Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-09-22 / 38. szám
Ctyula, 1918. szeptember 22 38. szám, 50. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. r r ES POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. f Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓM DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A belső front szilárdsága. Burián báró, monarchiánk külügyminiszterének a hét elején közölt klasszikus béke- előkészitő javaslata keltette reményteljes örömöt, az entente körében megnyilatkozó gyülöletteljes, gőgös és lelkünk mélyében reméljük, hogy saját érdekük szempontjából balgának és végzetesnek bizonyulandó visszautasítás miatt a bét végén felváltott lelian- goltság, esetleges csüggedés ellenében egy latin mondatott írunk le : »Accidit in puncto, quod non speratur in anno«, ami magyarul azt jelenti, hogy »megtörténik egy pillanat alatt, amit éveken át hiába reméltünk.« Sokban, igen sokban, mondhatni mindenben csalódtunk négy esztendő alatt, olyan dolgokban is, amelyekben csaknem dogma- szerüleg hittünk, csalódtunk kellemesen és és keservesen is, de abban aligha csalódunk, ami fölött nem is szabad szó nélkül elsiklani, mert akkor magunk is abba a hibába esnénk, mint egész közvéleményünk, amely a nyugati harcokról, mint minket alig érdeklő eseményekről emlékezik meg s nem akarja vagy nem tudja megérteni, hogy a döntő küzdelem a Nyugaton főleg a mi bőrünkre megy, főleg bennünket érdekel a legközelebbről. Mióta a háború zaját a keleti front megszűntével kevésbbé halljuk, úgy élünk, mint az orosz-japán vagy az angol-bur háború idején, talán még kisebb érdeklődéssel is, mert ma már a háborús napijelentések ugyan alig érdekelnek valakit. A legnagyobb baj, hogy bizonyos nembánomsággal tárgyaljuk a háború kérdését, nembánomsággal a végeredmény tekintetében, talán nem csekély mértékben ama sajtó* irodalmi termékek behatása alatt, amelyek nem egészen entente befolyásmentesen terjesztik közöttünk a mindenáron való béke káros eszméit. A békétől pedig hacsak a fenti latin mondatban jelzett váratlan „pillanat“ nem következik be, a Burián jegyzék kedvezőtlen sorsa után igen távol állunk. A döntő mérkőzés, amely a Nyugaton megindult, még erős két, sőt három évet is igénybe vehet. Bármily gyorsan látszó ütemben haladunk előre ezidőszerint az emberpusztitásban, ismét hosszabb pihenő időszakokra lehetánk elkészülve. És épp ez az a körülmény, amelyet gazdaolvasóinknak különös sulylyal ajánlunk figyelmébe. A döntő küzdelem megindult ugyan, a döntéstől azonban még messze állunk s hogy a döntés ne a mi kárunkra történjék, arról elsősorban a gazdáknak kell gondoskodni. Ha valaha, úgy most a szorongattatás legsúlyosabb napjaiban bir a belső front a legnagyobb jelentőséggel. Bármily hevesen támad is az entente, a végső döntést a belső fronton reméli elérni, a belső elégedetlenség felkeltésével, amelyet számításuk szerint a hiányos táplálkozás idézhet fel elsősorban. Ezt kell mellőznünk okos beosztással, takarékossággal és fokozott szorgalommal és munkával. Természetes következménye a háborúnak, hogy a hiányos művelés és gondozás következtében a föld mindig kevesebbet terem, mig az ipari növények termelése mind több területet von el a gabonától. Ha még hozzávesszük a keleti államok felfordultságát, amely állapotok mellett közélelmezési szükségleteink fedezésénél e területek behozatalára nem számíthatunk, úgy előttünk áll a "helyzet a maga meztelenségében, előttünk áll az az igazság, hogy a közélelmezési politikánk intézésénél csak a magunk erejére támaszkodhatunk. A belső front szilárdságának és biztonságának az az alapja, ha minden elhullott szemet megtakarítunk, saját fogyasztási igényeinket is megszorítjuk és rendelkezésükre bocsájtjuk azoknak az ilyképp megtakarított feleslegeket, akik ellátásra szorulnak. Ha ezt a köteles takarékosságot a saját T Á H O A. Kossuth Lajos kiadatlan levelei egy fiatal leányhoz. A „ Pesti Napló“ mellékvállalatát képező „Esztendő“ cimü folyóirat legközelebbi számában a mai súlyos viszonyok mellett is rendkívül nagy érdeklődést, mondhatnánk szenzációt keltő rész lesz tizenöt eddig ismeretlen levele az Írásakor már 83 éves Kossuth Lajosnak egy magyar fiatal leányhoz. Ezek a levelek egészen uj fényben tüntetik fel Kossuth Lajost. A szerkesztőség szives előzékenységéből abban a helyzetben vagyunk, hogy a folyóirat megjelenése előtt a 15 levél közül az alábbit mutatványul közölhetjük lapunk tisztelt olvasóinak. Turin, Jan. 8. 