Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-15 / 15. szám
XL1X. évfolyam 15. szám. EKflsetési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — í Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. 4äyula, 1011. április IS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. Csatákba induló harangok ... Tehát bekövetkezett! Nálunk is szedik, eresztik a tornyokból az egyházak érc szónokait. Némelyiket százesztendő, sokat évtizedek előtt vonták fel a magasba. Ünnepi zajos hangulatban. Felhők- rétázva, fehérruhás koszorús leányok kezeitől virággal megkoszorúzva. írják az újságok, hogy most a bucsuzásnáí is virággal ékesítik fel a jó falusiak a leszedett harangokat. De nem zajos vigsággal búcsúznak tőlük. Néma megadással, áldozatos lélekkel, a jövőbe vágott pillantással mondják el az »Isten veletek« búcsúszavát. Hogy mit jelent a harang, azt jobban, mélyebben lehet érezni, mint elmondani, leírni. Mit jelent a nagy, hatalmas dómokban! A fenségesnek kiegészítő művészi tényét? Kevés e szó a messze zugó ha'almas ércnek jellemzésére. Az erőt, a hatalmat, melyet a hit képvisel a nagyvárosok zajában és fényében ? Ezzel sem mondunk meg mindent. És mit jelent a kis falusi templomokban? A föld népének életében, lelki világában? G-yermekkori gyönyörű emlékeket. Isten félelmet. Munkát. Imádságot. Napfelkelóst, nyugtot. Szent, sátoros ünnepeket s mindennapi küzdelmeket. Fellobogó reményeket. Tűz FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1V OÁVID. veszedelmet és áldást. Hitet és megnyugvást. És most távoznak ezek a megszentelt ércek. Csatákba indulnak. S mig eddig a hivek leikéhez szólották, búgtak: most majd a nemzet élet-halál harcát fogják szolgálni s egy függetlenségre és szabadságra teremtett nép rettenetes keserűségének halált ontó viharát fogják magukból önteni. Agyukat öntenek a harangokból. Indulnak hosszú, véres útra, hogy diadallal fejezzék be a nemzeti önvédelemnek kálváriás küzdelmeit. Leszállva tűsbe, ott kiolvad Szép, tiszta, csengő hangotok -, S a hang, melyet ontotok, Rekedt hörge'se lesz a lázadó pokolnak... Menjetek hát . . . szentelt ércek! A csatákba menjetek! Vegyetek részt megpróbáltatásainknak nagy viharában. Isteni megpróbáltatás ez! Nektek is nehéz, ó mi nehéz leszen az emberpusztitás. De ’iszeu azért indultok csatába, hogy templomaitok, melyekben az Urat dicsértétek . . . szabad magyar földön a független magyar nép templomai maradjanak . . . Baumgartner Endre, káplán. Megjelenik minden vasárnap A közigazgatási bizottság ülése. — április 10. — Békésvármegye közigazgatási bizottsága kedden délelőtt tartotta meg április havi rende ülését. Az alispán jelentésével és javaslataivas kapcsolatban széleskörű tárgyalás folyt le a me-' zőgazdasági munkák biztosítása és különösen a közellátás kérdésében, amely a mig egyrészt feltárta az e téren mutatkozó nehéz helyzetet, bajokat és jogos panaszokat, addig másoldalról kétségtelen meggyőzhet mindenkit,, hogy köz- igazgatási hatóságaink és a bizottság is körültekintő gonddal és a felsőbb hatóságokkal szemben is kifejezett erélylyel igyekeznek a nehéz viszonyok között a közellátás nehézségeit elhárítani és a mutatkozó bajokon segíteni. A szokottnál hosszabbra nyúlt ülésen a megjelenésben akadályozott főispán helyett dr. Daimel Sándor alispán elnökölt és jelen voltak dr. Berthóty István főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr, Zöldy János főorvos, dr. Zöldy Géza főügyész, Blaur Gyula h. pénzügyigazgató, Mikler Sándor tanfelügyelő, Horváth Béla műszaki tanácsos, dr. Konrád Ernő kir. ügyész, Holló György gazdasági felügyelő, Beliczey Géza, Haraszti Sándor, dr. Ladies László és dr. Török Gábor választott tagok. Az ülés megnyitása után dr. Berthóty István főjegyző előterjesztette az alispánnak március hóra vonatkozó javaslatát, a mely a következőleg szól: A közbiztonság a múlt hóhoz viszonyítva javulást nem mutat. A személybiztonság 19 esetben támadtatott meg, még pedig 1 gyilkosság, 2 halálos, 2 súlyos, 3 könnyű baleset, 3 öngyilkosság, 2 öngyilkos- sági kísérlet, 3 verekedés, 1 könnyű testisértés s 2 veszett eb marás által. Annál nagyobb a vagyonbiztonságot megTÁRCA. Csipkés feliér párnád. . . . Csipkés fehér