Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-15 / 28. szám

1917. július 15. Békés 5 Közigazgatási bejárás. A magyar állam­vasutak az Orosháza—hódmezővásárhelyi szaka­szon levő egy áteresztőt épiteni szándékozik. A tervnek közigazgatási bejárása f. hó 10 én tarta­tott meg dr. Finácsy Béla miniszteri osztályta­nácsos vezetése alatt a vármegyét a bejáráson dr. Berthóty István főjegyző és Horváth Béla mű­szaki tanácsos képviselték. A nyári vásár, miután a város felterjeszté­sére, hogy a vásár napjai Gyulán megszaporittas- sanak, mindezideig válasz, illetőleg engedély nem érkezett, újólag csak egy napon, pénteken, f. hó 20-án fog megtartatni. Ezen a napon lesz az összes állatfelhajtás és a belső kirakodó vásár is. A nagy munkaidő nem akadályozta ugyan meg a múltban sem, hogy a nyári vásár nagyforgalmu legyen s bizonyára nem volna akadály ezúttal sem, bár, hogy ugylesz-e, azt lehetetlen előre megjósolni. A julius eleji esők tagadhatatlanul némileg megjavították a legelőket és kaszálókat a takarmányinség is enyhült ugyan, de nagyjában mégis fennáll, amely körülmény az állatvásár for­galmára erős befolyást fog gyakorolni. Takarékoskodni kell a cukorral. Szűkre szabott életszükségleti cikkeink közül ezideig egyedül a cukor volt az, amit jegy ellenében s hozzátehetjük kielégítő mennyiségben mindenki ácsorgás, tülekedés nélkül, mondhatni pontosan megvásárolhatott. Nem is merült fel a cukor áru­sítással szemben semmiféle panasz, s mindenkinek leghőbb vágya volt, bár a lisztellátás is ilyen tö­kéletesen menne! Mostantól fogva már a cukor, az édesség szimbóluma is hozzá fog járulni éle­tünk megkeseritéséhez. Az Országos Közélelme­zési Hivatal ugyanis a cukorral való legnagyobb takarékosságra hívta fel a hatóságokat. A száraz nyár nagyon is bizonytalanná tette a répatermés eredményét, ami az ősszel kezdődő szezon cukor- gyártását nagyban csökkentheti s ez a körülmény a városok eddigi cukorellátmányának leszállítását vonhatja maga után. Azért a hatóságoknak tarta­lék'készleteket kell gyüjteniük a netaláni szállí­tási zavarok esetére. De további megszorításokra is került a sor. Nevezetesen tetemesen csökken­teni kellett a kávéházak, kávémérések, vendéglők, kifőzések eddigi bőséges cukorjárandóságát, amit jegy nélkül, közvetlenül a városi raktár szolgál­tatott ki részükre. A polgármester abból a néző­pontból indult ki, hogy a helybeliek cukorjegy- gyel már el vannak látva, mi sem indokolja tehát hogy kávéházban, vendéglőben azon felül még újabb cukormeunyiség szolgáltassák ki részükre. Azért az említett nyilvános helyiségek havi cukor adagját oly kevésre csökkentették, hogy abból azok csak az idegen vendégeiket lesznek képesek ellátni. Mi helybeliek ennélfogva ezután kényte­lenek leszünk a kávábázba hazulról zsebünkben vinni a cukrot, a mellyel a kávé nélkül készült savanyu fekete levet megédesítsük. A kávésok t - hát még meglevő csekély készletük kifogytával nem lesznek képesek többé cukrot kiszolgálni a pikolóhoz, de hogy valamivel kárpótolják efeletti bánatukat, remélhetőleg legközelebb újból fel fog­ják emelni a feketének nevezett subick és hadi cikória keverék árát. A gabonabeszerzés kérdése foglalkoztatja erősen a vármegye nem termelő közönségét, egy­részt mert a tavalyi készletek már minden ház­tartásban kifogytak, másrészt mert a múlt év ta­pasztalatain okulva lehetőleg mindenki elakarja magát látni a szükséges gabonával. A bevásárlás az ide vonatkozó részletes utasítás késése miatt még nem lehetséges, viszont azonban egy újabb kormányrendelet lehetővé tette már, hogy a Hadi termény Rt. bizományosai a gabonát összevásá­rolják. Miután ebből könnyen az a veszedelem származik, hogy a gabona nagy része kimegy a vármegyéből és a lakosság nem lesz képes a maga szükségletét beszerezni, dr. Daimel Sándor alispán a súlyos helyzetre, valamint a beállható következményekre reá mutatva, felterjesztést