Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

XI,Vili. évfolyam ttyula, 1916. november 13 46. szám. Ei »fizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési díj előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. Karácsony a harctéren. Harnadszor fog nemsokára ráköszönteni a karácsony a frontok véres, halálos világára, harmadszor fog a Szeretet fehéringes, véd­telen kis követe végiglebegni a halál és pusztulás rettentő tartományain, végigsuhanni az öldöklés óriásai között. Meleg kezében még nem hozza a fehér galambot, amelynek szelíd alakját Európa hasztalan kémleli vágyó szemmel a vérködös horizonton : ellenségeink őrületes igyekezettel megtagadják »a béke égi muzsikáját«, amely pedig már legjobbjaink ajkán ott panaszkodik. A magyar katona a maga és nemes szövetségeseinek dicsőséges, örökké fenséges harcai után, a világtörténe­lem babérjaival lábánál, zord erővel és el­tökéltséggel állja hát tovább is a harcot, amely most már a béke planétája alatt pi- roslik és az ellenség fojtogató terveinek szétzúzása után most már a megvert, szét­zilált ellenséges népek leterrorizált békevá­gyát kívánja felszabadítani. Harmadszor lesz szuronyos karácsonya a magyar katonának is a világháború kegyetlen vártáján, de bátran fog szemébe nézni a karácsony éji látomásnak, mert nem ő és nem szövetségesei tiltották ki Európából a zavartalanul boldog, szép karácsonyt és bátran fog akár rohamra is lendülni a családi szeretet éjszakáján, mert FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓII.V DÁVID. azokat veri vissza haraggal, akik a szégyen és szent szolgaság gyötrő láncait akarták fel­aggatni a magyar karácsonyfákra. Kell-e hatalmas szózattal szárnyaló sza­vakkal magyarázni a hősök nemzetének, hogy mivél tartozik fiainak, azoknak, akik oda- künn döbbenetes hóviharban és a gránátok orkánjában a mi karácsonyunkat, a szenve­dések szakadatlanságában a mi örömeinket, a poklok tüzóben a mi apró kis karácsonyi gyertyáinkat, széltől kimart arcukkal a gyer­mekeink sugárzó arcocskáját védik? — A nemzet, amely itthon a maga másik harcát verekszi, e harcnak akármilyen for­dulatában és ?sak büszke alázattal és áradó szeretettel gondol azokra, akiknek fogyhatlan bátorsága, halállal és szenvedéssel nem tö­rődő uagy elszántsága nélkül hiába volna itthon minden erő és minden tűrés, akiknek bosszuló ökle ha fel nem támad vala, siró szemmel nózhetnők az idén Erdély Kará­csonyát.Minden gondolatunk,minden szeretetünk az övék, minden pillanatban, hiszen a halál vörösbetüs ünnepekké avatta hétköznapjain­kat is, hiszen a megpróbáltatás mozsarában még a kemény szivek is szeretetre, megér­tésre, fogékonyságra törtek. De mikor a ka­rácsony aranyos árnyéka vetődik szobáinkba, akkor a maximálhatatlan szeretet minden gazdasága, áldozatkészsége, nemessége, fel­Megjelenik minden vasárnap torlódik szivünkben és nem lehet áldozat, nem lehet teher, amit azért hordozunk és azért viselünk, hogy karácsony legyen a harc­téren is, hogy frontjainkon a szeretet aján­dékaival jusson végig a nemzet hódolatának szikratávirata. A magyar királyi honvédelmi miniszté­rium Hadsegélyző Hivatala és a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egy­lete az idén is megszervezi a »Karácsony a harctéren» mozgalmat a harctéri katonák ka­rácsonyi megajándékozására. — A mozgalom együttes vezetősége, mikor kérelmével a nem­zet elé lép, egy nagyarányú és hatalmas sikerű akció emlékezetének hálájával és bizo­dalmával kéri újból a magyar társadalmat, hogy ismét legyen méltó magához és párat- laü katonáihoz. Ugyanazt kérjük, amit tavaly és amint katonáink kemény elszántságát nem tudta kikezdeni a pergőtüzeknek és Bruszilov taktikának semmi pokoli újdonsága, íi hitvány árulásnak semmi oláhlelkü számítása, amint őket csak megacélozta és uj meg uj diada­lokra lendítette ellenségeink öngyilkos ko- noksága, azonképp nem lehet fogyatkozás a nemzet szeretőiében, hálájában. A magyar sajtó önzetlen szolgálatkészsége és a mozga­lom szervezetének apparátusa révén részle­tezni fogjuk az adakozás módjait, folyton tájékoztatni fogjuk az áldozatkész társadal­TÁRCA. A.z ősz zenéje. Halvány, tört akkordok néma szája : Fáradt levél hull és a szél zokog. — Riadva rezdiil gyenge húrotok As üss — királyné lágy kese nyomán. Data bánatos, bus szimfónia. Csuk búcsúszó, csak fájó jajgatás. (Az eső hull és aztán semmi más.) Halál