Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-10-27 / 43. szám

2 ««kés 1918, október 27. Hiszen az ellenségnek elég az első oldal, első sorának első betűje, hogy megállapítsa : már megint nincs a »Békés«-ben semmi, — idáig, eddig a bizalmas rovatig el nem hatol. De te­gyük fel, hogy átötöli-hatolja lapunkat, akkor sem kell attól félnünk, hogy itt, ebben a bizal­mas zugolyban felfedez minket. »Cikk ? — mondja egyszerűen — »ennél én jobbat irok, (vagy Írtam?) ezt el se olvasom, de riportjuk, az nincs !< Arról tehát bizonyosak lehetünk, hogy ez a zugoly bi­zalmas kis fészek. Tehát ... a rokonérzés is meg­nyilvánul velünk szemben. Köszönettel nyugtáz­zuk; elismerjük, hogy erőt ad nekünk s erőre, önbizalomra igazán szükségünk van. Csak egyet kérünk e mellé: igazságos kritikát, melyet sze­münkbe mondanak. Mert ha jól is esik a simoga- tás, elernyedni alatta nem akarunk, nekünk szük­ségünk van eleven erőnkre s ezt a hiuságlegyez- getésnél jobban szolgálja a frissítő, edző kritika. Mi is szeretnénk még jobbak lenni s ehhez jó­indulatú kritika is kell, nemcsak rokonérzés, amit azonban ismételten hálásan megköszönünk. II. Sokaknak szemébe ötlött, hogy a »Békés« - nek nem minden sora rímel. Amit az egyik szám­ban, mint csodaszert hirdetett, arról a követke­zőben kisül, hogy mégsem egészen hiba nélküli., szenteltvíz. Sokan ezért a következetlenség kövét dobják reánk. De a mi házunk teteje nincs üveg­ből, mi nem félünk a kődobásoktól. Ebben az esetben meg épen jó mentségünk van, mert épen következetességből esünk következetlenségbe, Megmondottuk, hogy nem akarunk zártkörű lapot szerkeszteni, hanem egyenesen kértük jó barátain­kat, hogy a lapban felvetett eszméinkhez szóljanak hozzá. Nem akarjuk ezzel meddő vitatkozások színhelyévé tenni ezt a lapot. Nem vitairatokat kérünk, hanem uj, eredeti eszméket, ha ugyan- egy tárgyról is. S a mint mi nem akarjuk, hogy a mi szavainkat hasogassák, úgy mi sem akarjuk egyetlen cikk vagy gondolat benyomását meg­jegyzéseinkkel zavarni. Hiúság nem bánt minket, szabadon bocsájtjuk mindkét véleményt az olvasó- közönség színe elé, a formán is csak akkor vál­toztatunk, hogyha az irodalmi szempontok meg­kívánják. — Azzal tisztában vagyunk, hogy ez a szellemi táplálék nehezebb közönségünknek, mint­hogyha bizonyos megszokott szószokban hus-pót- lékok úszkálnának, — de mi elég erősnek, fejlett­nek érezzük a mi közönségünket ahhoz, hogy az igy feltálalt ételből azt eméssze meg, a mi ja­vára válik, — s a mit károsnak Ítél, azt hajítsa el. Az egészséges szervezetben is van méreg, 8 erre szükség van, mert káros baktériumokat ől meg — tehát még nagyobb bajt hárít el; a felesleges mérget pedig a szervezet — az erős, az egész­séges — úgy is eltávolítja. Vagyunk azzal a megbecsüléssel olvasóközönségünk iránt, hogy egészségesnek Ítéljük, ez a legkevesebb, amivel neki tartozunk. Mindenszentek. Az esztendők örökös kör­forgásában elérkeztünk ime az emberiség nagy gyásznapjához : mindenszentekhez is. Ismét ezrek­kel több a halottunk, mint volt tavaly, ismét ezernyi fohásszal száll több az egek urához, mint tavaly ilyenkor. Emlékezzünk is forró lélekkel meghalt kedveseinkre, de ne feledkezzünk meg élő, és szükséget szenvedő testvéreinkről sem. Talán soha se volt alkalom, midőn