Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
3 Békés 1917. október 14. A közigazgatási bizottság ülése. — október 8. — Hétfőn délelőtt tartotta meg a vármegye közigazgatási bizottsága október havi rendes ülését, a melyen ezúttal is a közellátásra vonatkozó rendeletek végrehajtásával kapcsolatban történtek érdekes felszólalások, mig az ülós többi része jelentősebb mozzanat nélkül folyt le, Az ülésen dr. Füzessóry Zoltán főispán elnökölt és jelen voltak : dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, dr. Zöldy János főorvos, dr. Zöldy Géza főügyész, Sá- rossy Gyula árvaszéki elnök, Zádor Mór kir. tan., pénzügyigazgató, Mikler Sándor tanfelügyelő, dr. Konrád Ernő kir. ügyész, Horváth Béla államópitószeti hivatali főnök, Holló György gazdasági felügyelő, Beliezey Géza, dr. Ladies László, dr. Márki János, Haraszti Sándor és Morvay Mihály választott bizottsági tagok. Az ülós megnyitása után a szeptember hóról szóló alispáni jelentést dr. Berthóty István főjegyző terjesztette elő. A jelentés a következőket tartalmazza: I Közbiztonság. A közbiztonság állapota kielégítőnek mondható. A személybiztonság 18 esetben támad- tatott meg. Történt 3 súlyos, 4 halálos kimenetelű baleset, 7 könnyű testisértós, 1 ember öles, 1 gyilkosság és 2 öngyilkosság. Sokkal nagyobb a vagyonbiztonságot megzavaró események száma, mely 90 esetben zavartatott meg, még pedig 66 lopás, 7 betöréses lopás és 22 tüzeset. Lopások legnagyobb része mezőrendőri kihágás volt. Közigazgatási hatóságaink a közbiztonság megóvása és a közbiztonság ellenes cselekmények megakadályozása s elkövetőinek kinyomozása tekintetében az összes szükséges intézkedéseket minden egyes esetben megtették. — A tüzokozta kár biztosítás utján megtérül, 11. Földnávelésügy. A külső mezőgazdasági munkálatok közül a szántási és vetési munkálatokkal foglalkoztak. Azonban a nagy szárazság következtében ezen munkálatok nagyon lassan haladtak előre. ' A tengeri törése megtörtént, gyenge ter— Méltóságos uram .... bocsánat .... félreértés . . . A biró ur ész nélkül ugrik le az asztal tetejéről : jobbra-balra kapkod, a kalapját keresi, pedig azt ijedtében a fejére nyomta . . . Rgy ügyes fordulattal aztán az asztal másik oldalára vádol s az ajtó felé óvakodik, de a főispán elébe áll : — Kend ... — csak igy, hogy kend, — félóra alatt összehívja az elöljáróságot. Vizsgá latot tartok. A hivatalos órák be nem tartásáért megbüntetek mindenkit. Kendet pedig a goromba modoráért külön . . . — Igenis könyörgöm ... de én nem tudtam. — Akár tudta, akár nem — pattogott a főispán, — itt senkivel se szabad gorombáskod- ni, még akkor se, ha az illető mindjárt kócos vigéc is. A biró alig tudott kitámolyogni az ajtón. Sarkánál kereste a kilincset . . . — Mi meg eddig nézzük meg az irodát . . . — szólt a főispán. Mentek . . . Az irodából kihallatszott a segéd ur erős basszusa: — Bank! A makk-ász lehetett a kezében. Az a kabalája. Arra megütné magát Rócsildot. — Bank! — Most pislants uram Isten ! A jegyző nem bánta volna, ha abban a mi- mutumban megnyílik alatta a folyosó pádimentuma. A főispán fejével ráintett az ajtóra: — Itt megy a munka ! Benyitottak. Elől a főispán, balul a jegyző, ki a főispán háta mögül kézzel-háttal mimikázta a jeles kompániának : „El a kártyát . . . pénzt . . .