Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-09 / 2. szám
XLVIII. évfolyam Gyula, f 916 január 9 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. Búcsú Kéry dyula főispántól. A »Budapesti lözlöny« december 31-iki száma a következő ét legmagasabb kéziratot közli: »Magyar belügyminiszterem előterjesztésére, iősb Kéry Gyulát, Békés- vármegye főisjiuját, ezen állásától saját kérelmére felientem. Kelt Bélben, 1915. évi december 28-án. Ferencs József s. k. Sándor János s. k.« »Személemkörüli miniszterem előterjesztésére dősb Kéry Gyulának, Békésvármegye őispánjának, ezen állásától saját kérelme történt felmentése alkalmából kivá szolgálatai elismeréséül Lipótrendemovagkeresztjét díjmentesen adományozol Kelt Bsben, 1915. évi december 28-án. Ferencs József, s. k. író Rosner Ervin, s. k.« Sándor Ján( belügyminiszter pedig a következő levélb értesítette Kéry Gyulát főispáni felmenté s kitüntetéséről: FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIY I» YVII>. Megjelenik minden vasárnap 45237. szám. ein. Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége 1915. évi decemner hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával Méltóságodnak Békésvár megyei főispáni állásától saját kérelmére való felmentése alkalmából kiváló szolgálatai elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Amikor erről a legfelsőbb kitüntetésről Méltóságodat örvendetes tudomás végett értesítem, egyben kérem, hogy főispáni állásában kifejtett érdemes működéséért teljes elismerésemet és őszinte köszönetemet fogadni szíveskedjék. Budapest, 1915. évi december hó 30-án. Sándor János s. k. Kéry Gyula főispán, mint azt megírtuk, már a decemberi közgyűlésen bejelentette a vármegye törvényhatóságának, hogy meggyengült egészségére tekintettel nyugalomba óhajt vonulni és hogy emiatt leköszönt. A törvényhatóság meghatottsággal vette tudomásul a mindenki által őszintén tisztelt és szeretett főispán elhatározását és a legmelegebb ovációban részesítette őt ez alkalomból. A vármegye tisztviselői kara azonban megvárta, hogy a főispán tisztétől formálisan is felmentessék, mert csak akkor látta elérkezettnek az időpontot, hogy a részéről is igaz szeretettel körülvett főispánjától és atyai jóságu barátjától szintén elbúcsúzzék. A tisztikar ezt a reá nézve szomorú s fájdalmas feladatot január 3-án délelőtt 11 órakor teljesítette, Ambrus Sándor alispán vezetése alatt jelenvén meg főispánja előtt, akihez az alispán igazán szép s mélyen megindító, egyben Kéry Gyula főispán egyéniségét és működését hűen jellemző beszédet intézett. Az alispán búcsúbeszédében elsősorban őszinte sajnálatuknak és fájdalmuknak adott kifejezést amiatt, hogy a főispán megrendült egészségi állapota folytán távozik a vármegye éléről. Rövid ideig tartó főispáni működése maradandó alkotásokat nem mutathat fel, hiszen ebben a háborús állapotok akadályozták meg őt, másrészt a vármegyei közviszonyok megismerése vette igénybe idejének nagy részét. Hálás köszönetét fejezte ki azon atyai jóindulatáért, amelyben a tisztikar minden tagját részesítette, különösen kiemelve azt a fáradhatatlan ügybuzgalmat, amellyel egyesek érdekeinek előmozdítója s illetékes helyen készséges szószólója volt s hangsúlyozta azt a nobilis szellemet, amely főispáni ténykedéseit minden vonatkozásban áthatotta. Éppen ezért a vele való együttműködés idejére a tisztikar mindig kellemesen gondol vissza s örül annak, hegy volt főispánja körében marad, s igy továbbra is T i R C A. A Békésvmegyei Muzeum működjéről 1915-ben. Tetszhalott iber dolgáról Írni mit sem lehet, mert hiszenozdulni sem bir. Intézményről azonban lehelmennyiben az olyan mint a bolond óra, hol ; hol nem, hol üt, hol nem ; egy kicsit rázzábgy kicsit lengetik, föleszmél, tik-takol, jár, üt. így van bi:z a mi múzeumunkkal ! Tanító háti ismertettem e lapok fbrai- ban. Ezt