Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-10-06 / 40. szám
1918. október 6. Békés 3 ismeretlen nevű munkás szivszélhüdésben hirtelen elhunyt. A nyomozás során katonai igazolványából kitűnt, hogy Kőris Yeszilie Szarvas-nagyfalusi 45 éves, gr. kel. vallásu ember. Ősszel, amikor a fecske tora száll . . . Megindultak orosz foglyaink is a rég- nem látott orosz határ felé. Engedélylyel és anélkül, kirendelésre és szökve szállingóznak el mellőlünk 4 háborús esztendő osztályosai. Ne gondoljunk rájok e percben nehézteléssel, ha vétettek is ellenünk, feledjük el ezt nekik. A tépelődő orosz lelket különleges kérdések elé állította a nagy világromlás s ha egyik-másik nem bírta lelke egyensúlyát megtartani, ha elszakítva övéitől »vogelfrei«-nak érezte magát, akinek minden szabad, mert vele is mindenki szabad, — ne általánosítsuk ezt a pár esetet s ne tagadjuk meg elismerésünket a többi sok ezertől, a ki hűséges munkájával, bár gyorsan lankadó hévvel, de mégis hosszú négy esztendőn keresztül művelte ezt a hazai rögöt, gondozta illatainkat, szóval segített távollevő szeretteink helyett. Megindultatok a nagy útnak, — a megismert, megszeretett, megbecsült magyar föld szelleme legyen veletek. Találjátok feldúlt hazátokban házi tűzhelyeiteket épségben, öleljen át benneteket szerető nőtök, kedvesetek, rokonotok karja s az a csók, amit kaptok, ne csupán a külső üdvözlés szokásos formasága legyen, hanem a belül érzett hő szeretet jele: csakhogy megjöttetek. Megismertétek ezt a földet, ezt a népet, terjesz- szétek otthon hirét, hogy van egy nemzet, a melyik benneteket, szegény jogtalan foglyokat úgy fogadott, mintha minden percben saját fogoly vérei volnának eszében ; a melynek minden egyes tagja csak azt kivánta, hogy igy és ne jobban, — de ne is rosszabbul — bánjanak a mieinkkel, mint a hogy mi veletek bántunk ! Vigyétek hírünket ! S ha igazak lesztek, mint ahogy mi igazak voltunk hozzátok, akkor nincs többé a bolsevikeknek, vagy a cárnak, vagy annak, aki eljövendő lesz, ha angyal, ha ördög, hatalma ahhoz, hogy titeket még egyszer, valaha ellenünk indítson. — Isten veletek, szegény szomorú orosz foglyok, Isten veletek ! Halálozás, özv. Uram Lászlóné, a csabai Apponyi-féle uradalom volt tiszttartójának özvegye meghalt. A jótékonyság terén lelkesen és önzetlenül fáradozó urinő, mikor kitört a világháború, önként beállott vöróskeresztes ápolónőnek s kezdettől fogva leginkább a harcterek közelében teljesítette magasztos hivatalát. Legutóbb a galíciai Stanislauban működött s onnan érkezett hozzátartozóihoz a szomorú értesítés, hogy hivatásának áldozatául esett. A nemeslelkü uriasszony tragikus elmúlása megyeszerte nagy részvétet kelt. Oroszok alán szökött lányok. Két orosházi fiatal lány, két orosz fogoly után, — kik közel három évig dolgoztak Orosházán s most hazaindulás végett bevonták őket a fogolytáborba, — elszökött a szülei háztól s felszerelve magukat keresztelő levéllel és erkölcsi bizonyítvánnyal, neki indultak a nagy Orosz birodalomnak. Egyelőre ugyan ők is kiakartak kötni a fogolytábornál, de nem jutottak odáig. Győrben leszállította őket egy kemény szivü rendőr. A lányok sírva engedelmeskedtek a hivatalos embernek s miután megértették velük, hogy az Írásaik nem elegendők a nagy útra, megtört szívvel visszaindultak Orosházára, ahol a kétségbeesett szülők tárt karokkal fogadták őket. KdäBgastidag&g* Közélelmezési kérdések. 