Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-11-10 / 46. szám
2 Békés 1918. november 10. Mit akar a Gyulai Nemzeti Tanács népjóléti bizottsága? Azt a szent célt. kívánja szolgálni, hogy Gyula város egyetlen polgára se legyen a mai nehéz időkben elégedetlen. Ha ezt az igyekezetét megvalósítania lehetővé válik, akkor a szenvedélyek fellobbanásától nem kell többé tartani. Természetes, hogy minden segélyre szoruló polgártársunknak belátással kell bírnia a tekintetben, hogy igényeit a viszonyok parancsolta szükséghez mérten lehetséges csupán kielégíteni. A nemzeti tanács kebeléből választott jóléti bizottsági tagok a rájuk bízott feladat magasztosságától áthatva teljesitik feladatukat és a népjóléti irodában délelőtt és délután egyaránt rendelkezésére állanak a jelentkezőknek. Vájjon lehet-e a város közbiztonságát hatékonyabb módon szolgálni, mint hogyha a szegény polgártársaink nyomorát enyhíteni igyekszünk és őket tőlünk telhetőleg a szükségesekkel ellátjuk ? A népjóléti bizottság programmja felöleli a frontról és hadifogságból hazaérkező szegénysorsu katonák, a hadiözvegyek és árvák, a harctéri eltűntek hozzátartozóinak, valamint a lakosság nyomorban sínylődő elemeinek segélyezését. A segélyezés szükség szerint és a lehetőséghez képest pénzben, ruházati cikkek, fűtőanyagok és élelmiszerek kiosztásában fog megnyilvánulni. Megszervezés alatt áll a frontról hazaérkező gyulai és itt átutazás céljából leszálló harcosainknak meleg ételekkel való ellátása. Az emberbaráti munkában segédkezet nyújtanak a gyulai jótékony nőegyletek. Érezzék a szeretetet és gondoskodást szenvedő harcosaink a hazatérés óráiban is. A meleg ételek kiosztásának megkezdése csak napok kérdése. Nemzetőrségünkbe belépő szegénysorsu harcosainknak hazaérkezésük után pihenőre is van szükségük; ez idő alatt sem állhatnak támogatás nélkül. Nem akarunk munkátlanokat nevelni, csak a fáradt, elcsigázott embereknek úgyszólván .első segélyt nyújtani. A forradalom hirtelen kitörése és a leszerelés váratlan volta a legnehezebb időben ért bennünket. Jön a tél a maga zordonságával. Minden erőnk megfeszítésével igyekeznünk kell vele megküzdeni. A mi áldott- lelkü jó népünk a népjóléti bizottság nagy munkájában segédkezni fog, amit szegénysorsu polgártársainknak és polgártársnőinknek inóltányolniok kell és oda kell hatniok, hogy csitit- sák azokat, akik visszavonást akarnának bárhol és bármikor a nép lelkében szítani. Polgártársak! Éreznetekkell,hogy sokat szenvedett, immár szabad hazánk megmentéséről van szó ! Méltá- nyalnotok kell, hogy minden egyéb dolgunkat félretéve éjt s napot egybe- téve ti érettetek önzetlenül dolgozunk és fáradunk. Azt akarjuk elérni, hogy a város gazdag és szegény polgárai igazi testvériességben éljenek és együttes munkálkodással igzekezzenek a forradalom vívmányait megtartani és biztosítani. Értsétek meg minden rendű, rangú és minden felekezetű polgártársaink, hogy mit akarunk ! Ám, hogy feladatainkat teljesíthessük, ahhoz pénz és pénz, nagyon sok pénz kell! Sok pénz kell még akkor is, amikor elvárjuk minden dolgozni tudó embertől, hogy saját munkájával tartsa el magát, mert hiszen mi dologkerülő ép embereket természetesen nem segélyezhetünk. Mi mindenért felelősek vagyunk és számadással tartozunk a népnek, aki bizalmával felelősségteljes állásunkra minket megválasztott. Ismételem, polgártársaim, hogy az idő parancsol és ne vonakodjatok, ha hozzátok fordulunk, adományoi- tokkal a város népének érdekét és ezzel saját magatok nyugalmát biztosítani. Lehetetlen elképzelni is azt, hogy a szent cél harcosaivá ne szegüljenek azok, akik adhatnak és akik át vannak hatva az idők komolyságától. Úgy vélem, nem kell hosszasabban ismertetnem, hogy tulajdonképpen mit is akar, miért fáradozik a gyulai Nemzeti Tanács jóléti bizottsága. Dr. Major Simon. Mi történt? Még a legműveltebb, a közdolgokban legjáratosabb ember is tűnődve áll az események forgatagában, mi történt, mi történik és mi fog történni, kérdezzük magunktól., Az orvos első feladata helyesen felismerni a bajt, csak ha felismerte, tud sikeresen gyógyítani. Baj van-e thhát, mely orvoslásra szorul és mi az orvosság. Hogy közállapotaink mibenlétét helyesen megállapíthassuk, egy dolgot kell jól tudnunk, és jól megjegyeznünk. A magyar alkotmánynak azt a sarkalatos tételét, hogy minden hatalom a nemzeté. A nemzet választotta vezérévé Árpádot, a nemzet ruházza át Árpád utódaira a hatalmat a koronázással. A király a hatalmat csak a nemzet akarata szerint gyakorolhatja; ezt biztosíthatja a nemzet egyedül hivatott törvényes képviselete: az országgyűlés. Az ország határait hősiesen megvédelmezett nemzet már hónapok óta bókét akart, akarta ezt, ha kell, más irányú nemzetközi politika által, ha kell, más irányú belső politika követése által is. Dönthetett-e, nyilvánithatta-e akaratát a nemzet azokbau a nagy kérdésekben, béke legyen-e vagy diáborn, kövessük-e szövetségeseinket a végső romlásba is, magunkra zuditsuk-e az igazi népforradalom minden borzalmát, avagy a béke megkötése által mindezt megelőzzük ? Több mint nyolc év óta ül együtt az országgyűlés, melyett egy békében élő nemzet, a mai világfelfordulásról még álmodni sem merő polgárok választottak. Azok vezették ezt az országgyűlést, akik rendíthetetlenül hittek a mi végső győzelmünkben, akik hazafiui és férfias kötelességüknek tartották kitartani a küzdelemben a végsőkig, nem törődve avval, hogy elhull és megsemmisül körülbelül az egész küzdő nemzet. Tiszteltük ezt a férfias bátorságot, de az okosság, a nemzet jövőjének, üdvének józan féltése mindig hangosabban parancsolta, hogy cserben kell hagynunk a harcban rendíthetetlen vezéreinket. Az az országgyűlési többség, mely eme hősileg küzdő férfiak egyéniségének varázsa alatt álott, nem tudta, nem merte odahagyni vezéreit, azok tehát, akik az összeomlást előre látták és abból ki akarták menteni a nemzetet, nem juthattak a hatalomhoz. Rettentő helyzet volt. Határainkon uj államok alakultak, véreink a haza földjétől messze távol harcoltak és a magyar nemzet a dicsőséges, de végső pusztulásnak volt kitéve. Mi volt a teendő ebben a rettentő helyzetben ? A nemzetnek, minden hatalom forrásának, meg kellett értetnie azokkal, akikre a hatalom kezelését bízta, királlyal és országgyűléssel, hogy azok a nemzet igaz akaratának képviselői, akik a rögtönös békekötéssel meg akarják menteni a nemzet javaiból azt, a mi még menthető. Majdnem természetes, hogy azoknak, akik a nemzet akarata igaz képviselőinek állították magukat, előbb meg kellett mutat- niok, hogy valóban mögöttük van a nemzet akarata és hatalma és csak azután kapták
