Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-10-13 / 41. szám
50« évfolyam. Gyula, 1918. október 13 41. szám. Előfizetési Egész évre Fél évre Évnegyedre . árak: 14 K — f 7 K — f 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 50 fillér. politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Megjelenik minden vasárnap Dr. Kaczvinszky János. Sokszor nyílnak ajkaink kárhoztató szavakra, a mikor saját magunkat, fajunkat bíráljuk és talán nines egy nemzet, mely hibáit annyira ismerné, mint a magyar. Az önmagában való meghasonlás, a testvérharc: ez már a köztudatba is átment faji tulajdonsága e nemzetnek. »Turáni átok« vagy »százados átok« szólásmódokban mindennap emlegetjük. S ba annyi hősiesség, küzdelem után, annyi nemzeti erény és kiváló nemzeti sajátosság dacára ma nem vagyunk erős, egységes nagyhatalom és nem versenyezhetünk a nyugateurópai államokkal, ebben is legnagyobb része van annak a szeretetlenség- nek, mellyel a magyar nemzet fiai egymás iránt viseltetnek. Mert a százados átok nem csupán a politikai küzdőtéren jelentkezik — itt csak a leghevesebb, a legelkeseredettebb a magyarnak egymásközti civakodása — hanem a mindennapi életre is rányomja a bélyegét. A mi kicsiny nemzetünknek minden kiválóbb, minden önzetlenebb, szorgalmasabb emberére nagy szüksége van s azért azt meg kellene becsülnie. Hiszen a mi nagyot a kiváló egyesek produkálnak, nemzeti közkincs, mely az összességnek is díszére, javára válik. Szomorú azonban, hogy a mi érzületünk a kiemelkedőket nem bátorítja, nem segíti előre, inkább féltékenységgel nézi s mindennapi életünk gáncsolással van tele épen ezek iránt. Pedig ha e helyett mindazt, amit a magyar géniusz létesített, felfedezett, alkotott, összegyüjtögettük, megőriztük és hasznosítottuk volna, — ha minden igyekvő, nagyra- törő tehetségnek szárnyabontogatását elősegítettük volna s azokra a szárnyakra nem raktuk volna ólomsulyokként közönyünket, irigy, féltékeny indulatunkat: bizony sokkal, de sokkal nagyobb, hatalmasabb nemzet volnánk. Önkénytelenül tódulnak elénk ezek a refleksziók arra a hírre, hogy városunk s megyei kórházuuk elveszíti dr. Kacsvinsshj Jánost. Amidőn őt a magyar kormány egy állami kórház élére állítja s ebből az okból távozik körünkből, nem vehetjük ezt közönyösen tudomásul. A róla való megemlékezésnek le kell vetnie a nemtörődömség primitiv érzését. Az erkölcsi kötelesség és lelkünk minden indulata arra késztet bennünket, hogy nemzeti rossz szokásunk megtagadásával egyszer már érdemeket is méltassunk és örökítsük meg azt a kiválóságot, amely dr. Kaez- vinszky János személyében a magyar nemzeti képességek diszére válik. Dollinger Gyula budapesti klinikáján volt tanársegéd és onnan került a Békésvármegyei közkórházba a sebészeti osztály vezető főorvosának. Mint sebészorvosnak csakhamar országos hire lett s hiressó tette Bókésvármegye köz- kórházát is a legsúlyosabb operáczióknak fényes sikerével és e téren való rendkívüli tevékenységével. Egész Délmagyarországról tódultak ide a betegek, de a kórház kimutatásai tanúsítják, hogy Kaczvinszky János hírneve hazánk minden zugába eljutott. Bár minden sebészeti műtétet híréhez méltóan végzett, mégis legnagyobb volt a hasmetszésekben, tehát a legnehezebb orvosi beavatkozásban. Csodálatos tudása, biztossága, tehetsége ezerszámra mentette meg a haláltól a menthetetlennek látszó, vergődő emberi életet. Orvosok csodálattal méltatták nagyszabású sebész-tehetségét. Végtelen nagy tudásához párosult lelkiismeretessége és rendkívüli nagy szorgalma. Az 1914. évben 3000 műtétet végzett, a melyből 600 hasmetszés volt és igy nemcsak tudásával, de a végzett munka mennyiségével is a nagy nyugati és amerikai államok hires orvostanárainak színvonalán állott, — csakhogy sokkal nehezebb viszonyok között, mint amazok, mert azt még amerikai nagy sebészek sem tették meg, amit Kaczvinszky János, bogy t. i. a reggeli otthoni rendelés után d. u. 4 óráig a kórházban operált, majd ismét otthon rendelt és este 7 órától éjjel 11 óráig ismét operációkat végzett a kórházban. Jóleső büszkeséggel mutathatunk rá, hogy Kaczvinszky János hivatásszerüségében, vagyis a tudás, szorgalom és képesség harmóniájában elértük azt a mértéket, melyet az első nemzetek sem haladtak túl. Amint ebből látszik, nem ismert egyebet mint hivatását, amiben szinte páratlan. Csak természetes, hogy a társadalmi élettől teljesen elzárkózott. De kevesen is volnának képesek azt a rendkívül fejlett, nálunk alig tapasztalható hivatásszerüséget és a pbysikai teljesítő képesség legszélső határáig terjedő munkateljesítményt produkálni, amit nála láttunk. Jellemzi őt mint orvost, hogy bár sebész volt. a betegek határtalan bizalommal fordultak hozzá belgyógyászati s minden egyéb, tehát nem sebészeti kérdésekben is. E meglevő tulajdonságaival szemben