Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
2 Békés 1917. szeptember 16. dásának. Mivel azonban a maximális árak nagyfokú túllépése miatt dacára a többszöri figyelmeztetésnek és kitanitásnak, feljelentések nem érkeztek a rendőrhatósághoz, ezért — saj nos — alig áll módjában a hatóságnak a legsúlyosabb büntetésre méltó visszaéléseknek gátat vetni. A gazdasági szükségletre szolgáló gabona- nemüek a későn kiadott rendelet szerint szintén csak helyben szerezhetők be. Mivel azonban a gazdasági szükségletet — különösen a disznóhizlalásra szükséges árpát -- még ke- vósbbó lehet beszerezni helyben, mint a többi gabonát, ennélfogva a rendeletnek kiadása után haladéktalanul kérelmeztem a földmive- lósügyi minister urtó1, hogy a gazdasági szükségletre szolgáló gabonának és különösen az árpának a vármegye egész területén leendő vásárolhatását engedje meg. A kérelem azonban többszöri sürgetés után szintén tagadólag lett elintézve. A lakosság nagyrósze nem akarván jószágát, különösen egy-kót sertését az elpusztulásnak kitenni, szintén szabálytalanul szerezte be gazdasági szükségletét. A felsőbb hatóságoknak fentemlitett elutasító rendelkezése tehát a lakosság tusnyomó részét egyenesen belékónyszeritotték a szabálytalan beszerzésekbe, amely körülményre a közélelmezési hivatalt, valamint a földművelésügyi ministert több ízben figyelmeztettem. Egyébként úgy a házi, mint a gazdasági szükségletek beszerzésére vonatkozó alaprendeletek felette elkésve és olyan tartalommal adattak ki, amelyek a végrehajtást több vonatkozásban egyenesen lehetetlenné teszik és bár reá mutattam a rendelet ezen hiányaira, felterjesztéseimre választ sem kaptam. Az átvevő bizottságok, amelyeknek az alaprendelet eredeti intézkedése szerint már a csóplés megkezdésekor kellett volna működésűket megkezdeni, megalakítása most van folyamatban Mivel azonban ezen bizottságok megalakítása igen nagy nehézségbe ütközik s mivel működési tervezetüket még előzőleg a közélelmezési hivatalhoz be is kell mutatni, ennélfogva még hosszú idő fog eltelni, mig azok működésűket tényleg megkezdik. Mivel pedig úgy a házi, de különösen a gazdasági szükséglet beszerzése sürgős, ennélfogva a lakosság túlnyomó része természetesen arra nem várhat, hogy az átvevő bizottságok által átveendő gabonafölöslegekből nyerjen kielégítést, annál inkább, mert hisz előrelátható, hogy az átvevő bizottságok már kevés gabonafölösleget fognak találni és mert abban a tekintetben sincs semmiféle biztosítók, hogy az átvevő bizottságok által lefoglalandó feleslegekből az arra rászoruló közlakosság fog valóban kielégítést nyerni. Végül itt jegyzem meg, hogy az alaprendeletekben kilátásba helyezett egész sereg külön rendelet közül alig egy-kettő lett időközben kiadva s igy az a fentebb említett körülmény, hogy a kérdéses rendeletek sok tekintetben vógrehajthatatlanok, ebben is találja magyarázatát. A vármegye korai burgonyaszüksógletót rendes időben és kellőképpen indokolva bejelentettem illetékes helyen s bár szóval s kiküldötteim utján is megtettem mindent a kérelem kedvező elintézése érdekében, felterjesztésemre azt a választ kaptam, hogy a kóréi mi tárgyalás alá vétetett ugyan, de teljesithetőL^l nem találtatott. Ily körülmények között különös tekintettel arra, hogy a főzelékekben is absolut hiány van, csak a legszomorubb kilátással tekinthetünk a jövőben. Január hónapig csak nyers cukrot fog a vármegye kaphatni s a cukor központ legutóbbi értesítése szerint, januártól kezdve, a tavalyi cukor contingens 40 %-al fog csökkenni. Rizskásából összesen 2 (kettő) mmázsát utalta közélelmezési hivatal az egész vármegye szükségletére. Hogy ezt a mennyiséget hogy osszam szót, megelégedésre, azt igazán nem tudom. Szalámiból ugyancsak 2 (kettő) méter- mázsát kaptam a vármegye