párnád ha öntözi könnye d, S szomorú szép lelked nem álmodik többet Tavasz illatáról, Ha elmegyek Tőled, ha itt hagylak Téged, Álmodjon csak tovább a Te lelked szépet Akácfavirágról, Orgonavirágról . . . Ha a messzeségben elfolyik a vérem, Ne sirassál engem, ne átkozd meg értem Az egész világot, — Csipkés fehér párnád könnyet solme lásson, Álmodozó lelked még akkor is várjon Akácfavirágot, Orgonavirágot. Még a más világról is eljövök Hozzád, Az ablakod alatt én dalolok nótát • Örök boldogságról, Éjszaka csendjében lecsókolom szemed, Csipkés fehér párnán ngy álmodok veled Akácfavirágról, Orgonavirágról . . . Somogyi Imre. A belső hadszíntéren . . . — Irta: Péczely József.— Mert most már két ht- -z-mtér van. Külső és belső. A külsőn katonák ti aakoznak puskákkal, ágyúkkal, bombákkal; a belsőn meg az itthonmaradtak, az öregek, a bénák, a gyerekek, az asszonyok ásókkal, kaszákkal, kapákkal . . . Most már nemcsak Galíciában, Romániában, a taljánok görbe országának határán dúl a fékevesztett háború, hanem itthon is folyik az ádáz küzdelem az élettel az életért, azért a kevésért ami van s azért a sokért, ami nincs s amit valami úton-módon mégis ki muszáj sikeriteni. A szükség álcázott csapatai időnként erős támadásokba fognak. Járőrei elöljáróban kitapogatnak mindent s aztán jön a roham . . .De ennek is van ellenszere. Fedezéke, orvossága, csakúgy, mint a fronton. Fedezéke a központ. A liszt-, a korpa-, a cukor-, a vas-, a szén-központ és a társai; orvossága meg a — blokk, melyeket egyenként adogatnak be az embereknek, különféle színekben : piros, fehér, zöld, hupikék ... A liszt-, kenyér-, zsir-, petroleum-, kávé-, cukor-, szappanblokk és a többi . . . Előbb a lisztet, a kenyeret adták blokkra. Szépen kiporciózva. Kinek amennyi dukál. Aszerint. A parasztnak nagyobb, az úrnak kisebb numerusú . . . Amikor ez történt, Venyige Péter az egyletben azt mondta, de igen nagy meggyőződéssel: — Lám embörök még a kormány is tudja, — bár jót azér’ nem lőhet rúla mondani, — hogy mi szántó-vetők, csak többet nyomunk az ország mérlegjébe, mint az urak ! Hát ez igen nagy lelkimegnyugovás. Később azonban változtak a körülmények. Hogy a harc mérgesedett, egymásután fölmerültek a kávé-, a szappan-, a petrol-blokkok, Itt már nem volt személy válogatás. Mindenkinek egyformán. Ami már magában véve is igen nagy tévedés. Kővágó Jánosként rémisztő nagy hiba, mert a magyar ember igaz hogy nem ér rá gyenge lámpavilág mellett bágyadozni fél éjszakákon át, azonban az is tudnivaló, hogy a petrol sok minden nyavalyának egyedüli orvossága. Jószágnak, embernek Nono ! A szappan is! A jöldmunkában jobban piszkolódik a váltó-ruha, mint a diván sarkában ... De jó ! Amig tűrhet az ember, tűr. Azonban nagy hirtelen olyan újabb manipuláció következett, ami sok emberben elszakította a türelem vékonyka madzagját. A cukorblokk . . . Csordás Szabó Mihály uramnál is . . . Ketté pattant a hitvány mesterség ! A faluban azt is a kis púpos méricskélte az embereknek. Kinek mennyire szólt a blokja. Negyedkiló, félkiló, háromnegyedkiló . . . így pécézték ki odafönn . . . Vagy a jegyző . . . Az uraknak háromszor annyi . . . Hát már ebből is látnivaló, hogy nagy hunefutság ! Csordás Szabó Mihály öles nagy szál paraszt benyit a kis boltba s nyújtja a blokkot. A blokk sárga színű, ami azt magyarázza már az első szemverésre, hogy negyedkiló . . Két kis blokk, hát két negyed, vagyis egy fél kiló . . . A kis púpos méri a cukrot. Hengeriti a papirosba . . . — Itt van ! S nyújtja Mihály gazdának. Mihály gazda átveszi a kis csomagot. Tenyerében megrázintja a súlya végett. Megüti ? Látta ugyan a fényes rézbádogon, hogy lebillent, azt is, hogy félkilóst húzott, azonban a jól nevelt kéznek nincs párja. Latra megérzi. Aztán azt senki se tudhatja . . . Hát ugyan miből szerezte volna másból ez a kis púpos a házát, a földjét . . . mert már földje is van. Amikor bejött a faluba 'egy kis szines abrosz volt a hátán, abba se valami sok motyó . . . Nahát! Mihály gazda piszmog. A pénzt keresi. A kis lajbli zsebbe, az ujjas zsebbe, az ellenzőbe . . . Hm ! A kockás zsebbelit rázintja ... Na ? — A fene beléd . . . ! Ujfönt mártogatja a kezét . . . Lapunk m.a.1 szama © oldal.