a feladt nem akartam porba ejteni, ezt a müködésétöntartani iparkodtam az idén is. Harminc nyi napon terjesztette a muzeum az ismereteket, zokat, melyeknek szemléleti tárgyai a látogaelőtt, kitárva vannak. Sokfélék ez ismeretek, d£ a közkeletűek, a mi látogató- közönségünknelnkább volnának szükségesek, mint például a nészetrajz minden ága, a földrajz, vízrajz, fan, sőt a történelen is csak szórajz alakjábíárulhat a hallgató elé. Menynyivel hatásos volna minden előadás, ha megfelelő szenti képek egészítenék ki a szórajzot 1 A látog közönség a képek szemlélhe- tése végett ménkább tolongana, vasárnap délután felhasziató szabadidejét művelődése céljaira fordita: A képesslezőlapok sokat fejlesztették már népünk s.'érzékét, de a művészi szépet, a természetest,íagyszerüt, a Teremtő remekét csak termées nagyságú, vagy azt megközelítő képek azokról tett, közvetlenséggel nyújtott előadások képesek bemutatni, aziránt az érdeklődést felkölteni, a lélekben maradandó tárgygyá, fogalommá tenni. A vetítő képek sohasem fogják úgy és aként tenni maradandóvá az ismereteket, mint a napvilágánál minden oldalról megnézett, megvizsgált színes kép. Azért igyekeztem én minden módon ilyen képek szerzésére, de hát úgy a közoktatási minisateriumban, mint más illetékes helyeken elismeréssel voltak kénytelenek pénz hiányában elutasítani. Pedig hát 1000 korona beszerzési és ugyanannyi korona elhelyezési összegre volna szükség. Képek hiányában élénk szófestéssel kell a tárgyat a hallgató elé állítani, csak hogy itt két bökkenő van ; az egyik az előadó diszpozíciója, a másik a hallgató diszpozíciója. Bizony ezek sokszor nem egyeznek. Nem egyezik sokszor a fogalmakat magyarázó szavak értelme. A hallgató ismeretköre nem olyan nagy, hogy a legkörülményesebb leírást megértse. Egyetlen fogalomnak meg nem értése már zavart idéz elő a hallgató figyelmében és végre is unottságot eredményez. A kép ezzel szemben, vagy mondjuk rajta a szin, magyaráz, tanít, fejleszt, épit, pedig sokszor csak egy pillantást vetünk rá, de ez a pillantás meg-meg ujul az emlékezetben és a hanyagul felfogott ismeretet készteti más alkalomkor tökéletessé változtatni. Mindezeket pedig azért emlitem fel, hogy én már szóval nem sokáig rajzolhatom kedvenc tárgyaim képét a látogató közönség elé, tehát utódaimnak legyen segéd-eszközük a kép, azok a képek t. i. melyeket a muzeum kedvezőbb körülmények között bizonyosan meg fog szerezni, hogy azokat a kultúra oltárán a közönségnek feláldozhassa. A múzeumot 30 nyitási napon — ha egy- egy napra közép számítással 100 látogatót számítunk csak — körülbelül 3000 látogató kereste fel. Nevezetes látogatói voltak a cseh katonák. Ezek között sok középiskolai tanár, népiskolai tanító. A népiskolai tanítók — dicséretükre mondom — az ősi ember foglalkozásának tárgyait, a népvándorláskori tárgyakat és sok mást felismertek és egymás között élénken perirak- tálták. Névleg megemlítek egynéhány látogatót: Az első Tell Gottlieb főhadnagy, Prágában a Nemzeti Színház ruhatárának főfelügyelője. Mint ilyen, a művelődés-történelem alapos ismerője. Foglalkozásába vág ugyanis a színészek korhű ruházatának előállítása, sőt a • díszletek — t. i. épületek, szobák, bútorok — festése is. Az Avar-sisakra azonnal rámondotta, hogy az Szkita-tárgy. A második Javurek Jaromir, császári tanácsos, a Prágai és Csehországi Archaeo- logiai-Egyesület tagja, szintén főhadnagy. A Laposhalmi szarvasagancs-eszközök és a bronzkori cserépedények egész extázisba ragadták. A Haan-féle etrusk-tárgyak neve alatt ismeretes görög edények pedig az elragadtatásnak szuper- lativusára emelték mindkét főhadnagyot. A harmadik érdemes látogató Padzur Milos reáliskolai tanár. A negyedik Zelenka János polgári iskolai igazgató-tanár Morvaország egy kis városában. Az összes cseh-katonák Ítélete abban kulXja.p’U-xiJs: mai szama © oldal.
