Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-18 / 46. szám
3 Békés 1917. november 18. alatt halogatják és mellőzik a szállítást. — Hol készletük nincs, hol waggont nem kapnak, legutóbb már egyik gyár arról értesítette a sürgető főszolgabírót, hogy csak úgy szállítja a cukrot, ha a főszolgabíró munkásokat küld oda a cukornak waggonba rakására. A Cukorközpontot ismételve megkerestem, hogy a kiutalást havonként teljesítse és a gyárakat a késedelem nélküli szállításra szorítsa és az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter úrhoz is panasszal éltem a cukorszál- litás körüli visszaságok miatt. Lehetetlennek tartom, hogy a Cukorközpont a contingens megállapításánál ne vette volna figyelembe a rendelkezésre álló készleteket. Ha tehát ezen meglevő készletekből jelentékeny rész nem szállittatik le, azt kell feltennem, hogy ez a nagy mennyiségű cukor más meg nem engedett célra használtaik fel. A petroleum ellátás terén a helyzet rossznak mondható. A vármegye részére kiutalt mennyiség oly kevés, hogy abból a vármegye lakosságának legalább 40 százaléka petroleum • hoz egyáltalában nem juthat, a többiek is csak oiy kis mennyiséget kaphatnak abból, ami a valódi szükségletnek — amibe beleszámítandó a gazdasági és ipari szükséglet is — mert erre külön készletet nem kapok, alig egyötöd részét fedezi s ezért a lakosság részéről olyan ostromnak és zaklatásnak vagyok kitéve, amely a hivatali munkálkodást nagy mértékben akadályozza és úgyszólván tűrhetetlen helyzetet teremt. Be kell jelentenem itt azt a visszás helyzetet, hogy a vármegye részére engedélyezett, csekély mennyiségű petróleumnak körülbelül 40 százalékát a kereskedelmi miniszter a „Hangya“ szövetkezet vármegyei tagjai részére közvetlenül és a vármegyei contingens terhére utalta ki, mi által a körülbelül 58000 tagból álló „Hangya“ szövetkezeti lakosok közel annyi petróleumot kapnak, mint a vármegyének többi, vagyis 240000 lakosa. Hozzájárul ezen aránytalan felosztáshoz az a körülmény is, hogy ilyen módszer mellett a legnagyobb nehézségekbe fog ütközni, sok esetben pedig lehetetlen lesz megakadályozni, hogy egyes „Hangya“ szövetkezeti tagok még a község részére általam kiutalandó csekély mennyiségből is ne szerezhessenek maguknak jogtalanul bizonyos mennyiségű petróleumot. Ennek a lehetetlen helyzetnek orvoslása s általában a contigens felemelése iránt személyesen jártam közbe illetékes helyen s két Ízben intéztem nyomatékosan indokolt felterjesztést is — sajnos azonban — fáradozásaimnak eddig semmi eredménye sincs Egyébként a vármegye részére kiutalt havi petroleum mennyiséget a „Hangya“ szövetkezeti tagok számára, valamint arra tekintettel, hogy egyes helyeken villanyvilágítás van, a járások között aránylagosan szétosztottam és a főszolgabirákat bíztam meg, hogy a járás részére ezen szétosztás szerint jutó mennyiséget községeik lakosai között lehetőleg igazságosan és aránylagosan osszák fel. A vármegyei szónelosztó bizottságot megalakítottam. A bizottság az általam bekivánt adatok alapján megállapította a kiadott rendelet intenciójához képest a vármegyének fűtésre és főzésre szükséges szénszüksógletót és azt végleges megállapítás és utalás végett a szénközponthoz felterjesztettem. Erre a fel- terjesztésemre válasz még nem érkezett. — Megjegyzem, hogy a szónbizottságnak, a gazdasági és ipari szónszükséglet megállapítása tekintetében hatásköre nincs, ezekre nézve az eddigi eljárás irányadó. A gazdasági és ipari szónellátás terén, az országosan fennálló nehézségek a vármegye területén is erősen éreztetik káros hatásukat, mert a szén- hiány miatt mind, több és több ipari és gazdasági üzem kénytelen szünetelni. A vármegyében volt összes kincstári lovak időközben bevontattak. Tekintettel az őszi gazdasági munkálatok sürgősségére, táviratilag kértem a bevont lovak helyett megfelelő számú lónak a kiutalását. Kétszeri fel- terjesztésem és szóbeli tárgyalásom azonban eddig nem vezetett eredményre. A vármegye területéről eddig 1100 hadifogoly vonatott be azzal a kijelentéssel, hogy azok helyébe megfelelő számú más hadifoglyok adatnak. Ezen mennyiségből a legutóbb bevont 700 hadifogolyra nézve maga a