Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-09 / 49. szám

3 Békés 1917. december 8. letve foghatunk a béke alkotó áldott munkálko­dásához, az adja oda minden nélkülözhető pénzét hadikölcsönbe jó kamatra a hazának. De sietni kell ám ezzel a mindenképpen derék cselekedettel mert már a vége felé járunk a kölcsönzésnek és holtáig bánhatja, aki lemarad. Hi~rek. Lapunk inai száma Boldogasszony foganta­tásának ünnepe miatt vasárnap helyett, szomba­ton jelenik meg. A vármegye alispánja a közélelmezési mi­nisztérium meghívására a közélelmezési kérdések­ben tartandó tanácskozásra e hó 6-án Budapestre utazott. Hősök kitüntetése. A király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül Vilim Tibor 101. gyalog ezredbeli, az ellenségtől szenvedett sebesülésben elhalt t. hadnagynak, va­lamint Ember József 101. gyalogezredbeli tart. hadnagynak a katonai érdemkereszt 3 osztályát a hadiékitménnyel és kardokkal, az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül Czinczár Dezső, egy hadseregparancsnokságnál beosztott népf. főhadnagynak a koronás arany érdemke­resztet a vitézségi érem szalagján adományozta, Utóbbi már előzőleg a signum laudissal is ki lett tüntetve. Megparancsolta továbbá, hogy az újólagos legfelső dicsérő elismerés a kardokkal tud- tul adassék az ellenséggel szemben repülői mi­nőségben vitéz magatartásáért Lukács András 101. gyalogezredbeli t. hadnagynak, Lukács Endre gyulai főszolgabiró fiának, valamint vitéz maga­tartása és kitűnő szolgálataiért Siket András-101. gyalogezredbeli t. főhadnagynak. A legfelső di­csérő elismerés kardokkal tudtul adatott Destek Jenő 2. tiroli cs vadászezredbeli .főhadnagynak, dr. Fenyvesi Jenő népf. főhadnagynak és Horváth Károly t. hadnagynak a 101. gyalogezredben. A hadseregparancsnokság a 2. honvéd gyalogezred­ben Schwarcz József és Szécsi Andor t. hadna­gyoknak, Bíró Zsigmond törzsőrmesternek, Török György, Hegedűs József őrmestereknek, Thun Gusztáv, Szaler György, Schmaller Mihály tart. őrmestereknek, Szuhanek Antal szakaszvezetőnek a másodosztálya estist vitézségi érmet újólag; Moskovics Andor, Török József, Kanovics László t. hadnagyoknak, Bende László, Kalmár Lajos, Marksteiner Károly Dautner Ferenc hadapródje- lölteknek, Weiser Viktor, Róth Alfréd, Jelinek László t. hadapródjelölteknek, Márk János t. törzs- őrmesternek, Kiss Mihály őrmesternek, Olasz La­jos, Bálint Miklós, Engelhart Mihály népf. sza­kaszvezetőnek, Pipis István, Hoffmann Ferenc, Köhler Ferenc, Mihucz György t. szakaszvezetők­nek, Vata Márton Falacsik István, Biczó Károly földesuraságok mellett kapüsonos, nagyszemü vándorszinésznők, Lórántffy Zsuzsánna külsejű falusi asszonyságok között kiéhezett, kócos mu­zsikusok és színezek szorongtak a fogadókban. A nyugalmukban megzavart törzsökös pestiek nem is nagyon bánják már, ha az egész forra­dalom minden tartozékaival elviharzik a város békés falai közül. A nemzetőrök a múltkor is megraktak egy belvárosi háziurat. A nemzeti színház sarkán találkozott vele és Júliának hívták Eddig vidéken pályázott a társulattal, az aktorok világgá mentek a hadjárat alatt, a direktor beállott hadikémnek Komárom­ba, akinek volt hová lehajtani a fejét, elhúzódott az ágyudörgés elől; Julia árva volt és szerződés végett a nemzeti színház körül hol büszke