Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-27 / 21. szám
3 Békés 1917. május 27. egéről eltűnjenek a sötét fellegek s ragyogjon fel a béke áldást hozó napja; szeretet váltsa fel a szivekben a gyűlölet átkos érzelmét . . . Ah, mert százezrek panaszos sóhaja, özvegyek és árvák fájdalomkönnyeinek zápora, vérözön, aggodalmak gyötrelme sokszorosan indokolttá teszi, hogy eljöjjön ama jobb kor „mely után buzgó imádság epe- dez százezrek ajakán“ . . . A pünkösti lelkesültség lángja lobogjon továbbra is olthatatlanul a szivek oltárán s legyen szilárd reménységünk, hogy „Majd csöndesül a háború, lassanként oszlik a ború. Elalszik villámok fáklyája, elnémul dörgések lármája; a tiszta kék boltról megint a földre vidám nap tekint, s fénylő tányérán Írva van : „Imádd Istent csodáiban !“ . . . Akkor a most bőséggel termő „vérrózsák“ helyett „piros pünkösti rózsák“ nyílnak majd, s örömének váltja fel az ajkakon a bánatos sóhajt . . . „Áldott Szentlélek reánk szállj!“ minden szívben munkálkodjál, hogy a szeretet parancsát kövesse, teljesítse ezután az „Isten képére és ha- . sonlatosságára teremtett ember“ s ne görnyedjen vétkek rabigájába többé! Mert e nélkül az egyenlőség, szabadság, testvériség fenséges eszméi meg nem valósulnak s meg nem találhatja az ember az igaz boldogságra vezérlő egyenes utat! . . . Dombi Lajos. lapokat, az osztrák belügyminiszter Fáik. Miksa, akkor már hírneves publicistát küldötte ki a bécsi félhivatalosok és Tuűora I. zsurnálistát az Oester- reichische Correspondenz és Wiener Zeitung tudósitóiul. Részt vett az ünnepségeken Berlinből Burger festő, a Leipziger Illustrierte részére felvételek készítésére. A népviseletek felvételén működtek Wolff L., Hochmann B., Bőss I. és Hoicke József. A felvételekből tiz művészi kivitelű gyönyörű kép készült és pedig a következők : 1. Ő császári királyi felségeik fogadása a megye hátárszélén Orosháza mellett. 2. 0 cs. kir. felségeik fogadása Kígyóson. 3. Legmagasabb szemléje a Körözs szabályozásának. 4. Népünnep Gyulán. 5. Gyulai németek. 6. Gyulai magyarok. 7. Kétegy- házi oláhok. 8. Csabai tótok. 9. Öcsödi földnép. 10. Makói népviselet. Em.e ethnografiai szempontból mérlegelhetlen értékű, örökbecsű, gyönyörű képek, sajnos, igen korlátolt számban készültek, de a vármegye több községében feltalálhatok, ahol is a községháza tanácskozási termét díszítik. A felséges pár május 25-én Hódmezővásárhely felől jött Orosházára s a vármegye határszélére délután 1 órakor érkezett, ahol egy nyolc öl magas, igen csinos és elmés obelisket építettek. Az uralkodópár négyesfogaton ült. Ferenc József oldalán Griirme gróf tábornok, Erzsébet mellett pedig Eszter- házy grófnő főudvarmesternö. Albrecht főherceg főkormányzó s kísérete következtek az* uralkodópár fogatai után. Az obelisk előtt gróf Zichy Herman cs. kir. helytartósági alelnök, Torkos Emil megyefőnök, a csendőrezredes és a közigazgatási hatóságok fogadták. A tízezer főnyi lovasbandérium belát- hatlan sokasága s hullámzása oly kinézést kölcsönzött az obelisk körüli óriási területnek, mintha minden egyes fűszál lovas emberré elevenedett volna. A határon Kovács János csabai plébános, czimzetes kanonok üdvözölte rövid magyar beszéddel, mely üdvözletre az uralkodó ugyancsak magyar nyelven mondott legmagasabb válasza a következő volt: „Békés-Csanádmegye közönségének emez alázatos hódolatát kegyelmesen fogadom és azt Magam és a Császárné legmagasabb kegyelméről biztosítom.