Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-05-19 / 20. szám
1918. május 19. §1 é Is é ft leiratát, valamint a főispán intézkedését, amely- lyel az italmérési illeték felszólamlási bizottság elnökének helyettesítésével dr. Zöldy Géza tiszti főügyészt bízta meg. A vármegye április havi közegészségügyi állapotáról dr. Zöldy János várm. tiszti főorvos számolt be. A közegészségügyi viszonyok kedvezőek voltak és az előző hónaphoz viszonyitvá annyiban jobbak is, hogy a heveny ragadós bajokban történt megbetegedések száma 27-tel kevesebb volt. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetően leginkább a légző szervek hurutos és gyuladásos megbetegedései fordultak elő. Leggyakoribb halálok a tüdővész volt. Amint az adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a difteria volt az uralkodó, a mely azonban halmozottan sehol sem mutatkozott. Tetemesen fogyott a vörheny és hasi hagy- máz megbetegedések száma is. A közbiztonsági viszonyok kielégitőek voltak. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 178, hullán 11 esetben, orvostörvényszékit pedig 10 könnyű és 3 súlyos testisértés esetében. Gyógysavóval beoltottak 19 difteriás egyént, akik közül meggyógyult 17, meghalt 2 beteg. A halvaszülöttek száma 10, az elvetélteké 10 volt. Zádor Mór kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint a törvényhatóság területén adózók terhére a folyó költségvetési évre előírásba vett állami egyenes adók összegére befizetés a múlt hó végéig 1.193,117 korona, tényleges hátralék tehát 3 406,883 korona. Hadmentességi díjban befizettetett 1086 korona. Jövedelemadóban áprilisban befolyt 132 516 korona. A jövedéki ágazatokban elért eredmény összesen 462,655 korona. Ideiglenes házadómentesség engedélyeztetett 450 esetben, adófizetési halasztás adatott 21 ízben. A jelentés tudomásul vétele után a bizottság több község behajthatlan adótételének törlésére vonatkozó javaslatokat elfogadta. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a mezőgazdasági munkák szorgossága folytán az iskolák látogatottsága egyre gyérült, miért is a VI. elemi osztályok évzáró vizsgáit már áprilisban meg kellett kezdeni, sőt május hóban egyes helyeken a többi osztályok évzáró vizsgáit is kénytelen e miatt az iskolafentartó megtartatni. Iskolalátogatásokkal a kir. tanfelügyelő április hónapban 19 napot töltött el a gyulai, békési, békéscsabai és orosházi járásokban Nagy csomó tanítói előlépési és korpótlék ügy elintézése után Horváth Béla műszaki tanácsos a közutak állapotáról tett jelentést, ami a kőanyag hiánya miatt sok kívánni valót hagy fenn. Bemutatta ezután a Wolfinger Miksa, Wolfinger Alajos és özv. Schwarcz Ferencné gazdasági vasutjának engedélyezésére vonatkozó miniszteri leiratokat. Dr. Konrád Ernő kir. ügyész a fogház állapotáról, Sárossy Gyula a vármegyei árvaszék ügyforgalmáról tettek jelentést, dr. Zöldy Géza főügyész pedig több kórházi ápolási ügyet referált, amelyek elintézése után az ülés véget ért. Taxrügy. A szarvasi Luther tanitónőképző intézetben a küszöbön álló tanévben a III. és IV. osztály is megnyílik. A felvételek mind a négy osztályra junius 25-éig beküldendő jelentkezés alapján történnek. A tandíj evang. vallásuakra évi 125, református vallásuakra 150, róm. kath. vallásuakra 175, egyéb vallásuakra 200 K. Egyéb feltételek a tanitónőképző igazgatóságánál tudhatok meg. Főigazgatói látogatás Kirchner Béla a felső kereskedelmi iskolák kir. főigazgatója csütörtökön délután Gyulára érkezett a női kereskedelmi szak- tanfolyam meglátogatása végett. A főigazgató az összes tárgyakból behatóan megvizsgálta a növendékeket s az azt követő tanári értekezleten a tapasztalt eredmény felett kiváló megelégedésének adott kifejezést. A lőigazgató másnap reggel Békéscsabára utazott, az ottani felsőbb leányiskolával kapcsolatos kereskedelmi iskola látogatására. 