Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-17 / 51. szám
XX.VI1I. évfolyam täyula, 1916. december 17. 51. szám. Ei»fleeti«i árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHJV DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Előfizetési felhívás a „Békés“ 1917. évfolyamára. Lapunk 49-ík évfolyamba lép a jövő év első napján. A hosszú idő alatt becsületesen teljesítette kötelességeit. Becsületesen, mert soha nem állott magánérdek szolgálatában. A kiadója éppen csak, hogy rá nem fizet a lap költségeire. Szerkesztője nobile officiumképen, anyagi jutalom és érdek nélkül teljesiti 40 év óta a lap szellemi munkáját. A függetlenség büszkeségét hordja homlokán ez az újság, mely szabadon nyilváníthatja meggyőződését úgy Gyula város, mint Békés vármegye közügyeiben. Nem ösmer más korlátot, mint az észszerüség és a tiszteletet, a megbecsülés korlátáit, a mellyel kezeli a közérdekű kérdéseket és tárgyalja a közélet munkásainak szereplését. A napi eseményekről és társadalmi mozgalmakról pedig tárgyilagos krónikában számol be. Elfogultság és szenvedélynélküli munkája közben nem akar mindenbe beleszólni, nem akar mindenütt irányítani, minden hibát, gyengeséget ostorozni. De nem akar minden perpatvarban biró lenni és akár kell, akár nemerkölcsbiráskodni. Alapvető kérdésekben azonban mindenütt nyilvánítja meggyőződését és harcol érte. Epen ezért a helyileg érdekelt olvasóink — minden unalmas becsületessége mellett — még akkor is ragaszkodnak hozzá mikor már rég elszakadtak e várostól és megyétől. Kérjük a közönséget, hogy e lap fen- állását továbbra is biztosítsa támogatásával, a melyre a háborü nehéz idejében még nagyobb szükség van, mint nyugalmas időkben. A „Békés“ előfizetési ára : egész évre...............................12 K félévre .........................................G K ne gyedévre..............................3 K pé ldányonkénti elárusitás 24 fillér. Előfizetések vidékről „Békés kiadóhivatala Gyulán“ címre, postautalvánnyal küldendők. Tisztelettel .1 „Békés“ szerkesztősége s kiadóhivatala. Gyász és Elődolás. Békésvármegye és a trón változás. A vármegye törvényhatósági bizottsága tegnapi rendes közgyűlésének szokott tanácskozását méltóságteljes ünnepi mozzanatok és megnyilatkozások vezették be. A törvényhatóság a nemzet gyászának mélységes átérzésével áldozott megdicsőült királyunk I. Ferenc József emlékének, majd hűségének és hódolatának lelkes kinyilvánításával köszöntötte .a trónralépő ifjú királyt. Az ünnepi hangulatban összegyűlt törvényhatósági bizottság előtt Ambrus Sándor főispánnak megkapóan szép beszéde híí visszhangja volt a közönség érzelmeinek. A beszéd, amelyet a közgyűlés tagjai felállva és látható megindultsággal hallgattak meg, a következő: Tekintetes törvényhatóság! 0 cs. és apostoli kir. Felsége I. Ferencz József életének csaknem utolsó percéig népei javán munkálkodva november 21-én csendesen elszenderiilt. Tudtuk, hogy beteg, szorongó aggódás között mégis reméltük, hogy erős szervezete s a gondos ápolás legyőzhetik a kór romboló erejét, de az életerő kimerült, jött halálának fájdalmas hire s mély gyászba borult az egész nemzet. Ravatala mellett ott állottak küldötteink és lélekben az egész ország, hálával szivünkben atyai gondoskodásáért, első sorban élete nagy müvéért: a korona hatalmának az ország törvényeire, a nemzet alkotmányos szabadságára való alapozásáért, a mely müve nemcsak a történelemben örökké élő emléke alkotásokban gazdag uralkodásának, hanem egyszersmind alapja nemzetünk mai erejének, fél századdal ezelőtt nem is sejtett fejlődésének, megizmosodásának. Nagy volt az agg király, mert soha el nem fáradt uralkodói kötelmeinek teljesítésében és mert szive népei iránt való szeretettel volt teljes; kötelesség és szeretet pedig a lélek leghatalmasabb erőforrása, a cselekvés legmegbízhatóbb vezére a trón magasságában is. A béke fejedelme és oszlopa volt bár, ellenségeink irigy rossz akarata által reánk kényszeritett harcot nem háríthatta el népeiről, uralkodása utolsó éveiben lángba borult Európa, ádáz harcok emésztik a T A H C A. Legendák csillagáról. Szabó Jenő költeménye. A szent alkonyat hogy leszállott, Lelkemen emlék csillan át; Elindulok, hogy f ölkeressem Szelíd legendák csillagát. A fényt, amelynek ragyogását Csodálva látta napkelet — A fényt, amelyről azt tanítják, Hogy a kibékült Isten titkát Ragyogja a világ felett! Napkeleti királyok útja, Hová vezetsz ma engemet ? Nem itt bolyongtam gyermekszívvel, Nem itt dalolt angyalsereg ! Napkeleti királyok utján Rég eltemetvék a nyomok ; Az irányt többé nem találom, A koldussá Ugort határon Csak pusztulás, csak gyász — romok! És nincs sötét! . .. Égő falukból Fáklyákat gyújt az est nekem ! Borzadva lépek mind előbbre Cafattá rongyolt testeken . . . Gyiimölcsigérö annyi élet Rlö előtt itt halni tért — A gyász szememből könnyet sajtol, Szivembe vág száz véres ajkról A nagy Kérdés, a nagy : „miért f “ Takarni el ezt a szörnyű képet, Te, játtevő szent éjszaka! A vér felett úgysem ragyoghat Szelíd legendák csillaga / Dübörgő ágyuk lomha füstje Felhőbe vonja az eget; Sóvár hitem hiába vár ma Az égi vigasz csillagára : Elhunyt az a felhő megett ! Látok lerontva büszke várost, Hamvába dőlve templomot — Az emberfaj gyalázatáért Bűnhődtek itt a szent romok! A gyűlölet már itt akarta Bekötni az Isten szemét: Hogy ölni tudjon, fensikoltva Hazug imával ostromolta A szereidnek Istenét! Napkeleti királyok utján Tört szívvel indulok tovább Hol fogsz megállni balga ember, IjapiAnls: ma.1 szama S < Hol ellened ne zúgna vád? Napkeleti királyok útja Ma millió sírhoz vezet! ■ Hol élet élt virulva nem rég, Atkozza szétszórt, gyászos emlék A romboló szilaj kezet . . . Ott füstölög egy törpe hajlék . . . Valaha istálló talán . . . Gyermekhitem regét idéz föl, Hogy elbnsongok tört falán. Törött fal omladozó diszkén A holt legendát gyászolom : A nagy, világot osztó pörben Harcos paripák féke zörren A csodarejtő jászolon! S még zug a harc! még egyre tombol A fékevesztett gyűlölet . . . Gyötört szivem vért veritékez A szörnyű pusztulás feleit — S már félek, hogy a szent sugárzás Egy percre ha megcsillan ott, A harc tíizéböl messze szállva Egy tévedt bomba eltalálja És szétveti a csillagot! . . .