“ Azok a szerencsétlenek azonbamarra értették, hogy no fiuk, itt egy uj pénzes pasas, akit meg lehet més eredménnyel. A burgonya szedése folyamatba volt; igen rósz termést adott, a legtöbb helyen az elvetett vetőmagot sem adta meg. Általában a gumós és hüvelyes növények — a nagy szárazság következtében — gyenge, sőt rossznak mondható termés eredményt adtak. A cukorrépa szedése folyamatban volt, a nagy waggon hiány következtében annak szállítása lassan halad. A legelő teljesen lesült, úgy hogy azokra már ki sem hajtották az állatokat. Munkáskézben nem volt hiány. Napszám- bérek 5—8 korona között váltakoztak. A vármegye csapadékmennyisége 20 milliméter volt. A kincstári lovaknak időközben történt bevonása következtében az őszi munkálatok elvégezhetósóre tekintettel a honvédelmi miniszterhez 200 lónak azonnal való remdelke • zésre bocsájtása iránt telefoni kérelmet és sürgönyi felterjesztést intéztem, annál inkább, mert a nagy számban megtartott lóárveréseken a szükséges lovakat beszerezni nem igen lehetett, mivel azok úgyszólván megfizethetetlen áron kerültek eladásra. A takarmányelosztó bizottság még most sem működik, mert működésének előfeltételét képező ügyrend sürgetésem dacára rnindez- ideig nem adatott ki. III. Köz ellátás. A vármegye ellátatlan lakosainak számát ezidőszerint még nem lehetett megállapi- pitani, mert a vásárlás e hó közepéig meg van engedve, azonban előrelátható, hogy az ellátatlanok — legalább is a gazdasági óv első felében — nem lesznek nagy számban, mert a múlt év szomorú tapasztalatain okulva mindenki igyekezett ha nem is egészben, de legalább részben házi szükségletére szolgáló gabonáját beszerezni, Hogy ez igy van, a mellett bizonyít az a körülmény, hogy a közélelmezési hivatal által az ellátatlanok részére anélkül, hogy kértem volna, legutóbb két Ízben engedélyezett 30—30 waggon lisztet, több község csak rábeszélésemre fogadta el. Az átvevő bizottság megalakítása még mindig csak folyamatba van. a megalakítás nehézségei miatt a bizottságok e hó vége előtt aligha fogják működésűket megkezdhetni. — Itt említem meg, hogy a földmivelósügyi miniszter a tengeri fölöslegek elrendelt rekviráfejni. Hála fejében a segéd ur mindjárt föl is mutatta a makk-ászt: — Mit tart belőle a jegyző ur ? — A bankra értette . . . — Én megtartom az egészet ! — mondta a főispán. ■— Mög ám az ángya térgyit! — vetette oda barátságosan mosolyogva a segéd ur. A jegyző skarlátvörös ábrázattal fölcsattant: — Micsoda impertinencia?! .... Micsoda dolog ? . . . Méltóságos főispán ur . . . S toporzékolni kezdett az alantasaira . . . Egy szempillantás alatt eltűnt a kártya, a pénz. A bankot, — fölhasználva a nagy ijedtséget, — a tanító húzta be, ki csak gibicelt. Legalább igy a múlt hetekért kissé regresszálta magát . . . De borítsunk fátyolt a továbbiakra. Tűz nélkül, viz nélkül megfőzte őket a főispán. Még a keresztvizet is leszedte róluk. De nemcsak a hivatalnoki karról, hanem a később összegyüle' kező belső emberekről is. — Ha kendteknek büdös a faluliáza, hát mind kisöprüzöm innen kendteket! így. Hát ebből lehetett érteni. Értettek is A biró ur maguk között meg is mondta : — Kuruc egy embör, de annyi bizonyos, hogy mög lőhet érteni a szavazattyát ! A faluháza átvizsgálása után — biz ott halommal állt a restancia, — azt mondta a főispán: — Most pedig nézzük meg az iskolát ! Újra meglibabőrödzött a nemes tanács háta. De nem ellenkezhettek. Mentek. Az iskolateremmel szemben, vele egy udvaron állt, jobban mondva düledezett a tanító lakása . . . Megy a deputáció az udvarba. Elől a főispán, utána a jegyző, a biró, percektor, esküdtek . . . Epen nyitni akarja a jegyző az iskola ajtaját, mikor a tanítói lakás konyha-ajtajába kilósát az átvételi bizottságok utján kívánja foganatosítani. Főzelékféléből, valamint burgonyából eddig semmit sem kapott a vármegye; idevonatkozó felterjesztéseim és sürgetéseim semmiféle eredménnyel nem jártak. E téren