Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-06 / 6. szám

íruár 6. Békés 3 ~,eányok egyike Szegedi Zsuzsika már is tekintélyes összeget gyűjtött az Újvárosi részen egy 3elyem zászlóra, melyet az e hó végén Ko­lozsvárról harctérre induló gyulai fiuknak külde- nének. A zászlóba minden adakozó neve arany- szállakkal lesz bele hímezve és az elkészült zász­lót február 27-én avatják fel ünnepélyesen a re­formátus templomban. Akik még adakozni óhaj­tanak a zászló költségeire, küldjék el adományu­kat Szegedi Zsuzsikához (Novák-utca 24.) e hó 12-ig, aki a szives adományokért a hazafias cél érdekében előre is köszönetét mond. A háborús segélyre vonatkozó miniszteri végrehajtási rendelet mikénti értelmezéséül a belügyminiszter pótlólag kiadott rendelete szerint a háborús segélyre igénnyel bírnak azok a napibéres szolgák, valamint az időről időre enge­délyezett kisegítő dijnokok is, akik a folyó évi január 1-e óta vannak alkalmazásban. Halálozás. Andre Béla a gyulai Rószvénytár- sulati Gőzmalom üzletvezetője február 3-án dél­előtt 42 éves korában meghalt. A gyászhir széles körben keltett általános, mély részvétet és sajnál­kozást, mert csak keveseknek volt tudomásuk be­tegségéről és annak komoly természetéről. André Béla másfél év előtt vette kezébe a részvénymalom vezetését, amely akkor még a kezdet nehézségei­vel küzdött és hozzáértés hiányában a tönkreme- nés örvényében éviekéit. Az uj vezető kéz nem­csak talpra állította a bizalmat vesztett vállala­tot, hanem annak ügyeit helyes irányba terelve, haszonliajtóvá is tette. Szorgalmas munkásságát és a vállalat körül szerzett érdemeit éppen a ha­lála előtti napon tartott közgyűlésen méltatta a részvénytársaság igazgatósági jelentése. Alig két hét óta tartotta távol súlyos betegsége, a gége­sorvadás a napi teendőitől, de még az utolsó hé­ten is lehetett őt az utcán látni, úgy hogy halála váratlanul következett be. Elhunyta feleségét, ki­vel 18 évig élt boldog házasságban és két serdülő gyermekét borítja gyászba, de érzékeny veszteség a malomvállalatra is. Temetése tegnap délután volt nagy részvét mellett a róm. kath. egyház szertartása szerint, a Szentháromság temetőben. Béke hamvaira! Katona levél, Meggyőződésül a kétkedőknek, kik félig hisznek abban, hogy a gyulai fiuk Galicia, Bukovina és Oroszország havas mezőin vívott harcokban a leghősebbek, bátorkodom a következő hozzám érkezett levelet közölni, ígére­tével, hogy minden hozzám a harctérről küldött levelet és tudósítást a múzeumban emlékül helyezek el. (Kívül: Tábori posta 84. szám. Eeladó: Somogyi Imre törzsőrmester 30. honv. gyalogezr. 7. táb.. század. Tekintetes Domonkos János nyug. tanító urnák Gyula.) Belül: Buko­vina, 1916. január hó 26. Kedves jó Domonkos Bácsi! A magyarok Istenének hálát adva, hogy az utóbbi időben átélt rettenetes napok mindent elsöprő viharában Írhatom örömmel Domonkos Bácsinak, hogy élek s ellenségünket irgalmatlanul elpüfföltük. A 30-ik ezred oly harcokat vívott meg, melyre példa kevés van a világháborúban. Még nincs vége a komédiának, — de jöjjön a muszka minden emberével, mi ott leszünk! Ezt annak a katonának a meggyőződésével mondom, ki a hatodik hónapot tölti egyhuzamban a tüz- vonalban s akin nincs már gönc, melyet a muszka meg ne rángatott volna . . . Január 19-én volt a második erős nap, midőn az orosz minden ágyúja és minden tatárja hozta ránk a poklok poklát. Ekkor a sors századparancsnokot formált belőlem s hogy nem rosszul dolgoztam, bizonyítja, hogy most három napos pihenőn vagyok száza­dom hőseivel. Nem dicsekvés ez kedves Domonkos Bácsi, de mondom én, hogy kevés ilyen napokat éltem át — Eldorádóban. Itt mellékelek egy tábori fénykép felvételt, mely még Oroszország­ban készült. Legalább Domonkos Bácsi meglát­hatja, hogy nézek ki! Most azonban megviselt a harc. Kedves Domonkos Bácsit szeretettel köszönti igaz hive s öcscse Imre. A fényképen Vékes fő­hadnagy és Somogyi Imre állanak szivarozva, közöttük egy borz eb két lábon áll t. i. szolgál, a háttér egy zsúppal fedett fészer és egy gyéké­nyes ház. A hadi árvák fontos ügyének a társadalommal való megismertetése és fölkarolása céljából folyó évi február 6-án, ma délután 4 órakor a polgári kör nagytermében Rónai Paula missió nővér elő­adást fog tartani a következő programm keretében: 1. Megnyitó. 