Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-07-28 / 30. szám
50. évfolyam Gyula, 1918. julius 18, 30. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. Az uj jövedelemadó. Összes törvényes intézkedéseink közül a legkisebb figyelmet a jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadóval kapcsolatos intézkedések keltik fel. Szinte csodálatos már az a nemtörődömség, a mivel az adózó közönség ezen dolgok iránt viseltetik, valószínűleg azért, mert aki el is kezdte a dolgok, tanulmányozását, a különféle törvények és rendeletek tömkelegében nem ismeri ki magát s ha csak felületesen foglalkozik a dologgal, kevesebbet tud, mint az, aki egyáltalán nem veszi komolyan a dolgot és a »lesz, a hogy lesz« álláspontjára helyezkedik. Természetesen az adózók mindkét csoportja meglepetéssel nézi azután az adójavaslatokat, szörnyülködik és nem gondolja meg, hogy a nem egyszer tulcsigázott javaslatoknak ő maga volt az oka, mert azokat az adatokat, a mik az ő javára szolgáltak volna, nem tárta fel, — hiszen nem ismerte a törvényt s igy nem is tudta, hogy mit hozhat fel helyzete javítására. Mindén újságnak külön rovatot kellene nyitni arra a célra, hogy ezen uj adók különleges intézkedéseire, kjpllő időben és közérthető nyelven felhívja az érdekeltek figyelmét, ebből azonban — sajuos — semmit sem látunk. Az idén pláne általános megnyugvás fogta el az érdekelteket, mert hiszen törvény FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓIIV DÁVID. szerint — igy látjuk ezt a pesti lapok híradásaiból, adójuk marad a régi, — sőt egyikmásik adózó örül is, hogy ha nem kell a vallomási ivek rejtelmeivel foglalkoznia. Ez a felfogás lehet kényelmi szempontból előnyös, de hogy a dolog mélyére néző. ember ezzel beérni nem fogja, az az alábbiakból világlik ki. Dacára ugyanis annak az alapelvnek, hogy újabb adókivetést mellőzve, az 1917. évben (illetőleg megyénkben az 1918. év folyamán) történt adómegállapitás marad érvényben, — nyilvánvaló, hogy eminens sérelmet szenvednek a kereskedők. Az adóalapja ugyanis csak a tényleges (s nem az átlagos) jövedelem lehet. Az 1917. évi adókivetés az 1916. évi jövedelem alapján történt. Hogy 1916. évben még a konjunktúra virágzott, mig már az 1917. évben, még inkább az idén, áruhiány miatt panganak az üzletek s igy a jövedelem tetemesen kevesebb, az világos. Tévednek tehát azok, a kik az újabb adókivetés mellőzését kedvezménynek nézik, — ellenkezőleg ez az adózók nagy részének újabb megterhelése, mert kisebb jövedelem mellett ugyanazon adótételt tartja feíin. Ami a kereskedőkre nézve szembeszökő, az sok más foglalkozási ágnál is hasonlóan van, ha nem is ily szembeszökő mérvben. Igaz, hogy mindenki kérheti adójának újból való tárgyalását, de Megjelenik minden vasárnap 1. csak e hó végéig, — aki tehát 1918. évi julius hó 31-ig ezt nem kéri, az fizeti a régi. adót, tekintet nélkül arra, hogy volt-e jövedelme, vagy sem ; 2. csak külön kérvényben, mert hivatalból csak azoknak az adóját tárgyalják újra, a kiknél a jövedelem valószínűleg emelkedett. Az utolsó napokban idézzük tehát a figyelmébe mindenkinek, a kiknek jövedelme vagy vagyona kevesebb lett, hogy e hó végéig kérje adójának újbóli megállapítását. Ezzel az az előny is jár, hogy mig eddig a hadinyereségadót nem lehetett levonni a jövedelemből, most az uj törvény ezt lehetővé teszi, a mi szintén nem lényegtelen körülmény, mert 3 — 4000 K-ás levonás az adótételt is 150 — 200 K-val csökkenti. Sajnos — a háborús lapviszonyok nem engedik meg, hogy az uj törvény intézkedéseit tovább ismertessük, az olvasók figyelmébe »csak azt ajánljuk, hogy érdekeiket megvédelmezni iparkodjanak, mert különben panaszkodni fognak ugyan, de sebeikre ir nem terem a bokrokban. Dr. Sulyok Kálmán, gj'iüai ügyvéd. Tanügy. Tanítók áthelyezése és kinevezése. A vallás és közoktatásügyi minister áthelyezte a kővetkező állami tanítókat, illetőleg tanítónőket: Cser- vicsekné Hadny Mária háromudvari tanítónőt a pusztaföldvári, Fessler Ilona pusztafóK vári taniTÁRCA. Jk. tanító úr. Megcsókolta as alvó kicsiket, S mig hullt a könnye lopva, csöndesen, Adta a férfit, a bátort, erőst, Kit meg nem ijesst könnyen semmisem. ] Piros ssegfiit tiisütt sapkája mellé, Fessesre linsta fáradt derekát, Csak ámnlt a falu, hogy meglátta — A tanító urat, mint rekrutát. Oly ssépen állt a csukassürke ssinhes Esiistös feje, okos kék sseme, Bessédes ssá/a, mely biztatva szólt: Győsünk! — él a magyarok Istenei Ki soha fegyvert késben nem fogott, Ki bogárra sem taposott soha — Harcba és tűsbe, öldöklő kedvvel, Úgy indult a tanító — rekruta. Sóhajtó esték halk, lágy senéje Kísérte utján akárhova ment. Mesélő szaván busongva örült A lepihenő fái adt regiment Akkor éjjel otthon volt nundenik, Vele volt a luís nagyja, apraja, Meséje szárnyán ölükbe rakta mind A szépszam tanító — rekruta. Aludt a tábor, csak ö virrasztóit, Szemére álom nem jött soha. Csak nézett egyre a vak sötétbe S mély gondba borult sima homloka. Öt árva kis száj hívta egyre S az anyjuk, —a kicsi gyönge asszonya — Kitárta karját az éjszakába Es,sirt a szegény bátor rekruta. Másnap rohamra mentek a fink, A tanító ur legjobban dalolt. Knrncos, pergőtüzes nótákat, Olyan jó kedve még sohase volt. Vígan taposták a deres mezőt: Ej haj! hiszen nem halunk meg soha, De hogy mint kell? azt is megmutatta A nótáskedvü öreg rekruta. Ott messze a lengyel mezők felett, Akkornap történt a nagy diadal. Csodát miiveit a fáradt fiukban A tanító ur ajkán az a dal. Repülve vitte őket előre Mint az ősregék szent táltos lova, S a nagy mámorba észre se vették, Hogy elmaradt a dalos rekruta. Öt kicsi száj hiába hívja már, Elárvult a ház, az iskola. A szelidszemü, csendes tanító ur Már a legendák koszorús fia. Tüzes szekéren ment az égbe fel, Hogy sírját se találják meg soha . . . Nem várja, hogy még majd megdicsérjék, Szegény kopott, tanító — rekruta. A sírját sem találják meg soha, — De léiké szomorúan visszajár, Öt kis száj hívása egyre költi, Attól nem tud pihenni már. A gondverejték kiveri arcát S vérző szívvel bolyong tétova — A koldusbotra hagyott kis családtól Nem tud nyugodni a hős rekruta. Mányiné JPrigl Olga. Főraktár: M. kir. dohánynagytőzsde, Gyula 410 5—15 Lapunk mai száma 4 oldal.
