Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-11 / 10. szám

6 Kékes 1917. március 11. HIRDETMÉNY a jövedelemadó és vagyonadó alá tar­tozó jövedelmek és vagyonok, valamint a hadi nyereségadó alá eső jövedelem­többletek bevallása tárgyában. A jövedelemadónak részleges életbelépteté­séről szóló 1916. évi XXVI. t.-c. 11. §-ának 1. pontja értelmében minden adóköteles, ha összjövedelme az 1916. évben a 10000 koronát meghaladta ezen őt, illetve a vele közös háztartásban levőket megillető össz­jövedelméről, a vagyonadóról szóló 1916. évi XXXIi. t.-c. 21. §-a értelmében pedig minden adóköteles, ha adóköteles vagyo­nának értéke az 50000 koronát meghaladja a saját, illetve a vele közös háztartásban levők összvagyonáról és végre a hadi nye­reségadóról szóló 1916. évi XXIX. t.-cikk 9. és 19. §-ai értelmében a természetes személyek és a jövedelemadó fizetésre kö­teles jogi személyek — tekintet nélkül arra, hogy volt-e hadi nyereségük vagy sem — ha adóköteles jövedelmük az 1914., 1915. és 1916. években vagy azok valamelyiké­ben a 13000 koronát meghaladta, a most említett években élvezett jövedelmükről, valamint az 1913. évi jövedelmükről, illetve választásuk szerint az 1911 — 1913. évi átlagos jövedelmükről 1917. évi március hó 31-ig vallomást adni tartoznak. Azok a vagyonadó fizetésére kötelesek, akik­nek föld és házbirtokban fekvő vagyonuk tiszta értéke — beleértve a saját birtokuk mező- és erdő- gazdasági üzemi tőkéjét is — a 100000 koronát nem haladja meg és akiknek más vagyonuk nincs, as 1911. évre vonatkozólag vagyonadó fizetése iránti kötelezettségüknek ér intet lenül való' fen- tartása mellett kivételesen felmentetnek a vagyon­adóra vonatkozó vallomásadás kötelezettsége alól. 1. A jövedelemadóra és vagyonadóra vonat­kozó vallomás az e két adónemre előirt közös val- lomási ivén adandó, amely szerint, amint adókö­teles csak a jövedelemadóra vagy csak a vagyon­adóra, vagy mindkettőre tartozik vallomást adni, vagy csak a jövedelemadóra illetve vagyonadóra vonatkozó részében vagy pedig mindkét részében töltendő ki. A hadi nyereségadóra vonatkozó vallomás az e célra szolgáló külön vallomási ivén adandó. I. Az 1909. évi X. t. c. 9. §-a szerint adó­köteles jövedelemnek tekintendő az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel biró egyéb bevétele, amelyhez a saját házában, vagy illetmény­kép, vagy ingyen birt lakásának haszonértéke, to­vábbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetmény­kép avagy ingyen birt lakásának haszonértéke, to­vábbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetmény­kép vagy ingyen kapott gazdasági, üzleti és más cikkeknek pénzértéke is hozzászámítandó. Ennek a nyers bevételnek a törvény szerint megengedett levonások után fenmaradó része alkotja az adókö­teles tiszta jövedelmet. Arra nézve, hogy a bármely forrásból eredő bevétel alatt mi értendő — kijelentetik, hogy ez a meghatározás nemcsak az 1909. évi X. t.-c. 10 és 15. §-aiban felsorolt jövedelemforrásokból származó bevételekre vonatkozik, hanem mindazt a bevételt is magában foglalja, melyet az adózó — az emlí­tett forrásokon kívül — bárhonnét tulajdonul kéz­hez vett. II. Az 1916. évi XXXII. t.-c. 7. és 8. §-ai sze­rint adóköteles vagyonnak tekintendők: A) az ingatlanok, ideértve a bányákat és kohókat is összes tartozékaikkal és a velük össze­kötött jogokkal, ha pénzbelileg magbecsülhető érté­kük van; továbbá a mezőgazdasági és erdei ter­melésnek és az ezekkel összefüggő mellékiparágak­nak, valamint a bánya- és kohóüzemekhez tartozó iparágaknak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzemi tőkéje ; B) az ipari, kereskedelmi vagy bármi más hasszonhajtó foglalkozásnak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzleti (üzemi) tőkéje; C) az alább részletesen felsorolt tőkevagyon ; D) minden más, az előző C) pont alá nem tartózó ingó vagyon, kivéve : a) a bútorokat, ruházatot, fehérneműt, mű­tárgyakat, könyveket és házi eszközöket; b) azokat az ingó tárgyakat, melyek az A) és B) pontok szerint mint üzemi (üzleti tőkék) al­katrészei már adóköteles vagyonnak tekintendők. Az A), B) és D) pontokban felsorolt ingó és ingatlan vagyon csakis akkor adóköteles, ha az a magyar szent korona országainak- területén fekszik. A fenti C) pontban említett tőkevegyon alatt értendők : 1. mindennemű akár a