Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-02 / 48. szám

XLSX. évfolyam €}ynla, 1917. december 3 48. §xám Előfizetési árak? Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. . POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHN DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Külön béke az orosszal? Less-e béke? Ezzel a kérdéssel ta­lálkozunk utón és útfélen. A sablonos kö­szönés helyett ezzel haladnak egymás mel­lett ösmerösök, jóbarátok, hónapok, sőt idestova esztendő óta. Erre a kérdésre negyedféleszten- deje, hogy nem lehetett olyan valószínűség­gel, sőt mondhatni olyan határozottsággal felelni, mint 48 óra óta, hogy: Igenis meg less a béke! Olyan olvasó közönségünk van, amelynek minden tagja olvas fővárosi lapokat is. Nem Írunk, nem mondunk tehát uj dolgot senki­nek, amikor megállapítjuk, hogy a most fel­színen levő orosz köztársasági kormány ve­zetői, a bolsevikiek, dróttalan táviró utján közvetlen fegyverszünet, illetőleg békeajánla­tot tettek az Oroszországgal harcban álló államokuak, ezek között Ausztria s Magyar- országnak is és hogy a monarchia külügy­minisztere az ajánlat vétele után nyomban a legkisebb habozás nélkül ugyancsak dróttalan táviró utján válaszolt, hogy igenis hajlandó, sőt alapot is lát az ajánlat folytán a fegyver- szünet és a béke tárgyalására. A világháború megkezdése, tehát negyed­fél esztendő óta nem történt a mostaninál fontosabb politikai aktus, amely a békekötésre vezessen. Anélkül, hogy az aktus jelentősé­gét túlbecsülnénk, vagy a helyzetet rózsa­színűnek látnánk, egy pillanatnyi kétségünk sincs többé, hogy az orosz fegyverszünet ajánlat az áhitva várt békét és hozzá kell tennünk, hogy a monarchia és ennek keretén belül a magyar nemzet érdekében álló kielé­gítő békét feltétlenül meg fogja hozni. Nem akadályozhatná ezt többé meg még az a számbaveendő eshetőség sem, ha az orosz bolseviki párt megbuknék s a békét ajánló Trocki és Lenin a küzdőtérről bármi okból is letűnnének. Sőt erősen számításba kell vennünk, hogy ez belpolitikai okokból aligha meg nem fog történni. Titáni erő is kevés ahhoz, hogy oly társadalmi és közgaz­dasági programmot, mint aminőt ők hirdet­nek, megvalósítani képesek legyenek. Trocki és Lenin — ismételjük — megbukhatnak, meg is fognak bukni, de a béke gondolatát, .sőt magát a bókét bárki jöjjön helyettük és utánuk, hívják azt Kerenszkiuek, Kalediunek, vagy akár a visszatérő Miklós, vagy másnevü cárnak, megakadályozni emberi hatalommal többé nem lesz lehetséges. És ha az orosszal a fegyverszünet, re­méljük rövid napok alatt, tényleg megvalósul, az olasz, a francia, sőt nincs kizárva, hogy még az .angol népben is oly béke vágy, vagy az orosz front felszabadulása következtében olyan rémület fog elterjedni, hogy az általános béke, amelynek pedig kilátásai eddigeló csaknem reménytelennek látszottak, igen rövid idő alatt, lehet, hogy még ez óv folyamán be fog kö­vetkezni. A. minden ajkon hangzó kérdésre tehát most már egész bátran lehet felelni: Igenis, meg less a béke! Hírek. A közigazgatási bizottság december havi rendes ülését f. hó 10-én fogja tartani. A vármegye közkórházi bizottsága kedden délután dr. Darnel Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, a melyen dr. Berkes Sándor igazgató a kórház viszonyait tárgyaló jelentése élén az el­ismerés és fájdalom szavaival emlékezett meg $r. Fábry Sándornak elhunytéról, aki mint a vármegye alispánja egy évtizednél hosszabb