Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-12-01 / 50. szám
SO. évfolyam. €tyula, IfllS. december f 50. szám Előfizetési árak: Egész évre Fél évre Évnegyedre 14 K — f 7 K — f 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 30 fillér. felelős Szerkesztő : dobay ferenc Megjelenik minden vasárnap része van és lehet mindenkinek az élet javaiból, Békésvármegye Nemzeti Tanácsa November 26-án délután 3 órakor tartotta a vármegye nemzeti tanácsa második plénáris ülését a békéscsabai városháza tanácstermében. Dr. Székely Lajos elnök megnyitja az ülést s felkéri jegyzőt, olvassa fel az első gyűlés jegyzőkönyvét. Ennek megtörténte után a tárgysorozat első pontjával, a vármegye élelmezési kérdésével foglalkozik a tanács. Ez a legnehezebb kérdés, mert a vármegye több községe csak rövid ideig van ellátva, köztük Gyula is csak most jutott a Békéscsabán tárolt nagyobb lisztmennyiséghez, melyet a vármegye kormánybiztosa ide átutalt. Hosszas tárgyalás után áttérnek a szén és petroleum szükséglet megtárgyalására. Petróleummal a vármegye alispánjának sikerült a vármegyét hosszabb időre biztosítani, de a szénkérdósben egyelőre nem tudtak eredményt elérni, mert Faragó László tanácstagtól nyert információ alapján a kereskedelmi miniszter csakis a vasúti üzem fentartására utal ki szenet. Azután Prattinger Ferenc, a gyulai nemzeti tanács delegáltja felolvassa a nagytőke és háborús konjunktúrából termett egyéni tőkének a kormány részéről való figyelembevételéről szóló felirati javaslatát, melyet egész terjedelmében itt közlünk: Felirati javaslat. Békésvármegye Nemzeti Tanácsa a nép hangulatából merített azon meggyőződéstől áthatva, hogy az ország, különösen a háborúban résztvett lakosainak hangulatát mindjobban izgatja a kizsákmányoló nagytőke és a háború konjunktúrájában uralomra jutott háborús nyereségek túlkapása, azon javaslatát terjeszti a népkormány elé, hogy amint 1918. november 1-én a vármegye Nemzeti Tanácsa által a földbirtok reformjának a népkormány részéről figyelembe kívánta venni az 1000 holdon felüli nagybirtoknak a földnélküli földmunkások között való felosztását, úgy a nagytőkének káros politikai és gazdasági tulhatalmat is megtörni kívánja. Javaslatát tehát olyan értelemben kéri a népkormány részéről tekintetbe venni, hogy amint a népkormány a földbirtok magántulajdonban maradható kontingensét megszabja, úgy a nagytőke és ennek munkanélküli jövedelmét az állam, illetőleg a közjó részére kiránja hasznosítani és ezáltal a tőke ösztönében rejlő munkanélküli jövedelemnek a társadalom részére való hasznosítását célirányozni. Kívánja, hogy a népkormány a katonák véres áldozatai árán a nagytőkének és a lendülethez jutott kistőkének háborús jövedelmét a háborúban szükséget szenvedett közjó részére és az állami terhek viselésére elsősorban vegye igénybe. A vármegyei nemzeti tanács kéri a népkormányt, hogy amint revízió alá vette a nagy földbirtokot, hogy azt a földet tényleg megmivelő földmivesnek juttathassa, vegye éppen ilyeu értelmi revizió alá a nagytőkét, hogy azzal az ország gazdasági újjáalakításának költségeit fedezhesse s a háborúból hazatért kisiparost, bérmunkást és a földhöz jutó földmunkást gazdaságilag úgy támogathassa, hogy az állam annyira túlterhelt pénztárát ezen szükségszerüleg felmerülendő kiadásokkal tovább ne terhelje. Ezáltal anyagi módot nyújt a népkormány a szövetkezeti alapokra helyezendő kisgazdaságok uj berendezkedésére és a kisipar ujjáteremtésére s amellett az ország hangulatát annyira^nyugtalanító nagytőke és