nem- örődömséggel, hói még ázott veréb módjára ácsorgott. Nagyra nőtt fekete szeme a szerep fe­letti virrasztásoktól, haja vörösesszőke, mint nyár végén a kis boglya a mezőn, az arcán alig lát­ható kis madárköröm-nyomok, a szenvedések, nélkülözések és színpadi festékek szárnyas ko- boldjainak lábnyomai. A szája az énektől, dekla- mációtól szabályosan megnőtt, mint egy forrás, amelynek nyílásán végtelenül bugyborékolnak a csengő habok és ruhája sámpányerszinü volt, amilyent a grófnék viseltek. Keleti karikáié vol­tak a fülében, amelyek megrezzentek egy távoli zenétől, a bajadér-tánc dob-szavától és görög­orra bágyadt, lemondó és kíváncsiság nélkül volt, amint a legtöbb nőnek hamarább az orrán látszik meg a bánat. Kezében könyvecske volt, mint em­léktárgy a szalon-asztalon, Petőfi költeménye. Az ismeretség férfi és nő között ez időtájt még nagyon lassan ment A nyurga, nagycsontu és alföldinap képű nyírségi gavallér kétszer is lekisérte a Hatvani-utcán és a ködös Dunapartig a filigrán-termetü nőcskét . . . Midőn Julia el­mondta gondját és reményét, Eördögh Emil pa­zarul legyintett: népf. tizedeseknek, Kugler József tizedesnek, Tó­dor Sándor t. őrvezetőnek, Ludvig József népf. őrvezetőnek, Matyuska András, Csizmás János, Takács József, Színi Károly, Mahler József hon­védeknek, Florucz Pál t. honvédnek, Keresztes József, Korponai Ferenc, Rozsó Miklós, Kuklay János, Leib Antal, Bontó Demeter, Schneider György, Czakó József, Yincze István, Gróh Fű- löp, Argyelán János népfölkelőknek a piásodosz - tálijii ezüst vitézségi érmet; Balog István népf. őrvezetőnek a bronz vitézségi érmet harmadszor; Sipos Sándor t. hadnagynak, Grün Móric c. őr­mesternek, Kotroczó István szakaszvezetőnek, Si- kovanyecz Mihály népf. őrvezetőnek, Mayer Antal t. honvédnek a bronz vitézségi érmet másodszor; Moskovits Imre I. oszt számvívő altisztnek, Pász- torcsik József, Mészáros József szakaszvezetőknek, Vida Pál, Silberstein Armin, Bereczki Sándor, Király Lajos tizedeseknek, Kompasz Ferenc, Szi­lágyi Ferenc t. tizedeseknek, Motelka József, Csibrán József npf. tizedeseknek, Kovács József Jäger József őrvezetőknek, Kerekes István, Dab- reczeni Ferenc népf. őrvezetőknek. Lazin Simon, Hanekker Vendel, Vida István, Gajdács Mihály honvédeknek, Merk Gáspár, Verten Lajos, Bár­sony Gáspár, Varga János és Biró István nép­fölkelőknek a 2. honvéd gyalogezredben és Kner Endre t. hadnagynak a 4. honvéd gyalogezredben a bronz vitézségi érmet adományozta. A békésmegyei köztisztviselők beszerzési csoportja, mely tudvalevőleg a kormány intenciói szerint a köztisztviselőknek élelmi, ruházati és egyébb cikkekkel való rendszeres, egyöntetű és gyors ellátása céljából alakult s felöleli magában a vármegye területén működő összes állami, tör­vényhatósági és községi tisztviselőket, immár be fejezte a szervezési munkálatokat s 1100-at meg­haladó taglétszámmal megalakult dr. Fiizesséry Zoltán főispán elnöklete alatt. Hasonló módon tömörülnek az ország többi vármegyéinek köztiszt­viselői is és a csoportoknak közszükségleti cikkek­kel való ellátása végett a pénzügyministeriumban megalakították a »Közalkamazottak beszerzési cso­portjainak központját«, amely már legközelebb megkezdi működését dr. Vass Tamás ministeri tanácsos vezetése mellett, A pénzügyminiszter már az