Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
XLVIH. évfolyam ttjuld, 1916. november 5 45. szám Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH.\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Gyermekben az ország kincse. Messze mérföldekről nagy magyar alföldre hosszu-kosszu sorban vándoroltak hozzánk erdélyi véreink. Könnyes volt a szemük és megroskadt a hátuk nyolc és tiz napoknak keservei alatt. Asszonyok karjain siró kis gyermekek, kötőbe kapkodó, szoknya mögé bújó sovány kis fiuk és könnyű ruhás lányok: mind-mind drága Erdély szülöttjei ők. Csupa fájdalom volt szivünk lüktetése, . minden meleg érzés, ami lelkűnkben volt, reájuk vigyázott, fiatal anyákra, kicsiny gyermekekre, Magyarország jövő nagyságának és nagy erejének ifjú várományosaira. És a gyermekekre jól kell, hogy vigyázzunk. Ezt a szózatot hallottuk nem régen a főrendiház komoly falai között, amikor Gyulafehérvár hihliás főpapja Erdély gyermekeiről beszélt. Ma már tudjuk, hogy Segesvár mezőin nem ástak tömegsírt, Petőfi szelleme virrasztóit Magyarország reményei fölött és vigyázott reájuk. Á menekülés kálváriás országutjáu megérkeztek hozzánk Erdély gyermekei keshedt ruhákban és fájdalmas szivekkel. A magyar kormányzat teljes erejével látott hozzá, hogy a gyermekeknek és anyáknak oltalmat adjon minden haj ellen, hogy kicsi életük megmaradjon a jövő Magyar- ország gazdasági és társadalmi regenerálására. És ekkor ezen a helyen komoly kötelezettséggel és teljes megfontoltsággal, tudatában annak, hogy kötelességünk, minden erőnkkel rámutatunk azokra a hiányokra, amelyek a magyar gyermekek életét, ifjúkoruk tanultságát, férfikoruk komoly tudását és egyszersmind magyar hazánk hatalmasságát veszélyezteti. Azoknál a menekült szülőknél, kik hosszú vándorlással siettek mihozzánk a legnagyobb a gyermekáldás. A magyar faj pompásan és dúsan fejlődik ki az ősmagyar talajból és otthon, mert tömitett már minden kicsi hely, nem maradhat, nyakába kell venni a nagy idegent: a hontalanság keserű itala jut osztályrészéül, Amerika emberthabzsoló háuyái, gyárai, őserdők homálya, hol egy kicsi hold föld a földművelés részére való meghódítása évekbe kerül. Milyen könnyű volna a telepítéssel megszabadítani a hontalanság ürömpoharától jó testvéreinket. Csak úgy élhet ép testben, ép lélek, ha a falusi népesség megerősödését gazdasági alapokon is előrelenditeni akarjuk, ha a kormány rendezi a cselédlakás ügyét, munkásházak építését, államilag támogatja, ha a mezőgazdasági termelés intenzitását fokozza, megvalósítja a városi és falusi kertészetet és mindezekkel a kisgazda családok háztartásának zavartalan menetét, pénzügyi helyzetének megerősödését, kis vagyonnak gyűjtését komoly akarattal támogatja. Egyesítsük erőinket a ma gyermekeinek felnevelésére, a magyar faj jövője ők, kemény szívvel, kemény tudással és kemény nagy várassál vár reájuk a jövendő Magyarország. Tanügy. | A szarvasi államilag segélyezett ev. tani- tónőképző a jövő, 1917 — 18. tanévben az első évfolyammal megnyílik. Általános tájékozódás végett szükséges, hogy mindazok, akik ez intézetbe magukat felvétetni óhajtják, ezen szándékukat alulirt igazgatónál, legkésőbb f. é. november hó 30-ig jelentsék be. Ezen előzetes jelentkezés nem egyértelmű a felvétellel, de annak elbírálásakor tekintetbe vétetik. Bejelenthetik a felvétel iránti szándékukat mindazok a leánytanulók, akik a folyó tanévben a polgári-iskola, reál-iskola, gimnázium, vagy felsőbb leányiskola negyedik osztályát végzik, vagy azok, akik ez osztályokat sikeresen végezték és 1917. év junius hónapban 14. életévüket már betöltötték, ill. akik ugyanakkor 18. évesnél nem idősebbek. — Fiatalabbak, vagy idősebbek indokolt esetben korengedélyórt folyamodhatnak. — A tanitónőképző első évfolyama 1917. évi szept. hó 1-én nyílik meg s ez osztályba 30, legfeljebb 35 tanuló vehető fel. Akik a fentiek szerint előzetesen jelentkeznek, azaz f. é. november 30-ig a felvétel iránti szándékukat alulírott igazgatónál bejelentik, azok 1917. évi március—április hó folyamán a felvétel részletes tudnivalóiról megfelelő módon értesittetnek. Szarvas, 1916. évi október hó 31-én. Nikelszky Zoltán, igazgató. Hírek. Halottak napján gyönyörű derült őszi idő kedvezett a temetőbe zarándokló közönségnek. A sirhantok az idén gazdasági takarékosságból sötétben maradtak, annál inkább virítottak a koszorúk és őszí virágok tömegei, melyek a természetes halállal meghaltak sirjait