Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-02-10 / 6. szám

30. évfolyam

Gyula, 191$. lebruár ÍO.

6. szám.

Előfizetési árak:

Egész évre . 14 K — f

FéJ évre . 7 K — f

Évnegyedre . 3 K 50 f

Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal:

Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza.

Egyes szám ára 28 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓ11N DÁVID.

Megjelenik minden vasárnap

A székhely megbolygató® kísérlete.

Az Orosházi Friss Újság, amely elsőnek adott hirt Brósz János orosházi tanító, megyebizottsági tag indítványáról, amelylyel szemben már megmondottuk nézetünket, február 5-iki számában elképedve állapítja meg, hogy Csabáu az orosházi mozgalmat nem fogadják azzal a támogatással, amire úgy Brósz János, mint ő maga — tudniillik az Orosházi Friss Újság — számított, sőt egyik csabai lap (a Békésmegyei Közlöny) közleményét olvasva az a benyomása, hogy Békéscsaba maga nem is szándékozik semmiféle áldozatot sem hozni, hogy a megye székhelye oda helyeztessék. »Hát nem is lesz akkor az egész áthelyezésből semmi sem* írja az orosházi lap, sőt hozzáfűzi, hogy »ha Békéscsaba nem hajlandó a székhely kérdésében tetemes áldozatra, Brósz János indítványa kivihetetlen és valószínűleg vissza is fogja vonni.« Azt is mondja a többször említett lap, — és ezt ritkított hetükkel nyomatja le — hogy »egyenesen a békéscsabai vesetöférfiak kérelmére adta be Bross János ismeretes indítvány át.«

Ezzel az utóbbi állítással szemben azt mondja a Békésmegyei Közlöny és pedig mint aki súlyt helyez állítására, szintén ritkított hetükkel nyomtatva, hogy Bross féle akcióról elősetesen senki sem tudott Csabán és nem mo&gatja a dolgot senki.“ Tisztelt csabai laptársunk — készséggel elismerjük és érdeme szerint honoráljuk, hogy éppoly konciliáns, mint tárgyilagos szép cikk keretében — azt is megállapítja, hogy a „csabaiak legnagyobb része teljesen lemondott a székhelyről, mikor egymásután látta emelkedni Gyulán a törvényszék és a pénzügyigazgatósági palotát. Elérhetetlen álommá vált az, hogy valamikor Csaba lesz a megye székhelye“.

Az Orosházi Friss Újság állításával szemben saját tudomásunk szerint is megállapíthatjuk, hogy csabai laptársunk igen jól van informálva, legalább annyiban, hogy Csaba vezető emberei, komoly elemei, beleszámítva teljes összeségóben magát Csaba ,,nép“-ét is, teljesen távol állottak és állanak az akciótól és igy Brósz János akkor, amidőn akár nehány csabai akár nem csabai, de semmiesetre sem „vezető“ férfi ugratásának felült — amint most az Orosházán lelkesedést egyáltalán nem keltett hangulatból is tapasztalhatja, — saját naivitásának lett az áldozata.

A székhely kérdés eldőlt már a millen- náris esztendőben, amikor ugyanis a vármegye törvényhatósági bizottságának nagy többsége az akkor megindított akcióval szemben, még mielőtt az a közgyűlés elé jutott volna, Gyula mellett foglalt állást. Azok az okok, amelyek a uagy többséget akkor irányították, egytől-egyik helytállók és fennállanak a mai napon és a késő jövőben is. Sőt azóta a székhely konszolidálására némelyes dolgok is történtek. Időközben létesült Gyulán a főgimnázium, állami fiúiskola és polgári leányiskola, tüdőbetegek szanatóriuma és szeretet- ház. Kibővült maga a vármegyeháza épülete,

felépült az országban páratlan hírnévnek örvendő megyei közkórházunkon kívül a díszes törvényszéki és pénzügyigazgatósági palota is, mind megannyi intézményes biztosítékai a székhely megbolygathatatlauságának.

De történtek azóta egyéb dolgok is. A vár- megye minden községe telefonnal kapcsoltatott össze a székhellyel és egymással is, ugyhogy ügyes-bajos emberek távbeszélő utján hazulról intézik és intézhetik el sürgős ügyeiket. A háborút megelőző időben a vasúti menetrend szerint egy nap alatt nem kevesebbázer, mint kitencsser lehetett a mindössze 15—20 perces utazást Gyuláról Csabára s ugyancsak kitencsser Csabáról Gyulára megtenni. Nem robogott be Csabára egyetlen gyors, vagy személyvonat sem, amelynek Gyulára rögtöni csatlakozása ne lett volna. Még ürügy jelentősége sincs tehát annak a valótlanná vált állításnak, hogy a vármegye bármely, akár közeli akár legtávolabbi községéből való jövetel a 15 kilométer távolságra eső Csabától a mesgyés Gyulára, a 15—20 percnyi utazási plusszon kívül bármely időveszteséget, vagy bármely egyéb hátrányt okozna. Persze a háború folytán a vasúti közlekedés is megromlott, de nemcsak Gyulával, hanem Csabával, sőt a fővárossal is, No, de tisztelt Brósz ur és mögötte álló csabai s nem csabai urak, Vörösmartyval szólva „Lesz még ünnep ezen a világon, majd ha elfárad a vész haragja s a viszály elvérzik a csatákon“.