ideig volt a bizottság elnöke és a 'kinek működése idejére esik a közkórháznak első építkezése, az elmegyógy­intézet és uj belgyógyászati pavilion, valamint a kapcsolatos építkezésekkel az intézetnek nagy arányúvá való fejlesztése, amiben az elhunyt lelkes tevékenységének főórdeme volt. Indítványára a bizottság dr, Fábry Sándor érdemeiről való ke- gyeletes megemlékezésének és halála felett fáj­dalmának jegyzőkönyvében adott kifejezést és a gyászoló családhoz részvétiratot intézett. — Az ülés ezután részletesen foglalkozott a közkórház anyagi ügyeivel és megállapította, hogy mig a drágaság minden téren több száz százalékkal emel­kedett, addig a napi ápolási dijak csak nem egészen 50 százalékkal emelkedtek. Ez az oka, hogy a kórház bevételei a kiadásokat nem fedezik és a kórházi vagyonkezelésnek tekintélyes hiánya van, a mi az újabb áremelkedésekkel csak növe­kedni fog, ha hamarosan segítve nem lesz a dolgon. Minthogy a bizottságnak az ápolási dijak emelését kérő felterjesztései nem vezettek eredményre a bizottság egyhangú határozattal felkérte a vár­megye alispánját, hogy a belügyminiszter ügyei­mét személyesen hívja fel az ügyre és kérje az ápolási dijaknak a szükséghez mért felemelését és pedig az 1917. évre visszamenőleg, hogy a hiány ezzel eloszlatható legyen. Itt már meg­nyugvással közölhetjük, hogy az alispánnak a belügyminiszternél és a minisztérium közegészségi osztályában történt tárgyalásai kedvezően végződ­tek és ígéretet kapott, hogy a napi ápolási dijak a szükséglet arányában fel fognak emeltetni, amivel a kórház üzemének megakasztásával fe­nyegető veszély elhárítottnak tekinthető. Megyebizottsági tag választások. November 24-én tartottak meg a varmegye területén az év­közben megüresedett megyebizottsági tagsági helyekre a választásokat, amelyek minden kerület­ben nagy érdeklődés mellett folytak le. Betöltet­tek pedig Békéscsabán két helyet, melyekre Tóth László adóügyi jegyzőt és Uhnn Károly igazgató- tanítót választották meg nagy szótöbbséggel. Orosházán erős küzdelem után Mitlasovsskg János laptulajdonos szerkesztőt választották meg.Gyomán Béres József községi albirót, Ead rődön pedig egy T A B C A. Bucsuzás*) Előszó helyett. Irta : Herczeg Ferenc. Valaki vagy Valami egyre szól hozzád, a természet hieroglifái által. De te nem tudod azo­kat megfejteni. Csak elvétve sikerül megértened a titokzatos rovásírás egy-egy gyakrabban meg­ismétlődő jegyét. De ez a féltudásod is csak arra való, hogy epesztő nyugtalansággal töltsön el. Kis bárkán egyszer éjjeli orkánt éltél végig a nyílt tengeren. Akkor világosan megértettél egy komor üzenetét, mellyel tudtára adatott minden­kinek, hogy a világrendet egyensúlyban tartó erők között szerepe jutott a megsemmisítő erejű haragnak is. Az orkán nemcsak azért félelmetes, mert tapasztalásból ismered pusztító erejét, ha­nem első sorban azért, mert olyankor megjele­nik a természet arcán az irgalmatlan harag szán­dékos kifejezése. Az égbolt baljós elsötétedése, a fakó tenger háborgása, a tépett felhőkön átci­kázó villám, a mennydörgés és a szél szava fé­lelmet akar kelteni. Amióta mindezt túlságos kö­zelségből láttad, azóta nem hiszesz a kényelem- szeretet elméletében, mely a mindent megbocsátó, lanyha közömbösséget akarja a világrend kor­mányára ültetni. Azóta tudod, hogy egyszer majd, a döntés órájában, szembe fogsz kerülni az irgalmatlan következetességgel. Ezen a csodaszép őszön megint beszélt hozzád a