350—1918. szám. Meghívó. Az Alsó-fehór-körösi ármentesitő, belvjz- szabályozó és vizhasznositó társulat Gyulán, székhazában f. év junius hó 6-án délelőtt 9 órakor választmányi és fél 11 órakor rendes közgyűlést tart, amire a társulati érdekeltséget ez utón is meghívja 319 l—l a társulat elnöksége. Hírek. Bíbor hajnal . . . Bíbor hajnalfény ressen as ég alján, Megláthatná a francia, as angol és a tatján S Amerika — önséstöl vak — ssemében Es a visssfény fölcsillanna . . . remélem ! Piinköstkor lön világosság gyöselme, Most sem lehet, hogy sötét éj győzhetne ... Könnysáportói, vérösöntöl öntösve A félvilág harctérré lett földgömbje!... As özvegyek, ssülök, árvák sóhaját A kevélység süketjei hallhatják! . . . Oh, Ssentlélek! szállj a fásait szivekbe, Hogy a béke jöjjön immár sietve / . . . Dombi Bajos. Pünköst. A mithosz egyik fenkölt jelensége a pünkösti ünnep, mely a rajongó hitnek, a tudatlanok és bátortalanoknak isteni megsegítése és hitvalló vértanukul való küldése. Mily isteni erő és a tanoknak mily büvöletes nagy vonzása, hogy az egyszerű halászok odaszegődtek nemcsak egész életükre, de rajongó hittel hozták áldozatul életüket. És Istennek kegyelme eközben elméjüket megélesité, elküldvén őket szerte a világba hirdetni minden népeknek az ő országát. A pünköst- höz ennek az isteni felvilágosításnak, értelmi megerősítésnek nagy, ünnepi gondolata járul. És valóban soha jobbkor nem kellett nekünk magyaroknak ezért az isteni kegyelemért esdekelnünk. A pünköst isteni galambjának kellene minket is meglátogatnia. Éppen a pünköst szép tavaszi ünnepén hangzik legjobban, legkiadós abban a szónak ka- pacitációja. -Csakhogy úgy nézzük, hogy a mostani apostolokat nem ihlette meg égi sugallat s nagy része fajának, nemzetének nagy ügyeit se érti meg. Bizony ezek a modern apostolok egyrésze mintha csak ezt tudná és vallaná : »Minden szentnek magafelé hajlik a keze« s nekünk a többségnek, akiket sorsunk arra kárhoztatott, hogy a sok hívatlan apostolt hallgassuk, van inkább szükségünk a pünkösti nagy isteni látogatás, a Szentlélek erejére. Nagy játék folyik a mi pünkösti ünnepünkön a szónak árjával s mireánk tartozik, kik a nemzettest szövetét formáljuk, hogy a Szentlélek ereje áldjon meg kiválogatni tudni a sok ocsuból a tiszta búzát, vagy hogy még egy képlettel éljünk, hogy olyanok lelkesítenek, akik vizet prédikálnak, de aztán bort töltenek poharukba. Komoly figyelem, higgadtság, belátás és emberszeretetnek pünkösti galambja, — szállj le közénk, a tusa, az egymás véleményének nem nagy tisz telete e harcos napjaiban. Vezesi »hazánkra azt a nemzetfentartó géniuszt, mely »oly sok viszály között« megtartott. Sokunk ezt a nemzetet féltik ebben a napokban, hogy a nemzet széles rétegében nem fogantainak meg a józan belátás, fajszeretet, a haladás ideáljai. És talán a fájdalom még mindig dúló világháború közepette az egymás meggyőződésének tiszteletben nem tartása miatt is gyász, bánat, köny, késő megbánás is bekövetkezhet. Pünköst isten-galambja, szállj le közénk, világosítsd föl értelmünket, erősítsd akaratunkat, hogy mielőbbi dicsőséges béke mellett szebb jövő virradjon a magyarra. Mutassunk akkora érettséget, tapintatot, jogaink kölcsönös tiszteletét, hogy a mi elkövetkezik, azt egy érett, nagyra hivatott nép komoly tettének lássa a világ. Szállj közénk pönköst galambja: hintsd a béke, a szeretet érzését, hogy az óriási vérveszteség után legalább visszavonás, gyűlölködés ne tagolja szét ezt az úgyis ezer sebtől vérző országot. A vármegyei virilisek 1918. évi névjegyzékének megállapítása tárgyában hozott állandó bíráló választmányi határozat ellen Bille Bernát orosházi és Schwarcz Miksa szeghalmi lakosok panasziratot adtak be. A közigazgatási bíróság Bille Barnát panaszát elutasította, mert ő a névjegyzéket összeállító alaphatározat ellen nem élt jogorvoslattal és az abban megállapított adóösszeg most már panaszos javára ki nem igazítható. Schwarcz Miksára vonatkozólag a közig, bíróság az állandó választmány határozatát hatályon kívül helyezte és a választmányt uj határozat hozatalra utasította, mert a személyazonosság kérdése, a mely a választmány határozatát befolyásolta, tisztázva és ekként a felvétel kérdése érdemileg elbírálva nem lett. A vármegyei központi választmány május hó 14-én dr. Daimel Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, a melyben a képviselőválasztók 1919. évi névjegyzékének egybeállítására vonatkozó összeíró küldöttségi munkálatokat vizsgálta át és az egyes névjegyzékekben található téves felvételek helyesbítése mellett az ideiglenes névjegyzékeket megállapítván, intézkedett, hogy azok az illető községekben május 16-ától kezdő- dőleg közszemlére legyenek kitéve. A közszemlére tétel egy hónapi ideje alatt a névjegyzékek ellen