“ Megyegyiilés előtt. Folyó hó 30-án szerdán délelőtt ül ösz- sze tavaszi rendes közgyűlésére a vármegye törvényhatósági bizottsága, hogy a hót folyamán közzétett tárgysorozat szerint napirendre kerülő ügyeket elintézze. A tárgysorozat 109. pontból áll, amihez még a pótlólag beérkezett és a póttárgysorozatba kerülő néhány ügy fog járulni. A fontosabb és az egész vármegyét érdeklő ügyek közül az alispánt jelentés ösz- szefoglalása a vármegyei közviszonyok ismertetésének és a februári közgyűlés óta előfordult nevezetesebb eseményeknek, amelyekre vonatkozó adatokat a közigazgatási bizottsághoz intézett havi jelentések leköz- lésével lapunk esetenként tárgyalt. Szintúgy részletesen ismertettük már a közgyűlés két másik fontos tárgyát a vármegyei háztartási pénztárnak és a pótadó pénztárnak 1916. évi zárószámadását és az ezekre vonatkozó állandó választmányi határozati javaslatokat. Politikai természetű ügyek is szerepelnek a napirenden. Szurmay Sándor a nagy háború diadalmas és népszerű tábornoka tudatja honvédelmi miniszterré történt kinevezését, amit az egész ország közvéleménye pártkülönbség nélkül élénk rokouszeuvvel fogadott. A másik politikai ügy: Hevesvármegyének körirata, amelyben gróf Tisza István és kormányzata iránti bizalomnyilváni- tásra hívja fel a törvényhatóságokat a mai rendkívüli viszonyok között is kétségtelenül nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot és felsorakoztatta volna a törvényhatósági bizottság ellentétes politikai nézetet valló tagjait, de az országos politikában az Az obelisk előtt tisztelgett azután a nagyszámban jelenvolt papság, nemesség és a községi küldöttségek. A legmagasabb menet ezután megindult s a lovas sorfal éljenzése közben bevonult Orosházára, ahol Neumann József plébános üdvözölte s a szarvasi, orosházi s makói járások valamennyi községei hódoltak. Orosházán kicserélték az előfogatokat, mire az uralkodópár és kísérete a község ünnepélyesen díszített utcáin keresztül s az ünneplő sokaság éljenzése közben folytatta útját Útközben bizonyos távolsági pontokon felállított újabb és újabb bandériumok váltották fel a régieket. A gerendási pusztán gróf Apponyi György részesült a fogadtatás szerencséjében Gerendáson az uralkodói fogatok ismét lovakat cseréltek s a szakadatlan sorban felállított újabb bandériumok sorfalai között és elől lovaglása mellett a felséges pár délután négyórakor érkezett a kigyósi pusztára. Kígyóson a kocsiról leszálló felséges párt az ó-kastély bejáratánál Gyula város legnagyobb jótevője, köztisztelet és szeretetben álló földi patronája, az akkor még 8 éves bájos leányka Wenckheim Krisztina grófnő fogadta, gyámjai s uradalmi tisztikara jelenlétében.' Ez az epizód volt az uralkodói körút egyik legfényesebb pontja. A gyámi triumvirátus: feledhetlen emlékű Göndöcs Benedek, Farkas József és Scherz József gyönyörűen feldíszítették a földszinti kastélyt és környékét. A be- és kijárást még ma is fennálló üdvözlő és búcsúzó diadalkapukkal látták el, a nagykiterjedésü udvart és az utakat nagy messzeségben zöld füvei hintették be, a kastély ablakait, lépcsőit, folyosóit szőnyegekkel ékesítették. Wenckheim Krisztina grófkisasszony magyar női díszruhába öltözve, művészi kivitelű ezüst kosárkában remek virágbokrétát nyújtott át a császárnénak a következő bájos verset szavalva el: „Felséges Császár és Császárné! A kigyósi pusztán árva lány vagyok, Mégis mi nagy örömnapra virradok: Jó Császárom és kegyelmes Császárném Tisztelhetem szülőföldem vidékén. utóbbi napokban beállott nagy változás, a kormány lemondása, személyi vonatkozásában