1. Káposzta. A mai beszerzési nehézségek mellett különös gondot okoz lakosságunknak a káposzta beszerzés lehetetlensége. ítészben a rossz termés, részben az a körülmény, hogy a környékbeli nagybirtokon termelt káposztát más nagy városok számára már hónapokkal ezelőtt eladták, egyenesen kétségbeejtőnek tüntetik fel a helyzetet. Kérdezősködéseinkre a következő felvilágosítást nyertük : A város vezetősége tisztában van a helyzettel és ezért idejekorán ajánlatokat szerzett be a szükséges káposzta szállítására. Az ajánlatok közül a legmegfelelőbb volt a Tiszavidéki Mező- gazdasági Szövetkezet, debreceni cég ajánlata, a minek alapján 1000 métermázsa káposzta leszállítását már is biztosítottuk, a káposzta minőségének megtekintésére Alcser Antal főszámvevőt kiküldöttük s ha a minőség megfelel, igyekezni fogunk még további 5 waggon káposzta szállítására szerződni. 2. Cukor. Keserű kérdés! No de hiszen ha a háború megteremtette a szövet nélküli ruhát, a cipő nélküli cipőjegyet, miért csodálkozunk a »keserű« cukron. Ismét cukor nélkül állunk. Számtalan sürgetésre végre a Cukorközpont azt a határozott kijelentést tette, hogy Gyula város augusztus havi cukormennyiségét a mezőhe- gyesi cukorgyárnál kiutalta. Sajnos, a mező- begyesi cukorgyár másféle véleményen volt. Sürgetésre tudniillik, azt válaszolta, hogy a tavalyi gyártásból cukra már nincs. Nehéz dolog nevetni az ilyen herce-hurcán, a midőn az ember kávéja (?) keserű, a midőn a főzelék savanyu, — de viszont a savanyu főzelék meg — ecet hijján — édes, — de próbáljuk meg és emelkedjünk felül a kicsinyes bosszankodáson. A cukorközpont — nemde — az érdekelt cukorgyárak egyesülése, a mely a termelést és elosztást szabályozza és — az árakat emeli, csak feljebb, feljebb ! S ugyanakkor vagy a Cukorközpont nem tudja, hogy mennyi cukor van Mezőhegyesen, vagy a mező- hegyesi cukorgyár nem akarja teljesíteni a kiutalást, amit a Cukorköópont elrendelt. Ebben a sötét légkörben csak egy reménysugár csillog felénk: a cukor árát 78 koronával méteren ázsánként felemelték ! Azt hisszük, hogy ez a hir bűvész- pálca lessz, ami elővarázsolja a tavalyi cukrot ! Természetesen mi ezt a 78 korona többletet szívesen megfizettük volna már augusztusban is, mert a cukorhiány ma már igazán nem a zseb kérdése, hanem a megélhetésé s a háború bizony megtanított minket arra, hogy semmi pénz sem drága — a maszat03, ragadós, avas, nyers cukorért. 3. ■Kukorica. Olvasóink tudjak, hogy a kukoricatermést a kormány zár alá vette. A rendelet gondoskodik ugyan arról, hogy a hatóság kukorica bevásárlásra igazolványokat állítson ki, de ez csak akkor történhetik meg, hogyha a vármegye már a reá kivetett mennyiséget a Hadi Termény Részvénytársaságnak beszállította vagy legalább is biztosítja, hogy a beszállítás meg fog történni. Az átvételi eljárás a maga nagy körülményességével legalább egy és félhénapot fog igénybevenni, igy ha Békésvármegye nem hajlandó a közélelmezési minisztert a fenti irányban biztosítani, akkor legjobb esetben november közepén vagy végén kaphatunk vásárlási igazolványt, addig azonban disznóink — árpa hiány miatt — éhen vesznek, de a kukorica is el fog tűnni. A városi tanács kb. 2 hete felterjesztést intézett Békésvármegyéhez, hogy garantálja a kukoricamennyiséget és ezzel mentse meg a polgárságot a katasztrófától, a felterjesztés még elintézés nem nyert! 