vissza nem ijedő, igazán jóakarattal felruházott emberekre soha nagyobb szükség nem volt, mint most. A Szentlélek Isten szerető és embertársaink óriási lelki váltságain segítő embereknek kora ez a mostani idő . .. Országok határát emberek szabják meg, de a lelkek országának határát nem egészen emberi munka szabja ki. Törvényeket és intézkedéseket emberek hoznak, de szivet és üdvös eredményt nemcsak az emberek biztosítják 1 Háborúkat, társadalmi és egymásközti háborúkat, éles és mindenttipró gyűlöletet földi emberek keltenek, de békét és egymás megértését emberi eszközökkel megteremteni nem lehet! Elő hát a pünkösti lelkekkel! Porondra álljanak ! Ne törődjenek féreértésekkel és fére- magyarázásokkal ! Higyjék el, nem a gazdasági és valatakérdések hozzák meg a megoldást, de meghozzák az emberi szívnek megnyugodott érzései ! Tisztelettel elismerem a külső társadalmi életrendnek megalkotási munkáját, de egyoldalú munka, ha a belső lelki ember beteg és szive vérzik ! Elő a pünkösti lelkekkel! Azt kell mindenkinek tudni, hogy újkort teremtünk meg, mely munkára egész emberekre van szükség! De az se maradjon előttünk titok, hogy hálás ez a munka nem lesz, mint apostoli munka sohasem hálás! Legnagyobb csapásokat mindig azoktól kell is várnunk, nem is fognak elmaradni, a kiktől talán ép azt várhatnék, hogy segítő társaink legyenek. A jutalmat is ne másban keressük, mint önmagunk lelkiismeretében, mert nagyon gyenge lábakon indul útnak az az ember, a ki tapsokat és egyebeket vár! Hamar kimerül! Ma pedig mindenkit megnyerő, erős fáju, teljes odaadással dolgozó, önzéstől távoljáró emberek kellenek, — pünkösti lelkek ! Dr. Pallmann Péter. Hírek a nagy világbél« A Keleti Újság Írja: Szegeden és Csanád- megyén a közönség százezrei most egy sajátságos jelvényt hordoznak, mely három betűből áll : ABC és egy hatalmas magyar szövetséget, az »Anti-Bolsevi8ta Club«-ot jelenti. A toborzás, gyűjtés százféle társadalmi akció mind az ABC jelszavával folyik és a társaságnak Svájezban is van egy hatalmas, nemzetközileg jól szervezett bizottsága. Berlini hivatalos távirat alapján közli a »LTndépendance Eoumaine« a német ellenjavaslatok kivonatát. Németország hajlandó leszerelni nagy hadihajóit, de bizonyos számú kereskedelmi hajó megtartásához ragaszkodik. A kerületi határokat csak népszavazás alapján lehessen megváltoztatni. Beleegyezik Németország, hogy Danzig szabad kikötő, a Visztula pedig nemzetközi folyam legyen. Kéri, hogy az előzetes feltételek aláírását követő négy hónap alatt az antant vonja vissza megszálló csapatait és kéri a népszövetségbe való azonnali felvételét. Ragaszkodik ahhoz, hogy megbízást kapjanak volt gyarmatainak kormányzására. Hajlandó megtéríteni különösen Belgiumnak és Franciaországnak a károk összegét; 1920-ig 20 milliárd márkát fizet, azután pedig évi törlesztést, melynek összege nem lehst több, mint száz millió márka. Visszautasítja úgy a császárnak, mint a háborúért felelőssé tett többi személyeknek kiszolgáltatását. Ellenbon azt javasolja, hogy idézzék semleges bíróság elé mindkét háborús fél állítólagos bűnöseit. A bukaresti »Vitirul« a német ellenjavaslatokkal kapcsolatban azt írja, hogy az ellenjavaslatok visszautasítása a szövetségesek leálcázását jelentené és nyilvánvaló tanúbizonysága volna az erőszakos, imperialista politikának. A >Dimineata< azt a jól értesült helyről vett hirt közli, hogy Kühlmann és Czernin legközelebb Bukarestbe érkeznek és gazdag diplomáciai irattárt visznek magukkal. Becsből jeleutik, hogy a nyugatmagyarországi németség elégedetlensége tetőpontra hágott. Vasmegye felkelt a budapesti kormány ellen. A felkelés napról-napra nagyobb terjedelmű. Eddig 3000 felfegyverzett paraszt áll készenlétben. Budapest megszállása nincs és nem lehet messze. Ha Kun Béla és társasága hamarosan le nem mond, a magyar kérdés rendezését az entente a fegyveres erő nyomásával oldja meg. Különben a vörösök muníciója is fogy, napjaik vége már nagyon közel van!