belföldön, akár a kül­földön fennálló és kamatozó vagy nem kamatozó tőkekövetelések, tekintet nélkül arra, hogy azokról okirat állittatott-e ki vagy sem ; 2. a belföldön vagy a külföldön elhelyezett takarékbetétek, ideértve a postatakarékpénztári be­téteket is ; 3. az állam, törvényhatóságok, társulatok,- va­lamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott és a fennálló törvények szerint akár adóköteles, akár adómentes .kölcsönkötvények (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek tőkeértéke ; továbbá a belföldi részvények (üzletrészek) és más értékpapírok tőkeértéke ; 4. bárminő külföldi részvénynek vagy érték­papírnak tőkeértéke; 5. a magyar szent korona országainak terü­letén fekvő következő vagyon (vagyonjog), u. m. : a kir. kisebb haszonvételi jogok, továbbá a bérbe­adóit vadászati és halászati jog valamint egyéb a föld- éz házadó alá nem tartozó szolgáltatások tőkeértéke ; a bányamiveléshez szükséges beleegye­zésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok) valamint általában a szolgalmi jogért járó haszon­vételek tőkeértéke; az örökbér tőkeértéke; az 1896 évi XXV. t.-cikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételé­ért fizetett évi szolgálmányok tőkeértéke, illetőleg megváltás (örökválság) esetében a váltságtőke; végül a személy- vagy reáljogu gyógyszertárak tőkeértéke; 6. a belföldi vagy külföldi pénznemekben bankjegyekben, arany- vagy ezüstrudakban, pénz­tári utalványokban fekvő készpénz, ide nem értve az adókötelesnek a folyó bevételhez (1909. évi X. t.-cikk 9. §-a) tartozó pénzkészletét, mely jövedel­mének lévén alkatrésze, a vagyonadó szempontjá­ból vagyonnak nem tekinthető. III. A hadi nyereségadóról szóló 1916. évi XXIX. t.-c 9. §-a értelmében a hadi nyereségadó szempontjából adókötelesnek tekintendő az a jöve­delem többlet, amelyet adóköteles az 1914., 1915. és 1916. években az 1913 évi jövedelmével szem­ben vagy az adóköteles választása szerint az 1911., 1912 és 1913. években elért átlagos évi jövedel­mével. szemben tényleg elért. Ha elemi csapás folytán úgy az 1913. évi jövedelem mint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos jövedelem a rendesnél jelentékenyen alacsonyabb volt, az adóköteles félnek legkésőbb az általa benyújtott vallomásban kifejezendő kíván­ságára a legutolsó normális év jövedelme veendő jövedelem többlet megállapításának alapjául. Meg­jegyeztetik, hogy az adóköteles azt a kedvezményt miszerint a hadi nyereségadó megállapításánál az összehasonlítás alapjául az 1913. év helyett a leg­utolsó normális év jövedelme vétessék, csak az esetben igényelheti, ha az 1911-^-1913. évek mind­egyikére és az általa normálisnak tartott évre vo­natkozólag is számszerű, teljesen kimerítő vallomást ad és a vallomásban csatolt indokolásban a kére­lem jogosságának indokait előadja és igazolja. 2. A vallomásokat annál a községi elöljáró­ságnál (városi adóhivatalnál, a székesfővárosi adó­hivatal kerületi osztályánál) kell benyújtani, a mely­nek területén a természetes személy állandóan lakik vagy tartózkodik. A vallomások lezárt borítékban is beadhatók, ez esetben azonban a nevet és a lakást a címla­pon pontosan ki kell tüntetni. Az adóköteles természetes személy állandó lakhelyének azt a községet (várost) kell tekinteni ahol viszonyainak megfelelően berendezett lakása van. Csak időleges és átmeneti tartózkodásra be­rendezett megszállóhely lakásul nem tekinthető. Éhez képest azok az adókötelesek, akik szórakozás végett, vagy üzleti illetőleg egyéb okokból (pl. mert védkötelezettségüknek másutt tesznek eleget, vagy tanintézeti hallgatók, vagy üzletük másutt van, mint ahol laknak) az évnek egy részét állandó lakhelyü­kön kívül töltik, mindenkor állandó lakóhelyükön adnak vallomást. Több lakóhely esetén, vagyis ha ugyanazon adókötelesnek két vagy több községben van az előző bekezdésben foglalt meghatározásnak meg­felelő állandó lakóhelye, a szóbajöhető községek közül az adóköteles vallomásait annál a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál, székesfővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) tartozik benyújtani, ahol a jövedelem- vagyon- és hadi nyereség adóit tárgyaltatni akarja. Az adókivetés helyének ekként történt megválasztását köteles a fél a vallomási ivekbe azok első oldalán a 3-ik tétel alatt is be­írni és