felszólalások, illetve észrevételek adhatók be. A vármegye 1918. évi költségvetése a belügyminiszter felülvizsgálása után leérkezett a vármegyéhez. A miniszter a költségvetést többrendbeli módosítással hagyta jóvá és végeredményben a kiadási szükségletet a vármegye által felvett 508636 koronával szemben 482923 koronában állapította meg. A leszállítás oka az, hogy a miniszter a vármegye által a háborús drágaság alapján felvett költségtöbbletek közül egyeseket nem vett figyelembe és nem engedélyezett. így a szolgaszemélyzet ruházatára előirányzott 14739 K helyett csak 7000 K, az épületek fentartására felvett 19204 K helyett csak 8598 K, a különféle kiadások cimü rovatnál előirányzott 21766 K elyett csak 5411 K hitelt engedélyezett. Tekintettel azonban arfá, hogy az egyes rovatoknál, a melyeknél a szükséglet számszerűleg még meg nem állapítható, a miniszter kilátásba helyezte, hogy a ténylegesen felmerülő többkiadást utólag engedélyezni és állami pótjavadalomként utalványozni fogja, a jóváhagyó rendelet megszorításai kevésbbé érintik a vármegye háztartását és remélni lehet, hogy a szükségletek az engedélyezett és pótlólag utalandó összegekben fognak fedezetet találni. Dr. Füzesséry Zoltán főispánnak tisztében való megmaradása, vagy attól való megválása élénk érdeklődés és diszkusszió tárgyát képezte a vármegye közönségében. Az egész ministériumra kiterjedő kormányválság tudvalevőleg az összes főispánokat is szokta érinteni. Ezúttal is igy történt. Miután azonban a kormányválság a volt kabinet több tagja és ezek között a belügyminis- ter távozásával bár, hatalmi eltolódásokat, de radikálisabb válságot nem vont maga után, a főispánok közül csupán az exponáltabb politikai pártállásuak köszöntek le tisztükről, a tulyomó rész pedig a kormány felkérése s hozzájárulásával megtartotta állását. Békésvármegye több községében mozgalom iudult meg, amelynek célja volt dr. Eüzesséry Zoltánt a vármegye főispáni székében a kormányválság után is megtartani. E célból nagyobb szabású küldöttség óhajtott az uj kormánynál tisztelegni, miután azonban a krízis lefolyása és a kormány álláspontja ezt feleslegessé tette, a deputáció felmenetele dr. Püzesséry Zoltán nyomatékos kérése alapján elmaradt. — Részünkről a legnagyobb megelégedéssel sőt örömmel fogadjuk a politikai helyzetnek uj alakulását, egyben főispánunk megmaradását annál is inkább, mert dr. Füzesséry Zoltán konciliáns egyéniségével, a pártpolitika terén tanúsított tárgyilagossága s elfogulatlanságával és a vármegye közügyei s közérdekei érvényesítésénél kifejtett fáradhatlan tevékenysége s ügybuzgóságánál fogva a vármegye közönségének elismerését, bizalmát és szeretetét teljes mértékben kivívta magának. A második honvéd gyalogezred pótzászlóalj Gyulára hozatala érdekében folyó hó 13-án dr. Lovich Ödön polgármester vezetésével mintegy száz tagú küldöttség tisztelgett az akkor városunkban tartózkodó Lukács György országgyűlési képviselőnknél, majd Füzesséry Zoltán főispánnál. A tisztelgésre, illetőleg az azt megelőző mozgalomra ama körülmény nyújtott alapot, hogy az Alföld több városából, igy Szegedről, Szolnokról, Szalontáról az ott állomásozott idegen ezredek már elvezényeltettek. A szomszédos Békéscsabán is az ottlévő csehországi ezred elvitele rövid idő múlva feltétlenül meg fog történni. Miután pedig a keleti fronton a hadviselés megszűnt, legutóbb pedig Romániával is megkötöttük a bókét, az a taktikai s egyben politikai érdek, hogy a gyulai 2. honvéd gyalogezred pótzászlóalja tovább is Karánsebesen hagyassák, megszűntnek mondható. Az aradiaknak ama törekvése, hogy ezen pótzászlóalj náiuk helyeztessék el, mint az e célból történt tárgyalás során kitűnt, megfelelő férőhely hiányában keresztülvihetetlennek bizonyult, amit az aradiak is, kénytelen-kelletlenül bár, beismertek és abban megnyugodtak. Miután azonban a honvédelmi miniszter már eképen elvileg hozzájárult a pótzászlóaljnak Karánsebesről való elviteléhez, de egyben ismételten és nyomatékosan kijelentette azt is, hogy a 2. honvédezredet feltétlenül vissza fogja helyezni Gyulára, a fennebb említett szegedi, szolnoki, békéscsabai stb. példákból kifolyólag az évek óta fennállott többszörös érdek is megszűnvén, hogy a cs. és kir. 11. gyalogezred nálunk hagyassák, a közönség körében elementáris erővel nyilatkozik meg a vágy,