Üdvözli már az életet . . . Benne sir as élet temetése. — Lassan, kopogva hull a sok göröngy, Mint árva szemből fénylő, röpke gyöngy. Sikolt a fájdalom a sir felett . . . Halvány, tört akkordok néma szája, Vigasztalás a tompa gyász után : Még nem halt meg, csak aluszik csupán. Vig tavasz-zenére újra éled . . . Makón, Nagy Ilonka. Érzem a semmit. Olyan a szivem, mint a jég. A sziliem halvány, bus. beteg. S a lelkem fáradt lendüléssel, Mint lőtt madár halálba fogva, Kering sötét vizek felett Lassan, tűnődve rég, de rég . . . Rám ült a fásult unalom, A' nyomasztó, a réveteg. Ej — ménjeit telkantározva, Sallangós — cifrán úgy bocsájtá, Mint vezér a seregeket. S magam — fájva — neki adom . . . Es még csak sírni sem tudok, Vagy keseregni, mint sokan, A semmit nézem lassan, mindig . . . — Mint rosszkor jött, kinézett vendég, Éltemben a semmi ott van Es agy szőrit, hogy felnyögök belé. Makón, Nagy Ilonka. Dobós István légi kirándulásai. Néhány hét óta, úgyszólván mindennap karcsú repülőgép jelenik meg Budapest fölött, egyideig keresztül-kasul szeli a főváros egét, aztán eltűnik a szemeink elől.' Az ingyen mutat­ványnak nagy közönsége van és azonnal meg is indul a találgatás, hogy ki ül a repülőgépben? Érdekesnek tartottuk, s utána jártunk a dolog­nak A repülőgépen mindig Dobos István, az is­mert gyulai születésű pilóta ül. a ki a Magyar Repülőgépgyár Részvénytársaság hadsereg szá­mára készült repülőgépeit próbálja ki és kísérle­tezés közben Albertfalváról, a hol a gépgyár repülőtelepe van, el-ellátogat a főváros fölé. A pilóta neve már ezelőtt hat esztendővel került forgalomba. Akkor még mint kísérletező konstruktőrt emlegették Meg is építette kis monoplánját, de különösebb eredményt nem produkált Később mások gépeit „repülte be“, mint szakkifejezéssel mondani szokták Ezen a téren már szép nevet vívott ki magának és a mikor a háború kitört, önként fölajánlotta szol­gálatait a hadseregnek. Kilenc hónapig a fronton küzdött, sok gyönyörű siker fűződik a nevéhez, aztán az asperni repülőiskolába került, majd pe­dig Budapestre küldték a repülőgépgyárba az uj gépek kipróbálására. A pilótát Óriás-utca 7. sz. alatti lakásán kerestük föl, a hol éppen munká­ban találtuk. Nagy a gumihiány és bőrből autó­kerék burkolatot készit. Nagy büszkén mondja: — Ez az én találmányom ! Holnap már ki is próbálom! A mikor a repüléseiről beszél, láng futja át a fiatal, gyermekarcu legény arcát. Minden szavát lelkesedés füti: — Már egy hónap óta vagyok Budapesten és naponta öt, hat, sőt volt eset, hogy nyolc repülőgépet is kipróbáltam. Handsa és Branden­burg kétfedelű gépeken repülök. Ahányszor meglátnak Budapest fölött, minden esetben más gépet használok. Ezekkel a gépekkel igazán él­vezet repülni. Már sok helyen jártam, repülő­gépen sok szép vidék fölé repültem, de soha se volt olyan szép látványban részem, mint a mikor először Budapest fölé repültem. Már esteledett, a lámpák kezdtek kigyuladni. Alattam húzódott messzeségben a Duna, az összes utcákat, utak at megismerem. Mintha egy eleven térképet láttam volna, sohase fogom elfelejteni ezt a képet . . . — Veszedelem soha se fenyegette? — De igen ! Kétszer volt motor-defektusom Budapest fölött. Azelőtt ilyen baleset a pilóta végzetévé vált, de most már nevetünk az ilyen apró'kelemetlenségeken. Egyszerűen siklórepülés­sel kúszunk le a magasból. A gépemmel tizen­négy kilométert tudok siklani motor nélkül és igy baj esetén a város határából mindenkor ki­jutok. A város közbiztonságáról az illetékes hatóságok gondoskodtak. Csak ezer méter ma­gasságban szabad a város fölött megjelenni. így nem történhetik semmi veszedelem . . . — A múltkor az egyik repülőgép alig két­százméter magasságban szelte a levegőt? — Igen, ez igaz, de akkor nem én ültem a repülőgépben. Lányi hadnagy Bécsből Buda­pestre repült. Az ezerméteres tilalomról nem tudott, de már fölvilágosították. Ezentúl ő is csak ezer méter magasságban fog a város fölé repülni'. — Ilyen hosszú túrákra is vállalkoznak ? Én már hatszor-hétszer megtettem ezt az utat. A legutóbb három héttel ezelőtt repültem föl Bécsbe. Száznyolcvan kilométeres sebességet is elértem óránként Nyolcvan perc alatt értem föl az osztrák császárvárosba. A kiváló pilóta még a jövő terveiről beszél. Egy kis gépet tervez, a melyet föl akar ajánlani a hadseregnek. ijaptanlc mai száma © cld.a.1-

Next

/
Thumbnails
Contents