természet, a színek nyelvén, oly ben­*) Mikszáth-Almanach 1918. évre megjelent és kapható minden könyvkereskedésben; ára 4 korona. sőségesen és sürgetően, mint annak előtte talán soha. Ki adta szemedre a hályogot, hogy nem tudsz olvasni és hogy minden nyereséged csak néhány fájdalmas sejtelem ? Itt vagy a hegyek közt. Szent és mámoritó csendesség vesz körül. A széles lejtőkön alig mozog élőlény; csak néhány cinege motoszkál a száraz fenyőtobozok körül. Lenn, a völgyben, gyöngyszinü páratenger hullámzik; az áttetsző tenger fenekén elsülyedt falvak és ligetek sötét­lenek. Fenn, az élesen árnyékolt hegyormok sziklafalainak szürkesége olyan, mintha tündöklő aranyporral hintették volna teli. Odafenn hetek óta csodás, sohasem látott azurszinekben világit az ég. Ilyen ünnepies aranyszin borulhatott a föld fölé a Boldogasszony mennybemenetelének napján. Az erdő! A fenyőfák szinte kísérteties be­nyomást tesznek, amint szédítő egyformasággal, megszámlálhatatlan seregekben sorakoznak a me­redek lejtőkön. Sötétzöldek, izmosak, reálisak és mégis élettelenek. A harmadriádák elköltöztek alóluk, az erdő lelke meghalt, csak a teste él komor vámpír-életet. A lombon játszadozó verő­fény is olyan, mint az elmúlt nyár hazajáró lelke. A fenyves szélén ifjú nyárfák sorakoznak. Gyér ágaik kecses hajlásban illeszkednek ezüst­pikkelyes törzsükhöz. Nyári éjszakákon mámo­rosán zugatták lombjukat és szilaj táncot jártak a szerelmes déli széllel. Az ősszel pedig elher­dálták minden aranylevelüket. A hideg és fukar fenyők most komoran nézik a bájos és könnyel­mű hadat. Nagy távolságból pedig idehallik a hegyi patakok zúgása. A hangjuk egy grandió­zus gyászinduló moll akkordjaiba olvad. Vájjon mit siratnak a patakok : a nyírfák mámorát, vagy a fenyők józanságát ? Te elhagyottan jársz az erdőben. Úgy ér­zed, hogy még soha életedben ennyire egyedül nem voltál. Ha a lábad alatt megroppan egy szá­raz ág, ijedten néeesz körül. Szinte várod a ré­mülten suttogó és mégis mérföldekre hallható szózatot: — Csend legyen az erdőben, a nagy Pán haldoklik! A nagy Pán: a rengeteg érző és gondol­kodó lelke : az ember természetimádása. A nagy Pán nem az erdőben, hanem a te szivedben la­kik. Mikor a nagy Pán haldoklik, akkor ne te sirasd meg az erdőt, hanem az erdő sirasson meg téged. Mert te vagy az aranytükör, melyben a természet meglátja a maga lelkét. Számítsd ki ujjadon, hogy meddig leszesz még az erdők és hegyek ura. Minden negyedik esztendőre esik a nagy fenyőtoboznyilás ideje. Akkor bíboros foltok tarkítják a rengeteg szma- ragd-szinét és messzi földről jött, fényestollu ma­darak kerengenék a fatörzsek közt Három toboz- nyilás a gyermekkor. Mikor negyedszer nyílott a fenyőtoboz, már ifjú voltál. Tiz toboz a férfikor. Húsz fenyőtoboz ? Ki lát meg ennyit ? Értsd meg a színek nyelvét. Őszi pompá­val az évszázados rengeteg téged búcsúztat, érzelmes tiszavirág. Békülékeny mosollyal az aj­kadon járd be az erdőt. Mint a király, aki bu­kása előestéjén búcsúzik a birodalmától. Künn a várfalakat szakadatlan rohammal töri az ellensé­ges sereg: a múló napok Holnap kivernek a városodból s a fellegváradba szorítanak. Holnap­után ledől utolsó tornyod is. Addig járd be bú­csúzva királyi palotádat. Zöld bársonyszőnyegen, tündöklő padmaly alatt, folyondáros oszlopok kö­zött. A haldokló királyok nagy irgalmassága szállja meg szivedet. Kegyelmet adsz mindenki­ILapTitnJs: mai száma *3= old.al.

Next

/
Thumbnails
Contents