Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
XL1X. évfolyam 3. szám. Elüftaetési árak: Egész évre 12 K — í Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1917. január 31. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, nova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓ1I\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Tavaszi mezőgazdasági munkák. Nem frázis, de óráról-órára bebizonyosodó valóság az, hogy a nógyesszövetség ellen vivőit önvédelmi harcunk nem aunyira a csatatereken, mint itthon fog eldőlni és hogy döntő tényező lesz az a körülmény, vájjon a termőföld biztosítani tudja-e a harcoló katonaság és az itthonmaradottak élelmezését. Eddig meg voltunk valahogy, az aratási munkák befejezésével minden illetékes tényező azon igyekezett, hogy az őszi gazdasági munkák a lehetőség szerint elvégeztessenek. Különösen a honvédelmi miniszter adott ki pompás gyakorlati értékű rendeleteket, amelyek a frontmögötti katonák munkáját biztosították a mezőgazdaság részére. Minden jól menne a maga utján, ha az időjárás mos- tohasága bizonyos számításokat keresztül nem húzott volna. Azokat a veszteségeket, melyek e tekintetben érték a gazdaközönséget, a tavaszi munkálatok mihamarább beköszöntő évadja alatt pótolni kell. Ha ez sikerül, nem félünk semmitől. A tavaszi munkálatokra vonatkozólag a gazdaközönség jogos aggogalmát még nem igen oszlatták el illetékes helyről. Ugylát- szik, a régebben kiadott rendelkezések, melyek azonban nem mindenütt bizonyultak praktikusaknak, lesznek a jövőben is irányadók. Némi vigasztalásul megírhatjuk azonban, hogy különösen a honvédelmi minisztérium, hivatásának teljes tudatában igen erősen készül arra, bogy a tavaszi gazdasági munkák elvégzését biztosítsa. Az a felhívás ugyanis, amelyet a gazdatársadalmi testületekhez intézett és a melyben kérte a meg- müveletlonül maradott birtoktestek bejelentését, széles körben kellett viszhangot s a honvédelmi minisztériumhoz egész ilyen halmaz bejelentés érkezett, ahol most dolgozzák ki azokat az alapelveket, amelyek szerint lehetséges lesz a megmiiveletlen területeknek katonai erővel való megmunkálása. Biztos értesülésünk szerint szabályozni fogják minden eddiginél liberálisabban a front mögötti katonáknak a tavaszi gazdasági munkálatokra való szabadságolását. A katonai intézkedéseket tekintve, megnyugodhatnak a gazdák. Ha ezeknek az intézkedéseknek a közigazgatási hatósági, vármegyei mezőgazdasági munkabizottságok szervező munkája megfelelő lesz, akkor a polgári munkaerőt sem fogja nélkülözni a magyar mezdőgazdaság. Ebben a tekintetben azonban vessen számot minden illetékes egyén a lelkiismeretével, egész meggyőződéssé kell válnia annak a tudatnak, hogy a mezőgazdasagi munkák biztosítása éppen olyan hazafias kötelesség, mint az ellenséggel való küzdelem. Ezt a meggyőződést kell fejleszteni és ápolni, akkor az Isten segítsége nem marad el tőlünk és akkor ebben az esztendőben is szeme közé kacaghatunk mindenkinek, aki a kiékeztetés aljas fegyveréhez folyamodott és igy akarja a döntő győzelmet kierőszakolni. El öljáróválasztások. A vármegye községei az év kezdetén a három év előtt adott megbízások lejártával egymásután tartják meg az elöljáróválasztásokat. A választások a választók nagy részének távolléte miatt csendben folytak le és a rendkívüli viszonyokhoz képest nagyobb mozgalmat vagy épen választási küzdelmet nem okoztak. A múlt számunkban közlöttek után újabban a következő választások eredményéről vettünk híradást: Békéscsabán január 8-án ejtették meg a választásokat Kiss László főszolgabiró elnöklete alatt. Bíró lett újból egyhangúlag Achím László, albiró Zsilák András, erzsébethelyi albiró Bloskó András, gerendási albiró Kesjár János, gazda Lauriuyecz Adám, esküdtek lettek Medorovszki Pál, Kaczkó Mátyás, Laczó Mihály, Szák Mihály, Kovács Sz Mihály, Petrovszki István, Vidove- nyecz György, Mázán Márton, Bohus Mihály, Holeez Libent György, Bottá Dukát György, Ancsin R. Adám, főpénztárnok Galli Mihály, közgyám Zatioran Mihály, tanügyi esküdt Filipinyi Samu, árvaügyi esküdt Leszkó János, vásári esküdt Franciszti Lajos, árvaszéki helyettes elnök Fabry Károly, ülnök dr. Gálli Géza, helyettes ülnök Zvaratkó Pál. Békésen községi bíróvá Hídvégi Imre eddigi törvénybirót választották meg, törvénybiró lett Durkó Gergely, gazda Bondár Gábor, főpénztárnok Durkó Imre, közgyám Morvái József, ügyész dr. Sebők Elek, esküdtek Hídvégi Sándor, Csávás Gergely, Hídvégi Imre, Vad Mihály, R. Nagy Imre, Püski Sándor, Gyenge Lajos, Korc-ok György, Szerencsi László és Mester András. Mezöberényben Braun Márton lett a községi biró, albiró Jánosi János, gazda Székely György, főpénztárnok Vinter Adám. közgyám Lédig József, esküdtek Szugyinszki Mihály, Rve- boszvki János, Borgulya Pál, Plavecz