Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-01-27 / 4. szám
Békés 1918. január 27. 3 sági közigazgatás, községi elöljáróságok sisifusi erőlködéseket fejtenek ki, hogy vitéz fiainknak és a nép millióinak a mindennapi kenyeret, egyéb táplálékot, ruházatát és más primitiv szükségleteit, habár a legszűkösebb mérvben is, úgy szólván napról-napra megszerezzék, akkor amidőn Magyarország nemzeti létét, magyar állam jellegét nemcsak a külső ellenség, hanem az osztrák birodalom északi és délszláv elemei is fenyegetik: Brósz János ur valószínűleg azért, hogy mindezen bagatell dolgokról az érdeklődést, a figyelmet, a honfiúi szorongást elterelje, — mint az Orosházi Friss Újságban olvassuk — indítványt adott be Orosháza község képviselőtestületéhez, hogy a vármegye székhelye Gyuláról Békéscsabára helyeztessék át s e végből a képviselőtestület az eljárás megindítása végett írjon fel a törvény- hatósági bizottsághoz és hasonló felirat küldésére a vármegye összes községeit kérje fel. Azt meg kell adni, hogy Brósz ur nagy taktikai ügyességről tesz tanúbizonyságot, amidőn az 1896. évben Orosháza község összes törvényhatósági bizottsági tagjai közreműködésével is agyonütött székhely áthelyezést akkor újítja meg, midőn Békéscsaba község — de ne általánosítsunk, — csupán annak egy hangadó része, melyből a szorosan vett nép és egyéb konzervatív elemek ezúttal legalább távol állanak, ostentative hirdeti, hogy nem kér a Csaba községet béklyóba verő »feudális« vármegyéből, hanem önállóságra, függetlenségre törekszik és ennek bizonyítékául dr. Füzesséry Zoltán főispánunk hathatós protekciója révén kiemeltette a belügyministeriumban évek óta heverő aktacsomagot, hogy Csaba önálló törvényhatósági joggal ruháztassék fel és ezzel a vármegyét magától végleg elcsapja. Egy szóval világos dolog, hogy Békésvármegye közönségének az ma a fő baja, hogy az ősi Gyula városa a székhelye, és a világháború és annak összes nyomorúságai mellett, összes sebeinek az a gyógybalzsama, hogy a székhely a Gyulától 15 kilométer távolságra eső Békéscsabára tétessék át. Akik 1896-ban a székhely kérdést felvetették, az akkori „Több megyebizottsági tag« Orosháza községet is belészámitva a vármegye közönsége az akkori mozgalom felszínre vetette hangulatának hatasa alatt akciójukat visszavonó körlevelükben — szóról-szóra idézzük — a következő kijelentést tették: »Ha községi érdekek, felekezeti, nemzetiségi vagy politikai pártok szerint tagolva foglalna állást a törvényhatóság csak egy esetben és bármely kérdésben is, véleményünk szerint nagyobb kárt szenvedne a közérdek, mint amennyi előnyt a székhely kérdés kedvező elintézése biztosit.« Tárgyilagos, bölcs nyilatkozat, melyről csupán annyit állapítunk meg, hogy százszor, ezerszer jobban alkalmazható a mai, mint a 22 év előtti viszonyokra és biztosak is vagyunk benne, hogy mindazok, bizonyára Békéscsabán is, annál inkább a vármegye többi községeiben, akiket »felekezeti, nemzetiségi vagy politikai szempontok« nem vakítanak el, ugyanígy gondolkoznak és eszerint fognak a hajánál fogva előrántott kérdésben állást foglalni, ha Brósz ur indítványát Orosháza község képviselőtestületével képes lesz elfogadtatni és a vármegye több községeit ugyanily állásfoglalásra fel fogja hívni. Egyéb mondani valónk ezidőszerint nincsen Brósz ur és az esetleg mögötte állók ötletéhez. Vármegyei, városi és községi tisztviselők kitüntetése. A hivatalos lap keddi száma a háborús kitüntetéseknek hosszú sorát közli. A király számos megyei, városi és községi, tisztviselőt tüntetett ki, akik a négyesztendős háború tartama alatt kiérdemelték a legfelsőbb helyről jövő elismerést. A kitüntetettek névsorában a következő békésmegyei nevek szerepeltük : dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, Sárosy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy János tiszti főorvos, Moldoványi János békési, Kiss László békéscsabai, dr, Kis László gyomai, Lukács Endre gyulai, dr.’ Konkoly Tihamér orosházi, dr. Wieland Sándor szarvasi, Csánki Jenő szeghalmi já- rásási főszolgabirának, Popovics Viktor, Baross Dezső és dr. Margonyai Gyula szolgabirák, tiszteletbeli’ főszolgabiráknak a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, Beke Géza vármegyei iroda- igazgatónak a III. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, dr. Lovich Ödön Gyula város polgár- mesterének a II. osztályú polgári hadi érdemke- resztet, dr. Bucskó Konolán Gyula városi főjegyző, helyettes polgármesternek, Tanczik Lajos rendőr- főkapitánynak, Alcser Antal főszámvevőnek, Erdős Gyula városi aljegyzőnek, Petneházy Ferenc kő- röstarcsai, Kolozsi Endre mezöberényi, Korossy László békéscsabai, Házy Imre gyomai, Papp Károly gádorosi, Torkos Kálmán orosházi, Bakos Béla pusztaföldvári, Kuczkay Zoltán szentetornyai, Németh Kálmán tótkomlósi, Kollár Lajos szarvasi, Farkas Elek szeghalmi, Tardi Lajos vésztői községi jegyzőknek, Acbim László békéscsabai községi bírónak, idősb. Zalai Antal csorvási községi birónak és Kiss Sándor orosházi községi bírónak a III. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. A vidéki rendőrség államosításának kérdését a belügyministerium legsürgősebben megoldandó feladatának tekinti s minden valószínűség szerint még a háború alatt tető alá is jut az államosítás. Erre vall legalább az a belügyministeri leirat, amely Gyula varos tanácsához érkezett és amelyben statisztikai adatokat kér a miniszter a gyulai rendőrség tisztviselőinek, alkalmazottainak, legénységének létszámáról, fizetéséről és egyéb illetményeiről, valamint felszereléséről. A kívánt adatokat a város rövidesen felterjeszti a belügy- ministerhez. Képviselőválasztók irásvizsgája. A férfinemhez tartozó. 24 életévét betöltött magyar állampolgárok, ha az elemi népiskola VI. osztályának sikeres elvégzéséről szóló bizonyítványt felmutatni nem képesek, bizonyos esetekben csak úgy nyerhetik el az országgyűlési képviselő választói jogot, ha erre kijelölt bizottság előtt irni és olvasni tudásukat vizsgálat letételével beigazolják, a polgár- mester hirdetményben hívja fel mindazokat, akik irni olvasni tudásukról bizonyítványt nyerni kívánnak, hogy vizsgálatra bocsátásuk céljából a polgármesteri hivatalban azonnal, legkésőbb azonban a vizsgálat megkezdésének napjáig szóval, vagy írásban jelentkezzenek. A vizsgálat február 18-án lesz a városháza nagy termében. A felemelt liadisegélyek kiutalásának alapjául szolgálóló első lépes, az igényjogosultak összeírása még nem volt megkezdhető, mivel az e célra szolgáló nyomtatványok a honvédelmi minisztériumból — bizonyára a papír beszerzés nehézségei miatt — a hét végéig nem érkeztek meg. A polgármester táviratilag megsürgette a nyomtatványok leküldését. Ipolyi Slnmmer Aqgnszla | sS”“haj£ ban zajtalanul csöndben fejezte be hosszas és kínos szenvedés utánéletét. A gondviselés jóságából, már a 89. évet kezdette meg és évtizedeken át lehetett őt közöttünk látni; mégis nehéz szívvel válunk el tőle, aki izig vérig előkelő gon- dolkozásu és érdekes egyéniséggel megáldott magyar nő volt Nagy