Ha — adja Isten a háború mielőbbi dicsőséges befejeztével — a menetrend újra reaktiválódik, sőt — ez Orosházát bizonyára érdekelni fogja, amit mint bizonyos dolgot állapíthatunk meg — ha a nagyvárad—szegedi vonalon a gyorsvonatok is közlekedni fognak, akkor a.Csaba—Gyula s természetesen az Orosháza—Gyula közötti érintkezés és kapcsolat még szaporodni is fog.

Megdőlt és megdől tehát a Csaba mellett szólni látszott egyetlen régi érv is, mintha a Gyulára jövetel a vármegye bármely községére s aunak lakosára nézve a legkisebb időveszteséggel is járna. Mert egyéb érv már 22 év előtt sem volt. Ezzel szemben állott és áll pedig a magyar embernek kiucsszámba menő értéke, nemzeti önállóságunk egyik fő biztosítéka, mondhatnánk talapzata: a történelmi múlt, amelyet — éppen a világháború tanított meg bennünket rá — minden vonalon és miuden vonatkozásban kell respektálni s a legtetszetősebb jelszó kedvéért sem szabad megbolygatni. Szemben állott az a tény, hogy évszázadok alakulásának, fejlődésének lerombolása, saját hibája, mulasztása nélkül tönkre tenne egy várost anélkül hogy megközelítő arányban is segítene s lendítene a másikon, sőt — miután a székhely és a vele kapcsolatos intézmények milliókra menő áthelyezési költségeinek viselése kizárólag ezt a másikat terhelné, ennek elviselhetetlen terheket okozna s mindezeken felül úgy feldúlná a vármegye békéjét, különösen pedig olyan pusztitó mérget és gyűlöletet ontana két szomszéd város közönségébe, amit elkerülni, amit meg nem engedni, több mint egyszerű partikuláris, mert országos, sőt nemseti érdek.

Kijelentjük különben, bármi történjék,

Gyula városa közönsége, mely nem irigykedik s nem áhítozik sem Csaba, sem bármely község egyetlen meglevő intézményére sem, sőt szívesen látja s leikéből kívánja valamennyinek fejlődését, virulását, mindent el fog követni, hogy intésményéi valamennyijét, ezek között természetesen a vármegye székhelyét is megvédje s megóvja, éppen úgy, mint a magyar állam, a magyar nemzet is hódítási s letiprási vágy nélkül minden kül és bel ellenséggel szemben utolsó 'csepp vérével is megvédelmezi területi integritását.

Örömmel látjuk azonbau csabai tisztelt laptársunk cikkéből, hogy a küzdelemre nem kerül sor, hogy Békéscsaba népe, kivéve.a nemzeti hagyományt, a történelmi múltat sutba dobó bolsevikisták szerencsére súly nélküli kisded táborát, ugyanúgy gondolkozik, ugyanúgy érez, mint mi, midőn az utóbbi illetéktelen faktorok tudta s akarata nélkül, persze borsos áron, Danaida ajándékhoz akarnák őket juttatni.

Tanügy.

Siketnéma növendékek felvétele. A siketnémák aradi s. intézetének első osztályába a jövő 1918—19. iskolai évre való felvételért mielőbb kell folyamodni. Felvétetik az arad-, békés-, bi- har- és csanádmegyei illetőségi) 7—10 éves korban levő értelmes, tanítható siketnéma fiú és leány gyermek. Szegénysorsuak ellátási segélyt is kapnak. Folyamodni óhajtó szülők bővebb felvilágosításért azonnal forduljanak az intézet igazgatóságához.

Hirek.

Vármegyei közgyűlés. A vármegye szervezési szabályrendelete értelmében február hó második felében megtartandó törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlés határidejéül az eddigi megállapodások szerint február 28-ika van tervbe véve. A közgyűlés meghívóját és tárgysorozatát a jövő héten teszi közzé a vármegye alispánja.

A közkórházi költségvetés jóváhagyása A

belügyminister a vármegyei közkórház 1918. évi költségelőirányzatát több tételre vonatkozólag az előirányzott összegnek leszállítása mellett jóváhagyta és a mutatkozó szükséglet és a várható ápolási napok aránya szerint a napi ápolási dijat 1918. évre 4 K 90 fillérben állapította meg, egyúttal megengedte, hogy a múlt évben is mutatkozott nagy drágaságra és a kórházi pénztár deficitjére tekintettel ez a magasabb ápolási dij az államkincstár és az országos betegápolási alap terhére ápolt betegek után 1917 julius 1-ig visz- szamenőleg felszámittassék. A vármegye alispánjának előterjesztését ismertetve ismételve irtunk a közkórház gazdálkodásának nehéz helyzetéről, a mely abból állott alő, hogy 1917. évre alacsonyan megállapított 3 K 80 f.-es ápolási dijat a rohamosan emelkedő drágaság dacára a belügyminister felemelni nem akarta. A vármegye ide vonatkozó kérelmének ha nem is egészben, de részben való teljesítése némileg megkönnyiti a helyzetet és arra legalább alkalmas, hogy az 1917. évben mutatkozó hiányt részben pótolja és az 1918. évre a deficit rohamos emelkedését és ezzel a kórházi gazdálkodás csődjét elhárítja.

Rendelet a 19—24 éves felmentettek bevonulásiról. A hadrakelt sereg rendes szükségletének pótlására a honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a legfiatalabb évfolyamoknál a felmentési jogcím az általános védkötelezettség és az igazságosság elvének megfelelően kivétel nélkül megszüntessék. Csupán a bányászat, vasút és hajózási forgalom terén tett kivételt és e téren külön renl.apunk mai száma 6 oldal.