Mihály, Eiler József, Eiler András, T. Batig Sándor, Balog György. Köröstarcsán újból Puskás László lett a biró, albiró Pardi János, gazda Kozma Imre, közgyám Puskás László, pénztárnok Makai Antal, esküdtek Vámos Imre, Makai László, Szöllősi Mihály, Gyaraki László és Sziláéi Imre. Gyomán biró iett Szilágyi Ferenc, albiró Béres József, esküdtek Kató Lajos, Gecsei Lajos, Harmati Dániel, Olajos Sándor és Maróti Ferenc, közgyám Szabó József, gazda Oláh István, köz- pénztarnok Oláh András, közpénztári ellenőr Kiss Imre, adópénztárnok Horváth János, ártéri adószedő T. Kocsis Péter, gyámpénztárnok Kölesei Dávid, gyámpénztári ellenőr B. Kiss Mihály. Endrödön bíró lett Soczó Ignác, aibiró Hornok János, közgyám Varjú Imre, gazda Timár Mihály, Közpénztárnok Gyuricza Imre, adószedő Hanyecz István, gyámpénztárnok Németh Imre, közpénztári ellenőr Hornok M. János, gyámpénztári ellenőr Farkas IstváD, esküdtek Dinya Lajos, Czmatkó György, 0. Timár János, Hanyecz György és Frolyó József. Orosházán biró lett Kiss Sándor, albiró: Jankó Bálint, közgyám : Bikádi József, pénztárnok : Baranyai Mihály, ellenőr : Görbics László, állami adópénzt. : Szabó András, áll adó számf. ellenőr : Tóth Károly, Gazda: Sülé József. Esküdtek: Pusztai Mihály. iSeptei János. Csizmadia Péter. Izácski Mihály. Sárközi Sándor. Nyári Mihály. T A H C A. Mikor a galamb először visszatér... Mikor a vízözön csaknem elboritá az egész világot, Noé s Házanépe szivszorongva várta, hogy mikor szűnik meg az Isten ítélet, s mikor a bárkából „kibocsátott galamb az ö lábainak nyugalmat nem talált“ sehol e világon s viharverte szárnyon, fáradtan, lihegve érkezett meg hozzá. . keserű fájdalom töltötte el szivét s kezét összetéve, buzgón imádkozva nézett az ég felé A borzalmas vihar rémes pusztítását szivszorongva látva, a vér és könnyözön hullámai közül, sok szivnek reményét élesztgető, nemes elhatározással küldöttük el mi is a mi szent bárkánkból — szép magyar hazánkból — a fehér galambot, s reménykedő szívvel várva — vártuk annak visszaérkezését, hogy vájjon hoz-e majd valami biztató jelt a mi számunkra, amelyben nemcsak mi, de az egész világ örömét találja. Vártuk, de hiába. . . mert nem úgy jött vissza hozzánk mint mi vártuk, zöldelö olajág nem volt a szájában, tiszta fehér szárnyát véres eső verte, s a tüzes fergeteg — az emberi gonosz megátalkodottság — nem engedte ötét megpihenni sehol, s a gonaszlelküek sötét országaiban be sem eresztették, sőt vissza kergették. Pedig e galambot az Istennek lelke küldötte útjára s az kisérte el is, s amig ottan szállott az égő városok, romban levő falvak s viharzó harcokban oly régen szenvedő hős katonák felett, de sok ártatlan szív mély bánattól nehéz, sötét belsejében támadt fel egy sugár boldogító fénye — a béke reménye — s óh de sokan látták e galamb képében az Isten angyalát. De nem látták azok — nem akarták látni — kik az ártatlanok kiömlő vérétől még nem borzadtak meg, kiket nem téritett még az ég Urához, gyámolt vesztett szülők, s árván maradt szegény ártatlan gyermekek panaszos sírása és rimánkodása .... kik csak dicsőségre s hatalomra vágynak s korlátlan urai, büszke zsarnokai akarnának lenni az egész világnak. . . s minthogy e világnak minden drágaságát, aranyát, gyémántját nem tudták még eddig' mind összegyűjteni, pokoli érzéssel, nagy szívtelenséggel küldik az országnak milliós seregét a megsemmisülés borzalmai felé. . . s az égi küldöttet a fehér galambot visszautasítják. * * * Távol napkeleten vérben kél fel a nap, s messze napnyugaton vérben nyugszik alá, de mikor felettünk megyen át az égen, úgy tetszik minekünk, mintha sugarát tiszta ragyogással öntené mireánk. ... Mi félünk nézni a ragyogó égre — nem kinoz bennünket semmi önvádolás — óh, mert az a galamb — az Istennek lelke — nyugalmat, pihenést talált itt közöttünk — szivünk belsejébe — s velünk van az Isten és nem hagy el minket, hisz ő az igazság, a békesség királya s gondos szeretettel őrködik fe lettünk. . Nóé másodszor is szárnyára bocsátá a fehér galambot, s ime olajággal tért vissza hozzája, mi sem esünk azért reménytelenségbe, erősít bennünket nemes szándékunkban az Isten szent lelke. Majd ismét elküldjük mi azt a galambot a véres hullám közt hánykodó világba, hátha kik először látni sem akarták, majd szivükben adnak néki szállóhelyet. . . . s akkor megszeretik, fel is melengetik s olajággal küldik tisztán hófehéren vissza majd mihozzánk. S akkor egy uj világ támad körülöttünk., az emberek lelke az eget keresi. . . s a megnyílt magasból, a hetedik égből angyalok szállanák le a vérözönben megtisztult világra .... s azok az angyalok az égi Atyának kegyelmét jelentve, könnyeket törölnek .... szivet vigasztalnak . . és boldogítanak. Köröstarcsa, 1917. január. Szabó János. Lapunk: mai szárma. old.a.1.