e két szivből fakadó kötelességet oly tökéletesen lehetne össze­kapcsolni. Színünk virágát, ajkunk sóhajtását, lel­künk bánatát adjak a megholtaknak, az élő virág, a selymes szallag, az arany betűk árát az élő rokkantaknak. S ba igy teszünk, mosolyogni fog ránk az égből szeretteink arca, mert olyan köny- nyet szárítunk az ő emlékükre, a mit ők már le­törölni képesek nem voltak, mert karjukat lelan- kasztotta a halál hatalma. A gyulai református egyház, f. évi október hó 31-én, d e. 9 órakor, a templomban refor­mációi emlékünnepélyt tart. Az ünnepély sorrendje a következő : 1. Közének 37. dics. 1., 2. verse. 2. Imádkozik Dombi Lajos lelkész. 3. Ünnepi beszédet mond Bagdy Dániel vallástanitó lelkész. 4. XLVI. zsoltár, enekli Papp Endre, orgonán kíséri Csiszár Sámuel kántor. 5. Szaval Bagdy Dánielné úrnő. 6 Záróbeszédet mond dr Palmann Péter segéd-lelkész. 7. Közének: „Erős varunk nekünk az Isten“. A hit és emlékezet kölcsönöz­zön szárnyat lelkűnknek. Emlékezve imádkozzunk. A nagy múlt küzdelmei aeélozzák meg lelkünket csüggedni n«m tudó, erős hittel s a harcokkal, szenvsdésekkel teljes szomorú jelenből adjanak biztató reménységet egy már nem sokáig késhető jobb jövendőre. A gyulai 2-es honvédők. Mikor a kormány haza hozza a frontokról a magyar hősöket, hogy a haza védelmét az ő biztos kezükre és önfel­áldozó bátorságukra bízza, kétségtelen, hogy a hajlékaikból évek óta elmozdított magyar ezredek- nek állomáshelyeikre való visszahelyezése is aktuálissá vált. Ütött az óra, hogy szeretett háziezredünk haza telepítése végett a hatóságok részéről ismételten minden lépés megtétessék. Elég volt a száműzetésből és vándorlásból. Hadd érezzék jól magukat a mi honvédeink újabb meg­próbáltatások küszöbén szeretteik közelében. Bí­zunk a mi főispánunk erélyében és igazság- szeretetében és reméljük, hogy közbenjárása immár a várva-várt eredményre vezet. Most már senki- sem keresztezheti, senkisem ellensúlyozhatja az ő lépéseit. Az önálló független Magyarország kor­mánya előtt nem tárhatja fel eredménytelenül a mi nagy sérelmünket. Hadd jöjjenek haza a mi szeretett fiaink, hadd dobbanjon össze szivük a miénkkel az otthon hajlékában. A mi kérelmünk is egyik láncszeme a magyar nemzeti politikának. Reméljük, hogy kívánságunk rövidesen va­lóra válik. Hősök kitüntetése. A hivatalos lap szerint ő Felsége a király a 3. o. katonai érdemkeresztet a hadidiszitménnyel és a kardokat: Szelvényi Ferenc századosnak, az I. o. ezüst vitézségi érmet újólag: Krizsán Tivadar őrmesternek, Ober schall József hj. őrmesternek, Tóth József népf. had­nagynak, Bauchbauer Sándor hj. őrmesternek, Víg István szakaszvezetőnek, all. o. ezüst vitéz­ségi érmet újólag : Moskomts Andor t. hadnagy­nak, a II. o. ezüst vitézségi érmet: Mosuts György tiszthelyettesnek, Schreyer Ágoston t. hadnagynak, Szénási Dénes tizedesnek, László Mihály őrvezetőnek, Béső Imre népfölkelőnek, Cseteczán Péter egyéves önkéntes honvédnek, Kérdő János népfölkelőnek, Tóth Pál népf. tize­desnek, Plesch János szakaszvezetőnek, a bronz vitézségi érmet újólag: Obental András népfól - kelőnek, Vitay György honvédnek, Már Sándor népfölkelének, a bronz vitézségi érmet: Faragó Márton honvédnek, Eisenbein Márton honvédnek, Venczel József honvédnek, Albetz János, Miklós