4. Zsír, szalonna. Tavaly a sertéshizlalások — miért, miért nem — igen rosszul sikerültek. Tavasszal zsirrekvirálás volt. Mostanában ß, zsir- csereakció fogyasztotta meg az úgy is rendkívül csekély zsirkészletet; lakosságunk «^egyenesen kétségbeejtő módon küzd a zsirhiánnyal. Sertéshúsról szó szintén nincs, ami kevés levágás történik, karhatalommal kell a tolongó népet megfékezni. A marha hús is kevés, mert takarmánytermésünk évek óta silány, s ami legfőbb, a marhahús a zsirhiányt nem bírja pótolni. A városi tanács is foglalkozott e kérdéssel s mert a sürgős szükséget belátta, a közélelmezési miniszterhez ismét felterjesztést intézett az irányban, hogy heti 30 drb sertést bocsásson a gyulai közfogyasztás rendelkezésére s mindjárt rámutatott arra, hogy Békéscsabán az iparszerüen hizlalóknál ez a meny- nyiség rendelkezésre áll és onnan szükség esetén kocsin is átszállítható volna. A felterjesztés 2—3 hete elment, sajnos választ még nem kaptunk. Sertés hizlalás. A közélelmezési hivatal 1—1 személy által fogyasztható havi zsirmennyi- séget 42 dkg-ban, a mezőgazdasági munkásoknál 1 kg-ban állapította meg. Ezen irányelvek összevetésével a házi és gazdasági szükségletre való hizlalásnál 1 darab sertés legalább is 5 családtag szükségletére engedélyezhető. A hizlalásra engedélyezett sertésekről nyilvántartás vezettetik és a hizlaló a hizlalásban beálló változást — kényszer vágás, elhullás, levágás, hizlalásból való kivonás — 48 órán belül a polgármesteri hivatalnál bejelenteni köteles. A kiutalások havonként 1-szer ellenőrizve lesznek s a mulasztók büntetés alá esnek. A dohánytermelési engedély. A magyar dohánytermelés nagy visszafejlődést mutat. A békében bevetett dohányterület mintegy 80 ezer katasztrális hold volt, 1917-ben már alig 50 ezer, a holdankénti hozam 1914-ben 700—1000, mig tavaly már alig volt 150 kgramm. Az idei termés is alig fogja a tavalyit meghaladni. Nagyon érezhető a munkaerő, különösen a kertészhiány. Eme sajnos ténnyel szemben igazán sajnálatos, sőt határozottan szükséges lenne olyan intézkedés, hogy a dohányt saját szükségletre is lehessen termelni, mert el nem vitatható igazság, hogyha az állam nem tudja a közfogyasztást dohánnyal ellátni, akkor kötelessége olyan módokról gondoskodni, amelyek lehetővé teszik a közönségnek azt, hogy saját dohányszükségletét más utón fedezze. Ez elsőrangú állami érdek is, amely a dohányjövedékből sok száz milliót akar bevenni, mert ha lehetetlenné teszik, hogy a közfogyasztás a szükséges dohányhoz hozzájusson, ezáltal maga az állam járul hozzá ahhoz, hogy a közönség a dohányzásról leszokjék. Az ilyen dohányengedély kiadása pedig nemcsak hogy nem csökkentené a kincstár bevételeit, sőt határozottan emelné azokat, mert megszűnnék, vagy legalább erősen csökkenne a mai dohánycsempészet, viszont a doháuytermelési engedélyekből az államkincstárnak igen jelentékeny jövedelme származnék. Sajnos, de igaz, hogy a termelt dohánynak igen jelentékeny részét csempészik el már a termelés helyéről, a szántóföldekről, talán még jelentékenyebb részét a dohányszáritó pajtákból. De amellett — nem árulunk el titkot azzal, hogy rámutatunk arra a tapasztalati tényre, hogy a kisbirtokosok kukoricái igen sok helyen dohányt rejtenek s a dohányinséget szenvedő, a pipafüstöt keservesen nélkülöző