háborús többnyereségnek egy demokratikus mederben a közjó és a háborús károsultak javára fordítására s egyúttal bizonyító dokumentumát szolgálná az ország tényleges demokratikus berendezkedésének. Ezen mód tényleges bizonyítéka lenne annak, hogy a népkormány a demokratizmus első nemes alapkövével építette fal uralmát: a munkanélküli jóvedelem kiküszöbölésével; a nagytőke túlkapásainak megakadályozásával és az ebből származó állami jövedelemnek a közjóra^való fordításával. Tanács a javaslatot egyhangú felkiáltással fogadja el. Még egyes községek adják elő sérelmeiket s az utolsó pontnak a vármegye élére állított főispán-kormánybiztosnak személyére vonatkozó tárgyalást jelenti be az elnök, mire a vármegye képviseletében jelenlevő dr. Daimel Sándor alispán és dr. Martos József vármegyei főügyész eltávoznak s sárt tanácskozásban folyik a vita, melynek végeredménye a kormánybiztosnak való bizalom megszavazása. Este nyolc óra tájt ért véget a vármegyei nemzeti tanács második ülése. Veszedelmes jelenség. Minden gazda megtanulhatta saját keserves tapasztalásából, hogy a gaz és a dudva hamarább nő, mint a virág, vagy az elvetett termény. Ha idejében ki nem gyomlálja a gazt, annyira megnő, hogy elfojtja a kikelt gabonát és ha talán nem is pusztul el a termény egészen, de érzékeny kárt szenved. Ezt a természetből vett példát alkalmazom, mikor hazánk uj korszaká nak nemes eszméi között rá. kell mutatnom a gazra és a dudvára. Előrebocsátom, hogy ezt a gazt és dudvát, mely a nemes eszmék között hamar és gyorsan felbukkant, erőteljes kézzel és kitartó szorgalommal ki kell irtanunk, hacsak azt nem akarjuk, hogy uj és nagy eszméinket elfojtsák és tönkretegyék. Ilyen dudvának és gaznak, tehát veszedelmes jelenségnek tartom azt a rohamosan és járványosán terjedő felfogást, hogy most rendkívül sokan munka nélkül, dolog nélkül akarnak megélni és önmagukat a város által vagy az állam által eltartani. Nem kerülgetem a dolgot, de rá-, mutatok arra a nyílt és napról-napra fokozódó panaszra, hogy nem lehet munkást kapni, az emberek nem akarnak dolgozni. Ha nagy nehezen tudsz is munkást kapni, olyan bért kell fizetned, hogy igazán elmegy a kedved munkás embert felfogadni. Ha arról van szó, hogy mi legyen a munkabére, őszintén bevalljuk, majdnem minden esetben nem a munkaadó, de a munkás követelése mellett foglalunk állást. Mi mindig az emberi munka megbecsülését és kellő jutalmazását tartjuk nemcsak igazságosnak, de föltétlenül jogosnak. Senkit nem Ítélünk el, ha méltó bért kiván munkájáért, mert nemcsak a megélhetés, nem csak a mindennapi kenyér, de a tisztességes lakás és sok egyéb ép úgy megilleti a munkás embert, mint akárki mást. A mire mi itt rámutatunk, az azon fájdalmas jelenség, hogy a tisztességes munka, a komoly munka becsülése igen megcsappant és ez a felfogás rohamosan terjed. A ki ma munkáról beszél, az nem mindig kedves szót mond Ma sokkal szívesebben hallják, ha követelésekkel állunk elő, ha hangos és cifra beszéddel festjük a nyomort, ha a tehetősebbeket rászorítjuk arra, hogy a nyomort enyhíteni siessenek. Arról még mindig keveset beszélünk, hogy csak annak van joga követelni, aki maga meg is dolgozott érte ! Mutassunk rá nyiltan és bátran erre a veszedelmes jelenségre és ne féljünk ezzel szembe- szállani. Úgy érzem, hazánknak egész jövője attól függ, hogy mennyire lesz becsülete a tisztességes munkának. Mindnyájan együttértünk abban, hogy elérkezett az az idő, mikor annyi a mennyire azokért megdolgozik. A független és szabad magyar népköztársaság nem