Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-03 / 49. szám
XLTIII. évfolyam Gyula, 1916- december 3. 49. szám. EÍSfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f ÉvnegyedrB . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASZATI HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHK »ÁVID. Megjelenik minden vasárnap IV. Károly. Az élet, amelyet ezer megnyilvánulásában látunk és órezünk, de nem értünk, nem ismer megállást. Első Ferenc József királyunk alig pihent el örök nyugvóhelyén, s élete tanulságait is még alig tudtuk megbecsülni, már is a jövő nagy kérdőjelére függesztjük tekintetünket. Ez a jövő- most két szóban jelentkezik előttünk: IV. Károly. Úgy az ő mint neje: most már királyné egyéniségét rokonszenv fogadta első megjelenésük percétől fogva. Láttuk fiatal királyunkat, amint mint trónörököst tiszttársai lelkesen emelték vállukra. Láttuk fiatal királynénkat, amint bájosan integetett köszönetét fővárosunk utcáin a kocsijába szórt virágokért. A csapásoktól, gondoktól, csalódásoktól meg nem tört, derűs, üde fiatalság jelent meg közöttünk a trónörökös és neje alakjában, telve idealizmussal, jószándókkal, lelkességgel és bizalommal mindenki és minden feladat iránt. Az erőtől duzzadó fiatalság ez a ragyogó derűssége előre veti fényét amaz utakra, melyeket királynak és nemzetnek együttesen meg kell járnia. Mert a nemzet is a jövő reménységeinek biztató érzetével tekint előre. A biza- lom, az erő érzete, a nyugodt, jóakaratu, derűs életnézet a jó sorsnak egyik legfőbb biztositéka. Azt is látni, tapasztalni véltük, hogy a fiatal királyi pár nem választja el magát országai népétől a rideg formalitások jégkérgével. A modern szellem ezeket a választófalakat már úgy is megfosztotta igazi hivatásától : a bámulat, a hódolatra késztető erejétől. Ma már inkább az egyéni jellem, tudás és tehetség a tisztelet tárgya, mint a külső disz. ügy látszik, a közvetlen természetességéből : IY. Károly király is ezt vallja és ezt akarja követni. .Jelenségek ezek, melyek — uem jóslást — hanem következtetést engednek meg a magyar nemzet sorsára IV. Károly király alatt. Országok, nemzetek kormányzása nagy és nehéz feladat. Ezer meg ezer szálának igazgatása úgy, hogy azzal a nemzet fejlődésének egységes iránya következetesen biztosítva legyen. Éhez arra termett tulajdonságok kellenek. Alapja és első feltétele azonban minden kormányzásnak a korszellem megértése, felismerése. A legnagyobb rázkódtatások, ösz- szeiitközések támadnak abból, ha a korszellem különben elemi erejének érvényesülését a nemzet feje akár meg nem értésből, akár a meggátlás szándékától elfojtani igyekszik. A mai idők korszelleme az egyéni szabad fejlődés és az egyéni szabad verseny elvén épül fel, akár nemzetekről, akár egyes emberekről van szó. A nemzetek szabad fejlődése pedig ma már jórészt túlhaladta azt a stádiumot, amelyben az államforma kialakítását illető viták, forrongások uralkodtak. A kormányzás mikéntje ma már a legtöbb helyen megállapodott és szilárd alapját képezi a nagy nemzeti munkásságnak, mely lázas produktivitással teremtő, gazdasági munkát folytat s a nemzetek a jólétért, sőt gazdagságért versenyeznek. A mi állami kialakulásunk Első Ferenc József idejében kezdődött, akinek elévülhetetlen történelmi érdeme, hogy a magyar állam alkotmányos kormányzását megkezdette s lerakta a magyar állami önállóság alapjait. IV. Károly királyra az a gyönyörű feladat vár, hogy a magyar állami kialakulás