1885. Kedves szeretett leányom! Megdöbbenve látom szives soraiból, hogy családi tűzhelyéhez visszatérésének öröm poharába a búnak keserűsége, a visszontlátás csókjaiba a gyermeki szeretet szívfájdalmának könnye vegyül Én a gyermeket, ki szeretett atyjának halálos ágya mellett könnyezik, nem tudom vigasztalni. Mondhatnám hogy a halál a születés által reánk mért oly bér, melyet az élet adományáért (ha ugyan adománynak nevezhető !) le kell fizetnünk, mondhatnám hogy ez elengedhetlen bér lerovása embernél csak idő kérdése, ’s mert csak az hát az egy maroknyi napnak száma melyei az a mi kikerülhetlen, talán még késhetett volna, bizony nem érdemli a zúgolódást; beszélhetnénk a vigaszról, melyet a hívőnek a hit, a belenyugvásról melyet a gondolkozónak az ész sugal; de az örök elválás szomorúságánál mind ez hiába valóság, mert az érzelemnek megvan a saját birodalma, ’s akár mint okoskodjunk is, a gyermek szerető szivén az Apa halála sebet üt, melyet csak az idő balzsamos ujjai heggeszt- hetnek be. Legyen e nagy orvos kegyes Ön iránt szivem lelkem kedves leánya; hintse be Önnek életútját az örömöknek rózsáival, hogy azoknak illatja gyorsan enyhítse a tövis szúrás fájdalmát, mig az a nagy gyógyítónak, az időnek balzsama alatt csak egy kegyeletes emlékezetté válik, most pedig a fris bánat napjaiban edze meg Önnek lelki erejét az a gondolat, hogy Önt a véletlen, mit a hit gondviselésnek keresztelt, azért vezette épen most haza, hogy Önnek — a soká fájdalmasan nélkülö- zöttnek — gondos szereltében, ’s gyöngéd figyelmében — a mihez az Ön jó szive, a mint magamon is tapasztaltam oly igen kedvesen ért — találja meg jó édes Annya a vigasztalást, melyre a reá hárult csapásnál oly nagy szüksége van. Szép hivatás ez lelkem leányom ! melynek Ön, kiben a gyermekded kedély annyi érettséggel párosul, bizonyosan meg fog felelni. Ha ez a tekintet nem forogna fenn, szinte kívánnám, hogy Ön itt a távolban kapta volna az eddig talán már bekövetkezett vagy legalább óráról-órára várt catasztrófa hirét, ’s meg lett volna attól kiméivé, hogy édes attya életereje végküzdelmének a halállal szomorú szemtanúja legyen ; mert ez az elszállása az életnek még idegennek is nagyon melancholikus látvány, hát még egy szerető gyermeknek ! — szinte kívánni tudnám, hogy fejét résztvevő keblemre hajtva sírhatta volna gyermeki fájdalmának első könnyeit ’s hogy én lehettem volna az, a ki az atyai indulatu szeretet részvét csókját nyomva homlokára, letörli kedves arcáról azokat a könnyeket. — De igy a miként történt csak az élettelen Írott betűkre — melyekbe hiában erőlködném érzelmeim melegét beönteni — kell biznom az a felőli biztosítást, hogy gha attya meghalt is, Ön még sem leszen atyátlan árva, mert nagybátyján kívül kit Ön második atyjának tud és szeret, Ön a mig én élek bennem is egy atyai indulatu barátot bir, kinél jobban, hivebben, igazabban Önt saját édes atyja sem szerethette. Emlékezzék erre amig élek minden körülmények közt, — ’s vonjon le belőle — kérem — gyermeki bizalommal minden következtetést. Magamról nincs mit Írnom. Hiszen Ön tudja, hogy midőn azt mondám Önnek: „adieu pour toujours“ (minő szomorú szó ez a „pour toujours“ ! minthogy reménytelenül igaz), egy ür támadt körültem, mely amig csak élek betöltetlen marad. — Köszönöm, hogy fájdalmas aggódása közben is megemlékezésre méltatott. — Részesítsen ^— kérem — e vigasztalásban jövendőben is. Életem komor végalkonyának szüksége van e napsugárra kedves gyermekem, ’s az Ön szivében annyi jóság honol, hogy remélem meghozza öreg barátjának ez áldozatot. Fogadja imaszerü áldásomat. K. (/l&'fíodwb IGYAZZUNK A VÉDJEGYRE 7 Főraktár: M. kir. dohány nagy tőzsde, Gyula 410 13-15 Lapunk mai száma 4 oldal«
