Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
XL1X. évfolyam 47. szám Gyula, 1917. november 25. Előfizetési árak • Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓH1V DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Indokolt-e a villamos áram árának felemelése? Fenti cim alatt a Bókésmegyei Villamos- sági Részvénytársaságtól válaszul ama közleményeinkre, melyek a társulat áram ár emelési törekvésével szemben lapunkban megjelentek, terjedelmes nyilatkozatot kaptunk, amelynek érdemleges részét »a másik fél is ballgattassék meg« álláspontjából kifolyólag készségesen közlünk. v A nyilatkozat lényege a következő : A társaság az áram felemelésének szükségességét az üzemi költségeknek a háború teremtette rendkívüli viszonyok folytán bekövetkezett abnormis emelkedésével indokolja.. Nincs egyetlen fogyasztási cikk sem, amelynek ára a háború 40 hónapja alatt ne emelkedett volna. Sőt a legnagyobb áremelkedést — tiz-huszszoros árat — épen azoknál a cikkeknél látunk, amelyekre a nagyközönségnek állandóan van szüksége, értve ezek alatt az élelmi- és ruházati cikkeket. Az áremelkedés okait vizsgálva, mindenütt első sorban az előállítási költségek megnövekedésére történik Utalás. A több milliónyi munkáskéznek elvonása felbillentette a munkakereslet és kinálat közötti egyensúlyt. Több munkaerőre van szükség, mint amennyi rendelkezésre áll, aminek szükségképen első következménye a munkaerő megdrágulása lett. A többi már csak logikus folyománya az elsőnek. Mivel pedig mindenki, aki termel, a löbb költséget áthárítja arra, aki a terméket megveszi, természetszerűen közgazdasági életünk egész vonalán beállott az áremelkedés. A felvetett kérdést ebből a szempontból kell elbírálni. A villamos áramot szénből állítják elő. Ha tehát a szén ára emelkedett, többe kerül a villamos áram előállítása is. Az pedig köztudomású, hogy a szén ára a normális viszonyokhoz képest 3—400%-al emelkedett. A villamos áram előállítására szolgáló anyag árának emelkedése tehát vitán felül áll. Ha még ehhez hozzászámítjuk az egyéb üzemi anyagoknak, olaj, fém stb. valamint — amire először rámutattunk — a munkaerő megdrágulását: akkor arra az eredményre jutunk, hogy a társaságnak ma lényegesen több költségbe kerül az áram, mint került a háború előtt, hogy tehát a villamos áram árának emelése a száraz tények alapján indokolt. Ezzel szemben a város közönsége a társasággal kötött szerződésre hivatkozik, amelyben a villamos áram maximális ára a szerződés egész tartamára szabályozást nyert. Forma szerint .tehát a város közönségének álláspontja látszik jogosnak. Ámde nem lehet hallgatással mellőzni azt, hogy a társasággal fennálló szerződés ezelőtt 18 évvel normális viszonyok között jött létre és hogy a szerződés megkötésekor senki sem gondolt és gondolhatott egy olyan világháborúra, amilyennek most részesei vagyunk. Senkitől sem lehet kivánni, hogy teljesítsen oly kötelezettséget, amely a viszonyok előre nem látott és nem láthatott alakulása folytán az ő vagyoni romlását idézheti elő. Felsőbb bíróságaink háborús joggyakorlata már tért engedett ennek az elvnek, amikor kimondotta, hogy ha a szerződés teljesítése az egyik félre gazdaságilag lehetetlenné vált, a másik fél a szerződés teljesítését nem követelheti. Epen a villamos áramot szolgáltató társaságok és a fogyasztó városok között került először e kérdés birói döntésre, amely döntés a villamos társaságok javára szólt. Ez a birói döntés indította azután az igazságügyi kormányt árra, hogy a múlt hóban az összes érdekelt és szakkörök bevonásával enquete-et tartson, amelyen megvitatták azokat a