tűrhet el henyélőket, legyenek azok akár úri henyélők akár napszámos henyélők. Ha talán pillanatnyilag tehetetlenek vagyünk is ezzel a vészes áramlattal szemben, de egész erővel neki kell gyürköznünk és szembeszállnunk az áramlattal. Nem tehetünk arról, ha sok olyan ember akad, aki az uj eszméket meg nem értette, azoktól megbódult és most hozzá akar fogni urat játszani. Nem a mi hibánk az, ha sok embernek most nagyon megjött az étvágya ahhoz, hogy követeljen, de érte megszolgálni nem akar. Nem a. mi hibánk az, ha odakint a harctéren nem szívesen vették és nagyon keserű szavakkal illették azokat, akik a csapat pihenő napjaiban nemcsak arról, beszéltek és arról tartottak előadást, hogy ilyen mog olyan bátran és halált megvetve kell a magyar katonának harcolni, de arról is beszéltek, hogy a hazáért élni, dolgozni is kell, mert a haza csak úgy virulhat fal, ha katonái ép oly szorgalommal és becsületességgel dolgoznak a békében, mint a mily bátorsággal harcoltak a háborúban. Ez mind nem minket terhel, hogy igy történt. De az már igenis sürgős feladatunk megértetni mindenkivel, a hazatért és itthon vagy a hátul szolgált katonáinkkal is, hogy azt a kenyeret, amit itthon esznek, nagyobbára asszonyok,, gyermekek és öregek szerezték. Itthon is volt keserves harctér, melyet sok köny és sok keserűség áztatott. Mig ők odaszenvedtek, addig az itthon levők épugy szenvedtek és erejükön felül dolgoztak. Megértetni mindenkivel halasztást nem tűrő feladatunk, hogy a népköztársaságnak nincs és nem lehet szebb célja, mint az, hogy munkára segítsen mindenkit. De meg is követeli mindenkitől, hogy becsülettel dolgozzék. Állapítsunk meg ebből kifolyólag egy másik igazságot is, mely nem válik ugyan dicsőségünkre, de rendkívül hasznos. Ép ez a veszedelmes jelenség szomorú képet vet a népünk műveltségének igen hiányos voltára. Értem itt műveltség alatt nem azt, hogy tud-e írni és olvasni, mert ezt nem tartom mindig a műveltség fokmérőjének. Értem itt a lelki műveltséget, a neveltséget, azt a becsületes életfelfogást, mely szerint államban, társadalomban élni mindig kötelességet hoz maga után. Sürgős tennivalónk van népünk nevelése terén ! Legszentebb meggyőződésem, hogy a haza jövő boldogulásának erős és leghasznosabb munkásai a még mindig nem eléggé megbecsült népnevelők lesznek. Úgy vélem, nincs vesztegetni való időnk I Vállvetett munkával és bátor szavú felvilágosítással küzdjünk hazánk legnagyobb rákfenéje és veszedelmes jelensége: a dologtalanság, a munkakerülés ellen. Dr. Pallmann Péter. A szülőkhöz. E nehéz, válságos időkben kell, hogy figyelmünk mindenre kiterjedjen, nehogy az esetleg előforduló s már nem orvosolható események a felelősséget viselőket keressék. Ez a szempont vezetett, amikor nehány szót kívánok a szülőkhöz intézni. Hogy e történelmi időkben mi az, amire az embereknek minden erejökkel törekedniük kell, vájjon társadalmi, közjogi, ipari, gazdasági avagy más téren van e legsürgősebben megoldandó feladatunk, erről nem vitatkozom, különben is a tettidejét éljük. — Azt azonban mindenki belátja és elismeri, hogy ama tényezők között, melyek hivatva vannak a szabaddá lett népet és országot boldoggá is tenni, nem utolsó helyet foglal el a nevelés, illetőleg ennek műhelye az iskola. Az iskola az uj nemzedéket az életre előkészítő gyakorlóhely, egy állomás a szülei házban elteft idő után, ahonnan az életutak szerteszét ágaznak. Ha tehát az iskola adja az uj nemzedéket, ha az iskola veti meg alapját a jövő nemzedéknek, akkor nem Lapunk mai száma 4 oldal«