munkabizottság határozott abban a kérdésben, hogy azok mely községekből vonassanak el. Ily módon lehetővé vált, hogy a bevonás aránylagosan, tehát olykóp történt, hogy mezőgazdasági szempontból lényeges hátrány abból nem származott. A bevont 1100 hadifogoly helyett kilátásba helyezett megfelelő számú hadifogoly kiutalása iránt minden lehető intézkedést megtettem, úgy szóbeli tárgyalás alapján, mint Írásbeli felterjesztésekben, azonban még mai napig sem lettek megküldve a kérdéses hadifoglyok. A munkabizottság ülésében hozott határozathoz képest feliratot intéztem illetékes helyekre, a katonai hatóságnak azon eljárása miatt, hogy a mezőgazdasági okokból felmentett hadkötelesek felmentésére vonatkozó ministen rendelkezések vagy nem vétetnek figyelembe, vagy pedig már akkor bocsájtatnak haza az illető felmentettek, midőn a részükre adott több hónapos felmentési határidőből alig ogy-két nap van még hátra. Ebben a feliratban azt is panasz tárgyává tettem, hogy gyakran megtörténik, mikép az esetben ha a felmentés kicserélés ellenében engedélyeztetik nemcsak, hogy a fölmentettet nem engedik haza, hanem még a helyette kiállított egyént is behívják. A gabona és tengeri feleslegek átvételi eljárásán felül jelenleg el lett rendelve és folyamatban vannak a takarmány, a burgonya, a sertés és hagyma requirálások, tehát olyan tömege a teendőknek, amely a közigazgatás személyzetét úgy a központban valamint a járásokban és a községekben számtalan egyéb nagyon fontos feladatokon kívül,, a háború negyedik évében minden képzeletet meghaladó módon terheli.meg. Feliratot intéztem az ecetárak maximálása iránt is. Az ecetgyárosok ugyanis a gyártáshoz szükséges szeszt tudomásom szerint oly jutányosán kapják, hogy az a horribilis nyereség, amelyhez az igen magas ecetárak mellett jutnak, megindokolva semmivel sincs. Fennálló reudeletek szerint a lisztnek kicsinybeni árát (kenyér, főző, tészta, rozsliszt) a főszolgabirák meghallgatása alapján megállapítottam. Ugyancsak a kiadott hor- dóbejelentósi rendelethez képest megszabtam szakértők meghallgatása alapján a hordók maximális árát is és a rendelet egyéb részeinek végrehajtása iránt is intézkedtem. Bár ennek kevés értelme volt, mert a rendelet a szüret után érkezett és mert egyébként is a vármegyében sem hordóhiány nincs, sem pedig hordófeleslegről nem lehet szó. A végrehajtást azonban el kellett rendelnem, mert ahoz a földmivelésügyi minister — felterjesztésem dacára — ragaszkodott. Megérkezett a válasz a közélelmezési hivataltól a törvényhatósági bizottságnak arra a felterjesztésére is, amelyben a fejquota felemelését a cselódkonventiok requirálásának megszüntetését és a büntetési rendelkezések szigorának enyhítését kérte. A közélelmezési hivatal a kérelem teljesítését megtagadta. Megemlítem, hogy a törvényhatóságnak kellőképen indokolt feliratát felterjesztettem a miniszterelnökhöz, földmivelésügyi minister- hez a közélelmezési hivatalhoz is, mivel a küldöttségileg való átadást a ministerelnök kívánságára* mellőzni kellett. A tejellátás szabályozása tekintetében kiadott közélelmezési ministeri rendelet a fogyasztásra kerülő tejnek utalványok ellenében való kiszolgáltatását Írja elő. Tekintettel arra hogy a vármegye területén termelt tej túlnyomó része nem kereskedők utján, hanem közvetlenül a termelőktől és többnyire kis tételekben kerül eladásra, a rendeletnek a vármegye területén való végrehajtását célra vezetőnek nem találtam, sőt tartva attól, hogy a mai szabad forgalomban tűrhető tejellátást a nehézkes utalványrendszer még hiányosabbá teszi, feliratilag kértem, hogy a rendeletnek a vármegye területén való alkalmazása egyelőre meílőztessék. Káposztában a váímegye területén szintén nagy a hiány. A községek által beterjesztett szükségleti kimutatásokat a Zöldség Főzelék és gyümölcsforgalmi R. T.-hoz eljuttattam, de ez ideig nem kaptam intézkedést, hogy kap-e a vármegye és mennyi káposztát. IV. Ipar és Kereskedelem. E téren az áruhiány miatt észlelt pangás most is fenn áll, változás nem történt s igy jelenteni valóm nincs V. Késlekedés. Árvédelem. Védtöltéseink védképes állapotban vannak. Utaink járhatók, árvizveszedelem nem fenyeget. VI Vegyesek. Bejelentem, hogy újabban úgy a tisztviselők mint a segéd és kezelőszemólyzeti tagok közül a vármegyei főispán ur közbenjárása folytán többen lettek katonai szolgálat alól felmentve, amire igen nagy szükség volt a közigazgatási teendőknek azon óriási halmaza miatt, amely a háborúval kapcsolatosan emelkedő irányzatot mutat. Részvéttel jelentem, hogy Rohoska Mihály volt gyomai főszolgabíró, aki a vármegyét több évtizeden át önzetlen becsületességgel szolgálta, 73 éves korában elhunyt. Itt említem meg, hogy Szarvason október hó 20-án a heti piacon két tartalékos az ottani vöröskereszt kórházban lábbadozóul ápolt katona, a maximális árak ellen annyira felbujtotta az asszonyokat, hogy azok több polgárnak neki estek, azokat megverték, ruhanemű áruikat pedig fizetés nélkül szétszedték és ezáltal nagy botrányt csináltak a piacon az összesereglett tömegben, mig csak a csend- őrség közbe nem lépett és a tömeget szét nem oszlatták. Azóta nyugalom van. A tettesek mintegy buszán eddig kinyomoztattak s az illetékes kir. ügyészségnek feljelentettek A két izgató katona pedig a békéscsabai cs. és kir. tartalókkórházba bevouultatott s ellenük a feljelentés a katonai parancsnokságnál megtétetett. A jelentéshez elsőnek dr. Ladies László szólt hozzá Felemlíti azokat a tűrhetetlen vagyonbiztonsági állapotokat, amelyek a vasutakon szállított áruknál fennállanak „Ma már úgy áll a helyzet, hogy a vasúton szállított áru vagy egyáltalán nem, vagy csak erősen megdézsmálva érkezik meg rendeltetési helyére. Példákkal igazolja a helyzet rosszaságát és indítványozza, hogy a bizottság írjon fel a vasúti szállításoknál a vagyon megvédésének hatályosabbá tétele érdekében. Szóvá teszi, hogy az árdrágító visszaélésekkel szemben folyamatba tett kihágási ügyekben nincs meg a mérlegelés egyöntetűsége az egyes köz- igazgatási területeken sem, de különösen figyelembe veendő, hogy mig az élelmi czikkekkel kereskedő és a termelő a legszigorúbb ellenőrzés alatt áll, addig ugyanaz, az iparcikkek terén tapasztalható sokkal nagyobb mérvű árdrágítással szemben semmi védelemben nem részesül. Kívánatosnak tartja, hogy a hatóságok a kihágási ügyekben nagy körültekintéssel és méltányosan járjanak el Mikler Sándor szerint nem szabad elnó- zőnek lenni az árdrágító visszaélésekkel szemben, mert az árfelhajtás minden téren már oly óriási, hogy a legszigorúbb intézkedésekre van szükség annak megfékezésére. Dr. Török Gábor a gazdasági termelés biztosítása érdekében szükségesnek tarjja, hogy a bevont hadifoglyok újakkal pótoltassanak. Panaszolja továbbá, hogy a gazdasági érdekből felmentett egyéneket a felmentés dacára a katonai parancsnokságok nem szabadságolják. Ha a nép látja, hogy a legfőbb kor7 mányzati hatóságok intézkedését alsóbb katonai parancsnokságok fólretehetik, megrendül a kormányzatban való bizalom és magfelelő gondoskodás nélkül az annyira fontos termelés vallja kárát ezen nem törödömségnek. Kéri a főispánt, hogy személyesen járjon közbe, hogy ezeket a dolgokon segítve legyen. Dr Fnsessénj Zoltán főispán válaszol a felszólalásokra. Ladicsnak az árdrágításokra való felszólalását károsnak tartja, mert a bajok' sokasága mellett is arra keli törekedni, hogy azokat kevesbítsük. A felmentések érvényesítése sokszor katonai akadályokba ütközik, kész azonban arra, hogy az e tekintetben valamint a foglyok pótlása ügyében felhozottakat illetékes helyen szóvá tegye. Miután dr. Ladies László félreértett szavait magyarázta meg, dr. Daimel Sándor alispán válaszolt a felszólalásokra A vasutakra vonatkozólag hozzájárul az indítványhoz, mert maga is állandóan tapasztalja, mennyi károsodás történik a szállítások közben. A kihágási bíráskodásban lehetetlen a teljes egyöntetűséget biztosítani, mert minden hatóság a maga mérlegelése szerint ítél. A felebbezés folytán hozzá kerülő ügyekben igyekszik az e tekintetben mutatkozó különbségeket kiegyenlíteni, de itt is az eljárás alakiságaihoz van kötve. Ami az Ítélkezés szigorúságát illeti, jelzi, hogy a század része sem jut a hatóság elé azoknak, akik arra rászolgáltak és többnyire nem néhány filléres, hanem két háromszoros árdrágításról van szó, amit kímélni nem szabad.