tárgytalanná tette ezt a kérdést. Személyi vonatkozásban — mondjuk — mert a felszínre hozott és a kormányválság anyagát képező politikai probléma, a választójog kérdése élénken foglalkoztatja vármegyénk közönségét is, amely többségében — és itt beleértjük a vármegye földmivelő gazdaközönségét is — a jogok demokratikus kiterjesztésének követelése és támogatása mellett is a szélsőségbe menő és a magyar nemzeti állam egységét károsan befolyásolható korlátlan radikálizmustól elvből idegenkedik. A törvényhatóságok átiratai közül érdekesek Somogyvármegyónek a nemzeti irányú földbirtokpolitika terén hatékony reformokat sürgető megkeresése, amelyet a Magyar Gazdaszövetség is hazafias érveléssel támogat, továbbá Miskolcz városnak a szegényebb néposztály élelmezésének javítása és megélhetésének megkönnyitósére és a háborús gazdasági szervezetek, központok nyereségének e célra való fordítását javaslatba hozó határozata, végül több törvényhatóságnak a köztisztviselők helyzetének javítását, valamint a háborús szolgálati éveknek kedvezményes beszámítását tárgyazó körirata. A vármegyei ebtartási szabályrendelet módosítását kívánó kormányrendelet érdemleges tárgyalásának elhalasztásához a belügyminiszter hozzájárulván, ennek a többször szóbahozott kérdésnek érdemi elintézése eltolódik. A jövedelemadó, vagyonadó és hadi nyereségadó kivetésére a múlt közgyűlésben megalakított hatóságok tagjai közül néhányan lemondottak. E mellett a törvényhatóság és Hogy meglátták rajtám e nagy vigságot, Szóltak hozzám im a szerény virágok: Szedj le minket bokrétának kis leány —- S én leszedtem, hogy Tinéktek nyújtanám. Válogatva mig virágot szed kezem: Édes öröm árja lengi át szivem — Gyermekajkam buzgón mond hő imát: Tartsa meg az Isten a Honatyát, Honanyát. Derüljön föl édes hazám hajnala, Hogy ne legyen soha gyászos nappala. — . Elégedés, jólét lengjen, mindenütt, Még az árva se ejthessen bus könnyüt. Haidd meg Isten kis árvád e fohászát: Áldásoddal halmozd el a Császárpárt! Szent lesz nekem mindig e nap emléke ; Forró hálám küldöm érte az égre 1“ Erzsébet császárné látható örömmel fogadta s köszönte meg a bájos leányka megkapóan szép és kedves hódolatát. Kígyóson tisztelgett az uralkodó pár előtt Arad vármegye hatósága, nemessége, különböző vallásfelekezetü lelkészei, községi elöljárói és itt csatlakoztak a kísérethez a pécskai banderisták, akiknek elüllovaglása mellett, egy itt újabban felállított ötezer főből álló lovasbanderium hosszas sorfala között a \pienet Gyula-felé indult meg. Gyulára délútán fél hat órakor érkezett az uralkodópár, keretével A Bárdos hidjánál díszes diadalkapu előtt megálltak a fogatok, hogy meghallgassák Rázel József gyulai prépost plébános következő üdvözlő beszédét: Felséges Uram ! A határtalan öröm legédesebb érzetével üdvözöljük cs. kir. Felségeket városunkban szerencsés megérkeztükkel: Öröme az elemi viharokkal oly sokszor küzdött lakosságnak annál őszintébb, mennél melegebb hálával teljék keblök, cs. kir. Felségtek, mint szebb kilátásuk és boldogabb jövőjük Isten utáni biztositói iránt, és örömünk e mámorában mit sem óhajtanánk forróbban, mint hálánkat külsőleg is oly fényben nyilváníthatni, mely cs. kir. Felségtek dicsőségének megfelelne és belsőleg táplált érzelmeinket híven visszatükrözné. Minthogy azonban anyagi tehetségünk e tekintetben belső jó szándékunkkal nem versenyezhetik, alázatosan esdünk cs. kir. Felségtekhez,- fogadják kegyelmesen az e részbeni hiány pótlásául szivünket és vele mély hódolatunkat, hü ragasz-