a köz- élelmezési hivatal részéről az intézkedések abban merültek ki, hogy a készletekről össze- írásokat és kimutatásokat kíván, hogy , azok alapján adhasson a vármegyének — hónapok múlva — valamelyes mennyiséget, ami a szükségletnek bizonyára egy nagyon kicsi részét fogja kitenni. Természetes, hogy a lakosság és közintézetek (kórház, szanatórium stb.) ilyen körülmények között kénytelenek a maximális árakat nógy-ötszörzsen felülhaladó árakon főzelékféléket és burgonyát beszerezni. A tengeritermés felhasználására, forga- lombahozatalára stb vonatkozó rendelet végre nagy késedelemmel ki lett adva, annak értelmében a termelők termósfölöslegüknek 50 százalékát tarotznak beszolgáltatni. . A rendelet késedelmes kiadása következtében ez a meny- nyisóg most már jóval kevesebb lesz, mintha a rendelet kellő időben érkezett volna meg. Ugyancsak kibocsájfutott szintén nagy késéssel a sertóshizlalásra vonatkozó rendelet is, amely a tavalyihoz képest a kis emberekre nézve kedvezőtlenebb rendelkezéseket tartalmaz, mert saját szükségletükön felül hizlalandó sertésekre vásárlást nem engedélyez hanem az ilyen ^hizlalást a földmivelósügyi miniszter által a vármegye részér» kiutalandó tengeriből teszi lehetővé. Ez a megoldás azonban egyenlő azzal, hogy ily módon a hizlalás lehetetlenné válik egyszerűen azért, mert a földmivelósügyi minisztertől tengerit előre láthatóan nem fog kapni a vármegye, vagy ba kap csak számba alig vehető mennyiséget és azt is olyan időben, mikor legtöbb ember már annak hasznát nem veheti. A vármegye petroleum contingense október hónapra 330 mm-ban lett megállapítva, tehát mindössze 90 mm-val magasabb mint a múlt havi contingens. Ez a készlet a szükségletnek egyötöd részben sem fedezi és a mellett még az a baj is fennáll, hogy a szállított mennyiség rossz minőségű. A contingens felemelése iránti kérelemre eddig választ nem kaptam. A múltra vonatkozólag megállapított cu- korcontingensből 3110 mm még leszállitatlan, egyes járásokban 3, a szeghalmi járásban pedig 5 hóra menő hátralékok vannak amint a pöndörödik egy pirosarcu, könyékig felgyürkö- zött, fehér kötényes menyecske s egy kettő, de igen szaporán megpergeti a nyelvét: — Hallja komám uram ! Az iskola ajtaját meg jó lesz becsukni, mert ha a malacok kiszöknek, szaladhatnak ám utána! Hát való, ám való, a tanterembe nem lehetett bejutni a malacoktól. Ki szalad utánuk ? ... A főispán szótlanul vezette vissza az elöljáróságot a faluházára, ahol újabb purgató- rium következett . . . A megrökönyödött emberek Ígértek fűt-fát s azonfelül még azt is, hogy ezután pontosan a hivatalaikban ülnek, dolgoznak . . . Csak most az egyszer . . . Azon melegiben neki is fogtak a munkának. Lássa a méltóságos a saját szemeivel . . A biró rendeleteket adott ki: „Azonnal az esko- lát . . . a percektor ur számolni kezdett : . . . kilencszer-öt . . .“ — az írnokok írtak, a jegyzők jegyeztek . . . — Majd meglátom — vetette föl kemény fejét a főispán, — ha még egyszer! ... Jobb keze mutatóujjával megfenyegette az egész kupaktanácsot . . . — Isten velük! Kisietett a faluházából. Felült a hintójára s elhajtatott. A tanács föllélekzett. V — Hála Istennek! Összenéztek. Legelőbb a percektor urnák jött meg a szava: — No, hogy most az egyszer, amit nem véltem, ilyen simán megusztuk az ügyet, hát én úgy véleködök, hogy ennek mög kéne inni az áldomását! Az emberek egyazonképen vélekedtek. S mentek . . . Most az egyszer, tekintve a nyomós esetet, melyen szerencsésen keresztül estek, az egész elöljáróság. Jegyző, biró . . . . Mind. Szép libasorban . . . Negyedóra, félóra ... — akkor tájban vá-