hiányzott belőle az ünnep éltetés vágya. Szerény, egyszerű, szinte túlságosan visszavonult életet folytatott. S ez nem valamely emberkerülő, zord kedély hatása volt, hiszen megnyerő, derült, közvetlen, minden fontoskodást messze kerülő modorával csak még inkább magához vonzotta az embereket. Nem bántotta a mérhetetlen vagyon utáni vágy. A mi megszokott gondolkozásunkkal azt várták némelyek, hogy tudását magángyógyintézet nyitásával, vagy egyébként, va- gyonfelhalinozás alapjává teszi. Holott ellenkezőleg, humánus érzése akárhányszor arra késztette, hogy szegény betegein anyagilag is segítsen. Általában dr. Kaczvinszky János az ő nagy tudásával és tehetségével olyau jellemző vonásokat párosított, melyek együttesen a minden tekintetben kiemelkedő, különleges, nagyszabású egyéniség részére kijáró tiszteletet és az emberek háláját biztosítják úgy a régi, mint uj otthonában és a legnagyobb sajnálattal érezzük a távozásával bennünket ért veszteséget. A fájdalmas veszteség érzete mellett is örömmel ragadtuk meg az alkalmat, hogy közéletünkbe, mely tele van önző, kíméletlen küzdelemmel s a jók és önzetlenek gáncsolásával, egy fényes lapot Írjunk be a dr. Kaczvinszky János kimagasló érdemességének, áldásos1 feledbetlen működésének méltatásával. A közigazgatási bizottság ülése. E Ló 11-éu tartotta Békésvármegye közigazgatási bizottsága október havi ülését. Az alispáni jelentésnek fontosabb pontja volt az, hogy a közélelmezési miniszter a f. évi tengeri termésből 600 waggon csöves tengerinek közszükségleti célokra való beszolgáltatását elrendelte. Mivel a kivetett 600 waggonba beszámitbatók azok a készletek is, melyek a közcélokra lekötött sertések hizlalására a termelők által visszatarthatok, remélhető, hogy a kivánt mennyiség requirálás nélkül biztosítható lesz. A vármegye korpa szükséglete tekintetében kilátásba helyeztetett, hogy előlegkép nagyobb mennyiségű korpát fog a földmivelésügyi miniszter kiutalni. Kiemelte az alispáni jelentés, az állattartás terén mutatkozó azt a nagy károsodást, amelyet e téren a késedelmes eljárás okoz. A mezőgazdasági célokra kilátásba helyezett kész bőrből 850 kgr. kiutaltatott, ami a szükségletnek elenyésző csekély része. A közigazgatási bizottság az a kívánsága, hogy a Szeged-Bókus—Békéscsaba közötti vonatok a Békéscsaba—gyulai részre is kiterjesztessék, mozdony és vonatkísérő személyzet hiányára való utalással megint elutasittatott. A közigazgatási bizottság e tárgyban újabb felterjesztéssel fog élni. A jelentéshez Morvay Mihály bizottsági tag szólalt fel, kinek indítványára a bizottság feliratot határozott el, hogy a csereakció folytán kiutalt gazdasági eszközök és egyéb közszükségleti cikkek közfogyasztásra eladassanak. Egyébként az alispáni jelentés tudomásul vétetett. Dr. Zöldy János várm. főorvos rendes havi jelentése kapcsán tartalmas ismertetést nyújtott a spanyol betegségről, melyet ugyanolyan influenza járványnak nyilvánított mint a milyen 1889-ben dühöngött. Óvszerül a tisztaságot s az emberektől való óvakodást ajánlotta. A halálozási arány csekély s pár hét alatt a járvány vége remélhető. A dr. Mikler Sándor tanfelügyelő havi jelentése kapcsán felszólaló Berthóty Károly indítványára feliratot intéz a közig, bizottság a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az óvodák dajkatartási és az iskola tisztogatási dijnak felemelése iránt. Dr. Zádor Mór pénzügyigazgató, dr. Horváth Béla államépitészeti főnök, dr. Martos Józef tiszti főügyész-helyettes és dr. Konrád Ernő kir. ügyész jelentésének meghallgatása után az árvaügyi felebbviteli, továbbá a különböző albizottságok tartottak ülést. Indítvány hazánk függetleni- tésére. A »Pesti Hírlap« e heti történelmi jelentőségű cikke : »Mit kiván a magyar nemzet* a hétfői megyegyülést is foglalkoztatni fogja. Ugyanis Eábry Károly, a gyomai orszgy. kerület volt képviselője, a következő indítvánnyal lép a me- gyegyülés elé : Tekintetes Törvényhatóság ! A jelen világrengető időkben a történelmi nagy evolúciók magaslatára kell emelkedni minden egyesnek, pártoknak, a pártokon fölülálló hatóságoknak, — együtt kell érezni az egész nemzetnek abban, hogy a magyar államot, (sőt a magyar birodalmat) fentartó magyar nemzetnek évszázadok óta fennálló, elfojthatlan függetlenségi vágyat immáron betölthesse, és annyi szenvedés, oly szörnyű vérveszteség és pótolhatlan anyagi áldozat után megteremthesse a personális unión alapuló önálló, független szabad Magyarországot. Nem lehet, nem szabad megelégednünk azzal a csalóka biztatással, hogy »ölünkbe hull a persenális unió*, hanem mindnyájunknak egyet- értelmüleg követelnünk kell, hogy ne csak szentesitett törvényben legyen kimondva, — hanem azonnal tettleg is megvalósittassék és a »Népek szövetsége* által ie elismertessék, és biztosíttassák.. Lapunk mai aaáma 4 aldal.