módozatokat, amelyek mellett a kormányhatóság a háború esetére szóló kivételes intézkedé ' ázó törvény alapján a villamos tár ~o a városok között fennálló szerződése, ucgállapodások a változott viszonyoknak megfelelően módosíthatók lennének. A villamos áram árának, mint sok más közfogyasztási cikkeknek rendeleti utón való szabályozása tehát meg fog történni. Ha ennek folytán a megnövekedett üzemköltségeknek csak kis részét hárítja is át a társaság a közönségre, akkor is 80—100%-os emelésre lehetünk elkészülve. A fogyasztóra ez minden esetre fájdalmas. De ha minden cikknél belenyugodott a közönség az áremelkedésbe, ha a tojás, liszt, cukor, kávé, tej, ruha, fehérnemű, cipő, petroleum és gyertya és minden más fogyasztási cikk ma a normális árnak négy-öt, sőt tízszeres vagy húszszorosába kerül, akkor elviselhető lesz a villamos áram árának emelése is annál is inkább, mert ez az emelés a fentiek szerint nem indokolatlan. Végül nem mulaszthatjuk el, hogy egynéhány szóval kitérjünk a nem hozzáértők által minduntalan hangoztatott azon megjegyzésekre, hogy miért olcsóbb a villamos áram más városban, mjnt pl. Nagyváradon, Budapesten, vagy Debreczenben, miért tudja más villamtelep az áramot olcsóbban termelni, mint a gyulai telep. Ennek igen egyszerű a magyarázata. A villamos telepek központi administrátiós és személyzeti költségei oly telepeknél, ahol 24 órás éjjel-nappali üzem- van, majdnem egyformák, illetőleg alig különböznek egymástól, mert egy 2000 HP. gép kiszolgálásához épugy csak egy nappali és egy éjjeli gépész, egy nappali és egy éjjeli fütő és egy gépápoló szükséges, mint ami egy 80 HP. _ gép kiszolgálásához kell. Már pedig a 200 HP. gépnél ezen költségek az ezen kisebb gép által előállított évi, mondjuk 400,000 Kw. órára a 2000 HP. gépnél pedig ugyanezen költségek 6—8 millió Kw órára oszlanak el, mert nagy városokban a berendezések kihasználása, a fogyasztók szükségletei sokkal-sokkal nagyobbak, mint kisebb vidéki városokban vagy községekben. Hozzájárul ehhez, hogy a nagy gépek gazdaságosabbak, mint a kis gépek és hogy ezt példával megmagyarázzuk, rámutatunk arra, hogy mig Budapesten 1000 darab izzólámpa által fogyasztott áram előállítására óránkint szénköltség fejében 2 korona esik, addig Gyulán ez a költség mintegy 6—7 koronára rúg. Ugyanígy állunk a gépfentartási költségekkel, a gépberendezésbe befektetett investitióinak kamat- és amortisatiós költségeivel, mert mig egy 200 lóerős gépegység felállítása pl. 200,000 koronába kerül, egy 2000 lóerős gépegység felállítása, a háború előtti viszonyokat feltételezve, 500,000 koronába kerül, úgy hogy a kisebb gép egy lóerőre eső építési költsége a három-négyszeresét teszi ki a nagy gép építési költségeinek, mig a teljesítőképesség 10-szer oly nagy, mint a kisebb gépé. Ugyanígy állunk végül a hálózati befektetésekkel is, mert mig a gyulai villamtelepnek 1 km. hálózatán cca 300 lámpa van bekapcsolva, addig, mondjuk a nagyváradi villamtelepnél 1 km. hálózathosszra 5000—6000 lámpa esik. A hálózati fentartási költségek pedig mindkét telepnél kmkint alig fognak valamivel változni, a hozadék tehát a nagyobb telepnél összehasonlíthatatlanul nagyobb kell hogy legyen. Ez és még számos hasonló körülmény, a berendezés rendszere, a gépek typusa stb. teszi lehetetlenné, hogy összehasonlítás tétessék nagyobb és kisebb villamtelepek áramegység árai között. Amidőn az »audiatur et altera pars« elvénél fogva a fenti sorokat közöljük, egyelőre csupán azt jegyezzük meg, hogy Gyula városa képviselőtestületét és a villanyvilágítás által érdekelt fogyasztó közönséget nem is annyira az