nyelv ismerete közismert volt és ez hozott sok derűt öreg napjaira is, amennyiben állandóan angol, francia és német olvasmányokkal foglalkozott, nem hanyagolva el természetesen a magyar irodalmat sem. Szellemi képességeire nagyon hasonlított a magyar történetírás egyik nagy mesteréhez, bátyjához a volt vá- radi püspökhöz : Ipolyi Stummer Arnoldhoz, kiről sok érdekes apróságot tudott az érdeklődőnek elmondani. Messze földről, Hont vármegyéből ide származott családja a letűnt 19. század folyamán nagyon előkelő szerepet vitt megyénk életében s a megboldogulttal valójában az utolsó tag lépett a sírba. Haláláról rokonsága a következő gyászjelentést adta ki: Kiterjedt rokonság mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett nagynénjök, dédnagynénjök és rokonuk ipolykeszii Ipolyi Stummer Auguszta munkás és tevékeny életének 89-ik évében, Gyulán, 1918. évi január hó 21-ik napján déli 12 órakor, a haldoklók szentségeinek áj- tatós felvétele után, az Urban csendesen elhunyt. A boldogult földi részeit folyó évi január hó 23. napján délután 4 órakor fogjuk a római kath. egyház szertartása szerint, a gyulai Szentkereszt temetőben örök nyugalomra helyezni, mig az elhunyt lelke üdvéért az engesztelő szentmise a gyulai róm. kath. plébánia templomban folyó évi január 23-án reggel fél 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Gyulán, 1918. évi január hó 21-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Az elül Ilit hét időjárását bátran beiktathatnánk márciusi, sőt áprilisi számainkba. Hidegnek, fagynak nyoma sem volt. Nappal verőfényes gyönyörű tavaszi idő, alkonyaikor és éjjelenként is határozott enyheség. Hónak és sárnak alig van már nyoma, az utak teljesen felszikkadtak és éppen hogy port nem ver rajtuk a kocsi. Gazdáink igen sok helyen megkezdették a tavaszi szántást, sőt néhányan tavaszi-búzát is vetettek. Egyébként nagy aggodalommal kisérik az időjárás rendkivüli- séget, félnek a vegetáció megindulásától és hogy a később bekövetkezhető fagyok igen nagy károkat fognak okozni. Ama várakozás hogy Pál forduló, mint igen gyakran történt, az időben változást fog okozni, nem valósult meg, Pál napja elmúlt, de a „fordulódnak legkisebb nyoma nélkül. Mezőgazdasági szempontból egyébként az enyhe időnél és ónnak veszélyeinél sokkal nagyobb baj, amit már több Ízben megállapítottunk, hogy a föld száraz és a téli nedvességet nem kapta meg. Esőre, vagy ami még kívánatosabb nagyobb hóra volna szükség. Eljegyzés Béthy László a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár tisztviselője eljegyezte Fazekas Vilmát Talpasról. A gyulai önkéntes tűzoltó egylet folytatólagos előadásait ma délután 2 órakor tartja meg. Kéretnek a tanfolyamhallgatók, hogy erre az időre a szokott helyen pontosan megjelenni szíveskedjenek. Az előadásnak tárgya : Színházi tűzrendészet, melyet Démusz Lajos segédtiszt fog előadni.. Házasságok. A tegnapi nap folyamán házasságot kötöttek : Szilágyi Lajos fertőtlenítő hivatalnok Gyepes Erzsébettel, Gyuri Ferenc müker- tész Doro Kovács Piroskával, Páskuj István szabóiparos pedig D. Szilágyi Juliánnával. Tűz. Tegnap délután három óra tájban tűzoltó-kocsik robogása verte fel a Yárosház-utca csendjét. A toronyban nem kongattak, mert mióta a nagyharangot elrekvirálták, nem lehet tűzjelzést adni. A tűzoltó-kocsik a csabai ut felé robogtak, ahol Démusz Ferenc mészáros házának fedele állott lángokban. A padláson felhalmozott széna valamitől meggyuladt s az ebből keletkezett olt- hatatlan lángok a tetőt egészen