elbontották. Kiment a divatból természetes halállal meghalni s a gyász, a részvét és kegyelet azok felé fordult, akik fegyver által diesőültek meg, akiknek a háború ágyazta meg az örökös nyugodalmát. A cs. és kir. 11-ik gyalogezred lábbadozó osztaga halottak napján hálás kegyelettel emlékezett meg a hazáért elesett hőseinkről. A katonák a Szentháromság temetőben pihenő 93 hős sírját felhantolták, begyepe- sitették és virágokkal díszítették fel. A sircsoport közepére a lábbadozó osztag diszes emléket állított fel, melynek ünnepélyes felavatása tábori mise keretében halottak napján délelőtt történt meg. Az emlékoszlop közelében diszes oltár ékeskedett amelynek oldalán a meghívott hatóságok képviselői foglaltak helyet. Megjelent Ambrus Sándor főispán, dr. Daimel Sándor alispán, dr. Bucskó Koriolán főjegyző, Tanczik Lajos rendőrfőkapitány és még számos meghívott. A közönség impozáns sokaságban lepte el a hősök sírjának környékét. Felvonult a zászlóalj tisztikara, valamint a készenlétben levő menetszázada és sorfalat állott a sírok körül. A tábori mise egynegyed tiz órakor kezT A R C A. Fiamnak. (1914. aug. 25.) Mindazt, mit lelkemben elrabolt az Elet Visszaadta Benned — az édes reménység! Boldog álmaimnak hervadt rózsafája Uj virágba borult, ha reád tekinték. Megriadt madárként elszállnak as álmok! ... Te most harcba indulsz, véres, de szent harcba ! Mohosait sírokból mintha rád mosolggna Krisztusi harcokban vérzett ősök arca. Harcok viharában, ha omlik is véred Ne rendüljön szived, — te nem lehetsz gyáva ! Szivednek lángjától, véred harmatjából Legszebb virág fakad — néped boldogsága ! S dúljon bár körülted pusztulás, vész, halál, Emlékezz, a midőn imádkoztunk — ketten: n.Napfényben, viharban, — örömben és bubán Erős várunk nekünk a jóságos Isten /“ És jöjj vissza újra! miig epedre várunk, Karjainkból feléd édes vágyak szállnak, Zokogó szivünknek minden dobbanása Esdeklő imádság utánad — utánad! ... Ha mégis — az Urnák haragja ránk támad, Ha csalfa napfényre jön éjsötét bánat, S ködbe vész csillagunk a kővé vált égen S elhull minden virág Kárpátok ölében: Hervadj te is ott el én gyönyörűségem ! Én gyönyörűségem . . . örök szenvedésem ! Legenda a grodeki erdőről. Grodeki kis erdő! Szőném soh’ se látott, Ott szed mégis lelkem illatos virágot; Daliás időkről ott fakad uj ének: . . . Csodás története vau e kis erdőnek! Mint vészes lavina — ott lappang az Ellen Hervadozó lombok titkos sünijében; Vérszomjas szivókben gyilkoló düh lázad: Minden perc halált hord, nem egyet, de százat! És az erdő szélben, sötét, hideg éjben Száz — meg száz hős fürdik omló meleg vérben S a gggási harcban — oh hogyne kesergjünk ! Tépett koszorúként megbomlik a sergünk . . . ... És halld, miként zokog a kis erdő lombja: „Mind pihenni fognak egy közös halomban/“ lm ... a sötét égen villan Hadúr kardja : . . . Hun ősök acélját rozsda most se maija ! S a felgguladt égen uj üstökös száll át, Nemere szélvésze meglebbenti szárnyát; Reszket a levegő Turul szárny csapásán, Megriad a székely — honja vesztét látván; Bánatos akkordként zug gerle bugása • Székely szívben jajong Övéi sírása ! Övéi sírása — háza pusztulása, Özvegyek és árvák kínos zokogása ! És a kis erdőben nincs már sötét árnyék ! Mintha a bokor js tüzoszloppá válnék . ., Újra zöld lombot ölt a kis erdő fája : Székely szurony fénye hint uj tavaszt rája. Nyisd meg némáit ajkad te dalos pacsinta, S zengd a székely nótát: Rajta ! Rajta ! Rajta ! Véres dicsőségre, örök diadalra ! Grodeki erdőben örök tavasz kéklik ! Zöld bokrok aljában ezer virág nyílik; Piros minden virág — más egy sincsen közte : Ellenség vérével székely kar öntözte. .. . Áldott legyen az Ur, ki ezt cselekedte ! Grodeki erdör.öl igg mesél az Ének ! . . . Ha hull is a virág — ne sajatok vének ! Álom. Lázas álmot láttam ! Arcod halálsápadt, Már csak az Ur érzi kínos sóhajtásod ! Mégis — Oh nagy Isten! — szóra nyílik ajkad! ■8 inle! — még a por is glóriát ölt rajtad! Mosolyogva szólass : apám ne sirasson, Édes anyám értem — bubán ne virrasszon! Boruljon bár reám idegen föld hantja, Vérrel s napsugárral lesz felírva rajta : „Küzdött — hazájáért, nem szóval de tettel, — S meghalt hazájáért — ősi becsülettel/“ vOh Uram! ne lássak több ily kínos álmot! Berits sziveinkre boldog valóságot! Hogy győztes harc után Hymnust zengjen ajkunk ■S az ö'fáradt karja — pihenjen meg rajtunk/“ Zayzon Lajos, torjai református lelkész. Xjapta.rj.lc mai száma old.al.
