Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-04-14 / 15. szám
Oynla, 1918. április 14 15. szám 50. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓII\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Grócz Béla. »Sokkal elevenebb még, hogysem méltó szavakba öntbetnők a fájdalmat, — így kezdődik gróf Széchenyi Miklós püspök klasszikus búcsúztató főpásztori körlevele — amely megszállja szivünket arra a gondolatra, bogy akit a többfelé igénybe vett és soknemü gonddal terhelt főpásztori kormányzás részesévé tettünk, akit mindnyájunk osztatlan szeretető környezett: Grócz Béla apostoli protonotárius, nagyváradi lat. szert, székesegyházi nagyprépost, püspöki általános helynök és ügyhallgató, számos társaság és egylet tagja, aranymisés áldozópap, áldásos életének a 76- ik, áldozó-papságának az 53-ik évében, folyó hó 8-án a betegek szentségének fölvétele után jobblétre szenderült. Lehunyta jóságos szemeit, szózatos ajkai elnémultak, nemesen érző szive megszűnt dobogni és bár kihűlt keze nem oszthatja többé bőséges adományait: jótéteményeit halála után is sokan fogják még érezni«. A váradi káptalant és egyházmegyét sújtó nagy veszteség és mélységes gyászban szive mélyéig osztozik, sőt abból oroszlánrészt követel magának Békésvármegye, főleg Gyula, Csorvás és Endréd — hitfelekezeti s társadalmi különbség nélküli — közönsége. Hiszen Grócz Bélának 53 esztendőre terjedő lelkipásztorkodásából a nagyobbik harminc esztendő Békésvármegyére esik, amely harminc esztendő alatt annyira összeforrott itteni híveivel, hogy elválása s közel két évtizedre terjedő távolléte sem tudta az iránta táplált hódoló tiszteletet, szivbeli szeretetet, amit különben ő is mindig érzett és nemes tetteivel annyiszor demonstrált — még csak meg is lazítani. Grócz Béla, mint emlitém, 30 esztendeig lakott Békésvármegyében. 1870-től 1874-ig Gyulán mint magyar káplán működött. Ez a négy esztendő nagyon mozgalmas volt a gyulai parochia krónikájában. Jóemlékü Neumann József plébános halála ez időre, 1873 tavaszára esik. 0 volt a kolerajárványnak első áldozata. A plebánosi székben a feledhetlen áldott emlékű Göndöcs Benedek apát követte A plebánosi szék betöltése hónapokig szünetelt és ez idő alatt borzalmasan grasszált a szörnyű kolerajárvány. Voltak napok, amikor 40—50 halott és ugyanannyi temetés volt. Gyula város lakossága arányához képest a róm. kath. vallásuakra esett a megbetegülések és halottak nagyobb fele. A magyar káplán Grócz Béla s a német káplán Csaponyi Ignácz (most váradi kanonok) hónapokon keresztül hajnaltól késő éjszakáig látták el a haldoklókat az utolsó szentséggel és temették az elhunytakat De ha nagy későn pihenésre hajtották is elcsigázott testüket, ritka éjszaka volt, hogy az alvásra szánt pár óra alatt is ne kellett legyen felkelniük, olyan emberekhez hívták ki őket, akiket még este jó egészségben láttak s a kolera pár óra alatt végzett velük. Rettenetes idegölő hónapok voltak azok s Grócz Béla mélységes hitbuzgósága, páratlan emberszeretete, könyörületes szive diadalmasan küzdötte le gyönge fizikai szervezetének emberfölötti fáradalmait. Nem ösmertem papot, aki a cura pastoralist nagyobb ügyouzgalommal teljesítette volna Grócz Bélánál,hozzáfogható sikerrel pedig talán senki más. Nagy igazság az,amit — hogy újra citáljak — a püspöki körlevél róla elmond: „Nem volt szegény, aki alamizsna, nem volt szenvedő, aki vigasztalás nélkül távozott volna tőle. Jobbal mondhatta: megszabadítottam a kiáltó szegényt és az árvát, kiknek nem volt segítője ... Szeme voltam a vaknak és lába a sántának. Anyjok voltam a szegényeknek . . .“ Grócz Béla nemcsak egyházi, hanem világi tudományokban is képzett, nagymüveltségü, fen- költ szellemű, poétikus lelkületű s rendkívül szeretetre méltó úri ember volt. S ha distingvált egyénisége mellett aránylag igen keveset töltött magas nívójának megfelelő előkelő körökben, ennek kizárólagos oka a föld népe iránti szeretete volt. A föld népével szeretett legszívesebben foglalkozni, melynek ösmerte minden erényét, jó tulajdonságait, egyben fogyatékosságait és hibáit is. De nem maradt meg az egyszerű észleletnél, a nemes hajtásokat fejlesztette, a silá- nyokat metszegette. Az alatt a négy esztendő alatt, amit Gyulán mint káplán töltött, alig volt a nagymagyarvároson akár jómódú gazda, akár szegény zsellérember, akit személyesen nem ösmert, egyénisége szerint ne értékelt légyen. E sorok írója, midőn alig pár esztendővel