szükségletére. A hadikávé kellő mennyiségben lett a vármegye részére engedélyezve, hogy azonban a leszállítás akadálytalanul és kellő időben fog-e megtörténni, azt csak a jövő fogja megmutatni. Tudvalevő, hogy a vármegye részére júniustól augusztus végéig csak ipari és gazdasági célokra lett petroleum — kevés mennyiségben — engedélyezve és kilátásba lett helyezve ugyanakkor, hogy a téli hónapnkra, vagy szeptember hónaptól kezdve havonként nagyobb mennyiség lesz világítási célokra kiutalva Mindennek dacára a mai napig a szeptember havi contingens megállapítása tekintetében — megsürgetósemre sincs semmiféle intézkedés téve — igy a petróleum engedélyezése iránt hozzám intézett szóbeli és írásbeli tömeges kérelmeket kielégíteni nem tudom és csak a fentebb említett gazdasági és ipari célra kiutalt készletekből a késői leszállítások folytán rendelkezésemre álló csekély maradványból tudok nagy kínnal literenként egyeseknek utalványozni. A vármegye gazdaközönsége részére engedélyezett 1300 hektoliter szesz 2Q0 hektoliter hijján le lett szállítva és a gazdaközönsóg között szót lett osztva; a még hiányzó 200 hektoliter szétosztása két héten belül megtörténik. A kérdéses szeszmennyiségből a gazdák szükséglete kielégítő mértékben volt biztosítható és az illető gazdák a jelenlegi viszonyok között valóban olcsón jutottak jóminösógü szeszhez A legújabb rendeletek szerint a vármegyében létesítendő takármányelosztó bizottság elnökletem alatt megalakult; a vármegyében is uralkodó takarmány ínség miatt azonban — előreláthatólag — szűk körre fog működése szorítkozni. Legközelebb megalakítom a vármegyei szénelosztó bizottságot is, amelynek feladata lesz, hogy megállapítsa a vármegyei magánháztartások, iskolák, kórházak stb téli szónszüksógletót. A katonaság, az ipari üzemek szónszüksógletónek biztosítása nem tartozik a szénelosztó bizottság hatáskörébe Itt említem meg, hogy, a tisztviselők beszerzési csoportja ígéreten kívül eddig még sem előleget, sem élelmiszert, sem ruházati cikkeket szóval semmit sem kapott, sőt többszöri felterjesztésre s személyes utánjárások dacára azt sem tudtuk elérni, hogy a vármegye egyes uradalmai által kilátásba helyezett s a vármegyei tisztviselők házi, valamint gazdasági szükségletre szolgáló gabonamennyiség beszállítása megen- gedtessók. A közigazgatási bizottság ülése. — szeptember 10. Népes ülést tartott hétfőn délelőtt a vármegye közigazgatási bizottsága, a mely ülésen elnökölt első Ízben a vármegye uj főispánja dr. Fiizesséry Zoltán. A bizottsági tagok érdeklődése az ülés folyamán több felszólalásban és az ügyek beható megvitatásában is megnyilvánult. Az ülésen jelen voltak dr. Füzesséry Zoltán főispán elnöklete alatt dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, Sá- rossy Gyula árvaszóki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Zádor Mór kir tan.j pónzügyigazgató, Mikler Sándor tan- felügyelő, Horváth Béla műszaki tanácsos, Holló György gazd. felügyelő, dr. Berthóty Károly, dr. Ladies László, dr. Márky János, Morvay Mihály, Haraszti Sándor, Varságh Béla választott bizottsági tagok. Dr. IFiizesséry Zoltán főispán közvetlen szavakkal fordult első Ízben való elnöklóse alkalmából a bizottság tagjaihoz. Amig a vármegye főispánja lesz kéri, hogy szeretettel és bizalommal támogassák. Nem akarja, hogy úgy tekintsék mint a ki a vármegye ólén áll, hanem mint aki közülök való és nem mint előkelő idegent. Mint idegen csak eddigi köz- tisztviselői működésének korrektségét hozza magával, amit megfog tartani egész életében — Ismeri kend ezt a legényt ? Péter odanéz a két szuronyos őr között ülő legényre, miközben simulni kezd az ábrázata. Nicsak ni! Hiszen ez a Jóború gyerek a főszögrű. Az a. A Jóború András fia, a Mihály. Mondja is nagy meggyőződéssel: — A Jóború gyerök . . . — Nahát most már mondja el egész őszintén, amit az esetre nézve tud, de mégegyszer figyelmeztetem, hogy csak a valót! Hát erre Péter amúgy- is el van tökélve. Elmond áperte mindent. A szinigazságot. Hisz azért is fáradt be. Azt az egyet ugyan nem ka- piskálja, hogy miért is van itt a Jóború gyerek, de a bírák bizonyosan tudják. Talán egy füst alatt az ő baját is elintézik. Már mindegy . . . Mielőtt azonban Péter szólhatna, a karzatról ledörög egy vastag hang : — Tekintetös nagy törvényszék ! A közbülső biró mérgesen fölkiált : — Csönd ! Ha valaki még egy szót ejt, a termet kiürittetem ! . S oda fordul Péterhez : — Na, mondja kend; Péter mondja : — Hát tekintetös urak — s Péter egész illendően körülhordozza bágyadozó tekintetét a birákon, mert mégis csak valami az, hogy ennyi ember előtt ... — Úgy volt az kérőm, hogy amiko’m Rozáliái összekerülköztünk . . . essön belé! — a legyint a kezefejével a bánatos emlékre, — má’ akko’ is, itt egy kátyú, ott egy kátyú .... Én tekintetös urak, neki lögyön mondva, előre éröztem, hogy fiatal is hozzám, mög vérmes is, ami voltaképen vele jár, de a Senye sógor, aki úgy srég-vizavi lakik az ipa- mékkal, mint az a kalamus igy hozzám, egyre komendálta : igy a Rózái, úgy a Rózái . . . Hiszen ha teccenének ösmerni . . . ?! A közbülső biró leinti Pétert : — Ne kezdjük Pilátusnál 1 S aztán tapintatosan, mint az egy járatos bíróhoz illik, a rendes kerékvágásba tereli Pétert: —■ Ünnep másodnapján volt mulatság a nagy korcsmában? Péter biccent: — Volt. — Hát ott kezdje kend 1 — A mulaccságon ? — Ott! Péter hol a bíróra néz, hol a csizmája fejére. Nyeldököl. A nyakát nyújtogatja. Nyilvánvaló, hogy nem igazodik az esze. A korcsmába? Hisz a Rózái ott se volt. Ha ott történik a csúfság, csak vérfagyasztás sarjad utána. Ámbár, amikor hazabukdácsolt . . . fére csusszan a szája-széle. Az ütődik a fejébe, hogy olyan faintos bort mér mostanság a Salamon, hogy annak a grádja elüti a hetet, ha nem a nyolcat . . . A biró segít Péteren : — A tánc után . . . Azután . . . Péter épp ott tart. A tánc után . . . úgy hajnaltájon . . . Mondja is . . . — Hát úgy hajnaltájon, amint ott talpalok a kert kerítése mellett . . . Elhalgat s legyint a kezével. — No, mit látott kend ? — Hát instálom, — fohászkodik Péter, — nem jó azt még mondani se ! — Pedig csak mondja, 'hisz azért van itt. — Azér’, azér’ . . . — Na? — Még most is mögcsavarodik a szivem... — Ki volt ott ? Péter értelmezi a szót: — Két árnyék instálom . . . Két árnyék De én akko még voltaképpen nem tuttam a valót. Gondoltam tolvajok . . . Mer teccik tudni afféle bujkálós holdvilág volt . . . — Mégis na, mit látott kend ? — Amit mondani szives voltam, két árnyékot . . . Péter behunyja a két szemét. Nagyokat pillog, miközben biccentgeti a fejét: — Úgy az uram, két árnyékot, de attó még most is mögcsavarodik a szivem. A biró türelmetlenkedik. Rákiált Péterre : — Azt mondja már kend, hogy melyik ütött először ? Péter rökönyödik: szemtől-szembe nézi a bírót s mint aki nem jól hall, bal tenyerét a füléhez igazítja: — Ütötte ? — Hát nem ütötte ? Péter melléről nehéz sóhaj szakad föl: — Bár ütötte volna ! A bírák értetlenül néznek Péterre. — Hát? — Itt follyon ki a szömöm tekintetös világi törvény, ha nem úgy igaz, ahogy mondom, ölelte a sehonnai! Az a való szent igaz, hogy ölelte ! Úgy szorította magához, hogy a csuda | — Ez a legény . . . ? Péter bambán néz hol a bíróra, hol a legényre. — Ez a legény . . . ? — s legyint a kezefejével. — Nem ez a legény volt az uram, hanem a sógor! A Senye sógor, hogy essön bele! Ü volt az egyik árnyék / Itt folyon ki a szömöm . . . / A másik mög a tulajdon feleségöm, a Rózái. Éppen azon okból kívánom kimondani a válókeresetöt! A Jóboru gyerek nevet, az őrök is kuncog-