in­tézett az Országos közélelmezési hivatalhoz, hogy a fogyasztó közönség gabonavásárlását az e tárgyú rendelet sürgős kiadásával tegye lehetővé, egy­szersmind felhívta a hatóságokat, hogy alkalmas módon igyekezzenek oda hatni, hogy a gazdakö­zönség az itteni lakosság szükségletére szolgáló gabonamennyiséget a bizományosoknak ne adja el, hanem tartsa fenn addig, mig a vásárlási sza­bályok közzétételével azt a helybeli lakosság sa­ját ellátására megveheti. Színészet. A függöny legördült, az idén mindössze négy hétig tartott színi szezonnak vége. Thalia papjai s papnői, alig egynéhány kivételével már mindnyájan elutaztak körünkből. Az Erkel Fe renc színkör ismét be van csukva, de ezúttal nem sokáig, mert tudvalevőleg a színészek tá- voztával átalakítják, helyesebben írva felszerelik mozgófénykép előadások tartására. A színtársulat utolsó előadásai nem is telt, hanem egytől-egyig zsúfolt nézőtér előtt játszód­tak le. Az utolsó 6 estén sem a nézőtéren, sem a karzaton egyetlen ülőhely sem maradt üresen, de szorongásig megtelt a földszinti állóhely is. Ezt azért emeljük ki, mert az utolsó három da­rab s közülük különösen kettő többszörös le- játszottságuk miatt atrakcióra alig látszottak al­kalmasnak, sőt az igazgató éppen ezen okból némi habozással tűzte ő’ et ki műsorra. Almássy Endre színigazgató szegedi kon- cessiója ez év folyamán lejárván, ezzel együtt lejárt gyulai engedélye is. Miután azonban Szeged városa a színházat további 6 évre is Almássy Endrének adta át, az igazgató Szin- müvészetet pártoló egyesületünkhöz kérvényt nyújtott be, hogy szegedi igazgatósága alatti időtartamra Gyula városa ismét egyetlen nyári állomásának engedélyeztessék. A szinmüvészetet pártoló egyesület a kérvény folytán szerdán dél­utánra választmányi ülésre volt összehiva. De miután a választmány tagjai közül az utolsó napon történt meghívás következtében többen akadályozva voltak a megjelenésben és ülést megelőzőleg azt az óhajtásukat nyilvánították, hogy ez ügyben később tartandó ülésen részt vehessenek, a bár szép számban megjelent vá­lasztmányi tagok elhatározták, hogy a jövő sze­zon kérdésében két héten belül összehívandó ujabbi ülésen fognak tanácskozni és határozni. A szezonzáró előadásokról szóló tudósítá­sunk a következő: A nagymama. Csiky Gergely népszerű vigjátékát A nagy mamát elevenítette fel hétfőn a színtársulat. A közönség teljesen megtöltötte a színházat s iga­zán bájos képet nyújtott a nézőtér, melynek publikuma főként fiatal leányokból került ki, lévén A nagymama igazi fehér-darab. A címsze­repet Vécsey Ilona játszotta művészi finomság­gal s az igaz érzés sokféle árnyalásával. Tulaj- dohképen ez estén ismertük meg ezt az érté­kes tehetségű anyaszinésznőt, aki a szezonban csak néhány szavas kisebb szerepekhez jutott. Szeralin szerepében Cserényi Adél művészi ka­binet alakítást produkált, minden szava, mozdu­lata s egész figurája ellenállhatatlan humorral hatott s a közönséget nyílt színen is többször tapsra ragadta. Márthat kedves közvetlenséggel nemes egyszerűséggel s elragadó bájjal Lendvay Lola adta. Változatos érzés kitörései kifejezés­teljesek, meggyőző finomsággal telítve voltak. Igazi drámai szendét ismertünk és kedveltünk meg az idény alatt ebben a munkakedvvel teljes színésznőben, kinek a társulattól való távozását a gyulai közönség őszintén sajnálja. Igen szépen beszéltek s ügyesen játszottak Ungváry (Örkényi báró), Matány (Ernő) és László Tivadar (Kálmán), folymossy és Szilágyi kitűnő partnerei voltak Cserényinek a derültség fölkeltésében, úgyszin­tén rokonszenves volt Biró Erzsi (Piroska), Aj- tayné (Tímár Karolina) és Szilágyiné (Galam- bosné) a mellékalakok személyesitésében — Az előadás anyagilag is szépen jövedelmezett a szinmüvészetet pártoló egyesület céljaira. A családfő. Inkább énekes bohózat, mint operett, sok benne a próza s elenyésztően csekély az ének. Akik a