elhamvasztották. A tűzoltóság derekas munkát végzett a tűz lokalizálása körül. Szélhámosság. Gebei János Károly néhány mint honvéd őrmester járt-kelt a városban. Nevezett azelőtt Mezőhegyesen szolgált, mint katona a méntelepnél, onnan a 2. honvéd gyalogezredbe került és a frontról kerülő utón/ mint állítólagos őrmester jött haza szabadságra. Akkor senki sem gyanakodott reá. Most pár hét előtt újra megjelent Gyulán és a közkórházba felvételre jelentkezett. Iratainak rendetlen volta s adatainak nem egyhangzásu bemondása feltűnt a felvevő orvosnak, aki Gebeinek őrmesteri mivolta iránt kezdett érdeklődni. Pár nap előtt lehullott a fátyol és ezzel egyben gallérjáról a zsinór és melléről a bronz, kis ezüst és szolgálati ezüst érem is. Kitűnt, hogy Gebei sohasem volt őrmester, hanem a frontról megszökött és különböző kórházakban bujdosott, míg végre hazajött Gyulára, ahol pünkösdi királysága letűnt. Sajnálattal konstatáljuk, hogy lapunkat is becsapta, amennyiben hozzánk több Ízben beküldött költemények közül multheti számunkban egyet leközöltünk, amelyről utólag megállapítható,hogy az a KépesCsaládi lapok 1886. évfolyamából van kiollózva. Természetesen masnak a munkája. A katonai parancsnokság Gebeit letartóztatta és megindította ellene szélhámosságai miatt az eljárást. Lopás a törvényszéken. Az igazság megszentelt csarnokában, ahol nap-nap után komoly bírák a büntettek üldözését és megtorlását intézik, a múlt hét folyamán szentségtelen kezek közönséges bűncselekményt követtek el. Schock Ferenc kiérdemesült dijnok, akit különben elaggulása miatt február elsejével nyugalomba helyeztek, panaszt tett a rendőrségen, hogy Íróasztala fiókját fel feszítve találta és onnan elvitték keservesen öszekuporgatott 80 korona készpénzét. A rendőrség nyomozást indított a gonosz tettes után, aki a sajnálatra méltó aggastyán hivataloskodásának utolsó hónapját ily keserűen emlékezetessé tette. Rablás. A múlt heti országos vásár krónikájába tartozik a következő história: Ungur Flóra váradpósai lakos, volt községi bíró a vásár előestéjén, csütörtökön Ungureán Demeter vásárszéli házában szállt meg. Ugyanott béreltek ágyat Hal- mazsán György és Flóra falujabeli emberek, akik Ungurnak még biró korából ellenségei voltak, amiért őket több alkalommal megbírságolta. Ungur Flóra egyik asztalnál egyedül borozgatott, mig a két fivér a másik asztalnál kártyázott. A kártyások a játékon összekülönböztek és hangosan vitatkozni kezdtek, amit az addig némán ülő Ungur Flóra nem tudott szó nélkül hagyni, beleszólt a vitába. A két testvér, mintha csak erre várt volna neki esett Ungurnak, földre teperték, jól meggyomrozták, miközben mellénye belső zsebéből “kivették 170 koronát tartalmazó pénztárcáját, azután eltávoztak. A károsult még aznap estfeljelentést tett a rendőrségnél, de a kedves földieket nem tudták megtalálni, mert azok a vásárban mar nem jelentek meg. Fclülfizetés. A gyulai rokkant ifjak táncmulatságán felülfizettek: Dr. Hazay Sternschuss János 20 K, Neumann Márton, Barát István, Lelik Ferenc, Stéberl András 10—10 K, Puskás Andrásné, Szegedi Zsuzsika 7—7 K, Dávid István, Schwimmer Arnold, Goldman Sándor, Stifler Margitka, Galbács Imre, Szegedi Gáborné, Vadász- kávéház, Grünfeld Gyula, Licht Artur, Yáczi Vera 5—5 K, Lakos Jenő, Goldberger Ignáczné, Kukla István, Csomós Mariska, Faragó Bözsike, Imre József, Dányi Károly, Dudás Péter, Ruda Istvánná, Schwaícz Zsigmond 4—4 K, Dávid Áron, Kazai Teruska, Rusznyák Margit, N. N., Abrahám Teréz, Kukla N., Szilvási testvérek 3—3
