Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-04 / 9. szám

Békéi 1917. márcíúá 4. Az iparcikkek árának maximálása ügyében kelt kormányrendeletre Csizmadia András felszó­lalása után elhatározta a közgyűlés, hogy a meg nem engedhető áru és munkabéruzsorára tekintet­tel újból felir a kormányhoz az iparcikkek árha­tárának megszabása iránt. A vármegyei közkórháznak Stark Sámuellel szemben fennálló és behajthatatlan követelését törülte a közgyűlés. A beterjesztett községi határozatok körül jó­váhagyta á törvényhatósági bizottság: Gyula vá­rosnak a kisvasút hídjának átépítési költségeihez hozzájárulást megszavazó határozatát, Békéscsabá­nak a gazdasági vasút vöntatótelepé és vasutasok lakásai céljára területet átengedő határozatát, Orosháza, Köröstarcsa, Békés, Mezőberény, Gyoma Doboz és Kétegybáza községeknek he.dikólcsön jegyzése ügyében hozott határozatait, Gyomának a villanyvilágitási szerződés átruházása, Orosházá­nak a villanyáram árának felemelése tárgyában hozott határozatát, több községnek az alkalma­zottak háborús segélye ügyében hozott határoza­tait, Békéscsabának a Hősök temetője 10.000 ko­ronát megszavazó határozatát, Orosházának napidij, Tótkomlósnak husvizsgálati, Békésnek vásári hely- pénz szabályrendeletét. A vármegyei utkaparók segélyezése céljából azoknak egy-egy pár erős lAbakkancs beszerzését és kiosztását határoztá el a Közgyűlés. Több apróbb községi ügy és számadás elin­tézése után a közgyűlés kevéssel 11 óra után véget ért. ■> Hírek. Lukács György beszéde. A parlament feb­ruár 23-iki ülésén városunk illustris országgyűlési képviselője nagy beszédet mondott. A szónoklat kiváló, sőt eseményszámba menő voltának bizo­nyítékául csak annyit említünk meg, hogy lege­lőkelőbb fővárosi magyar napilapunk a Budapesti Hírlap „Lukács György“ cim alatt vezércikket irt róla. Hogy ez a háború okozta aktualitások és különösen a papirhiány miatt, amelynek követ­keztében a nagy lapok összezsugoritva Írják meg legfontosabb és a legérdekesebb dolgokat is, mit jelent, érdeme szerint nem is lehet értékelni. A beszédről különben, amelynek közlését lapunk mai számának tárca rovatában kezdjük meg és jővö számunkban fejezünk be, a többi lapok i's, pártállásra való külömbség nélkül, nagy elismerés­sel nyilatkoznak. Bartoss Ferenc szentszéki ülnök. Gróf Szé­chényi Miklós megyés püspök Bartoss Ferenc gyulai róm. kath. főgimnáziumi hittanárt szent­széki ülnökké nevezte ki. Bartoss Ferenc, aki elő­a születések arányszámában hazánk mindenkor előljárt, fájdalom, ezt a privilégiumát is elvesz­tette a háború alatt, mert hiszen, amint köztu­domású, a születések száma nagy mértékben visszamenőben van. Noha tehát hazánk mindig előnyt élvezett a születések számaránya tekinte­tében, ezt az előnyt mégis majdnem teljesen paralizáltak a gyermekhalandóság óriási méietei, úgy hogy a népszaporodás terén nagyon sze­rény eredményekkel tudtunk beszámolni. (Úgy van ! jobkfelől.) Ennek, t. ház, a jövőre meg kell változnia. A csecsemőgondozást már az áldott állapotban levő anyánál el kell kezdeni, mert eredményes csecsemőgondozás a vele együtt való erélyes anyavédelem nélkül el sem képzelhető. (Ügy van! Úgy van!) Az anyasági biztosítás mint preventív intézkedés, a bábaképzés, csecsemő - gondozó intézménynyel kapcsolatosan, azután a csecsemőgondozásban való jártasság általánossá tétele, az orvosoknak alapos kiképzése és to­vábbképzése a csecsemőgyógyitás terén mind- megannyi nagy kérdései az anya- és csecsemő­védelemnek. amely tevékenység most, népesedési dificitünk szomorú időszakában igazán nemzet­mentő jelentőségű feladat és az is fog maradni még sokáig. (Élénk helyeslés) A tuberkulosis morbiditás szinte példátla­nul elterjedt népbetegség, amely ellen erélyes küzdelem hazánkban mindössze két-három évti­zeddel ezelőtt vette kezdeté^ ' an ezen aránylagos rövid küzdelem .o jelentékeny eredményeket mutat fel, mert uiszen közvetlenül a háborút megelőző években a népesség növe­kedése dacára a tuberkulosis morbiditásnak bi- zonyosszerü csökkenését lehetett tapasztalni A háború természetesen derékban vágta ketté ezt zőleg évek hosszú során káplán, feledhetlen jó- emlékü Göndöcs Benedek apátplébános halála után pedig