kisgazdák engedély híján, engedély nélkül termelnek dohányt. Mindez csökkenti az állam bevételeit, holott ennek éppen az ellenkezőjét érhetné el a pénzügyi kormány, ha a dohányengedélyek megadásával lehetővé tenné, hogy a kistermelők százezrei rendes utón juthassanak dohányhoz. Az az aggodalom, hogy az ily engedélyek visszavonása később nagy nehézségekbe ütköznék, nem áll, mert amint a kormány abban a helyzetben lesz, hogy kellő mennyiségű dohánynyal tudja ellátni a fogyasztást, ez engedélyek megszüntetésének mi akadálya sem volna. Reméljük, hogy a pénzügyminiszter ezt a le nem kicsinyelhető kérdést a jóvőévi dohánytermelési idény megnyílta előtt újabb megfontolás tárgyává teszi. Novembertől rnliajegyek lesznek. A hivatalos lap vasárnapi száma a kereskedelmi kormány rendeletét közli, amely a szabadkereskedelemben még található textilkészletek gyártását, földolgozását és forgalmát szabályozza. A rendelet hatálya alá tartozik minden szövet, kötött és kötszövött kelme, amely felső vagy alsó ruházati cikk, valamint ágy- és asztalnemű előállítására alkalmas, továbbá minden uj vagy ócska, kész vagy részben kész felső és alsó ruházati cikk, ágy és asztalnemű. A kereskedőknek és azoknak, akik háztartási szükségletüket meghaladó készlettel rendelkeznek, ezeket a készleteket október 15-ig a népruházati bizottság textilosztályának (Szerecsen-u. 52.) kell bejelenteni. Luxuscikkeket, tüllöket, csipketárgyakat, kez- tyüket, harisnya- és nadrágtartókat, szalagokat, nyakkendőket, kalapokat, sapkákat, fűzőket nem kell bejelenteni. A rendelet a textilnyersanyagak és áruk feldolgozását korlátozza, hogy ezekből csakis olyan ruházati cikkek készüljenek, amelyekre a fogyasztók nagy csoportjának van szüksége. Ennélfogva a fonó, szövő, kikészítő, nyomó üzemek, továbbá kötött vagy kötszövött árut előállító üzemek anyagaikat és áruikat csakis a népruházati bizottság textilosztályának utasításai szerint rendelkezhetnek. A felsorolt vállalatok minden negyedik hét szombatján tartoznak a népruházati bizottság textilosztályának készleteiket bejelenteni. A nagyban konfekcináló vállalatokat is korlátozza a rendelet a feldolgozásban, ameny- nyiben készleteiknek csak huszonöt százalékát do gozhatják fel és adhatják el szabadon, a további hetvenöt százalék feldolgozása és értékesítése csakis a népruházati bizottság textilosztáiyá- nak rendelkezése szerint történhetik. A kenfekcio- náló vállalatok bizonyos esetekben kötelesek készleteik hetvenöt százalékát a répruházati bizottság üzleti teendőinek ellátására alakult Ruházati Cikkeket Beszerző Részvénytársaságnak megvételre felajánlani. A készletek takarékos felhasználása érdekében a rendelet megállapítja azokat a szövetmennyiségeket, amelyeket az egyes ruházati cikkek készítéséhez maximaliter felhasználni szabad. Ahoz, hogy a nagykereskedő áruit eladhassa, engedély nem szükséges. A fogyasztó azonban 1918. november '1-től kezdve csak úgy vásárolhat, ha a most fölállítandó ruházati hivatalból a vá- sáriandó cikkre engedélyt kap. A ruházati hivatal csak abban az esetben ad vásárlási engedélyt, ha a fogyasztó igazolja, hogy az igényelt ruházattal azonos rendeltetésű használt, de még használható ruhadarabot vételár ellenében vagy ingyen átszolgáltatott. Az ócska ruházati cikkek térítési árait a kereskedelmi minister bőr- és textilügyi meghatalmazottja szabályozza.