áram ár ujabbi emelése, mint az a, nem tudjuk másként jellemezni mint ezzel a szóval: briiszk mód háborította s háborítja fel, ahogyan a villamos társaság ezt a városnak tudomására hozta. Ahelyett ugyanis, hogy — amint most cselekszi — a várost avagy a fogyasztó közönséget a változott helyzetről felvilágosította s eme felvilágosítás alapján az áramárak emelését — azt is méltányosságból — kérte volna, a társaság értesítette a várost és a fogyasztókat, hogy az árakat önkényesen egyszerűen felemelte. Eme ténynyel szemben leszögezzük a társulat nyilatkozatában foglalt beösmerést, hogy >a villamos áram maximális ára a szerződés egész tartamára szabályozást nyert, forma szerint tehát a város közönségének álláspontja látszik jogosnak.« Hozzáfűzzük, hogy nemcsak »látszik«, hanem tényleg jogos is. De ha csupán »látszanék* is — amit a társulat elösmer — ez már maga döntő ok lehetett volna arra, hogy .a társulat no egyoldalúiig emeljen, hanem elfogadható forma szerint kérje, akkor is nem jogi, hanem méltányossági alapon az áramárak emelését.- Ez az, amit a társulat elmulasztott és ez volt főleg, amit eljárásában bírálat tárgyává tettünk. Arról az ánkettról egyébként, amely a villamos társaságok és a városok között fen- álló szerződések módosítása ügyében az igaz- ságügyministeriumhan tartatott, nekünk is van tudomásunk. Nem tudjuk ugyan, mi lesz eme tanácskozásból kifolyólag az érdemleges intézkedés, de bármi legyen, kijelentjük, hogy részünkről abba belényngsznnk. Reméljük, bevárja ezt az intézkedést a villamos társaság is. Az áfamárak fölött való összekülön- bözós helyett, ami a kormányintézkedés előtt anélkül is tárgytalan, sokkal lényegesebb, fontosabb, életbevágóbb kérdés az, hogy a város és a társaság egyesült erővel igyekezzék szenet szerezni, szenet hozni, hogy egyáltalán lehessen és legyen villanyvilágítás. Könnyű szolgálatosak bajtársi becsülete. A régi háborús népdalokra is rácáfolt a mai világégés minden megszokott rendet felforgató zivatara. »Mindnyájunknak el kell menni!« . . . »Marad itthon kettő-három nyomorult« . . . Hát nem igy van. Nem muszáj volt mindnyájunknak elmenni és nem is csak ketten-hárman maradtunk itthon, s akik itthon maradtak, azok nem éppen mind nyomorékok, sőt közülők némelyek nagyon is megalapozott viruló jó egészségben érzik magukat a sanyarú háborús koszton. Rendjén van. Nem szabad senkinek semmit a szemére vetni. Itthon is mii denki a háborús érdekeket kell, hogy szolgálja. Kereskedő a holtjában, termelő gazdaember az ekeszarvánál, tisztviselő az ezrekkel felszaporodott 'aktahalmazok elintézésénél, mind valamennyi hadat visel az ellenséges front ellen s ha közvetve is, mégis csak azon dolgozik, hogy a diadalmas békét segitse közelebb hozni a dicsőséges magyar fegyverekhez. Tehát ma minden férfi bajtárs, akár a fronton, akár a front mögött yiaskodik. Ki-ki : a maga helyén! ... Ez a munkamegosztás elvének érvényesitése a hadviselésben. Vajha tehát még többen maradhattak volna idehaza, bárcsak többen lehetnének »felmentettek« ! Annál zavartalanabb és tökéletesebb volna a frontok mögött is szükséges dologtevés elvégzése. Tagadhatatlan azonban, hogy mindazok, akik akár alkalmatlanság, akár pedig nélkülözhetetlenség címén maradtak itthon, vagy kifejezetten felmentése nyertek, ha bármennyire a háborús érdekek előbbre vitelén dolgoznak is különben, mégis csak' könnyebb szolgalatot végeznek azoknál a bajtársaknál, akik ?,z Isoozómenti poklok atszen- vedései után ma a velenczei síkon üldözik a hitszegő ellenséget. Az ilyen könnyű szolgálatosoknak tehát a Xja.p'U.rLk: mai szama, -3= oldal..