alakulást megelőzőleg kilátásba helyezte a Gyulán működő csoport részére nagyobb kamat­mentes kölcsön rendelkezésre bocsátását, amelyet azonban sürgetések dacára sem tudtak eddig meg­kapni. Minthogy minden áru árát előre kell lefi­zetniük és csak hetek múlva kapják meg az árut, megfelelő forgótőkéről másként, Önerejükből kell gondoskodniuk. E végből az intézőbizottság azt határozta, hogy a csoport minden egyes tagjától 30 koronának egyszersmindenkorra való befizeté­sét kívánja. Ezúton mintegy 33000 K forgótőke jönne össze. Az ekként begyülő jelentékeny, de — Nem baj, hogy kicsiny a termete. Mégis hősnője lesz a Nemzeti Színháznak, mert én akarom. — De hát kicsoda ön. uram, aki ily földön­túli hatalommal rendelkezik? — kérdezte Julia megriadva az ifjú heves szavaitól. Eördögh Emil, amint Petőfiről számtalan­szor hallotta, villámló szemmel megragadta Julia kezét: — Én a Jövő jövendőbeli szerkesztője va­gyok és kegyed a hitvesem lesz, ha szive még szabad. Ha nem egy szürke, ásító életrajz töredék poros árkusairól imám e történetet, magam is csóválnám a fejem az ifjú Eördögh szavain. Pedig nem is hangzanak e szavak oly valószinüt- lenül, ha a negyvenkilencediki Pest eltűnt épü­leteit, furcsa figuráit, nyugtalanságait és bizony­talan nagyjait képzeljük a háttérbe. Meg volt zavarva mindenki a városban, a tél nedves és komor volt, mint Jósika Miklós regényeiben, a hazafiak irigyelték a varjak és hollók szárnyait a Barátok-terén, mert a madarak bármikor el­repülhetnek Pestről. Julia becsületére legyen mondva, nem fo­gadta el nyomban az alig húsz esztendős ifjú ajánlatát. Valamint csak unszolt kérelmére egye­zett bele, hogy együtt ebédeljenek a Komlóban. Bár ismerősei nincsenek Pesten, akik megszól­hatnák az idegen fiatalember társaságáért Máj­gombóc leves és paradicsomos marhahús volt az ebédjük, amelyhez három deci fehér bort ittak. Két jurátus csörömpölt még kardjával az aszta­luknál Az egyiknek vérben forgott a szeme és Kossuthot szidalmazta határozatlansága miatt. Szürkülő, vágott képű, farkasfogu férfiú volt. Kíméletlenül csattogtak a szavak szájában mint harapófogók. Bizonyosan legelsőnek szaladt el a csatából. A társa egy tejképü, ártatlan szemű anya mellől elszabadult ifjú, szűk, papos kabát­szükséges tőke sikeresebbé, gyorsabbá fogja tenni az áruk beszerzését, egyszerűbbé azok szétosztását. A befizetett összeg a csoport feloszlásakor a ta­goknak vissza fog adatni. A tagok ezt a befizet tést a hivatali főnökök, nyugdíjasok az adóhivatali pénztárnokok kezeihez teljesitik. A szerényebb anyagi viszonyok között levők részére a részletek­ben való befizetés is lehetővé tétetett. — A be­szerzési csoport ezutáni működése elé bizalomtel­jes várakozással néznek a tisztviselők. Ezideig a közélelmezési hivatal az ellátatlanok részére szük­séges lisztet bocsátott rendelkezésre, egy waggon burgonyát küldött meg, továbbá kiutalt 16 mázsa rizs, bizonyos mennyiségű árpakását, száz mázsa sárgarépát, amely utóbbi cikkek átvételének lebo­nyolítása már folyamatban van. Főzelékfélékre, amire pedig legnagyobb szükség volna, alig van kilátás, miután ezekből országszerte kedvezőtlen termés volt. A közélelmezési hivatal ezért ismé­telten a leguagyobb takarékoskodásra kéri a tagokat. Magyarországon nincs már belső hadmű­veleti terület