János, Patriskoiv Miklós, Kormos Kálmán nép­felkelőknek, Mormalla Péter őrvezetőnek, a Ko­ronás vas érdemkeresztet: Coletz Henrik őr­mesternek, Frőhner József őrmesternek, a vas érdemkeresztet: Farkas József, Skorka Mihály népfölkelőknek, Klein Géza őrvezetőnek, Hirsch- mann Péter és Gindar János népfölkelőknek adományozta. Bosszantó tördelési hiba csúszott lapunk legutóbbi számába, mert megemlékezve a 2-es honvédek részére történt fehérnemű gyűjtésről, a nyomda ördöge úgy akarta, hogy két érdemes urhölgy neve maradt ki a mozgalom vezetői so­rából : dr. Bucskó Koriolánné és dr. Follmann Jánosné neve. — Nem újságolvasóink előtt, hogy együtt fáradtak a nemes vetélkedésben a most megnevezettek érdemes társnőikkel, de a törté­nelmi igazságnak tartozunk ennek a véletlen hi­bának kijavításával. Eljegyzés. Mayer Böske, özvegy Mayer Istvánné bútorkereskedő leánya és Hirmann Jó­zsef főgimnáziumi tanár jegyesek. Gyula, 1918 október hó. (Minden külön értesítés helyett.) Házasság. Mihalik Margit és Blanár László dr. házasságot kötöttek Gyulán 1918. évi október hó 22-én. Házasság. Schi (linger Lipót és Keppich Róza bájos leánya Schillinger Klárika e hó 20-án d. e. fél 11 órakor esküdött örök hűséget Rosenbach Károlynak, a prágai gyárosnak. Az uj pár eske- tését dr Adler Ignác főrabbi végezte, kinek emel­kedett szellemű beszéde nagy hatást tett a fiatal házasokra és a díszes esküvői közönségre. Halálozás. Démusz József városunk fő- pénztarosat es felesegét Nick Gizellát mérhetetlen nagy csapás érte. Kislányuk Bözsike, ki a hely­beli állami polgári leányiskola III. oszt. tanalója volt, f. hó 23-án életének 15. évében rövid szen­vedés után elhunyt. A megboldogult kis halottat 24-én délután temették el nagy részvét mellett. A gyulai kerületi mnnkásbiztositó pénztár igazgatósaga f. hó 28 án hétfőn délután fél 4 órakor a pénztár hivatalos helyiségében rend­kívüli igazgatósági ülést tart a következő tárgy- sorozattal : igazgatói jelentés, áll. hivatalos le­iratok, elnökségi jelentések, tisztviselői ügyek, segély ügyek, járulék törlési ügyek, baleseti kártalanítási ügyek, vegyesek. Halálozás. Démusz Gyula fiatal törekvő ke­reskedő, ki a háború eleje óta katonai szolgálatot teljesített, folyó hó 26-án délután súlyos szenve­dés után elhunyt. Démusz Gyula pár héttel ezelőtt szabadságot kapott. Néhány napi itthouléte alatt betegség támadta meg, melyből fölépülni nem tudott. A megboldogult földi maradványait ma délután 4 órakor helyezik örök nyugalomra a Józsefvárosi temetőben. Halálozás. Király Dávid, a gyulai m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség­nél pü. számtiszt, tartalékos zászlós, az első oszt. ezüst vitézségi és a Károly csapat kereszt tulaj­donosa f. évi október 15-én, az orosz harctéren szerzett betegsége következtében Szegeden az ottani honvéd csapatkórházban 4 évi súlyos szenvedés után meghalt. A fiatal szimpatikus hőst a szegedi belvárosi református temetőben helyez­ték örök nyugalomra. Halála úgy kollegái, mint ösmerősei között mély megdöbbenést keltett és őszinte részvéttel vannak Békésen élő családja iránt. Halálozás. Mély megilletődéssel veszünk tudomást arról, hogy közbecsülésnek örvendő vá­rosgazdánkat Pettner Józsefet nagy csapás érte. Szeretett neje Sail Anna 31 éves