2. Ének. 3. Rónai Paula előadása. 4. Szavalat. 5. Záró énok. A nagyon fontos ügy érdekében mindenkit szívesen lát- a rendezőség. Belépti dij nincs. Megjegyezzük, hogy ugyanazon nővér másnap, azaz hétfőn délután 4 órakor szin­tén előadást fog tartani csak hölgyek részére a belvárosi iskola IY. osztályának termében. Kitüntetett honvédek. A 300. honvéd gy.- ezred kötelékében a következő gyulaiak lettek legutóbb kitüntetve: Rostás János törzsőrmes­ter és Steigerwald Ferenc szakaszvezető a II. oszt. ezüst vitózsógi, Szilágyi István tizedes és Szabó Lajos őrvezető pedig bronz éremmel. Előlépés. A vallás- és közokt. miniszter Pajor Zsuzsánna mezőberónyi áll. el, iskolai tanítónőt a III. fizetési osztály 3 fokozatából ugyanazon fizetési osztály 2 fokozatába. — Pelriczné Joób Margit tótkomlósi áll. el. iskolai tanítónőt pedig a III. fizetési osztály 2. fokoza- tából^ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokoza­tába léptette elő. Kinevezés. A kultuszminiszter Salacz Kornélia szarvasi oki. tanítónőt a szarvasi áll. el. iskolához kinevezte. Hűtlen szakácsnő. A Komló szálloda a piac: élelmiszer drágaság miatt éttermét teljesen bezárni szándékozott február elsejére, részben miután az idegen forgalom csaknem teljesen meg­akadt, a helybeli vendégek száma pedig a leg­minimálisabbra redukálódott s az éttermi bevétel a rezsit sem hozta ki már hetek óta. A teljes bezárástól a tulajdonosok a közérdekre való tekintettel egyelőre elállottak ugyan, de a konyhát lényegesen egyszerűsítették, a napi étlap válasz­tékát csökkenteték és a konyhaszemélyzetet két egyén kivételével elbocsátották. A távozók között volt Tóth Julianna 39 éves orosházi illetőségű szakácsnő is, akinek négyheti alkalmaztatási ideje alatt szabad bejárása volt az éléskamrába. A laza ellenőrzést ki is használta. Lassanként a spájz készletének nagyrészét átpakkolta saját ládájába, úgy gondolkozván, hogy miután a Komlóban ezután már úgy sem főznek, legalább ő kilépése után egész télire ellátja magát a szükségesekkel. Szépen sorjában kávét, cukrot, egész oldal szalonnát, kolbászt, csokoládét, zsírt, a hozzávaló evőesz­közökkel, fogvájóról sem feledkezvén meg, berak­tározott magának. Berendezkedését olyan feltűnő merészséggel végezte, hogy Fodor Gyula tulaj­donosnak észre kellett azt vennie. Elutazása előtt a vendéglős elhivatta Elek István detektívet, aki megmotozta a szakácsnő jól felkészített ládáját, s az eltulajdonított holmik napfényre kerültek. A hűtlen cseléd ellen megindították az eljárást. Házasság. Karlik Károly tornovai járási s. tiszt múlt vasárnap tartotta esküvőjét Zilahy János nyugalmazott pénzügyőri szemlész Ilonka leányával. Halálozás. A városnak bizonyára legmaga­sabb korú asszonya: özv. Philipp Salamonná, szül. Reisner Cecilia péntek éjjel rövid betegség után meghalt. A 98 éves tisztes, derék matróna évtizedek hosszú során Békéscsabán lakott és az ottani társadalomnak a szegényekkel sok jót tevő elő­kelő tagja volt. Később Gyulára költözött s itt lakó leánygyermekei családi körében, szeretettől övezve, csendes visszavonultságban élte le magas életkorának utolsó évtizedeit. A holdogultban Reisner Emánuelné édesanyját gyászolja. Teme­tése ma délután fél 3 órakor lesz az Erdélyi Sándor-uti gyászházból az izr. temetőbe. Béke hamvaira ! Gyertyaszentelő. Mint évről-évre megírjuk, azt tartja a népmonda, hogy a medve gyertya­szentelő napján előbuvik odújából, nagy mancsai­val kitörli az álmot a