A belügyminiszter köriratban érte­sítette az útlevél kiállító rendőrhatóságokat, hogy Beszterce Naszód és Maros Torda vármegye a belső hadműveleti területből kivonatott és a külső hadműveleti területbe osztatott be, minek folytán magyar föld sehol sem tartozik már a belső had­műveleti területhez. A kórház, katonaság és szanatórium meg­károsítása. A háborús kozélelinezés zavartalan ellátása végett a kormány mondhatni az összes élelmiszerek és közszükségleti cikkek átvételére és a fogyasztóközönséghez való eljuttatására köz­pontokat alakított, amely szervezeteket illeti a ha­táskörükbe utalt termények feletti korlátlan ren­delkezési jog. Hogy ezek a központok hogyan teljesitik a rájuk bízott feladatot, azt szomorúan tapasztalják nemcsak a magánfogyasztók, hanem a központokkal összeköttetésben álló hatóságok és intézmények is. Köztudomású, hogy a közpon­tok kezére bízott cikkek a forgalomból eltűnnek és abból a közönség alig lát valaha valamit is. Egyik ilyen ékes virágszála a központoknak a Zöldségközpont is, amely a zöldség és főzelék­félék felett rendelkezik, de cikkeiből csak papíron utalt ki valamit, hogy aztán ezt a kiutalást is, annak teljesítése előtt visszavonja és még a leg­nagyobb szorultságban levő közintézményeknek sem juttat az általa lefoglalt készletekből. Ez a nehézkesség kényszeritette a vármegyei közkór­házat és Józsefszanatóriumot, amelyeknek ápolt­jaik élelmezéséről a központok tehetetlensége da­cára is gondoskodniukíkel1, hogy a központ megkerü­lésével szerezze be téli káposzta s főzelék szükségletét. E végből a közkórházban ápolt s erre alkalmas­nak tudott két katonát Wix Géza bankhivatalnok 43. gy. ezredbeli 25 esztendős hadapródjelö ltet jában görbedten üldögélt és megriadt az üveg­ajtó minden nyílására : midőn kívülről utcai köd és köpenyeges, titokzatos, sápadt hírlapírók, ka­landorok jöttek, akiket az urambátyámok aszta­lukhoz tessékeltek, hogy a legújabb híreket hall­ják. Ez az ártatlan, ijedt bárány hal majd meg rohamban a debreceni temetőben. — .Gyerünk e helyről, — súgta Eördögh Emil menyasszonya fülébe. — Az emberek zsí­rosak, mint régi tarisznyák és a nők lábán a fehér harisnyák mintha a nagymama óta nem lettek volna kimosva. A csizmák és az ételek szaga, a hazafiak aggodalmas emésztése és a csalók kerepelő, beférkőző hangja : nem való a mi hangulatunkhoz Gyerünk a Svábhegyre, ahol Jókai rejtőzött Rózájával. — Tél van, — rebegte Julia. De Eördögh Emil ellenállhatatanul vonta magával a színésznőt. Egy régi bérkocsit talál­jak, amely zöldre volt valamikor festve és olaj­lámpás volt a hintó belsejébe. A bérkocsis vál­lalkozott rá, hogy a Szervita-térről a Svábhegyre szállítja utasait. A Lánchídon robogtak át, aztán a Kriszti­nán, majd a hegynek gördült a kocsi. Eördögh Emil megfogta Julia kezét: — Kérem, hogy ne mondja el élettörténetét, mert azt szeretném, ha ma kezdődne élettörté­nete. Ami eddig volt felejtse el. Sose jusson eszébe senki a múltakból. Én szeretni fogom. Ha meghal, utána halok. A színésznő őszinte könnyeket hullatott, És mentek tovább, felfelé a hallgatag, téli Sváb­hegyre, a halott-komoly, leveleken, a hallgatag árkokban, megszedett szőlőkben, alvó nyárilakok között megkeresni Jókai Móric boldogságát és belőle lehelni, inni és élni.

Next

/
Thumbnails
Contents