arról, hogy az adókivetés helyéül melyik községet választotta, 1917. évi február végéig az állandó lakóhely szemponjából szóbajöhető közsé­gek mindegyükének elöljáróságát (városi adóhiva­talt, székesfővárosi adóhivatal kerületi osztályát) szóban vagy írásban értesíteni. Megjegyeztetik, hogy az adóköteles nincs fel­jogosítva arra, hogy a jövedelemadóra és a vagyon­adóra vonatkozó vallomásának beadási helyéül az egyik községet, a hadi nyereségadóra vonatkozó vallomásának beadási helyéül egy másik községet válasszon, mert úgy a jövedelemadóra és vagyon­adóra mint a hadi nyereségadóra vonatkozó vallo­más egyazon községben adandó be. 3. Az adóköteles jogi személyek nevében igazgatóságuk, illetőleg törvényes képviseletük szék­helyén adandók a vallomások. 4. A külföldön lakó azok a magyar állam­polgárok,akiknek az ország területén sem lakóhelyük sem tartózkodást helyük nincs, vallomásaikat itteni utolsó lakóhelyükön kötelesek benyújtani. Ha pe­dig i yen lakóhely nem ismeretes, a vallomási ivek bármelyik községi elöljáróságnál (városi adóhivatal­nál, a székesfővárosi adóhivatal kerületi osztályá­nál! beadhatók, amelynek területén a jövedelmi forrás, illetve vagyon létezik. 5. Az országban nem lakó külföldiek abban a községben (városban) adnak vallomásokat, ahol az ingatlan, az ipari vagy kereskedelmi vállalat vagy telep fekszik, a követelés zálogjoga biztosítva van, illetőleg a vagyon vagy vagyonjog létezik. Több ilyen hely esetén a vallomási ivek bármelyik köz­ségi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál a székes- fővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) beadhatók, amelynek területén, a jövedelmi forrás, illetve va­gyon létezik. 6. A külföldön lakó azok a magyar állam­polgárok, akiknek az ország területén sem' lakó­helyük, sem tartózkodási helyük nincs (4 pont), valamint az országban nem lakó külföldiek (5-ik pont) vallomásaikat a székesfővárosi adófelügyelő­nél (központi osztály) is beadhatják, aki azokat szükség esetén az illetékes pénzügyigazgatósághoz haladéktalanul továbbítja. 7. Az ingyen kiszolgáltatandó vallomási ivfek a félnek hivatalból kézbesítve nem lesznek, hanem azokat az adóköteles a község elöljáróságánál (városi adóhivatalnál a székesfővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) maga vagy megbízottja veszi át. 8. Ha a vallomásadásra kötelezett a vallo­mási iveket kiállítani nem tudná — a községi elöl­járóság (városi adóhivatal, a székesfővárosi adó­hivatal kerületi osztálya) köteles a tollba mondott vallomás alapján a vallomási iveket díjtalanul ki­tölteni s ennek megtörténtét hivatalból bizonyítani. 9. A vallomásokat nem önjogu (gyámolt vagy gondnokolt), valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő (gyám, gondnok, igazgató stb) adja, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban fele­lősség mellett szintén képviseli. A szolgálatban álló kiskorúak azonban, ha kinevezésszerü rendelvénnyel (szerződéssel vagy más módon) biztosított szolgálati illetményük van és ennek betudásával összes jövedelmük a 10000 K.-t, adóköteles vagyonuk az 50000 K-t, az 1914., 1915. és 1916. évek valamelyikében jövedelmük a 13000 K-t meghaladja, vallomásaikat önmaguk adják 10. A vallomásadásra kötelezettek a vallomá­sokat meghatalmazottjaik utján is benyújthatják, a meghatalmazptt ténykedéséért azonban a megha­talmazó anyagilag felelős. A meghatalmazottak e minőségüket hivatalos felszólításra igazolni tartoz­nak. A meghatalmazás bélyegmentes. A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízottat külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni. 11. A vallomások átadójának kivánatára a vallomások benyújtásáról hivatalos elismervényt kell adni. Ha pedig a vallomási ivek boríték alatt nyujtatnak be, ez a körülmény a hivatalos elismer­vényben külön is megemlítendő. 12. Aki a jövedelemadóra és a vagyonadóra vonatkozó vallomását az előirt határidőben vagyis 1917. március 31-ig be nem adja, pótlék fejében fizet: a) a kivetés során megállapított jövedelem- adónak 5°/0-át, ha pedig a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) részéről hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, a megállapított adónak további 10%-át; b) a kivetés során megállapított vagyonadó­nak 1%-át, ha pedig a pénzügyigazgatóság (adó-

Next

/
Thumbnails
Contents