Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-29 / 17. szám
XLIX. évfolyam Gyula, 1919. április 39 19. szám. Elifsetési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — í Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHN DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Békejelenségek. Ebben a rettenetes világfelfordnlásban, amely minden emberi számitást megcsufolt eddig, jósolni igazán nem lehet. Nem is akarunk. De viszont gondolkodó ember akarva, nem akarva mérlegeli azokat a jelenségeket, amelyek a legközelebbi jövőt előtte, legalább körvonalakban feltárják. Hiszen az erre való készség és képesség nélkül emberileg élni sem lehetne. Jól ismert közmondás, hogy a kormányzás nem egyéb, mint: előrelátás. Minden társadalmi együttélésnek, berendezkedésnek ez az alapja s ebben a bábomban is a megfontolás, a szervezett előretekintés egymással szembenálló hihetetlen erői vívják egymással véres harcaikat. Ha a bekövetkezett háborút lehetett előre látni és arra úgy előkészülni, amint mi és német szövetségesünk előre elkészültünk, akkor előre lehet már látni azt is, hogy ez az eddig legnagyobb dráma: a folyamatban tevő világháború a végső kifejlődéséhez közeledik. Legyünk optimisták vagy pessimis- ták, tény az, hogy Oroszországban forradalom van. Nagy belső átalakuláson megy át az óriási birodalom. A cári hatalom, ez a főpillére az orosz állami berendezésnek, ösz- szeomlott s ennek nyomán a különböző egymás ellen küzdő erők eredőjeként még csak a kialakulása sem kezdődött meg a jövő kormányformának. Hol van még ez a rettentő nagy ország attól, hogy az ideiglenes kormányzat valamilyen állandó kormányzattá alakuljon át, amely körül az állami gépezet ezer ágában lassanként a megszilárdulás folyamata még csak meg is kezdődjék^ Az alkotmányózó gyűlést nem merik, nem tudják összehívni. A belső berendezkedéshez nem foghatnak hozzá a háború miatt, a háborút nem tudják folytatni a belső válság miatt. Vajon melyik fővezér is merne hadba menni azokkal a katonákkal, akiknek egész lelkét fogva tartja az országos átalakulás láza, kiknek gondolatai hazájuk belső dolgain s mindjárt egyúttal azon jár, hogy mi lesz az ők és családjuk sorsa az újra rendezkedő hazájukban. De ezeknek a katonáknak a békevággyal szaturált erélyót is egészen lefoglalta már magának az a honvágy, mely a harc- mezőn is mindig kisérte s, melyet most a forradalom békét Ígérő vihara a végsőkig fokozott. Egy ilyen lázban szenvedő ország viselhet-e háborút ? Nem és nem is visel. Az orosz fronton — eltekintve némely erőtlen, angol vágyat képviselő demonstrativ ágyúzástól — teljes csend honol. Most ! A mikor a nyugati harctéren a legádázabb támadások ismétlődnek, amikor az orosz tömegeknek a leghevesebben kellene ostromolni bennünket egyidejűleg keleten, hogy két oldalról a legirtózatosabb nyomással igyekezzenek a győzelmet tőlünk kicsikarni! Ez a csend és nyugalom az orosz fronton mutatja legbeszédesebben, mennyire megbénult, tehetetlenné vált az orosz medve és hogy erről az oldalról aligha kell tartauunk számbajövő aktivitástól. Pedig a nyugati és keleti támadás egyidejű megindítását ugyancsak sürgőssé teszi a buvárhajóharc sikere és eredménye. Az ellenséges bajótér rohamos pusztulása kinos- keserveseu komoly dolog ellenségeinkre nézve. Az angol híradásokat erről nagyobbára elnyomják. De van ennek egy feltűnően beszédes jele : az olaszok hallgatása. Jól emlékezhetünk reá, hogy az elmúlt időkben az olasz fronton, amikor nem is volt támadás, olasz részről minő munició- pazarlással nyugtalanították csapatainkat éjjel- nappal. Fél esztendő óta azonban e fronton nemcsak támadásra nem készülnek, de még csak az ágyuk mindennapi viszhangja is elhallgatott. Kevés tehát az olaszoknak a muníciója, de a buvárhajók miatt egyéb nyomorúság is olyan már ott, hogy az orosz forradalom után bízvást várhatjuk az olasz forradalmat. Az angolok is zárt üléseket tartanak a parlamentben a buvárbajó veszedelem miatt. Az éhség rémétől félnek tehát már ott is. _________TÁRCAKa rcolatok. Szólj igazat, betörik a