vaskosabb vicceket szeretik még jól is mulattak. Sugár Gyula játszotta a címszerepet s Kunossy Ellával néhány énekszáma tetszést kel­tett. A fő figyelmet egész estén át Déry Rózsi vonta magára, egy konfidens dajka szerepében, akit sok természetességgel állandó derültséget keltve személyesített. Viola Margit (Dolores) ügye­sen játszott, Cserényi Adél (Izidora) és Soly- mossy mulatságosak -voltak. Matány Antal, aki­nek jutalomjátékát jelezte az aznapi szinlap, csak féltizenegy táján jelent meg a színpadon egy egzotikus egyptomi rövid szerepében s a felhang­zó tapsok a szezon alatti sikereinek elismerését jelentették. Sok elismeréssel adózhatunk Szilá­gyinénak (Dorottya) karakterisztikus alakításáért. Tatárjárás. Zsúfolásig megtelt ház nézte végig a sze­gedi színtársulat utolsó előadását és utoljára még sok tapssal igyekezett megjutalmazni a távozó művészgárda sok élvezetes estét szerzett tagjait. A hangulatot nem rontotta meg az sem, hogy az előadás sok kívánnivalót hagyott hátra, mintha a költözködés gondjai már elvonták volna a színészek figyelmét szerepüktől. Riza bárónő szerepében a beteg Hilbert Janka helyett beug­rott Kunossy Ella a készületlenség nehézségei­vel küzdött. Lőrentey szerepében Sugár volt gyengébb a szokottnál. Solymossy mulatságos alakítása dacára sem aknázta ki Wallerstein há­lás szerepének sokoldalú komikumát. Déri Rózsi mint Mogyoróssy önkéntes, Viola Margit mint Treszka és Ferenczy mint tábornok állottak feladatuk magaslatán és méltán érdemelték ki a felhangzó tapsokat, a melyek különösen Ferenczy jelenetét kisérték megújuló tetszésnyilvánítások között. Ferenczy Frigyes Imcsuja. A szerdai (saison) befejező előadás keretében vett búcsút Almássy Endre társulata a m. kir. operaház rendezőjévé meghivott Ferenczy Frigyestől, a szegedi társulat értékes tagjától és kitűnő rendezőjétől. A búcsú ünnepséget nagyban emelte a színkört az utolsó helyig megtöltő közönség meleg ovációja, mely- lyel a társutat kollegiális bucsuüdvözléséhez csatlakozott. A függöny felgördülésekor a szín­padon az egész társulatot összegyűlve láttuk és Almássy Endre meleg kollegiális szavakkal méltatva Ferenczy Frigyesnek előadó művészi és rendezői működését és rokonszenves egyéni­ségét, társasága nevében szívélyes istenhozzádot mondott a távozónak és az ország első színpa­dán való működéséhez egész sikereket kívánt. Ferenczy Frigyes meghatott szavakkal mondott köszönetét az üdvözlésért és a hosszú együtt­működés kellemes emlékére utalva búcsúzott kollégáitól. Majd a közönségnek köszönte meg szives támogatását és működésének jóakaratu értékelését kiemelve pályájából azon mozzana­tokat, melyek őt Gyula városához fűzik és melyek közül nagyjelentőségű, hogy Erkel Ferenc szülő­városából az Erkel színkörből távozik az opera­házhoz, a melynek rendezői tisztét épen Erkel „Hunyadi László“ operájának rendezői tervével nyerte el. A távozó művészt a gyulai szinmü­vészetet pártoló egyesület díszes babérkoszorú­val, a társulat is szép koszoruval'és értékes emléktárgyai ajándékozták meg és az egész kö­zönség tüntető melegséggel, később az előadás folyamán is zajos tapsokkal és virággal ünne­pelte. Irodalom. Kiier Izidor »Aforizmái« cim alatt Vadáss Miklós pompás rajzaival illusztrált 168 oldalt tar­talmazó, tetszetős ,szép kiállítású könyv jelent meg a napokban szerző hírneves nyomdájában. Az afo­rizmák, ha mögötte állanak is Larochefoucault vi­lághírű aforizmáinak, a magyar nyelven alkotottak és megjelentek legjobbjaival diadalmasan verse­nyeznek, sőt értéküket, becsüket illetőleg a túl­nyomó részt felül is múlják és minden tekintet­ben becsületére s dicsőségére válnak derék alko­tójuknak, akinek humora s szatírája mellett sok­oldalúságát, sőt mélyen érző szivét is fényesen bizonyítják. A könyvből, melynek bolti ára fűzve 3, kötve 4 korona, lapunkban mutatványokat fo­gunk közölni.

Next

/
Thumbnails
Contents