ezelőtt Nagyváradon beszélt vele és a négy évtizeddel ezelőtt Gyulán szerepelt egyének jöttek köztük szóba, meghatottsággal vegyes bámulattal hallgatta, hogy az akkori földmivesek egész sorozatát emlegette, kegyeletteljesen emlékezve a „nagykalapu“ Stefánovics István, „tejfeles bajuszu“ Góg Mihály, „az ínséges versiró poéta“ Beleznai Péter stb. uramék tipikus, becsületes egyéniségéről. Ez a tetőtől talpig szivember élete fénykorának azt a tizenöt esztendőt tartotta, amelyet pedig a legszerényebb, anyagilag legszükösebb viszonyok között a csorvási plébánián töltött el. A hitbuzgó Wenckheim grófi család, első sorban Wenckheim Géza gróf patronus talán épen az ő kedvéért kreálta 1874 ben a még alig 15 éves Csorvás községben a parochiát, amelynek Grócz nemcsak első plébánosa, hanem Csorvás község megalapozója, konzolidálója lön Nemcsak első lelkésze, hanem első oktatója, tanácsadója, vezetője, barátja, jóltevője lön a csorvási népnek, amely valláskülönbség nélkül tisztelettel szeretettel, ragaszkodással vette körül és most halála hírére lelke mélyéből siratta és siratja őt. Grócz Béla valóságos „conditor urbis“ szerepet töltött be Csorváson, egyházi, közgazdasági s társadalmi téren egyaránt, méltó volna rá, hogy valamint nagytiszteletü tudós Baksay Sándor legmagyarabb novella irónk »Pusztai találkozás« cimü gyönyörű elbeszélésében megörökítette egy kálvinista gyülekezet alapításának históriáját, azonképen Baksayhoz méltó toll halhatatlanitaná Grócz nem kevésbé magyar Csorvás katholikus hitközsége alapításának krónikáját. Gyönyörű théma volna ez, de ha nem is lesz neki méltó krónikása, maga az alapítás is megörökíti Grócz Béla halhatatlan emlékét „aere perennius“ ! Mint emlitém, Grócz Béla kivételes egyéniségének, minden ékesszóló epithetonnál jellemzőbb bizonyítéka, hogy ő élete fénypontjának azt a 15 esztendőt tartotta, melyet boglya - kemencés szegényes kunyhószerü paplakában Csorváson töltött el és kimondhatatlan fáradsággal létesítette az uj hitközség templomát, iskoláit. Esztendőkön keresztül hallani se akart róla, hogy — amivel pedig gyakran unszolták — nagyjövedelmü, fényesebb pozicziót nyújtó pa- róchiát vállaljon És 1889-ben is nem saját kedvtelésből, hanem a püspök kategorikus parancsszavára, sírva vállalta el az egyházmegye legnagyobb parochiáját Endrődöt. Kategorikus parancsszóra, mert a püspök kötelességérzésére apellált és a püspöknek igaza is volt. Grócz tizenegy esztendei plebánosi működésével ugyanis fényesen bebizonyította, hogy Endrődön is missiót kellett és lehetett teljesítenie. 1908-ban egyik egyházmegyei stallumra kanonoknak, Belopotoczky halála után pedig nagyprépostnak lépett elő. E minőségben kifejtett működésének méltatása már e lap szűk keretén kívül esik, csupán annyit, hogy Grócz úgy is mint kanonok, úgy is mint fényes javadalmazásu nagyprépost, épen olyan egyszerű, aszkéta életmódot folytatott mint káplán, vagy csorvási szegény plébános korában. Kettős javadalmából nem jutott annyi, hogy a nagypréposti fényes lakást bebutorozhassa s ott maradt szerény bútoraival kanonoki lakásában. Jövedelmét nemcsak évről évre, hanem mondhatni hétről-hétre, sőt napról-napra egyházi,hazafiui s jótékonycélokra költötte el, Úgy hogy alig maradt utána 100000 K. Olyan szerény, sőt szegényes életmód mellett mint az övé, alig van erre példa paptársai életkrónikájában. Ebből a vagyonból is — végrendelet szerint — az oroszlán rész békésmegyei alapítvány ok ül van szánva. Legtekintélyesebb summa 22000 K a gyulai főgimnázium tápintézetének, — a csorvási plébánia javadalma részére vásárlandó földre 10000 K, a kondorostanyai plébánia javadalma részére vásárlandó földre szintén 10000 K, a csorvási tanítónői alapra 11400 K és a kondorostanyai lelkészalapra 14000 K. Az Istenben boldogult apostoli lelkületű, csupa szív ember és igazi pap, április 8-án bekövetkezett halála s egyben megdicsőülése mélységes részvétet keltett az egész egyházmegyében, de sehol sem fájdalmasabbat, mint bennünk, kik ravatala fölött méltán elmondhatjuk Lukanussal: »Multis bonis ill© flebilis occidit, nulli flebilior quam nobis.« Soha meg nem szűnő hálás kegyeletünk virraszt halhatatlan szép emléke, örök álma fölött! Kóhn Dávid. „CLUB“ CIGARETTAPAPÍR csak akkor valódi, ha az itt látható védjegyes képek rajta vannak. minden csomag teljesen 100 lapot tartalmaz. Utánzásoktól, melyek mind silányabb minőségűek, óvakodjunk. 80 10 Lapunk mai száma 6 oldal.