administratora is volt a parochiának, 1903. év óta hittanára főgimnáziumunknak. Nagy­tekintélyű pedagógus, aki társadalmunk minden körében nagy tekintélynek és szeretetnek örvend. Az uj szentszéki tanácsos méltó dísze lesz a püs­pöki szentszéknek. Kitüntetéséhez lelkűnkből gra­tulálunk és szivünkből hangoztatjuk: ad multos annos! Ülések a vármegyén A vármegye hadse­gélyző bizottsága dr. Döimel Sándor alispán el­nöklete alatt dr. Lindenberger János, dr. Berthóty István, dr. Berényi Armin, dr. Jantsovits Emil, dr. Stojanovics Szilárd, Holdoványi János, Holló György és dr. Yangyel Endre részvételével feb­ruár hó 26-án ülést tartott. A bizottság számon vette a hadi özvegyek, árvák és rokkantak ösz- szeirására vonatkozólag eddig begyült adatokat és a további akció megbeszélése során elhatározta, hogy a községek vezetőihez, valamint társadal­mához fordul oly irányban, hogy arra vállalkozó egyénekből alakítsák meg mindenütt az állandó tevékenységre hivatott községi hadsegélyző bi­zottságokat, a melyek a rendkívül elfoglalt elöl­járóságok helyett a helyi segélyező és gyámo- litó tevékenységet mint hivatalos szervezetek el­lássák. A bizottság felkérte az alispánt, hogy addig is, mig a segélyezés kérdése végleg ren- deztetik, a sürgős segítségre szorult özvegyeket és árvákat valamint rokkantakat, amennyiben azokról a községek helyi jótékonysági alapjuk terhére kellőkép nem gondoskodnak, a rendelke­zésre álló összegből a szükséghez képest segé­lyezze. — Március 1-én a a vármegye közkór­házi bizottsága tartott ülést, amelyen ugyancsak az alispán elnöklete alatt résztvettek: dr. Zöldy János, dr. Berthóty István, dr. Lindenberger Já­nos, Reisner Emánuel, dr. Zöldy Géza, dr. Ber­kes Sándor, ifj. Schmidt Gyula és Házy Imre jegyzó. A bizottság meghallgatta dr. Berkes Sándor kórházi igazgatónak részletes jelentését, amely a kórház üzemének fentartásában és az élelmezés­ben mutatkozó nehézségeket emelte ki. A kért 4 ykorona helyett csupán 3*80 koronára emelte fel a napi ápolási dijat a miniszter, a mivel a rendkívül uövekvő deficit elhárítva nem lévén, a bizottság elhatározta, hogy a még mindig nö­vekvő drágaságra tekintettel 1917. január 1-től 4-22 korona napi ápolási dij megállapítását kéri és lépéseket tesz, hogy a katonai betegek után 1916. évre visszamenőleg 4 korona fizettessék. az örvendetes előhaladást, mert bizony a gyen­gébb szervezetek százezrei a lövészárkok ned­vességében és egyáltalán a hadi fáradalmak folytán a tüdővészes fertőzésnek ellentállani nem tudta« s igy a tuberkulótikusok száma rendkí­vül megszaporodott. A tuberkulózis elleni küz­delmet tehát hatványozott erővel kell felvennünk és mind preventív, mind a gyógyító intézmények egész hálózatát kell gyors egymásutánban léte­sítenünk (Helyeslés jobbtelől.), valamint a tu­berkulózis lényegéről s fertőző voltáról a legszé­lesebb néprétegeket ki kell tanítanunk, ha nem­zetünk ezen ellenségének fojtogató ölelésétől meg akarunk szabadulni. (Úgy van ! jobbfelől.) A nemi betegségek béke idején is hihetet­lenül el voltak terjedve hazánkban, hiszen állan - dóan mintegy négy millióra volt tehető a nemi betegek száma. Köztudomású már most, hogy a háború a nemi megbetegedések számát rendkí­vül felfokozza s ami különösen szomorú, olyan kategóriákra is kiterjeszti amelyek békében nagy részt mentesek ettől a veszedelemtől, t. i. a csa­ládapákra. (Halljuk ! Halljuk !) Fennforog tehát az a következményeiben szinte beláthatatlan ve­szedelem, hogy a nemi betegségekkel való fer­tőzés a családok százezreibe széthurcoltatik, ha idejében meg nem történnek az éber ellenintéz­kedések, főleg a leszereléskor. Ha meggondoljuk azt a nagy pusztítást, melyet a nemi betegségek nemcsak közvetlenül, hanem mindennemű más utómegbetegedések, paralizis, tábesz, véredényelmeszesedés, szívba­jok, vakság stb. révén okoznak és ha hozzávesz- szük, hogy e betegségek nemcsak a betegeket magukat, hanem vérszerint való leszármazóikat is nemzedékek során pusztítják és degenerálják ; ha az elől sem hunyunk szemet, hogy a házas­Beható vita után a kórháznál működő * tisegitö orvosok díjazásának kérdését rendezte a bizott­ság és kisebb folyó ügyeket intézett el. Képviselőrálasztók összeírása, a