zavartalan bol­dog házasélet urán 51 éves korában elhunyt. A megboldogultat e hó 21-én ismerőseinek és tisz­telőinek népes tábora kisérte a gyulai Szent-József temetőbe, Béke poraira! Spanyol nátha áldozata. Annakidején a Gyulára menekült kézdivásárhelyiek főjegy­zője Sóra Gyula, aki egy évvel ezelőtt Kézdivá- sárhely város polgármesterévé választatott, f. hó 18-án sponyol nátha után fellépett tüdőgyulla­dásban meghalt. Ismét jött egy üdvözlet, ismét nektek gyulai leányok. Nem vagyunk rossz emberek, tovább adjuk nektek, akiket illet. Csak egyet kérünk mégis. Ne higyjétek, hogy mert a fejünk kopasz, bajuszunk deres, hogy azért már olyan öreg legények is vagyunk, mint a milyeneknek ki­nézünk. Azért még a mi szivünkben is húr rezdül meg a fiatalság tréfálkozásán. Igaz, hogy ez a húr nem ad tiszta hangot, olyan öregek még nem vagyunk, hogy ártatlan örömmel nézzük ezt a játékot. Hanem irigyek leszünk rátok is leányok, rátok is fiuk. Legyetek hát egy kevés tekintettel mi ránk is s ha üzentek egymásnak, — forró csókról, édes viszontlátásról ha regéltek, — ne mi rajtunk keresztül tegyétek, hanem közvetlenül, ki-ki á párjának. Hiszen nincs iga- zabb nóta annál, hogy »csak titokban akartalak szeretni«. Hát ezt kövessétek. Ez alkalommal Nagy István, Nagy Ferenc, Gróh Ferenc, Béres János, Kazai Gyula, Csernyóczki Ferenc, Csomós János, Táczán János, Szilágyi István, Arató La­jos, Csonka Péter, Szabó István, Holló Ferenc piavementi gyulai fiuk vétettek a tanács ellen, hát ime, megismételjük; csak közvetlenül fiuk, n*m kell nektek közvetítő, megtalálja a posta a párotokat, csak írjátok fel becsületes nevét a kopertára! Idők jele. A Kisgazdapárt kérvényt intéz ő Felségéhez, a királyhoz, hogy a mostani válság alkalmából, mely a magyar nép sorsa felett dönt talán évszázadokra, halgassa meg a hivatásos mág­nás és lateiner politikusok mellett a kisgazdapárt szószólóját is. A kérvény már kész, beadása csak azért késik, hogy minél több aláírás igazolja a kérelem jogosságát. A kik ismerik a nagyatádi képviselőt : Szabó Istvánt, azok csak örülnének, hogyha a kérelem teljesedéábe menne, mert iga- zabb ismerője a magyar földmives bajának kevés van, mint ő, a ki maga is önképzéssel küz­dötte fel magát alacsony sorsából oda, a hol most áll, a magyar kisgazdák vezérévé. Sok szegény esftiád örömnapra ébred. Hoz­zátartozóitól, kiknek kicsinyhitűén már halálhírét várták, mostanában kapják Oroszországból a ren­detlen viszonyok miatt majd egy éve elmaradt leveleket, a mik — hir szarint — teljes 6 waggont töltenek meg. őszintén óhajtjuk, hogy ne vak hir legyen ez, s minél több polgártársunk kapja meg a várva-várt, már nem is remélt ked­ves levelet. Halálozás. Bally László m. kir. honvéd százados, a katonai érdemkereszt és két Signum laudis tulajdonosa élete 29., boldog házasságának 6-ik évében f. hó 20-án rövid szenvedés után Békésen elhunyt. A megboldogult fia volt Bally Janos békési állami kosárfonó intézet igazgatójá­nak. 22-én temették el Békésen nagy részvét mellett. A békési Leányegyesület 1918. évi október hó 15-én rendezett taaestélye a legfényesebben sikerült, gyönyörű látványt nyújtott a szépen fólteritett teremben a sok fehér rmhás leány, kik fáradságot nem sajnálva szolgálták ki a jó-

Next

/
Thumbnails
Contents