szemeiből s szétnéz a kinti világban, hogy fogja-e az idő? Ha keményen, akkor kinn marad. Ez már utolsó mérge a tél­nek. így a medve. Ha azonban süt a nap, hát visszacammog s a másik oldalára fordul s még negyven napig alszik, merthogy ezidő alatt adja ki a tél az igazi mérgét. A szerdai gyertyaszen­telő után azonban igazán nem tudjuk, hogy a medve mire határozta el magát, mert az attól függ, hogy jókor reggel, vagy pedig csak úgy déltájban hagyta-e el odúját. Korán reggel ugyanis az égbolt teljesen be volt borulva, úgy hogy a medvének feltétlenül kinmaradási kedve kereked­hetett, de már a déli órákban tiszta azúrkék ég­boltozatról kacérkodhatott vele a meleg napsugár, ami azután visszariaszthatta odújába. Azóta tény­leg meghidegedett az idő. Éjszakánként állandóan fagy, péntek reggel például R szerint 4 fok hi­degre virradtunk. A fagyok némi aggodalmat okoznak a gazdaközönségnek, de azt hisszük alap­talanul. És ha itt-ott okoznak is némi kárt a búzában, ez először is igen jelentéktelen lehet és sokszorosan ellensúlyozza a száraz fagy jótékony­sága, mely a talajvizek kevesebbedésének és foko­zatos megszűnésének egyik erős tényezője. Na­gyobb aggodalomra ad okot a légsulymérőnek immár három nap óta tartó fokozatos sülyedése, amitől újabb csapadék várható. Az ujhold is most van, az pedig jóformán már két év óta csapadé­kot hozott. Pedig mindenre inkább van szüksé­günk, mint esőre. Sőt az idei termésnek és kü­lönösen ami annak előfeltétele, a tavaszi vetésnek egyik legfőbb biztosítéka lenne, ha február és március hónapban teljesen csapadékmentes időnk volna. Csakis állandóan száraz idő mellett lehet­séges a rendelkezésre álló munkaerővel és igával a tavaszi búzát és árpát oly mennyiségben el­vetni, hogy az őszi vetés hiánya, úgy ahogy pó­toltassák. Széngázméryezés. Halálos szerencsétlenség történt Gyoirán. A Kovács-féle malomnak volt fiatal könyvelője Mezei László. Jó jövedelmű és törekvő fiatalember volt. Közvetlenül a malom mellett volt a lakása. A fa drágaságára való te­kintettel és mert a malomban szenet használtak a gépek fűtésére, Mezei is szénnel fütött a laká­sán Január hó 28-án reggel Mezei László sokáig aludt. Úgy hogy ez már feltűnt a takarítónőjé­nek, annál is inkább, mert midőn az ajtaján zör­getett, senki sem nyitott ajtót. Végre is betörtek a lakásba és ott találták Mezei Lászlót az ágyá­ban meghalva és a szoba tele volt széngázzal. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a fiatal ember halálát széngázmérgezés okozta. Gyilkosság Köröstarcsán. Túsz Ferenc kö- röstarcsai illetőségű fiatalember a mezőberényi lóállomáson szolgált. Pénzre szeretett volna szert tenni. Amikor erről beszélgetett egy barátjával, az könnyelműen, nem is gondolva arra, hogy milyen végzetes következménye lesz szavainak, kijelentette : ha nekem olyan vagyonos rokonom volna, mint neked, majd lenne akkor nekem pén­zem ; most adott el Szilágyi László néhány ser­tést, van annak sok pénze. Túsz Ferencnek sze­get ütött fejében a dolog és nehéz elhatározásra jutott. Ez év január hó 26-án ott hagyta állo­mását és Mezőberényből hazaszökött szüleinek köröstarcsai tanyájára. Ott bemászott a kerítésen és az istállóban húzta meg magát. Este 11 óra tájon magához vett egy nagy baltát és elindult a Szilágyi tanyájára. Nemsokára megérkezett, be­ment az istállóba és az ott alvó Szilágyi Lászlót fölköltötte és tőle kölcsönkért 10 koronát. Szi­lágyi elutasította. Erre Túsz baltájával fejbevágta Szilágyit, aki erre vasvillát ragadott, de nem tu­dott vele védekezni, mert Túsz Ferenc nekiro­hant és több baltacsapással Szilágyi Lászlót meg­ölte. Ezután kikutatta zsebeit, de pénzt nem ta­lált. — E pillanatban megjelent az istállóban a szomszéd tanyatulajdonos fia, hogy Szilágyi Lász­lótól egy kocsi ülést kérjen kölcsön. Túsz Ferenc kiosont mellette az ajtón és futni kezdett. — A

Next

/
Thumbnails
Contents