várme­gye központi választmánya február hó 27-ik nap­ján tartott ülésében intézkedett a képviselőválasz­tók 1918. évi névjegyzékének összeállítására az előmunkálatok megindítása iránt. A választmány az egyes választókerületek szavazóköreire nézve az összeíró küldöttségeket a következőleg alakí­totta meg: A gyula-jobbparti szavazókőrben dr. Kohn Mór elnök, Székely Lajos h. elnök, Szikes György jegyző, dr. Major Simon póttag ; a gyula- balparti szavazókörben dr. Follmann János elnök, Schreiber Ottó h. elnök, Erdős Gyula jegyző, Székely Zsigmond póttag ; a dobozi szavazókör­ben Fara Sándor elnök, Szabó Sándor h. elnök, Aszalav Gyula jegyző, Gyenge Lajos póttag ; a kétegyházi szavazókörben Beles Vazul elnök, Mah- lik András b. elnök, Mancsu Aurél jegyző, Sza- buka János póttag ; a gyulavárii szavazókörben Csete György elnök, Kovács András h. elnök, Hegedűs Gyula jegyző, Berényi Antal póttag ; az ujkigyósi szavazókörben Unyalaki László elnök, Kovács Marton h. elnök, Pain Károly jegyző, Gera András póttag ; a a békéscsabai első szava­zókörben dr. Pető Ákos elnök, Zsíros András h. elnök. Tóth László jegyző, Kitka György póttag ; a békéscsabai második szavazókőrben Kopáuyi Gyula elnök, Kovács L. Mihály h. elnök, Horváth István jegyző. Lepény Mátyás póttag ; a békés­csabai harmadik szavazókörben dr. Padrah Kál­mán elnök, dr. Deutsch Henrik h. elnök, Zsi­linszky Sándor jegyző, Bohus M. György póttag ; a békéscsabai negyedik szavazókörben Suck Kál­mán elnök, Ferenczy Árpád h. elnök, Sts István jegyző, Viczián János póttag; a gyomai szavazó­körben dr. Tardos Gáspár elnök, Szilágyi Ferenc h. elnök, Házy Imre jegyző, Gy. Nagy László póttag; az éndrÖdi szavazókőrben Bencze Sándor elnök, Kalmár Vincze h. elnök, Viskovies Ignác jegyző, Márkli Gyula póttag; az orosházi belső szavazókörben dr. Müller Jenő elnök, Bezi Balázs h. elnök, Torkos Kálmán jegyző, Kiss Ferenc póttag; az orosházi külső szavazókörben Pál Ernő elnök, Baranyai Kálmán h. elnök, Bányai Zsig­mond jegyző, Rostás István póttag; az orosháza- ktilső szavazóköiben Kiss László elnök, Vizi Sán­dor h. elnök, Kunos István jegyző, Fehér' János póttag; a pusztaföldvári szavazókörben Holéczy Pál elnök, Kohn Sámuel h. elnök, Bakos Béla jegyző, Keller József póttag ; a tótkomlósi szava­zókörben Hrdlicska Lajos elnök, Paulovics János h. elnök, Németh Kálmán jegyző, Gajdács Pál póttag ; a szentetornyai szavazókörben Csermák Elemér elnök, Szabó Sándor h. elnök, Kuczkai Zoltán jegyző, Szedlacsek István póttag ; a békés­sámsoni szavazókörbén Nagy Mihály elnök, Fould Ernő h. elnök, Básthy Ernő jegyző, Cseszkó Jó­zsef póttag ; a csorvási szavazókörben Reck Géza ságok sterilitása is túlnyomó részben a nemi megbetegedések folyománya: egy percig sem szabad haboznunk abban a tekintetben, hogy kötelességünk a legnagyobb erélylyel szembe­szállni ezzel a veszedelemmel. (Úgy van ! jobb­felől.) Preventív rendszabályokra és gyógyító in­tézményekre van szükség ezen a léren is. És igen nagy eredményt igér a nemi betegségekről, a nemi betegségek által való okos, szisztemati­kus felvilágosítás. Nagy szerepe van a küzde­lemben az ifjúság erkölcsös nevelésének, vala­mint az idejében való családalapítás előmozdítá­sára szolgáló, főleg gazdasági természetű intéz­kedéseknek és intézményeknek. (Úgy van ! jobb­felől.) Természetes dolog, hogy a prostitúció szi­gorú rendszabályozása is beletartozik a nemi betegségek elleni küzdelem kérdéseinek kom- plekszumába Az alkoholizmus mint káros nép­szenvedély nemcsak azért teszi kötelességünkké az ellene való legszigorúbb harcot, mert az al­kohol direkt pusztítója az emberi szervezetnek és tönkretevője a családok százezrei gazdasági létalapjának, hanem azért is, mert az alkohol indirekt rombolásai is vészt hintenek szerteszét. Hiszen köztudomású, hogy az az alkohol, illetve az alkohol mértéktelen élvezete a legtöbb eset­ben az alkalmi okozója a nemi megbetegedések­nek és közismert dolog az is, hogy az alkohol meggyengiti a szervezetet, ennélfogva a testet a tüdővész és egyéb fertőzések felvételére alkal­massá, tehát mindennemű megbetegedésre fogé- konynyá teszi. (Úgy van 1) (Vége. köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents