Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-21 / 42. szám
XLIX. évfolyam. ííyula, 1919. október 3L 4L2. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓII\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A vármegye közgyűlése. Az emlékezetünkben élő békeidők mozgalmas restaurációi látszottak felelevenedni a hétfői megyegyiilós alkalmából. Vasúton és hosszú kocsisorokkal tömegesen érkeztek a megyebizottsági tagok, szinig telt nagyteremben a korteskedós zsibongása, jövés-menés, tippelések, harsány éljenriadalmak, megújuló szavazások rég nem látott érdekes képei tárultak elénk. Csaknem háromszáz bizottsági tag vett részt'a közgyűlésen, minden járásból nagy számmal gyűlve össze a maga jelöltjei érdekében. És ámbár a választások a délelőttet csaknem egészen lefoglalták és jóllehet a tagok érdeklődése mondhatni kizárólag a választásnak szólt, mégis e mellett még néhány érdekes mozzanatra jutott idő. Ilyen volt mindjárt az ülés elején az a meleg elismerő tüntetés, a mellyel alispánunk munkásságának és magatartásának adózott a vármegye közönsége, majd az a komoly tárgyalás, a mely a hadigondozás fontos teendőinek felvételére és hatékonynyá tételére irányult. Nem érdekesség nélkül való esemény volt az sem, hogy az erős függetlenségi pártokkal biró Békésvármegyében a párt országos vezéralakjának Justh G-yulának haláláról épen a munkapárt egyik tagjának jutott eszébe a megemlékezés, a mit az tárgyilagos és általános rokonszenvet keltő felszólalással oldott meg. Még rövid politikai vitára is jutott idő. A jelenlevők erősen megfogyott száma mellett került tárgyalásra a Wekerle kormány bemutatkozó irata, a melyre vonatkozó javaslatnak kiegészítéséül indítványba tétetett, hogy a közgyűlés fejezze ki teljes bizalmát is a kormány iráut. A munkapárt részéről ellenzésre talált az indítvány, utalással arra, hogy az állandó választmány javaslata megfelel a vármegye mindenkor követett gyakorlatának, azonban az ügyet beváró tagok többsége felállás utján törtéut szavazással (mintegy 30—23 ellen) elfogadta a bizalmat kifejező indítványt. ‘Ezután már alig 8—10 bizottsági tag maradt vissza, akik még néhány helyi érdekű tárgyat adattak elő soron kiviií és azután ők is távoztak, úgy, hogy a tárgysorozat mintegy másfélszáz pontját csak a hivatali urak jelenlétében pergették le az előadók. Megnyitás. A zsúfolt terembe kilenc órakor lépett be dr. Fiisesséry Zoltán főispán, aki a nagy számmal egybegyült bizottsági tagokat szivélyesen üdvözölve előadta, hogy két hónap óta, a mióta hivatalos esküjével tisztét elfoglalta, igyekezett megismerni a vármegye népét és közviszonyait, megnyerni tisztviselőtársainak és a közönségnek bizalmát. A vármegye közjavára irányzott munkálkodás igyekezete fűzi őt e vármegyéhez és ez a megismerés biztató reményt nyújt arra, hogy e munkát egyetértéssel és kölcsönös bizalommal fogja végezhetni. Ebben a reményben foglalja el először a közgyűlés elnöki székét és nyitja meg a tanácskozást. A meleg éljenzéssel fogadott megnyitó után Bross János indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az alispáni jelentés után nyomban a választásokra tér át és csak azután tárgyalja a napirendre kitűzött egyéb ügyeket. Alispán! jelentés. Az alispánnak a vármegyei közügyekről és a május havi közgyűlés óta előfordult nevezetesebb eseményekről szóló jelentését dr. Berthóty István főjegyző mutatta be a közgyűlésnek. A jelentéshez dr. Beréniji Armin szólt hozzá. Első sorban utalt arra, hogy egyik elterjedt fővárosi lap éles bírálatban részesítette a vármegye alispánját azért, hogy a kózélelraezésre vonatkozó rendeletek végrehajtása körüli nehézségeket jelentésében feltárta és mintegy azzal a gyanúval illette, hogy a rendeletek bírálatánál őt pártpolitikai tendenciák vezették volna. Mi, akik ismerjük alispánunkat, tudjuk, hogy ily tendenciák tőle teljesen távol állanak és e támadással szemben elégtétellel tartozunk neki annál is inkább, mert ő nemcsak'jogát, de törvényes kötelességét teljesíti akkor, mikor közügyeinkről nyíltan és őszintén tájékoztatja a törvényhatósági bizottságot és amikor a rendeletek végrehajtása körüli nehézségeket felíratilag juttatja a kormány tudomására. TÁRCA. özv. gróf Almásy Millióimé 1837-1917. A magyar aristokráciának, a társadalomnak, Gyula városa közönségének mélységes nagy gyásza van. Özvegy gróf Almásy Kálmánná Wenck- heim Stefánia Mária grófnő örök álomra hunyta le jóságos szemeit. Ez év tavaszán emlékeztem meg Róla utol- szor tiszteletteljes hódolattal, amikor áldásos éltének 80-ik esztendejét érte el. A nyolcvanadik esztendőt, amely a zsoltáros költőkirály szerint Isten kiválasztottjainak is csak kivételesen jut osztályrészül. Alig egy félesztendő múlt el azóta s ime ! őszi levélhulláskor bánatos nekrológ irás szomorú feladata előtt állok. De ne várjon tőlem kegyeletes nekrológom keretében senki se hangzatos frázisokat. Nem volnának azok méltók a boldogult Kegyelmes Asszonyhoz, aki születésének előkelősége, társadalmi állásának magassága mellett maga a megtestesült igénytelenség és szerénység volt. Özv. gróf Almásy Kálmánná Wenckheim Minka grófnő zsenge ifjú korától matróna korig terjedő életének minden változatában, derűben és borúban, örömben és fájdalomban — amely utóbbiakból, különösen élte alkonyán sok, igen sok jutott osztályrészéül — a legelőkelőbb gondolkodású, legnemesebb, legbájosabb, legkedvesebb úrnő volt és maradt. Előkelőség mellett egyszerűség, fenkölt szellem mellett igénytelenség, mélységes szivjóság, benső gyöngéd családi érzület, mindezek mellett pedig lelkes magyar honleányra valló kiváló socialis érzék voltak nemes lényének alapvonásai, alkotó részei. Csoda szépség volt hajadon, csoda szépség fiatal asszony korában és csoda szépség maradt előrehaladott éveiben, elhunyta gyászos pillanatáig. Kiváló lelki tulajdonságai pedig utolérhetlen bájt kölcsönöztek szépségének, úgy hogy aki csak egyszer is körébe jutott, nem vonhatta ki magát soha többé distingvált, nemes egyéniségének elbűvölő varázshatása alul. Jóemlékü gróf Wenckheim József, a gyulai várkastély tulajdonosának leánya volt. 1837. március 28 án Kőszegen született, ahol édes atyja akkoriban, mint Dunántúli kerületi tiszteletbeli táblabiró szolgálta Vas vármegyét. Édes anyja Niczky Mária grófnő volt, akit azonban születése után csakhamar elveszített. Atyja 1838. novemberében másodszor nősült. Feleségül vette Jankovits Stefániát s ennek az áldott emlékű, szelíd lelkületű nőnek vezetése alatt sok szép testi s szellemi tulajdonsággal felékesitve. fejlődött hajadonná. Zsenge gyermek éveit Gyulán élte át. Mint 12 éves leányka tanúja volt 1849. augusztus havában Világos után, az onnan Gyulára hozott 1400 honvéd tiszt és az aradi 13 közül kilenc honvéd tábornok tragikus lefegyverzése s Aradra szállításának. E szomorú emlék maradandó volt lelkületébcn élte végéig. 1855 julius 22-én 18 éves korában hitestársa lön gróf Almásy Kálmánnak, akivel 1898 október 28-ig — férje haláláig — eszményien boldog családi életet élt. Hat gyermekkel áldotta meg az ég, akik közül Mária Beniczky Gézáné 1893 évben hunyt el, György fia pedig 1898-ban, férje halála után egy hónappal Özvegységét csendes visszavonultság- ban töltötte Kétegyházán; nyáron pár hónapot minden évben Ischlben töltött. Ott érte őt halálos betegsége is. 1867 május 14 én a koronázást közvetlenül megelőzőleg dicső emlékű Erzsébet királyné palotahölgyéül nevezte ki, 1894-ben pedig ugyancsak megdicsőült I. Ferencz József király az Erzsébetrend első osztályát adományozta neki. A boldogult nemes grófnő vagyona jövedelmének igen jelentékeny részét jótékony célokra fordította. Nagyon sok jót tett, valóságos őrző angyala volt a szegényeknek, de szerénysége következtében a jótékonyságot igen discrét formában, legtöbbnyire titokban gyakorolta. Alapítványa az áldásos működést kifejtő kétegyházi zárda, mely egyben bizonysága mélységes vallásos érzületének is. Ha nem is városunkban született, de miután gyermeki és hajadoni emlékei hozzánk fűzték, nagy szeretetet és ragaszkodást tanúsított mindig Gyula városa iránt. Fiatalabb éveiben előkelő, élénk részt vett a város társadalmi és jótékonysági mozgalmaiban. Leányait, amidőn hajadonokká fejlődtek, szintén elhozta a gyulai elite táncvigalmakba, eme tényével előkelőséget és fényt biztosítva mulatságainknak. Gyula városa iránti nemes szeretetét, egyben mélységes socialis érzékét azonban legfényesebben akkor bizonyitotta be, midőn édes atyjáról reá örökségképen hárult Gyula—remetei Lapnnlc mai száma, © oldal.