folyamatát befejezze és e tekintetben feltegye a koronát arra a nagy műre, melyet halhatatlan előde jórészben felépített. A magyar nemzet, kissé elmaradottan, erejének még mindig tekintélyes részét kénytelen a közjogi kérdések megoldására fordítani. Királyi muuka lesz a nemzeti kívánságok teljesítésével eme közjogi kérdések kiküszöbölése a magyar közéletből, hogy fel- szabadittassanak az általa lekötött nagy erők és királyi munka lesz a közjogi ütköző pontok eltávolítása után ezt a nemzetet a nagyarányú gazdasági munka útjára terelni, a mely a kulturális és anyagi hatalom és TÁRCA. Advent. / SZABÓ JENŐ költeménye. A Messiásra váro/c . . . Szememből egyre forró kong szivárog . .. Én, szürke féreg, elvesző atom, A trónjav esztett Istent siratom, Kiráigiszéke hol van ? hova lett ? — Démon suhant át a világ felett; Félelmes arca lángolt harci tűzbe’ S a szelíd Istent trónjáról elűzte. Vész, rombolás, jajszó kiséri estét, Vak düh szaggatja rég a béke testét, Véróceánba vesznek a határok . . . A Messiásra várok . . . I A Messiásra várok . . . A gyűlölet sötét hollója károg Sivárrá tiprott, bus mezők felett. . . A föld virágos kertje odalett! Tüzcsil/ag bontja régi kerítését — A gyűlölet gyilkolni szegzi kését S a z most erény, ha egyre többet ártva Hideg acélját testvérszivbe mái t/a I Jogot, mely ur volt milliók felett, A nyers erő hamis mérlegre tett; Vérben taposva, bus romokra hágva Önképét nyomja egy megölt világra !. .. Szememből egyre forró kong szivárog . . . A Messiásra várok! . . . A Messiásra várok . . . Véroceánba vesznek a határok . . . Vér gőzön sápad a nap tiszta fénye ; Kora sírba hull az anyák reménye! Kidőlt apák . . . megölt testvér . . . rokon . . . Országok gyásza sir a sírokon ! Nem! nem igaz ítélkezés ez itt! Rossz vásár, hol a nyertes is veszít! ügy érzem én az elgyötört szivemmel: Hol fegyver győz, ott elbukott az ember ! S egy jobb világért lelkem agy sovárog . . . A Messiásra várok! . . . A Messiásra várok . . . Hitemmel már egy uj életbe járok: Megint szelíd, virágos lesz a tér! A trónjav esztett Isten visszatér ! Jön a jövő! Egg szebb, egg boldogabb ! A vas nem öl már, csak szánt, oltogat — Ember, kinek vérben tiport a lába, Szent vággyal lép a béke templomába — S ugg dönt vitát megváltó értelemmel: Az győz, akinél több a boldog ember! . .. Hitemmel én egg jobb jövőbe járok . . . A Messiásra várok! . . . Asszonyok a háború alatt. SZABÓ JENŐ költeménye. Óh asszonyok, ti kedvesek, ti jók! Az ajkatokról üdvösség a csók! Az arcotokon liljom, rózsa nyit — És én büvölten szórtam illatokra Dalaim tarka vadvirágait! Sok könnyű, lebbenö sugár alak, Beátok néztem és csodáltalak ! Szépségetekről sírtak a dalok; A legszebb álom rólatok szövődött, Édes mosolygó, földi angyalok ! Vérem lobog még s a szivem se vén S ma mégis más szemekkel nézlek én! Mit rajtatok lelkem csodál ma, más ! Ma nem szerelmi lángot vet szivembe A szép szemekben villanó varázs ! Bár szebbek vagytok még, mint voltatok, A szépségről ma nem datolyátok: Az égi Jóság szállt a földre le! S az Isten lelke nem a kedves arcot, A szivet hinti rózsával tele ! Mi dús, virágos lett e rózsakert, Mióta Árpád népe hadrakelt; Mióta útja idegenbe vitt S a szent magyar föld elbusult szerelme Kiséri elszánt, hősi lépteit! Mit az enyeszet gyászuszálya hord, Ti gyógyítjátok a sápadt nyomort\ A véres gyöngyöt izzadó sebet; A béna hősök hazasiró álmán Gonddal virrasztó telketek lebeg ! La.p'u.rLJs: mai száma © old.a.1.