fejed. így tartja a régi jó közmondás. Sohasem állott szimpatikus ember hírében, aki meg merte mondani és le merte írni az igazságot. De ma nem kell a súlyos konzekvenciáktól tartani, az ellenvetésekre alaposan rácáfolt a helyzet komolysága, — maga a közvélemény. A divathóbort ellen ezideig gyöngének bizonyult minden ócska frázis, hiábavaló volt minden bölcs intelem. Elvitázhatatlan úgy a nők, mint férfiak részéről, hogy ha valóban „haladunk a korral,“ — haladni kell a külsőségekkel, tehát az öltözködéssel is. Csak nem fejlődünk visz- szafelé ? ! Minden nemes törekvés előtt meghajtjuk az elismerés zászlaját és nem is akarunk dobálózni bombasztikus frázisokkal, mert a régi nóta — mindig régi nóta marad, ha szép is. A divatkérdés feszegetésével darázsfészekbe nyúlnánk. Nem vagyunk rá illetékesek, hogy szakvéleményekkel rontsunk neki a sírjából föltámadt rokoko-nak, biedermayer-nek és a többi hajdani koroknak. Azonban furcsa, hogy a lenézett, lesajnált, eltaposott „régi“ divatokat most hullámzó kebellel, romanticizmusra hajló lélekkel üdvözlik a hölgyek és szépnek, jónak, csinosnak tartják. Miért éppen most ? Most, amikor a háborús viszonyok százszorosán megnehezítették az életkörülményeket. Amikor mindenkinek fel kellene fogni az idő szavát, amikor véreső hull és patakként ömlik a köny ! Amikor kevés a ruhának való kelme, kevés a cipőnek való bőr, s amikor minden olyan kevés, minden olyan szomorú, szomorú, szomorú !.. Az asszonyok veszik tovább a méregdrága ruhaneműt, mig férjeik a harctereken szenvednek, vagy fogságban sínylődnek. A lányok azt sem tudják, milyen kalappal, cipővel keltsenek feltűnést a korzón. A gyászoló özvegyek mélységes fájdalmukban még a gyászruhákban is divatoznak ! A keserves könyeket hullató árvák kenyérért kiáltanak, de első a divat. Ha nincs kenyér, nincs krumpli, só, cukor, —- ha nincs semmi: nem baj, él magyar, áll Buda még, tovább élünk, csak jöjjön a divatlap, a legtökéletesebb, legszimbolisztikusabb és legkedvesebb tápszer. A sivár valóság, a kegyetlen balsors mindennap homlokon üt bennünket; sir, jajgat, panaszkodik mindenki, átkozza a háborút, — s a béresgazdáné drogériába jár és a vice- házmesterné versenyt öltözik a főispánnévai . . . Én azt hiszem, a divatkórság világában a legrettentőbb nyomor fogja megfujni az ébredés trombitáját, de már akkor későn lesz ! Addig is tisztelet a kivételnek. Valamikor a fiatal, no meg a nem fiatal hölgyek is igen kényesek voltak jóhirnevükre, kütönösen arra vigyáztak, hogy ne sokat beszéljenek-róluk így mondják a régi írások és igy beszélik a régi öregek. j-KÄptarLls: inai száma © oldal. Azok a leányok pedig, akikről semmit se beszéltek, azok voltak a legértékesebbek, a leg- ünnepeltebbek, azokért rajongtak és versenyeztek a férfiak, s ha nevüket említették, bizonyos ünnepi érzés hatotta át a lelkűket. Ezekről a hölgyekről még azt is mesélték a nagymamáik, hogy legszebb erényük a szerénység volt. Csiszolt gyémánthoz hasonlított a lelkűk, szerény ibolyához a viselkedésük. És éppen ilyen sze- rénységü volt a ruházkodásuk is. Az utcán, az estélyen, a bálokon nem a cicoma, selyem, „costüm“, hanem az üde ifjúság és szerénység adta meg az értéket, a díszt. Az akkori leány, a családi otthont tekintette kijelölt helyének s e szent hely képezte mindenkor boldogsága középpontját, vágyainak netovábbját. A mai leányt másképp neveli az élet ferde iskolája. Van ugyan még ma leány, aki méltó utóda a hajdani jólnevelt, ideális lelkületű leányoknak, de ezek már csak ritka kivételek, s ezekről tisztelettel, sőt nagyrabecsüléssel emlékezik meg a társadalom. A mai leányok nagy átlaga teljesen elüt kvalitás dolgában a hajdani leányoktól, ő nem otthon, hanem az utcán érzi magát igazán jól. Ami luxust csak kifejthet, ezt a piacra viszi, hogy megbámulják azok, akik a. pillanat hatásának élnek s a pillanatnyi sikerekre vadásznak. A mai leány úgy öltözködik, hogy nyomban „meghódítsa“ a férfiak seregét. Térdig érő szoknyáját pikánsul felemeli, hogy a pókháló harisnyáját (és lábacskái idomait, mi tagadás benne) jobban
